MAILÁTH DEÁK FERENCZNÉL.

Teljes szövegű keresés

MAILÁTH DEÁK FERENCZNÉL.
1866 márczius 28-dikán estve elmondotta Deák – írja Gorove István naplójában – Kandónak és Bezerédjnek azon találkozást, mely közte és Mailáth közt volt ma 12 órától 2-ig. Mailáth órát kért magának, Deák a 12-t tűzte ki. Mailáth megjött s a szokott üdvözlés után azt kérdé, hogy az ajtó bezárható-e? Deák: «Én ugyan a kapusnak alul megmondottam, hogy kívüled senkit se bocsásson be hozzám, de azért be is zárhatjuk az ajtót.» Azután Mailáth kezdett szólani időről, szélről – e pillanatban nagy zivatar volt – s elvégre előállott, hogy ő tulajdonképen azért jött, hogy arról beszéljen velem, miként fog a közös viszonyokra alakult bizottság eljárni. Deák: «Én elmondottam, hogy a jelen viszonyok közt az eljárást milyennek gondolom: előbb egy rövid programm készíttessék, hogy ennek fonalán induljon el a tanácskozás; az egyes tárgyakra alakuljanak alválasztmányok; hogy erre vannak szakembereink, például az anyagi dolgokra Lónyay, Kautz, Trefort s másokra». Jól van! felelt Mailáth. «A miben a kormány nézeteit fogjuk ösmerni akarni, ott van Bartal». Jól van! ismétlé Mailáth. «S ha ez sem lesz kielégítő, akkor fordulunk Sennyeyhez». Jól van! mondá megint Mailáth. Azután kérdezősködött a horvátokról, arról különösen, hogy meglátogatták-e őt? Különösen Strossmayerről. Deák azt felelé, hogy az utolsó igen. Ez volt az érdekesb része a politikai beszélgetésnek. Arról, hogy mit szándékszik tenni a kormány, Mailáth 471semmit sem szólt. «Én – mondá Deák – látva, hogy Mailáth oly tartózkodó, szintén azzá lettem, s azt gondolván, hogy, ha ő csak belőlem akar kitudni mindent, a nélkül, hogy viszont megösmertetne a kormány szándékaival: nincs okom a közlékenységre.»
A társalgás másfél-két óráig tartott.
Ily formán beszélte el nekem Kandó Kálmán és Bezerédj e beszélgetést. Tehát ez ismét egy meghiusult találkozás. Kié a hiba? Én ismét Mailáthnak tulajdonítom; ő megmutatta, hogy ily missiókra nem alkalmatos. Van idő, midőn a hallgatás arany, de az örökös, a minden körülmények közti hallgatás hibás taktika, alkunál pedig épen bűn is, mert a másik alkudó felet arra a gondolatra viszi, hogy itt az alkura nincs is szándék, s így arra, hogy ő is gyanakvó és tartózkodó legyen. A fő baj alkalmasint abban van, hogy a mostani kormányférfiak közül egyik sem érzi magát értelmileg elég erősnek Deák irányában, és így egyik sem bocsátkozik vele okoskodásba, mert fél, hogy e téren vereséget szenved. E megveretés érzetével vagy annak tudatával, hogy eléggé megfelelni nem volt képes, egy sem akar tőle elválni. Ezzel egyébiránt az egész országgyűlés így van. S ez árnya az értelmi nagyságnak. Ily formán lehettek miniszterek, tábornokok I. Napoleon irányában, s ezért volt övé a dicsőség és felelősség az elkövetett hibák után is kizárólag.
Mailáth Györgyöt és ezen időbeli politikáját az 1865-diki országgyűlés conservativ pártjának egyik tagja e gyűjtemény szerkesztőjéhez intézett levelében így jellemzi:
«Egyénisége és helyzete azon politikai szerepet juttatá Mailáthnak, hogy, mint a korona bizalmi férfia, a kiegyezés jogosultsága és politikai opportunitása elismertetését és az erre czélzó törekvések teljes szabad nyilvánulhatása biztosítását tartsa legfőbb feladatának. Ennek természetes következésének azt tekintette, hogy saját egyéni nézeteiről és az ezekből kifolyó initiativáról lemondván, arra szorítkozzék, hogy minden illetékes tényező nézeteinek kifejezését biztosítsa, és azok közvetítése által érje el azon compromissumot, mely, mint magának a helyzetnek szülöttje, minden egyéni és ennélfogva subjectiv jellegü formulatiónál jogosultabbnak látszott neki.
Nem következik ebből sem az, hogy ne lett volna saját nézete, sem hogy azt nem hivatalos helyzetben, vagy más időkben ne formulázta volna, sem az, hogy arról saját egyéniségére vonatkozólag lemondott volna. De azon időben, melyben a parlamenti többség kormány a még csak előkészítendő volt, Mailáth föladatának azt tartotta, hogy egyéni nézeteit és politikáját ne tűzze ki törekvései végső czéljául, s így azokat ne erőszakolja reá az országgyűlés többségére; de az országgyűlés és annak képviselői, valamint a korona azon időbeli tanácsadói részéről nyilvánuló nézeteket a nemzeti és dynastikus érdekek szempontjából lehetőleg objectiv birálat 472alá vegye és a tárgyalások fennakadás nélküli és sikeres folytatását ekkint biztosítsa. Úgy vélekedett, hogy ez úton inkább járul hozzá a kibontakozáshoz, mint sem azt még oly kápráztató, de mindenkor egyéni programmal tehette volna, melynek szerinte nem a kormánytól, de a nemzettől és annak képviseletétől kelle erednie, hogy teljes megnyugvással legyen elfogadható.
Deák helyzetének talapzata az lehetett, hogy csak ő bírta a nemzet korabeli tényezőit egy nagy pártba összefoglalni. Nem volt mit tartania egyesek vagy többek elágazó törekvéseitől, mert tudta, hogy a kik a kiegyezést óhajtják, végre is kénytelenek vele számolni és utóbb vele szavazni. Mailáth csak azon áron lehetett a korona bizalmi férfia, csak azon áron egyesítheté a kormánypártiakat maga körül, csak azon uton biztosíthatta a nemzet akaratának befolyásolatlan képviselőválasztások általi nyilvánulását és az országgyűlési tárgyalások zavartalan folyását, hogy a kormány részéről határozott programmot nem állítván föl, mindenkire nézve lehetővé tette nézetei higgadt és a legemelkedettebb nemzeti, állami és dynastikus szempontokból való mérlegelését és e szerint való érvényesítését. Nem akarta ő a kiegyezést veszélyeztetni initiativája által akkor sem, mikor ezt tőle várták, és mikor ez által politikai hatalmát megerősíthette és továbbra is biztosíthatta volna.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages