A FÖLIRATI ÁTALÁNOS VITA BEFEJEZTETIK.
A FÖLIRATI ÁTALÁNOS VITA BEFEJEZTETIK.
A képviselőház 1866. február 20-dikán tartott ülésének napi rendjén volt a fölirati átalános vita folytatása.
Deák Ferencz: Tisztelt ház! (Élénk figyelem.) Figyelemmel kisértem az eddigi tanácskozásokat, elfogultság nélkül hallgattam a fölhozott indokokat, és fontolóra vettem azon nehézségeket, melyeket itt több képviselők említettek. Kénytelen vagyok őszintén kijelenteni, hogy mindazon okok és nehézségek az én meggyőződésemet meg nem változtatták. Azt hiszem, a ház szabályainak értelmében is, de a dolog természeténél fogva is elsőnek kell vala lenni az átalános tárgyalásnak: Az eddigi tárgyalások azonban a fölirat ellen elvben vagy inkább a fölirat elvei ellen, s így egyátalában a fölirat ellen igen keveset, kevés nyilatkozatot tartalmaztak, mert a mely nehézségek előadattak, inkább a részletekhez tartoznak, a mint hogy módosítások indítványoztattak is a részletekre nézve. Volt még megemlítve több szónok által a közös ügyek mikénti körvonalozása és tárgyalása. Legterjedtebben és tán legrészletesebben körvonalozta ezen közös ügyeket Bartal György képviselő barátom. Az ő körvonalozása igen lényegesen különbözik az októberi diploma körvonalozásától, s nézetemhez, úgy látom, közelebb áll, mint az októberi diplomához. Azonban e fölött ítélni még most kora; csak a részletesebb discussio fejti ki, mennyiben különböznek az ő nézetei az enyéimtől és elvbarátiméitól. Ezek a discussiók pedig csak akkor fognak történni, ha a közös ügyeket részletesen tárgyaljuk. E szerint tehát, a mik előadattak, részint magánál a részletes tárgyalásnál, a midőn a módosító javaslatok fognak tárgyaltatni, lesznek tüzetesen előveendők, és én is akkorra tartom fönn nyilatkozatomat, a mennyire azt a mondottakra szükségesnek látom megtenni; részint pedig nem is e fölirat köréhez tartoznak, mint például a közös ügyek tárgyalása és körvonalozásának elhatározása, mert ez majd külön fog tüzetesen tárgyalás alá vétetni, midőn az országgyűlés e részben javaslatát elkészíti.
Én tehát két kijelentéssel kívánok csak még alkalmatlankodni a t. háznak. (Halljuk!)
408Egyik kijelentésem az, hogy a fölirat mind egészben, mind részleteiben, s annak minden eszméje, alakja, formája az én meggyőződésemmel teljesen megegyez. (Köztetszés.) Nem ok nélkül mondom ezt ki. Tudom, hogy a politikai téren vannak pártok; azt is tudom, hogy a pártok gyakran hasznosak, sőt gyakran szükségesek is; azt is tudom, hogy a pártok néha, midőn valamely dolog fölött lényegben megegyeznek, a módra, az alakra, a részletekre nézve kiegyezkedés útján, hogy úgy szóljak, compromissum utján hoznak létre valamit, és néha az ilyen compromissum a dolog előmozdítására nézve igen hasznos. A jelen föliratra azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy annak formája és alakja és minden eszméje – engem illetőleg – épen nem compromissum utján jött létre, hanem azok az én teljes meggyőződésemmel minden tekintetben megegyeznek.
A másik, a mit szükségesnek tartok kimondani, azon meggyődésem, hogy a mely kormányférfiú ezen föliratot a kiegyenlítés valóságos akadályának képes tekinteni, az vagy a kiegyenlítést nem akarja komolyan, vagy épen olyképen akarja, miképen minekünk azt elfogadni nem lehet és nem szabad. (Zajos helyeslés.)
Végzem azzal, mivel kezdettem: hogy én nem érzem magamat hivatva most az átalános tárgyalásnál hozzászólani és több okokat előhozni a fölirat támogatására. Észrevételeimet majd a részletes tárgyalásnál fogom elmondani. (Zajos helyeslés.)
Az elnök Deák Ferencz felszólalása után az átalános vitát befejezettnek jelentette ki, s a ház a fölirati javaslatot elvben egyhangulag elfogadta.
