A KOMOLYABB TANULMÁNYOK ÉRDEKÉBEN.
A KOMOLYABB TANULMÁNYOK ÉRDEKÉBEN.
Vahot Sándornénak az «Anyák Hetilapja» czímű vállalatát a közönség pártolásának hiánya miatt a kiadó meg akarta szüntetni. Eötvös József br. abban a reményben, hogy a közönség részvéte majd e lap felé is fordul, megkérte a kiadót, hogy kísérletkép tartsa fönn még újévig. Ezen körülményekről értesülvén Deák Ferencz, a lap érdekében Kemény Zsigmond báróhoz magánlevelet intézett, a melyet a «Pesti Napló» 1861. október 24-dikén megjelent számában közzétett.
Puszta-Sz.-Lászlón, 1861. október 19-dikén.
Kedves Barátom!
Örömmel olvastam azon sorokat, miket b. Eötvös felszólalása folytán az «Anyák heti lapjá»-ról a «Pesti Napló»-ban irtatok.
214Nézetem szerint is hézagot tölt be ezen lap irodalmunkban, s mind irányára, mind tartalmára nézve valóban közhasznú s meleg részvétre érdemes.
Egy év óta irodalmunkban is előtérbe lépett a politika. És ezt, nem csodálom. De felette sajnálnám, ha más fontos és közérdekű vállalatokat a térről leszoritana.
Sok szellemi szüksége van a nemzetnek, mit a kizárólag politikai tartalmú irodalom nem képes kielégíteni. Sőt a politikai képzettség is, csak úgy alapos, ha tudományos műveltségben gyökerezik. Mindaz, mi a tudományos műveltséget előmozdítja, annyira fontos a nemzetre nézve, hogy az ezek iránti részvétlenség csak fonák egyoldalúságnak lehet eredménye, s kétségtelenül vétek a haza ellen.
A legsúlyosabb körülmények között sem kétkedtem honunk szebb jövendőjén. De hogy reményeink egykor valósuljanak, nem elég akarni. Tanulnunk kell s művelnünk a tudományok minden szakát, művelnünk a népnek minden osztályát; mert korunkban csak azon nemzetnek van biztos politikai jövendője, mely komolyan törekszik az átalános műveltség színvonalára emelkedni s azon előre haladni.
Nagy hiány, ha oly folyóiratok, minő a «Budapesti Szemle», a «Figyelő» a honfiaknál, s az «Anyák heti lapja» a honleányoknál elegendő részvétre nem találnak. Azt kellene hinnünk, hogy nálunk csak a politika zaját és külfényét szeretik, de a fáradsággal járó komoly tanulmányok nem épen kedvesek.
Szent érzelem a honszeretet, s magasztos azon lelkesedés, melylyel a honfi kész vérét ontani a hazáért. De nemcsak vérrel s nem mindenkor vérrel szolgálhatunk a hazának.
A ki hazáját nemcsak a lelkesedésnek fellobbanó hevében, hanem mindig igazán szereti, törekedni fog minden úton, minden alkalommal használni a hazának. Nem ijed vissza a nehézségektől, nem attól, hogy csak parányi azon áldozat, melyet ő hozni képes; nem attól, hogy törekvéseinek sikere nem rögtöni, sőt talán ki sem számítható. Tesz, a mit tehet, s hogy utóbb még többet tehessen, igyekszik saját képességét is magasabbra emelni. Ezt pedig leginkább tanulás és tanítás által lehet elérni. Minden percz tehát, melyet tanulásra, minden fillér, mit a tudományoknak s azok közlönyeinek pártolására fordítunk, egyszersmind a haza oltárára tett áldozat.
Nem árt Barátom, sőt valóban szükséges, hogy a sajtó útján fölszólaljatok időnkint e tárgyban, s figyelmeztessétek a közönséget, hogy a politika mellett más is megfér, más is szükséges.
215Ismételt felszólalástoknak lesz végre sikere, mert annyi belátás, annyi jóakarat van a magyarban, hogy a jó szándékú igaz szó előtt sem eszét, sem keblét el nem zárja. Isten Veled!
Igaz barátod
Deák Ferencz.
Deák Ferencz.
