EGY EMLÉKIRAT ÁTNYÚJTÁSAKOR.
EGY EMLÉKIRAT ÁTNYÚJTÁSAKOR.
A képviselőház 1866. márczius 14-dikén tartott ülésében, Deák Ferencz fölirati javaslatának felolvasása után, Szentiványi Károly elnök székéről felállva a következő szavakat intézte a házhoz: Engedje meg a t. ház, hogy a tanácskozások rendes folyamát néhány perczre megszakítsam. Egy igen kellemes felszólítás érkezett hozzám, melynek meg kívánok felelni, mielőtt a napirendre visszatérnénk. A kisujszállási nagykúnok polgári köre, áthatva Deák Ferencz nagy érdemei, különösen február 22-dikén tartott országgyűlési beszéde által, megkért engem, hogy a ház színe előtt adnék 464át a t. férfiúnak egy emlékiratot, ha ez a ház szabályaival nem ellenkezik. Nem ellenkezhetik a ház szabályaival oly férfiú megtiszteltetése, kit a haza a bizalom lehető legmagasabb fokára oly méltán emelt. (Élénk helyeslés.) Én tehát örömmel hódolok a kívánságnak. Az eszme aránylag egy kis köré, de az érzés, mely az eszmét szülte, az országé, az egész hazáé. (Élénk helyeslés.) Átadom tehát e ház színe előtt az emlékiratot; átadom egy napon, melyen igen t. hazánkfia érdemeinek hervadhatatlan koszorújába ismét egy szép virágot fűzött; átadom azon kívánság kiséretében, hogy istenünk, teremtőnk őt hazánknak soká, igen soká tartsa meg! (Hosszas éljenzés.) Az elnök ez után leszállt székéről s a ház éljenzése és tapsai közt átadta Deák Ferencznek az emlékiratot. Aztán visszatért helyére.
Deák Ferencz: Nem keresek, mert nem lelnék szavakat e nagy megtiszteltetés megköszönésére. Csak képviselői állásomban, engedjék meg, hogy egy észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Igen nagy köszönettel fogadom a t. elnök úr szívességét s az emlék átadását, de csak azon föltétellel, hogy mind a jegyzőkönyvben, mind átalában közöttünk is úgy álljon a dolog, hogy ez a felfüggesztett ülés után a képviselők körében ugyan, de nem országos ülésben történt, mert egyes embernek akárminő érdemei megtiszteltetése egy körből, egy kerületből, nem az országos tanácskozások közé tartozik. Az országos tanácskozások magasabban állanak minden egyes embernél, akárki legyen az. Ismétlem tehát, hogy mély köszönettel fogadom a megtiszteltetést, azon kérést tevén hozzá, hogy a mi most történik – mint az elnök úr is kimondá, hogy rövid időre felfüggeszti az ülést – ne úgy tekintessék, mint országos ülésben, hanem mint a képviselők baráti körében történt eset. (Hosszas élénk éljenzés. Felkiáltások: Éljen az elnök!)
A képviselőház XXXIX. ülése jegyzőkönyve előadván az elnök beszédét, így folytatja:
«A ház meghatottan hallgatá végig az elnök jelentését, ki helyét oda hagyva, a ház lelkes éljenzései közt átnyújtá Deák Ferencz, Pest belvárosa érdemdús képviselőjének az iratot, Magyarország képviselői pedig felálltak, hogy kifejezést adjanak azon határtalan tiszteletnek és szeretetnek, melylyel a nemzetnek isteni gondviselés adta nagy férfia iránt viseltetnek.
A legmagasztosabb polgári erényekben és a legnemesb szerénységben egyiránt tündöklő hazafi eme megtiszteltetést, nem találva, mint mondá, szavakat köszönetének kellő kifejezésére, elérzékenyülve fogadá, s az iratot azon kijelentéssel vevé át, hogy miután az ehhez hasonló jelenet a nyilvános ülés alatt szabályszerűleg elő nem fordulhat, különben is az elnök az 465ülés rendes folyamát fölfüggeszté, ez csakis az ülés fölfüggesztése mellett a képviselők körében történtnek tekintessék.
E kijelentés a képviselők helyeslésével találkozván, az eseménynek a jegyzőkönyvbe ily értelemben leendő beigtatása elrendeltetett.»
