EGY EMLÉKKÖNYVBE.
EGY EMLÉKKÖNYVBE.
Zala vármegye alapítványi választmánya 1864. augusztus 8-dikán emlékkönyvet adott át Koppány Ferencznek, mint a ki egy negyed századnál tovább kezelte a vármegye nemesi pénztárát és magán alapítványait s a kinek volt köszönhető, hogy «az 1848 után bekövetkezett válságos napok elmultak a nélkül, hogy kellemetlen megtámadásokon túl megfosztatott volna a megye nemes szívű alapítóinak szándéka szerint való független kezelésétől a pénzeknek».
Ebbe az emlékkönyvbe Deák Ferencz a következő sorokat írta:
Habár tagja nem vagyok is azon választmánynak, mely Neked tisztelet, hála és szeretet jeléül ezen emlékkönyvet adta, megengeded mégis, hogy abba nevemet én is beleírjam. Negyven éves barátságunk jogánál fogva kívánom és teszem ezt.
Évek hosszú során át egy téren állottunk, egy ügyért küzdöttünk. Tanúja valék soha nem ingadozott tiszta jellemednek, érett megfontolásodnak és azon buzgalomnak, melylyel a közügyért kifáradást, elcsüggedést nem ismerve, folytonosan működtél.
Nehéz idők, a megpróbáltatásnak zivataros évei zúgtak le azóta szegény hazánk fölött. Mennyi reményt, mennyi boldogságot dúltak fel az események. Sok, igen sok megváltozott, eltorzult, máskép alakult körülöttünk! A mi erőnket is megtörte az idő; de változatlanok maradtak érzelmeink azon szent ügy iránt, melyért együtt küzdöttünk, s változatlanok maradtunk egymás iránt.
249És ha most éltünk alkonyán a múltra pillantunk vissza, szenvedéseink között is vígasztalhat azon öntudat, hogy nincs okunk pirulni önmagunkért, és azon szent hit, hogy Isten az igaz ügyet el nem hagyja. Csapásokat küldött reánk, hogy tisztuljanak érzelmeink és magasztosabb legyen szeretetünk a szenvedő haza iránt; de nem fogja engedni, hogy a szebb jövendő reménye is kihaljon keblünkből.
Nem szólok háláról Irányodban. Legszentebb polgári kötelességünk: igaz úton, önérdekeink mellőzésével is tenni a hazáért mindent, mit tenni képesek vagyunk. Hálánk tehát, melylyel Neked tartozunk, azon őszinte elismerés: hogy Te e szent kötelességet híven és jelesen teljesítetted, s férfiasan betöltéd mindenkor azon helyet, melyre a hon szolgálatában hivatva valál. A tisztelet és szeretet pedig, mely Irántad negyven év óta él keblünkben, lankadni nem fog sírunkig.
Isten mindenható hatalma őrködjék Fölötted, fölöttünk s főkép szegény hazánk fölött.
Puszta-Szent-Lászlón, 1864, szeptember 8-dikán.
Deák Ferencz.
