BARTAL GYÖRGY VISSZAVONJA MÓDOSÍTVÁNYÁT.
BARTAL GYÖRGY VISSZAVONJA MÓDOSÍTVÁNYÁT.
A képviselőház 1866. február 23-dikán tartott ülésében Bartal György kijelentette, hogy Deák Ferencznek a válaszfölirat valódi intentióira nézve megnyugtató nyilatkozata után visszavonja módosítványát, a melylyel nem akart elérni mást, mint a mit elért: eliciálni a fölirat ama pontjainak valódi értelmezését, a melyek előtte eléggé világosan formulázottaknak nem látszottak; nem akart elérni mást, mint hogy az értelmet, melyet alattuk rejleni vélt, tisztázza ama balmagyarázatoktól, melyek a ház baloldala részéről hozzájuk csatoltattak. Egyébkint tagadta, hogy előadásában a fölirat bármely pontját gúny tárgyává tette; továbbá tiltakozott azon vád ellen, hogy a ház jobboldala föllépésével a nemzet és a fejedelem közé kívánt lépni.
Deák Ferencz: T. ház! Magyarázattal tartozom Bartal t. barátom s képviselőtársamnak. De csak azon esetben veszem igénybe a ház türelmét, ha a házban senki sincs, a ki – ámbár szabály ellen volna, hogy ismét szóljak a tárgyhoz – ezt neheztelné. (Halljuk! 434Halljuk!) Nem szokásom mondogatni, hogy rövid leszek, de most mégis rövid leszek. (Derültség.)
Midőn a t. képviselő úr módosítványát visszavette, teljes jogával élt, és nekem legalább igen szíves belső örömet okozott. Örömet okozott azért, mert csupán azon okból vette vissza, minthogy meg van nyugtatva; pedig minél több ember lesz a hazában, a ki bármely lépésünk által meg lesz nyugtatva, azt annál nagyobb szerencsének tartom. (Élénk helyeslés.)
Erről tehát nem szólok; hanem szólok arról, a mit ő megjegyzett. Ő az én előadásomban – meglehet, csalódom – azt látszik neheztelni, mintha én azt mondottam volna az ő beszédére vonatkozólag, hogy a gúny fegyverével támadta meg a mi véleményünket. Midőn a gúny fegyvere vélemény, nézet, politika ellen van intézve, nem hibás, nem illetlen, nem törvénytelen dolog, hanem a parlamenti discussióknak egyik leghatalmasabb fegyvere. (Úgy van!) Használtam én is, használja mindenki, használják minden parlamentben, használhatta teljes joggal ő is, és használhattam ellene fegyverül én is. Ha tehát azzal vádoltam, hogy a mit ő mondott, gúnynak tekintettem, semmi olyannal nem vádolhattam, a mi még a legérzékenyebb keblűeket is sérthette volna. (Úgy van!) Módosítványáról ezt nem mondottam, s őt semmikép sem gyanusítottam, hanem csak elmondottam a tényt, hogy t. i. gúny volt és feleltem rá, talán nem gúny nélkül. (Derültség.)
A mi a másikat illeti: hogy azzal vádoltuk a jobb oldalt, hogy a fejedelem és a nemzet közé akarja mintegy ékelni magát, bocsánatot kérek, ez úgy sem mondva, sem értve nem volt; hanem, ha nem csalódom, azt mondám beszédemben, hogy a bizalom e szavának ne álljanak útjába. Ez semmi esetre sem egyesre, sem a jobb oldalra sértő nem lehet. Hivatkozom az országgyűlési tapasztalásokra: hányszor mondtuk mi a törvényhozás egyik részének, az egész főrendi táblának, ne állja útját annak, hogy valamely kívánatunk ő felsége elé juthasson. És soha, de sohasem tapasztaltuk, hogy akár az a testület, akár egyes tagjai ezt magokra vonatkozólag kellemetlennek vagy sértőnek találták volna. (Helyeslés.) Igen sokszor megtámadtuk egymás nézeteit, és megtámadtuk a nézeteket kiméletlenűl, de mindig a legnagyobb tiszteletben tartva a személyt. Ez a szabad discussio.
Remélem, e magyarázattal megelégszik tisztelt barátom és képviselőtársam. Azt hiszem, semmi hasznosabbat nem tehetünk, mintha minden személyes feleselésnek véget vetvén, ahhoz fogunk, a mi a hazát jobban érdekli, s a mit a közjó kíván. (Helyeslés.)
435Miután Apponyi György gr. is visszavonta módosítványát, a képviselőház az eredeti szerkezetet fogadta el.
