A HATÁROZATI PÁRT MEGÁLLAPODÁSAI.
A HATÁROZATI PÁRT MEGÁLLAPODÁSAI.
A határozati párt a határozat tárgyában kebeléből bizottságot küldött ki, a melynek tagjai voltak: Teleki László gr., Tisza Kálmán, Nyáry Pál, Podmaniczky Frigyes br. és Madarász József. Ezek a következő pontozatokban állapodtak meg:
«Hazánk több nevezetes kiegészítő részei mind a mai napig akadályozva lévén abban, hogy képviselőiket jog és törvény szerint ide küldhessék, törvényeinkhez, alkotmányunkhozi ragaszkodásunk épen úgy, mint az említett részek iránti testvéries érzületből eredő kötelességeink tiltják, hogy addig, míg amaz akadályok elhárítva nem lesznek, a fenforgó kérdések és elintézendő ügyek tárgyalásába bocsátkozzunk; számosak pedig azok, s mind törvényes függetlenségünk visszaszerzése, mind az 1848-ban megállapított szabadelvű politika folytatása és kifejtése, mind anyagi érdekeink tekintetéből rendkívül fontosak.
Ilyenek a többek között:
1. Maga a trónváltozás kérdése, annyival is inkább, mert az nem a rendes úton történt, s az alapjául szolgáló lemondások alkotmányos és törvényes szempontból, ha vajjon hazánk függetlenségének, önkormányzatának sérelme nélkül történtek-e? komoly bírálat alá veendők.
122. Hazánk törvényes függetlenségének és önállóságának kifejtése és elismertetése, úgy a mint a régibb és újabb törvények, jelesen az 1723. 1., 2., 3., az 1741. 2., az 1790/1. 10. és több törvényczikkelyek által biztosítva s az 1848-diki, mint az utolsó sanctionált törvények által megállapítva van; kiderítése annak, hogy hazánk ezen törvényes állása az összes czivilizált Europának érdekében áll, mindenek előtt pedig megsemmisítése az elmúlt 12 év alatt törvényeink ellenére kiadott törvénytelen rendeleteknek, melyek az október 20-diki diploma és a február 26-diki nyilt parancs által nem csak eltörölve nincsenek, de sőt számuk újakkal szaporíttatott, midőn az első engedményképen akarja visszaadni elrablott kincseink egy részét, az utóbbi pedig épen önállóságunk megsemmisítésére törekszik.
3. Az 1848-diki törvényeknek azonnali teljes életbeléptetése, mint egyedüli tényleges biztosíték az iránt, hogy sem saját szabadságunkat elnyomni s függetlenségünket megsemmisíteni, sem bennünket egy népellenes, a nemzetek jogaiba ütköző külpolitika eszközeivé tenni nem lehetend.
4. Minden, az ország törvényeibe ütköző eljárással büntelen honfiak ellen hozott, magukban semmis ítéletek törvény- és érvényteleneknek nyilvánítása, s némelyek vagyoni s polgári jogaik gyakorlatában mind e mai napig gátolt honfitársainknak azok élvezetébe visszahelyezése.
Az alkotmányos alap ezen visszaszerzése és biztosítása után következnek ama kérdések, melyeknek megoldásával be kell bizonyítanunk, hogy mi valóban egy szabadelvű politika barátai s a haladás zászlóvivői vagyunk. E tekintetben már első fontosságunk a következők:
1. A Horvátországgali nehézségek elintézése, melynek irányában azon nézpontból kell kiindulnunk, hogy testvéries kötelességünket akarjuk csupán teljesíteni akkor, midőn a képviselőik ide küldését gátló akadályokat elhárítani igyekezünk, de egyébiránt Horvátországot minden a történelmi alapokon számára biztosított jogai teljes épségben tartásával, saját belkormányzatát illetőleg municipális jogai körében független és társországnak elismerjük, sőt ha netalán saját nemzeti érdekei tekintetében az eddigi viszonynak némi módosítását óhajtaná, e kérdésnek mind Magyar-, mind Horvátország közös érdeke veszélyeztetése nélkül lehető megoldását is részünkről eszközölni készek vagyunk.
2. A demokratia vezérelvének, a jogegyenlőségnek, hazánk minden ajkú lakóira nemzetiségi tekintetben is alkalmazása, megadva mindeniknek nemzetisége kifejtése s anyanyelve használata körül mindazt, a mi a közös haza integritásával nem ellenkezik.
3. A tökéletes vallási, politikai és polgári jogegyenlőségnek az 1848-diki törvény alapján teljes kifejtése és minden ez országban lévő hitfelekezetre, ide értve az izraelitákat is, kiterjesztése.
4. Szóval és tettleg minden alkalommal nyilvánítása annak, hogy mi, valamint általában minden, úgy főleg a velünk a századokon át személyes 13unióban élt államoknak szabadságát és jólétét nem csak nem gátoljuk, de előmozdítani is óhajtjuk.
5. Az 1848-diki törvény által örök időkre megszüntetett úrbériséggel rokon természetű, bárminemű birtoklásoknak, valamint a kisebb királyi haszonvételeknek is, mind két fél iránti méltányosság, kárpótlás, illetőleg megváltás alapjáni tökéletes megszüntetése.
6. Mindazon a jelen idők szellemével ellenkező intézményeknek, melyek a teljes iparszabadságot s ez által az ipar fejlődését gátolják, eltörlése.
7. A teljesen szabad kereskedés elvére alapított vám-rendszer behozatala.
Anyagi érdekeink s illetőleg belkormányzatunk tekintetében pedig első fontossággal birók lehetnének:
1. A nagyrészben termelő hazánkban oly nagy hátramaradással nélkülözött hitelnek az 1848. évi törvény értelmében egy országos hitelintézet s hazánk külön részeiben fiókintézetek felállítása általi megállapítása, s ily úton a földmíves osztály számára biztosított olcsó pénz által a gazdászat emelése s a nemzeti közvagyon gyarapítása.
2. A közlekedési eszközöknek czélszerű rendezése és szaporítása, illetőleg vízszabályozások által a folyók hajókázhatóvá tétele, csatornák és vasutak építése, jelesen a felföldnek, a királyhágóntúli résznek, Horvátországnak s Fiuménak, az ország központjával közvetlen összeköttetése.
3. A megyéknek, melyeket, mint az alkotmányosság védbástyáit, s a parlamentaris kormányzat legbiztosabb alapjait tekintünk, az 1848. XVI. t. cz. 1. §-a értelme szerint a népképviselet alapján végleges rendezése.
Bármennyire érezzük azonban mindezen kérdések fontosságát; bármennyire kell, hogy törvényes függetlenségünket visszaállítsuk; bármenynyire óhajtjuk ősi alkotmányunk minden csorbáit a szabadelvűség kívánalmai szerint kiigazítani s az egész világnak bebizonyítani, hogy mi a haladás, ernyedetlen tényezői vagyunk; bármennyire érezzük is anyagi kérdéseink megoldásának szükségét, hogy benn a termelés kifejtessék, s annak a központon keresztül mind kelet felé, mind pedig a tengerre, s ez által a világkereskedésbe út nyittassék: nem lehet, nem szabad mindezekben határoznunk a nélkül, hogy országunk említett nevezetes részeinek mód ne adassék ezen bennünket közösen érdeklő fontos ügyek megoldásában részt vehetni; nem tehetünk tehát addig egyebet, mint tevékenységünk megakadásának okaival együtt az említett tekintetekbeni állásunk kifejtését és óhajtásainkat egy határozatban letenni. Nincs nekünk e tekintetben kihez fordulnunk, mert az alkotmányos elvekkel egyezőleg, föliratot csak törvényesen megkoronázott fejedelemhez, vagy legfeljebb is olyanhoz intézhetnénk, ki koronázása előtt is törvényeink, jelesen az 1790 1. 3. t. cz. rendelkezése szerint az ország törvényei értelmében gyakorolja felségi jogait. A jelen tényleges hatalom pedig, mely 12 év óta a fegyver hatalmával uralkodik felettünk, mint az a fentebb elmondottakból is kitetszik, eme feltételnek 14eleget nem tesz, s ennek biztosabb jeléül hiányzanak a törvényes organumok, melyek által vele érintkeznünk lehetne; nincsenek felelős miniszterek.»
E közben Deák Ferencz elkészült fölirati javaslatával és megmutatta politikai ellenfeleinek. Erre Károlyi Ede gr. a következő indítványt terjesztette a határozati párt elé:
«Pártközelítést és utólagos egyetértést el lehetne érni, ha Deák indítványát lényegére nézve elleninditvány nélkül elfogadnók. Ez lehető, mert Deák indítványa az 5-dik pontig magában foglalja – csak úgy mint a mi határozati javaslatunk – internationalis alapjogainkat, kivéve külpolitikai hitvallásunkat, melyet az indítványozó maga is kérésünkre és az ő indítványa elfogadása esetében bizonyosan befogadna. Így tehát csak a formára nézve lenne különböző nézet, mi a ház többsége által eldöntetvén, Deák javaslata egy bizottság által átalakíttatnék «határozat» formájába.
Ekkor lépne előtérbe határozati javaslatunknak belszervezetünket illető nyolcz pontja. Ezek egy másik indítványban a tán még hiányzókkal határozat formájába foglaltatnának, s ez a ház által győzelmünk vagy veszteségünk esetében egyezség útján egyhangúlag elfogadtatnék. Az első kérdés vitája alatt e második határozat zárt tanácskozmányban döntetnék el, hogy előre nem látható sürgetős esetben az indítvány elfogadva és készen lévén, azonnal még azon ülésben, hol az első kérdés döntetnék el, ezen második határozat indítványba jöhetne, s határozatilag ki is mondatnék.
Ez által azt nyernők, hogy csupán az első határozatra, itt is csak a formára nézve lenne véleménykülönbség; ellenben a második határozatban sem a formára, sem a tartalomra nézve már ellennézet nem volna, hanem átalános egyetértés uralkodnék, mi főképen belszervezéseinkre nézve amazoknál, kiknek ez által előnyt akarunk szerezni, a bizalom nem csekély növekedését idézné elő. Így tehát sem a lényegből, sem a formából mit sem engednénk, csupán két határozat hozatnék egy helyett, s a vitát az elsőre és így szűkebb körbe szorítván, a második és utóbbiban minden lehető, utólag fenmaradható pártszinezetet is eltörülnénk.»
A határozati pártnak végzése az volt, hogy eláll már formulázott saját határozati javaslatától, módosítványokkal elfogadja Deák Ferencz dolgozatát, de a forma kérdésében az övétől eltérő állást foglal el. A pártnak az ország belső szervezetére vonatkozó nézeteit pedig külön határozat alakjában terjeszti a képviselőház elé.
