NE ZÁRJUNK EL SENKIT A NYILVÁNOS DISCUSSIÓTÓL.
NE ZÁRJUNK EL SENKIT A NYILVÁNOS DISCUSSIÓTÓL.
A képviselőház 1866. február 17-dikén tartott ülésének napi rendjén volt: a február 15-dikén megkezdődött válaszfölirati átalános vita folytatása. A legelső Lónyay Menyhért szólott. Tudva volt, hogy Apponyi György gróf is készül beszélni. Lónyay beszéde után Ónossy Mátyás, hivatkozással a házszabályok 42. §-ára, mely szerint «a meddig egyenlő számban vannak a bizottmányi jelentés mellett és ellen szólók, fölváltva juttatnak szóhoz», az átalános vita befejezését indítványozta, mivel a felszólalt képviselők közűl egy sem ellenezte a javaslatot, s így föl kell tennie, hogy nincs, a ki ellenzi. Tisza Kálmán nem tartotta megengedhetőnek, hogy a ház bármikor határozatilag csak egy embert is a szótól eltiltson.
Deák Ferencz: (Halljuk! Halljuk!) Én is a házi rendhez akarok szólani. Azon szakasz, mely itt fölolvastatott, ha nem csalódom, nem vonatkozik különösen a válaszföliratra. A válaszföliratnak természetében van, hogy nem csak azok szólanak hozzá, kik megtámadják, hanem azok is, kik illusztrálni akarják. A válaszfölirat szól 406ő fölségéhez, de szól egyszersmind a nemzethez. (Úgy van!) A válaszfölirat, melyet egy bizottság elkészített, meg volt ugyan vitatva a bizottság szűk körében, de a vitatkozások magok a tagok közt maradtak. Miért ment valami bele a föliratba, miért maradt ki belőle más valami, arról a közönség nem tud semmit: erre való a válaszfölirat illusztratiója, (Élénk helyeslés) ez pedig oly tág tér, hol épen nem lehet követelni, hogy egyik ellene vagy pedig mellette szóljon, hanem egyik úgy mint a másik fölvilágosítja a válaszföliratot. Vitatásoknál sokszor nincs párt, elvben az egész ház elfogad valamit, és mégis hasznos, sőt szükséges, hogy az ügy az egész ország előtt fölvilágosíttassék. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy mostani politikai állásunk olyan, melyben mi, kik utasítás nélkül vagyunk itt, számolni tartozunk a népnek, mely minket ide küldött. (Élénk helyeslés.) Mi által számolunk? Nyilvános élet a megyékben nincs, oda tehát tudósításokat nem küldhetünk. Számolunk itt a nyilvános discussio által. (Élénk tetszés.) Ne zárjunk el senkit a nyilvános discussiótól, mert ma tán egy nemzeties párté a többség, holnap az ellenkezőé lehet. A tanácskozás teljes szabadságának ilyen korlátozása kétélű fegyver, mely ma másokat, holnap magunkat sérthet meg. (Élénk helyeslés.) Én azt hiszem, szóljanak, a kiknek még észrevételeik vannak, szóljanak, a kik a válaszföliratban vagy valamit találnak, mi nekik aggodalmat okoz, vagy valamit föl akarnak világosíttatni. Az eszmecsere nem élesíti, hanem enyhíti a tanácskozásokat. (Tetszés.) Az elfojtott szó sokszor több keserűséget okoz, mint a kimondott őszinte szabad szó. (Zajos helyeslés.) Folytassuk a tanácskozásokat! Azt a nehány napot, melyet tán erre fordítunk és fordíthatunk, nagyobb kamattal nem elocálhatjuk, mintha azt a szabad discussíóra fordítjuk. Folytassuk tehát a tanácskozásokat! Minden emberre magára bízzuk, szükségesnek látja-e még valamit mondani, a mi elmondva még nem volt, vagy helyesnek találja-e ismételni, a mi már mondva volt. (Derültség, éljenzés.) Ha átalánosságban kifejtettük nézeteinket, talán az átalános kifejtés hatással lesz a részletes kifejtésre is. Az eddigi tanácskozásokból is azt látom, hogy sok mondatott a discussio folytán, a mi egyenesen és szorosan a részletes tárgyaláshoz tartozik. Ez nem elvesztett dolog, mert vagy fölvilágosítást idézett elő, vagy a ki kimondotta nézeteit, a részleteknél csak hivatkozik rájok, s ismételni nem fogja: tehát itt időveszteség nincs. Szóljanak tehát, a kiket keblök és szívök érzelmei arra ösztönöznek; hallgassuk meg őket figyelemmel és ha látjuk, hogy 407többet, mást mondani nem akarnak, zárjuk be az átalános vitát és menjünk át a részletes tárgyalásra. Ez véleményem. (Hosszan tartó zajos éljenzés.)
