ANDRÁSSY GYULA GRÓF A KÖZÖS ÜGYEK TÁRGYALÁSÁNAK MÓDJÁRÓL.
335ANDRÁSSY GYULA GRÓF A KÖZÖS ÜGYEK TÁRGYALÁSÁNAK MÓDJÁRÓL.
A «Debatte» czikkeinek megjelenése idején Andrássy Gyula gróf nem volt Pesten, hanem falusi birtokán, Terebesen tartózkodott.
Az ő fölfogása szerint, a melyet Eötvössel és Deákkal ismételve közölt, a közös ügyek létezése el volt ismerve az 1848-diki törvények által. Ki volt mondva e törvényekben az is, hogy ezen ügyeket a két állam törvényhozásainak alkotmányosan kellend elintézniök. De hogyan lehessen ezt gyakorlatilag megoldani a nélkül, hogy Magyarország állami önállóságának elvét föl kellene áldozni, e kérdés megfejtését még meg sem kísérlette az 1848-diki törvényhozás.
Andrássy szerint az 1848-diki törvényeknek békés úton való visszaállításáról szó sem lehetett, míg egy ily megoldást találni nem sikerűlt. Szerinte, ha ezen megoldásban az államjogi önállóság és a dualismus elve nincs keresztűl vive egészen a közös uralkodó személyeig, hol az természetesen megszűnik, a történeti dualismushoz ragaszkodó Magyarország nem fogja azt elfogadni. Ha az alkotmányos elintézés nincs keresztűl vive, nem fogja azt elfogadni a monarchiának másik fele. Ha pedig nem nyújt elég garantiát a monarchia nagyhatalmi állásának kifelé való föntartása iránt, akkor nem fogja elfogadni ő felsége. Még pedig mind a három tényező különböző, de egyiránt jogosult okoknál fogva.
Andrássy meg volt győződve, hogy az ország állami önállósága történeti jogosultságának kimutatására s ezen jog érvényre juttatására senki sem volt annyira hivatva, mint Deák Ferencz. De másrészről meg volt győződve arról is, hogy az ország történeti jogainak legfényesebb bebizonyítása sem elegendő magában a kiegyenlítés létrehozására mindaddig, míg a közös ügyek tárgyalásának olyan módját nem sikerűl találni, mely mellett a dualismus és az alkotmányosság megférjenek.
Mindazon nehézségek közt, a melyek egy állandó békés megoldás útjában állottak, ezt tartotta a legnagyobbnak. Ezért főleg ezen kérdés megoldásával foglalkozott falusi lakán Terebesen is.
Midőn azt hitte, hogy végre megtalálta a keresett megoldást, egészen átalános vonásokban közölte azt Eötvös Józseffel. Eötvös válaszában Andrássy eszméit igen szerencséseknek mondotta. Ettől fölbátorítva, Andrássy hozzáfogott eszméinek formulázásához, s már ily alakban közölte azokat nehány zemplénmegyei barátjával, a kikkel történetesen találkozott Pálóczon Hadik grófnál. Ezek, a kik egyébiránt nem vettek tevékeny részt a politikában, a fölolvasott pontozatokat figyelmesen végig hallgatták, s azokat képtelenségeknek és kivihetetleneknek nyilvánították. Andrássy 336azzal vigasztalódott, hogy Deák Ferencz jobban fog itélni munkájáról; de e reménye is csakhamar elenyészett.
Ez időben jelentek meg ugyanis Deák Ferencz czikkei a «Debatte»-ban. Andrássy ezeket Terebesen olvasta. Még onnan írta meg Eötvösnek, hogy bármennyire helyesli a czikkekben foglalt eszméket átalában, ép annyira el van rá határozva, hogy a maga részéről semmi esetre se fogadja el a megoldást, a melyet ezen czikkek a közös ügyek tárgyalásának módjára nézve kitűztek.
A «Debatte» czikkeinek a közös ügyek tárgyalására vonatkozó pontjai szó szerint ezek voltak:
«Das Princip der Parität, d. h. den Grundsatz der Verhandlung zwischen zwei ebenbürtigen, gleichbedeutenden und gleichberechtigten Faktoren festhaltend, denken wir uns die gemeinschaftliche Behandlung der gemeinschaftlichen Angelegenheiten derart, dass jeder dieser Faktoren eine mit den nöthigen Vollmachten versehene Deputation abordnet und diese beiden Deputationen sich mit einander und mit der Krone ueber die gemeinschaftlichen Angelegenheiten verständigen.
Kann diese Verständigung nicht erzielt werden, und ist die Fragederart dringend, dass die Einholung neuer Vollmachten nicht möglich oder nicht thunlich erscheint, dann soll die vereinigte Deputation auch ehne neuere Instruction ihrer Committenten durch Stimmenmehrheit massgebende Beschlüsse fassen können.»
Andrássy attól tartott, hogy az utasítás elve a végeldöntést nem csak igen nehézzé tenné, hanem a határozathozatal súlypontját a két állam törvényhozó testületeinek négy házába helyezné át; továbbá hogy az osztrák és a magyar parlamentet közvetlenűl egymással szembe állítaná s így a monarchia tekintélyét kifelé tetemesen gyöngítené.
Másrészről a két deputatio, ha egyszer el van fogadva, hogy az együttes tanácskozás minden sürgős esetben szükséges és hogy határozat hozatalára a két deputatio egy egységes testületté alakúl, csak névleg különböznék az októberi diploma által contemplált Reichsrathtól, s csakhamar vagy központi parlamentté nőné ki magát, vagy a parlamentek követelnék megszüntetését.
Andrássy azt tartotta, hogy a két állam közös érdekeit csak a teljes paritás elvére fektetett két külön delegationalis testület képviselheti. Ezen elvhez képest válaszszon a magyar országgyűlés saját kebeléből határozott számú delegatusokat. Ezek küldőiktől kötelező utasítást ne fogadhassanak el. A két delegatio mindegyike magában egy tökéletesen kiegészített testületet képezzen, külön székeljen és tanácskozzék. Saját kebelében egyszerü szótöbbséggel határozzon, együttes ülésben soha ne legyen egyesíthető hanem, miként ez két külön álló parlamenti testület közt szokásos, midőn szükséges, üzenetek útján érintkezzék.
Andrássy e szerint azt sem akarta, hogy a két delegatio akár csak 337közös szavazásra is egyesíttessék. Szerinte nem szükséges intézkedés az iránt, mi történjék, ha meg nem egyeznek. Épen azért fognak megegyezni, mert nem szavazhatják le egymást. Pontozataiban ezen eszméket formulázta.
A mint Andrássy Pestre érkezett, azonnal fölkereste Deák Ferenczet. Deák kérdésére, mit tart a «Debatte»-ban közlött eszmékről, Andrássy elmondotta fönnebb említett aggodalmát. Deák, a ki Ghyczy Kálmánnak a «Debatte» czikkei alkalmából hozzá intézett levele miatt is, a melyben esdve kérte, ne adja föl a haza jogait, már igen ingerűlt volt, összesen csak anynyit felelt neki: Hát te is azt hiszed, mint Ghyczy, hogy én az országot elárultam? Andrássy ellenvetéseire egy szóval sem felelt, s így Andrássyra nézve eszméinek bővebb kifejtése ez alkalommal lehetetlenné vált.
Ezen találkozás után Deák egy ideig kerűlte Andrássyt és neheztelni látszott reá. Nehány nap elmultával azonban szokott barátságos indulattal szólítá meg, mondván: Minthogy az én eszméimet a közös ügyek tárgyalására nézve elfogadni nem akarod, fölteszem, hogy tudsz jobb módot, kérlek tehát, jőjj el hozzám és közöld velem gondolataidat.
Andrássy fölkeresvén Deákot, bevezetésűl ismét fölsorolta a «Debatte»-ban foglalt eszmék elleni ellenvetéseit. Deák ez úttal figyelemmel és nyugodtan hallgatta azokat végig, a nélkül azonban, hogy mint fontosabb értekezéseknél tenni szokta, szobája ajtaját előbb bezárta volna. De midőn ez után Andrássy pontozatainak egyes részeit olvasta, Deák fölkelt, bezárta az ajtót, s arra kérte Andrássyt, kezdje újra és folytassa végig. Olvasás közben arcza mindinkább derültté vált. Miután Andrássynak pontozatait végig hallgatta, fölugrott és jókedvűen megveregette Andrássy vállát, mondván: No ez sikerűlt, én is ezt kerestem, de nem tudtam megtalálni, ez a Kolumbus tojása, olvassuk el még egyszer, diskutiáljuk pontonkint: előre is kijelentem, hogy elfogadom. Már ezen alkalommal magáévá tette Andrássynak a közös ügyek tárgyalására vonatkozó eszméit s csak egy pontot kivánt függőben tartani, azt, mely szerint a két delegatio még csak közös szavazásra se legyen egyesíthető. Andrássy később ismételve megkísérlette Deákot e pont elfogadására is reá bírni, de siker nélkül. Deák Andrássynak azt a nézetét, hogy közös szavazásnak helye egyátalán ne legyen, határozottan visszautasította, s az 1866-diki képviselőháztól a közös ügyek tárgyában kiküldött hatvanhetes bizottság tizenötös albizottsága is e pontban Andrássy ellen Deák Ferencz mellett döntött.
