A ZSIDÓK EMANCIPÁTIÓJA TÁRGYÁBAN.
A ZSIDÓK EMANCIPÁTIÓJA TÁRGYÁBAN.
A képviselőház 1866. február 23-dikán tartott ülésében, a fölirati javaslat részletes tárgyalása alkalmával, Manojlovics Emil indítványozta, hogy a 35-dik kikezdés e pontjában «Működéseinkben az alkotmány alapelveiből kiindulva, irányadónak fogjuk mindenkor tekinteni az igazságot és méltányosságot a hon polgárainak minden osztályai iránt vallás- és nyelvkülönbség nélkül» foglalt ezen szó: «honpolgárok» cseréltessék föl e szavakkal: «az ország összes lakosai», nehogy az a vélemény támadjon, hogy e kikezdés csak a törvényesen bevett vallású lakosokra vonatkozik.
Deák Ferencz: Tisztelt ház! A kérdés alatti szakaszban e kifejezés fordul elő: «honpolgároknak nyelv- és valláskülönbség nélkül». Én nem óhajtom, hogy itt valami új eszmét gondoljanak elrejtve; hanem nyiltan kimondom az eszmét, mely benne van. Először, a mi azt a kifejezést illeti: «honpolgárok», azt hiszem, minden lakosa Magyarországnak, akármely valláshoz vagy nemzetiséghez tartozik, honpolgár, következőleg az izraeliták is, kik vallásban különböznek a többi honpolgároktól, s kiknek vallásuk miatt az eddigi institutiók kevesebb jogokat adtak, mint a többi honpolgároknak. De midőn beletettük e szót: «valláskülönbség nélkül», ne higyje valaki, hogy mást értettünk volna alatta, mint: minden valláskülönbség nélkül, és így azon honpolgárokat is, kik a Mózes vallását követik. Midőn kimondottuk, hogy «valláskülönbség nélkül», ezt úgy értettük, hogy akár emez, akár ama valláshoz tartozzék valaki, mi annak jogaira úgy fogunk ügyelni és az egyenlőséget rá kiterjeszteni, mint akármelyik valláséra. A választmány a dolgot így értette: ha a tisztelt ház nem úgy érti... (Közfelkiáltás: Mi is úgy értjük!)
Hozzáteszem még azt is, hogy itt az elvet mondottuk ki, azon elvet, melyet, úgy hiszem, senki sem tagad. (Helyeslés.)
Említve volt az emancipatio kérdése, legalább körünkben. Azt gondolom, legegyszerűbb módja az emancipatiónak az lesz, ha mindenütt, hol a törvény eddig különbséget tett a vallások közt, azon törvények illető pontjainál kimondjuk, hogy: minden valláskülönbség nélkül, ideértve az izraelitákat is, a mit sokkal czélszerűbbnek tartok, 436mintha arról az eszméről: emancipatio, különös törvényt alkotnánk. Én ezt a szót átalában nem szeretem. Elfogadott szó ugyan, deszégyenítő a világra, mintha mi rabszolgákat tartottunk volna. Őket megillette volna joggal azon alap, és midőn mi azt meg fogjuk nekik adni, sem rokon-, sem ellenszenvek nem vezetnek bennünket, hanem tisztán egyedül az igazság.
Politikai tekintet is szól a mellett, miért nem akarnám ezen dolgot külön, hanem minden törvényben együtt tárgyalni, noha nem bánom, ha külön czikkben is kimondatik. Indokul véleményem mellett azt hozom föl, hogy ha e dolog külön tárgyaltatik és külön törvényczikkben mondatik ki, akkor bizonyos föltételek merülhetnek föl. Vannak például sokan, kik a polgári házasságról fognak beszélni. Lehet, hogy ez igen fontos, igen hasznos lesz; de nem szeretném a polgári jogok teljes megadását ily föltételhez kötni. Én ugyanis, ismerve a kath. dogmáknak ezen tételben ellenállását, ismerve a körülményeket, nem tartom valószinűnek, hogy a törvényhozás a polgári házasságon egykönnyen keresztülmenjen. Oly föltételhez kötni azt, a mit az igazság parancsol, mely föltétel kivihetetlenségét ez idő szerint valószinűnek tartjuk, nem volna a ház méltóságához illő.
Van egy, a mit nem hozzá kötve, hanem ezzel párhuzamban óhajtok, és ez egy bevándorlási törvény (Helyeslés.); de ezt nemcsak a Mózes vallását követőkre, hanem minden bevándorlóra kívánnám megállapíttatni.
Ha a ház ezen elvben osztozik (Közhelyeslés.), hagyjuk meg ezen kifejezést: «honpolgárok», értve alatta Magyarország minden lakosát, habár kevesebb joggal bírt is eddig, a mely jogokat azonban meg akarunk neki most adni. Én sokkal nemesebbnek tartom e kifejezést, mintha azt mondanók: «lakosok». (Élénk tetszés.)
Manojlovics Emil Deák Ferencz nyilatkozata után módosítványát visszavonta és a képviselőház az eredeti szerkezetet fogadta el.
