A KAZINCZY ALAPÍTVÁNY TÁRGYÁBAN.
A KAZINCZY ALAPÍTVÁNY TÁRGYÁBAN.
A Fraknói Vilmostól szerkesztett «MAGYAR TUDOM. ALMANACH» «A Kazinczy-alap» czímen a következőket irja:
«Az 1859. év október 27-dikén tartott Kazinczy-díszlakoma alatt indítványozta gr. Dessewffy Emil a Kazinczy-alap létesítését.
Az általa sajátkezűleg irt aláírási ív így hangzik:
«Aláírási ív egy Kazinczy-alapra. Rendeltetése: a dicsőült nagy hazafi és íróhoz méltóan fejezni ki irányában a nemzet háláját.
Ezen egész ügy vezetésére és intézésére fölkéretnek az aláírók által gr. Dessewffy Emil, br. Eötvös József, Deák Ferencz, Ürményi József, br. Kemény Zsigmond, Kazinczy Gábor.
Az említett hazafiak mindegyike feljogosíttatik halála esetére maga helyett mást jelölni ki és nevezni a föntebbiek közé.»
Az íven 75 aláírás olvasható. Az aláírt összeg 5386 forint.
Ezzel a Kazinczy-alap intéző bizottsága meg volt alakítva és már november 2-dikán a gyűjtőívek szétküldésével megkezdette működését. Az aláírási íveken a gyűjtés czélja és az alap rendeltetése következőképen volt körülírva:
«Azon czélból, hogy Kazinczy Ferencz nemzetiségünk és irodalmunk emelésére tett érdemeinek emléke maradandó legyen, hogy utódai közűl azok, kik szegénységgel küzködnek, fölsegíttessenek és hogy Széphalom, hol fáradozott és hamvad, idegen kézből megmentetve biztosíttassék ezen eset megújulása ellen és fennálljon, mint a nemzet hálájának emléke, aláirtak...»
Az alap pénztára kezelésére Tóth Lőrincz akadémiai pénztárnok kéretett föl, a kinek kezéhez az aláírásokból befolyt 49,638 frt 96 kr.»
Kazinczy Gábor nem vett részt a bizottság tanácskozmányaiban, de véleményét az adakozás útján begyűlt összeg hováfordítása iránt levélben fejtette ki. E levelére Deák Ferencz, miként Abafi Lajos a «Pesti Napló»-ban közli, így felelt:
216Pesten, 1862. márczius 22.
Tisztelt Barátom!
Véleményed mindig nagy súlylyal bír előttem, s midőn nézeteink nem egyezők, szeretem újra átgondolni a dolgot, mert sajnálom, ha véleményeinket egyesíteni nem lehet.
Ily helyzetben vagyok a Kazinczy-ügyre nézve. Te a kegyeletet ellentétbe állítod a praktikummal, s a humanismust, mint írod, mellékes dolognak tekinted, én pedig mindezeket a Kazinczy-ügyben is egyesíthetőknek vélem, s azt hiszem: hogy a kegyeletnek a praktikum félretételével s a humanismus mellőzésével megkisérlett gyakorlása nem volna valódi kegyelet.
Kazinczy Ferencz azon dicső munkákon kívül, mik néki a halhatatlanságot kivívták, mit hagyott maga után, mit a nemzet hálája kegyelettel felkaroljon? Hagyott gyermekeket s unokákat szegény sorsban, hagyott eladósított birtokot, s egy ki nem épült s már romladozni kezdő házat. E tárgyak közül melyik igényel a nemzet kegyeletére nézve elsőbbséget?
Te azt mondod: a lakházat kell mindenekelőtt felépíteni s azt lakatlanul föntartani, a birtokot el kell adni, s Kazinczy gyermekeinek s unokáinak csak annyiban kell segélyezést nyújtani, a menynyiben a továbbra is lakatlanúl hagyandó egész háznak felépítésén s föntartásán felül marad még az alapítvány jövedelmeiből valami. Egy szóval Te előtted az egész háznak fölépítése és föntartása a főtekintet, a gyermekek nevelése és segélyezése pedig másodrendű dolog. Én pedig azt hiszem: hogy a boldogultnak gyermekei s unokái érdemelnek mindenekelőtt tekintetet, mert ezek az ő hagyatékának nemesebb része, ezek állottak legközelebb szívéhez, kiknek neveléséért ő maga is, ha élne, kész volna föláldozni házát, birtokát, egy szóval mindenét. Ha azon segélyezés, mit az alapítvány ezek neveléséhez adni képes leend, csak egyet emel is ki a középszerüségből, s ha megmenti őket a szellemi sülyedéstől, jobban meg lesz tisztelve a boldogultnak emléke, mint házának teljes fölépítése által.
A nemzet becsületét említed, mely adakozásaival nagyszerűen kitett magáért, s lelkünkre kötöd, hogy e becsületet működésünkkel el ne homályosítsuk. Tekintsük a dolgot elfogultság nélkül, s vizsgáljuk, melyik működés tartja fönn fényesebben a nemzet becsületét? az-e, mit mi követünk, vagy az, mit Te tanácsoltál?
Ha majd egykor azt mondják az utasnak, vagy azon honfinak, 217kit a Kazinczy emléke iránti kegyelet Széphalomra vitt: Íme, itt ez Kazinczy Ferencz lakháza, melyet a nemzet kegyelete felépített romjaiból egészen azon alakban, minőben azt maga Kazinczy akarta felépíteni, ez lakatlanúl tartatik fönn a dicsőültnek emlékére. Azon szegény asszony pedig amott, ki minden biztos jövedelem nélkül szükséggel küzd, Kazinczy Ferencz leánya, és azon gyermekek, kik testileg, lelkileg elhanyagolt állapotban sinylenek s édes anyjuk nem bírja őket nevelni – Kazinczy Ferencz unokái. A nemzet adakozásából összegyűlt összegnek nagy részét ezen lakatlan háznak felépítése s föntartása nyeli el, s kevés maradott a gyermekek és unokák segélyezésére. Kérdezlek, fönn lesz-e homálytalanúl tartva a nemzet becsülete?
Ha ellenben azt mondják azon utasnak vagy honfinak: Íme, itt állott Kazinczy Ferencz lakháza, melyet ő maga kezdett építeni, de az építést soha be nem végezte. A ház már félig romban volt, midőn a nemzet adakozott e nagy férfiú emlékének megtisztelésére. Az egész terjedelmes házat nem lehetett felépíteni, mert a boldogultnak gyermekei és unokái nagy szegénységben voltak, s azoknak segélyzésére és nevelésére kellett a pénznek nagy részét fordítani, míg a ház építése és fentartása az összegyűlt összeg tetemesebb részét elnyelte volna. De azon két szoba, melyben Kazinczy lakott, élt és működött, s mely az ő valóságos sanctuariuma volt, íme, belsejében egészen régi alakja szerint van föntartva, külsejében csinosan alakítva, ez itt valóságos Kazinczy-muzeum. A pénznek nagyobb része pedig a boldogult nagy férfiú gyermekeinek segélyezésére és unokáinak nevelésére fordíttatik. Kérdezlek, homály borulna-e a nemzet becsületére? Sőt még az esetben is, ha nem volna egyéb választásod, mint Kazinczynak vagy lakházát, vagy gyermekeit és unokáit pusztulni engedni, – melyiket választanád?
Külföld példájára hivatkozol s említed Schillert és Gœthét. De barátom, azoknál nem kellett a gyermekeket megmenteni, azoknak lakházát nem kellett újra felépíteni, hanem csak föntartani. És azon házak most nem is lakatlanok, mint Te mondod. Schiller házában az emelet, melyben ő lakott, Goethe házában azon pár szoba, miben élt, vannak külön föntartva, s muzeumnak átalakítva, a ház többi részeit lakják, mint más házakat. Így van ez Melanchthon házával és Voltaireéval is.
Ezek nézeteim e tárgyban, miket úgy adtam elő, mint egyéb aláíró, vagy mint polgára e hazának, mely büszkén nevezi Kazinczyt 218egyik legnagyobb fiának. De ha úgy akarok a dologhoz szólni, mint a Kazinczy-alapítvány kezelő-bizottság egyik tagja, ki kell azt mondanom: hogy nem is lehetnék más nézetben, mert az aláirók megbízása kijelölte a czélt és útat, melyen járnom kell.
Vizsgáljuk, ki tett minket bizottsági tagokká? és mi czélra bízott meg? Midőn a Kazinczy-ünnepélyen az aláírás megindíttatott, az első aláírók kikötötték: hogy az alapítványt mi kezeljük; a későbbi aláírók helyben hagyták ezt, vagy legalább kifogást nem tettek, s így kezelői lettünk az alapítványnak.
Kezelésünkben a kitűzött czélt kellett szemelőtt tartanunk, mire az aláírás történt, mert ez lehetett csak az aláírók akarata. Ez pedig az ívek fejezetében van kimondva a következő szavakban:
Azon czélból, hogy Kazinczy Ferencz nemzetiségünk és irodalmunk díszére és javára tett enyészhetetlen érdemeinek emléke maradandó legyen; hogy utódai közűl azok, kik szegénységgel küzködnek, felsegíttessenek; hogy Széphalom, hol ő a nemzetért fáradott, és nyugszik, idegen kéztől megmentve biztosíttassék jövendőre ezen lehetőség ellen, és fönnálljon mint a nemzet hálájának emléke: aláírtuk.
Íme, e sorokban a szegény utódok fölsegélése ki van emelve s első sorba téve, azt tehát mi utolsó sorba nem tehetjük. És én meg vagyok győződve, ha ma kérdeztetnének meg az aláírók, a gyermekek nevelését kivánják-e főkép tekintetbe vétetni, vagy a lakhely felépítését, bizonyosan azt felelnék: hogy ha mind a kettőt teljes mértékben el nem érhetjük, a gyermekek nevelését a ház teljes felépítésének fel ne áldozzuk.
Nem szenved kétséget: hogy mindkettőt teljes mértékben meg tenni legjobb volna; de fájdalom, ebben az arithmetika által vagyunk korlátolva. Az összes alapítványnak, a fekvő jószágért fizetett haszonbérrel együtt, körülbelől 2300 forint a jövedelme. Az egész háznak felépítése a beküldött építési költségvetésben közel 11,000 forintra van számítva és én alig hiszem: hogy tekintve az épület nagyságát, az többe ne kerüljön. Szabadon álló falusi épületnél a föntartási költségek ezen árnak 6%-át legalább megkivánnák, egyik esztendőt a másikba véve, mert az épület nem örökös, és ha első években kevés igazítást igényel is, a későbbi évek költségei annyival tetemesebbek.
Vedd ehhez a házadót és biztosítást a tűz ellen, bátran mondhatjuk, hogy a felépítésre szükséges tőkének kamatja s a föntartás 219költségei 1400–1500 frtot évenkint elnyelnének, a fönmaradott 800 frttal pedig hogyan volnánk képesek a szegény szűkölködő Kazinczy-maradékokat segélyezni és a gyermekeket nevelni?
Te azt kívántad: hogy Toldyt is meghívjuk a bizottságba; de hiszen ő kezdettől fogva velünk tanácskozik és működik, s mindaz, miben megállapodtunk, teljesen és főképen az ő véleménye is, pedig azt magad is kiemelted: hogy buzgóbb tisztelője Kazinczy Ferencznek nem lehet, mint ő volt. Vajha itt lehettél volna közöttünk, e tárgy miatt felette szerettem volna Veled beszélni, de hidd el, egyébkint is.
Holnapután Gábor napja. Mit kívánjak Neked? Hiszen minden jókívánatom egyszersmind önzés. A jó állandó egészség, a békesség, a megelégedés, mit Neked kívánok, nyereség nekem is. Üdvözletemet tehát és buzgó kívánatimat ezen nehány szó foglalja magában: barátom vagy a szó legszentebb értelmében.
Isten áldjon! Tedd, ha lehet, hogy még e tavaszon láthassalak és szeresd hű barátodat
Deák Ferencz-et.
A Kazinczy-bizottság abban állapodott meg, hogy az aláírási fölhivásban jelölt föladatával összhangzóan hármas czélt tűz ki magának: a széphalmi birtok megszerzését, Széphalmon Kazinczy-emlék létesítését, a Kazinczy-utódok segélyezését.
