Ő FELSÉGE VISSZAUTASÍTJA AZ ORSZÁGGYŰLÉS FÖLIRATÁT; A BIRODALMI TANÁCSNAK ERRE VONATKOZÓ TÁRGYALÁSAI; KÉPVISELŐI ÉRTEKEZLETEK PES…
Ő FELSÉGE VISSZAUTASÍTJA AZ ORSZÁGGYŰLÉS FÖLIRATÁT;
A BIRODALMI TANÁCSNAK ERRE VONATKOZÓ TÁRGYALÁSAI; KÉPVISELŐI ÉRTEKEZLETEK PESTEN; DEÁK FERENCZ EREDETI JAVASLATA KÜLDETIK FÖL BÉCSBE ÉS Ő FELSÉGÉTŐL ELFOGADTATIK.
A BIRODALMI TANÁCSNAK ERRE VONATKOZÓ TÁRGYALÁSAI; KÉPVISELŐI ÉRTEKEZLETEK PESTEN; DEÁK FERENCZ EREDETI JAVASLATA KÜLDETIK FÖL BÉCSBE ÉS Ő FELSÉGÉTŐL ELFOGADTATIK.
A képviselőház 1861. junius 22-dikén tartott XLIX. ülése jegyzőkönyvének 322. pontja így szól:
«A főrendek junius 20-dikán tartott VIII. ülésének jegyzőkönyvi kivonata fölolvastatott, mely szerint a képviselőház részéről velök közlött fölírásban saját érzeteiket kifejezve látván, a képviselőházat fölszólítandónak végezték, miszerint a közös fölírásnak miként leendő fölterjesztésére nézve nézeteit a főrendekkel közölje.
Hazafiui örömmel fogadván a képviselőház a főrendeknek ezen az ő érzetével összhangzó nyilatkozatát, a mennyiben a főrendek által a fölírásnak miként leendő fölterjesztése iránt nézetnyilvánításra szólíttatott föl, e tekintetbeni megállapodását e következendőkben foglalja:
A közösen elfogadott fölírása képviselőház elnöke, s az által, kit e részben a főrendek kebelökből megbízandanak, ő felségének személyesen átnyújtandó, a többi e részbeni teendők reájuk bízatván.
A fölírás a következendő aláírással láttassék el: «Magyarországnak országgyűlésileg együttlevő főrendei és képviselői».
A «kelt» következendő módon szerkesztessék: «Kelt sz. k. Pest városában ezernyolczszázhatvanegyedik év Szent-Iván hó 24-dik napján tartott országos üléseinkből».
A fölírás a képviselőház részéről annak ülésében az elnök és illető jegyző által írassék alá.
Ennek következtében tett indítvány folytán a képviselőház jegyzővileg kimondatni rendelte, miszerint ezen fölírásnak a jelen rendkívüli esetben ekképen történendő aláírása és fölküldése módjából jövendőre az országnak alkotmányára és parlamentaris kormányhozi jogára nézve semmi következés ne vonassék.»
94A képviselőház 1861. junius 24-dikén tartott L. ülése jegyzőkönyvének 324. pontja így szól:
«Az elnök bemutatja a főrendek jegyzője – gr. Károlyi Gyula – által neki általadott, f. hó 24-dikén tartott ülésüknek jegyzőkönyvi kivonatát, melyben a főrendek hazafias érzéssel viszonozzák a képviselőház örömnyilatkozatát a két tábla közti egyetértés fölött a fölirat tárgyában, s tudatják, miszerint a főrendiház részéről a fölirat fölvitele és ő felségének leendő személyes átnyújtása végett a főrendiház elnökét, gr. Apponyi Györgyöt, kérték föl, annak aláírásával ugyanőt és az illető jegyzőt bízták meg, s végre a képviselőház által jegyzőkönyvileg kifejezett óváshoz részükről is hozzájárulnak.
A ház szívesen fogadván a főrendek ezen nyilatkozatát, a közösen elfogadott fölirat fölolvastatván, a ház elnöke és a napi jegyző által aláíratott és ez utóbbi által a főrendekhez aláírás végett általvitetni rendeltetett».
A képviselőház 1861. julius 1-sején tartott ülésében Ghyczy Kálmán, mint az országgyűlésileg együtt levő főrendek és képviselők ő felségéhez intézett föliratának személyesen leendő kézbesítésével, a főrendi táblai elnök Apponyi György gróffal megbízott elnök, bemutatta abbeli jelentését, mely szerint a megnevezett kiküldöttek a nélkül, hogy a föliratot ő felségének átadhatták volna, ő felségének junius 30-dikáról kelt és az országgyűlés föliratára vonatkozó leiratát vették. Ő felsége leirata, a mely Vay Miklós br. és Zsedényi Ede ellenjegyzésével volt ellátva, így szól:
«Kedvelt híveink! Jóllehet Mi azon országgyűlési tanácskozásokat, melyek legfelsőbb uralkodói jogaink fölött a képviselői házban tartattak, úgy szinte a Minket, mint Magyarország örökös királyát törvényesen illető tagadhatlan öröklési jogaink ellen irányzott kitöréseket komoly megilletődéssel értettük: mégis azokat inkább egyes szenvedélyes szónokok pillanatnyi heve kifakadásának, mint az egybehívott országgyűlés érzelmei hű tolmácsának véltük tekinthetni.
Miután azonban ama tévnézeteknek a hozzánk intézett legalázatosabb felíratnak mind alakjában, mind szövegezésében határozott kifejezés adatott, legfőbb kötelességünknek tartjuk, Fejedelmi személyünk és Királyi örökös jogaink iránti azon tartozó jobbágyi tisztelet megóvására, melyet a trón és annak méltósága méltán megkíván, de mely az országos rendek és képviselők ama föliratában a törvényes szokástól eltérve mellőztetett, a föliratot, mely a királyi jogokat sértve, nem Magyarország örökös királyához intéztetett, visszautasítani; élénken óhajtván mindazonáltal az országos rendek és képviselők föliratában foglalt nagyfontosságú kérdések iránt őszintén nyilatkozhatni: az országos rendeket és képviselőket ezennel komolyan felszólítjuk, miszerint figyelve az 1790. évi koronázó országgyűlés alkalmával követett eljárásra, a föliratot hozzánk oly alakban terjeszszék 95föl, hogy annak elfogadhatása az általunk bármely megtámadások ellen mindig megőrzött korona méltóságának, és uralkodói öröklött jogainknak kellőleg megfeleljen.»
Julius 2-dikán Rechberg gr. miniszterelnök az osztrák szűkebb birodalmi tanács felsőházának és Schmerling lovag államminiszter az alsóháznak jelentést tettek a magyar országgyűléshez intézett legf. leiratról. A felsőház bizottságot küldött ki egy e tárgyban ő felségéhez intézendő beszéd iránt, s a julius 3-dikán tartott ülésben Auersperg Károly herczeg elnök értesítette a felsőházat a bizottságnak azon a napon déli 12 órakor ő felsége által történt fogadtatásáról. Az elnök ezen alkalommal eme beszédet intézte a császárhoz:
«Cs. k. ap. Felséged! Felséged kormánya legfelsőbb kegyelmes parancsnál fogva tudatá az urakházával, mily módon óvattak meg a magyar országgyűlés által elfogadott felterjesztvény ellenében a magasztos fejedelmünk személye iránti tisztelet és hódolat, a koronának pedig méltósága és sérthetetlen joga. Ezen tudósítást az urakháza azon mély megelégedéssel üdvözlé, melyet az örökös uralkodóház iránti hűség s ragaszkodás érzelmei lelnek abban, hogy a korona magasztossága s fénye sértetlen maradjon, a mely érzelmeket mindenkor nyilvánítani és bebizonyítani az urakháza első becsületbeli kötelességének elismeri és fentartandja, a minél fogva azon küldetéssel bízatánk meg, Felséged kegyes tudomására hozni azon hódolatteljes nyilatkozatot, hogy a felsőház legkegyelmesebb urunk és császárunk méltóságának s jogainak bármily megsértését az összes birodalom ellen irányzott támadásnak tekinti, s hogy Felséged annak visszautasításánál a hűséges urakházának, valamint a nagy császárság minden hű népeinek tetterős odaadására számíthat.»
Ő felsége erre a következőket válaszolá: «Minthogy el vagyok határozva a magyarországi viszonyok rendbehozatalánál változatlanul föntartani azon elveket, melyeket a birodalmi tanács megnyitásánál tartott trónbeszédemben kimondottam, a felsőháznak hazafias fölszólalása valóságos megelégedésemre szolgál és fölkelti bennem azon meggyőződést, hogy annak támogatására számot tarthatok ugyanezen ügynek további fejlődésében is. Örömmel ragadom meg az alkalmat, az urakházának elismerésemet és köszönetemet kijelenteni azon méltó magatartásáért s hazafiúi valódi ausztriai érzületeiért, melyeket működésének kezdete óta tanúsított.»
A birodalmi tanács alsóházának julius 2-dikán tartott ülése végén dr. Hein elnök jelentette, hogy Auersperg Károly hg. közölte vele a felsőháznak a magyar országgyűléshez küldött legfelsőbb leirat alkalmából hozott azon jegyzőkönyvi határozatát, hogy «a magas ház ő felsége a császár méltóságának és jogainak bárminemű megsértését az összes birodalom ellen irányzott támadásnak tekinti, melynek visszautasítására ő felsége nem 96csak az egész háznak, hanem hű népeinek támogatására is számíthat». Hein elnök a ház érzületének vélt kifejezést adni, midőn felhívta, hogy hasonló nyilatkozatot igtasson jegyzőkönyvébe. Erre a ház többsége felállott. A jobboldal és a közép nagy része ülve maradt. A reá következő ülésben – julius 4-dikén – a kisebbség eme tiltakozást nyújtotta át az elnöknek:
«Nyilatkozat. A birodalmi tanács alsóházának legutóbbi ülésében az elnök úr felszólítására s egyedül felállás által elhatározá a többség, hogy a felsőháznak egy nyilatkozatához csatlakozik. Minthogy az elnök úr az indítványt minden indokolás nélkül tette, s közvetlenül az indítvány kimondása után szavazásra hívta fel a házat; minthogy az indítvány a többség által rögtön el is fogadtatott, s ezen eljárás által, valamint azon körülménynél fogva, hogy a szavazás után azonnal befejezettnek nyilváníttatott az ülés, minden vita lehetősége ki volt zárva: ekként a ház azon tagjaitól, kik eleve egyet nem értettek az indítványnyal s kiknek szószólói még a szólási engedélyt is hasztalanul kérték, megtagadtatott minden alkalom, hogy szavazatuk indokait kifejtsék. Ezen eljárás ellen az alulirottak a következő óvást teszik: Ő felsége az ő véleményök szerint is törvényes jogainak és trónja méltóságának bármely megsértésénél számolhat népeinek ragaszkodásaira és támogatására. Ha az alulirottak ezen meggyőződésök daczára e háznak a magyar országgyűléshez intézett leiratot illető határozatát vagy nem helyeselték vagy csak vonakodva fogadták el, ez azért történt, a) mert ha e határozat csak ő felsége iránt való loyalitásunk és hűségünk kifejezése akar lenni, ismételten tett hasonló nyilatkozataink után ezt nem tarthatjuk tulajdonképi czéljának; b) a mennyiben pedig politikai nyilatkozat, ő felsége valamely tényének helyeslése, vagy a magyar kérdésben követendő politikának kinyilatkoztatása akart lenni, illetlennek, hivatlannak, korainak és elhamarkodottnak kell azt tekintenünk. Nem véljük a birodalmi tanácshoz tartozónak, hogy a módot, a mint ő felsége koronája jogait megóvni jónak tartja, bírálat tárgyává tegye és helyeslését mondja ki, a mi föltételezi a rosszalás lehetőségét is. Legkevésbbé éreztük magunkat hivatva arra, hogy az eddig a pesti két ház és a korona közt folytatott tárgyalásokat, felfogásunk szerint jogtalan és mindenesetre hivatlan beavatkozásunkkal megzavarjuk. Annál kevésbbé éreztük magunkat erre hivatva, minthogy a birodalmi tanácsnak mai összealkotásában a miniszterium felfogása szerint is a magyar ügyekben szava nincs, s beavatkozása e kérdésnek ő felsége által óhajtott és megindított békés megoldását inkább zavarná, mint előmozdítaná s ezt annyival inkább, mivel ő felsége legfelsőbb leiratában engesztelő hangon csak a magyar országgyűlési fölirat alakjának és szerkezetének fogyatékait jelöli meg és kinyilatkoztatja, hogy a törvényes jogainak megfelelő változtatások után a feliratnak újból való fölterjesztését elvárja. Továbbá alkotmányellenesnek tartjuk, hogy a ház ilynemű ügyben, ha ez politikai cselekmény akar lenni, maga ragadja meg a kezdeményezést, mielőtt ő felsége kormánya azt alkotmányos úton a ház elhatározása elé terjeszteni 97jónak látja. Ha pedig a felsőház határozata képezné az alsóház tárgyalásainak alapját, ekkor is alkotmányos úton kellett volna elénk terjesztetnie.» A nyilatkozat ezután az elnök eljárása ellenében a tárgyalási formák megtartásának szükségét fejtegeti s így végzi: «A ház méltóságának és véleményünk szabad nyilvánításának érdekében és hasonló elhamarkodások elkerülése czéljából, a melyek a monarchiának és a korona jogainak is nagy kárára lehetnének, alulirottak kötelességüknek tartják a julius 2-dikán hozott határozat körül követt eljárás ellen tiltakozni». Dr. Wieser Károly, Zikmund József, dr. Milner, Zelený, Rezač, Jirsik, dr. Bily, dr. Rieger, dr. Klaudi, Dvorák, dr. Grünwald, Staněk János, Machážek, dr. Pražák, Helzelet, Kostelnik V., dr. Čupr, dr. Toman, Ljubisa, Hawelka Mátyás, Tomek, dr. Krasa Alajos.
Andrássy Gyula gr. azon fáradozott, hogy a képviselők fogadják el Deák Ferencz fölirati eredeti javaslatát és ezt küldjék föl Bécsbe. E czélból julius 3-dikára lakására a két párt tagjaiból vegyes értekezletet hívott össze s ez hajlott is kívánságára. Az eredmény a föliratot pártolóknak az nap délután tartott tanácskozmányával közöltetett. A képviselők julius 5-dikén zárt űlést tartottak s itt Madarász József, Böszörményi László, Szilágyi Virgil és mások hevesen ellenezték az eredeti javaslat elfogadását; ellenben Tisza Kálmán és Beniczky Lajos ezt melegen pártolták.
A határozati párt szélső árnyéklatának «1847 vagy 1848? Tájékozásul. Több képviselő. Debreczen. Nyomatott a város könyvnyomdájában» czímen 1861. julius havában közzétett röpirata 21-dik lapján ezeket írta:
«A leirat tagadhatatlanuul nagy mozgásba hozta a képviselőházat. Annak kihirdetése után nem telt el huszonnégy óra s átalánosan tudva volt, hogy a jobboldal vezetői Deák eredeti szövegének visszaállítására törekesznek s az e részbeni indítványt Hunkár fogja tenni. A fölirati párt nem mulasztotta el saját érdekében kizsákmányolni a helyzetnek minden előnyeit; vezértagjai rendkívül nagy tevékenységet fejtettek ki e napokban és valamint Andrássyhoz mindkét oldal befolyásos tagja közül többen közös tanácskozásra hivatván, ott a házi úr bizonyos nonchalancecal indítványozta azt, hogy a visszautasított fölírás eredeti szövege már most a képviselőház által egyhangulag fogadtassék el, mi nem kevesebb, mint hogy a ház a hatalomnak egyszerű parancsszavára tagadja meg saját határozatát: úgy másrészről a jobboldal nagy értekezletére meghivattak a baloldal mindazon kiszemelt tagjai, kiket a kitűzött czél segítségére megnyerhetni véltek. A határozati párt nem hirdetett nagy értekezletet, miután a törvénykezési kérdés fölötti tanácskozás óta egészen szétmállott. Eldönthetlen hagyhatjuk itt azon kérdést, vajjon e szétmállás sajátlag mely okokból származott. Sokan a külföldi viszonyok kedvezőtlen alakulásainak s az európai események 98állítólagos pangásának akarják tulajdonítani egy résznek észrevehető lehangoltságát, némelyek visszavonulását, mások tartózkodó óvatosságát. Vannak, a kik a párt szervezetének és vezetésének hiányaiban keresik a kellő összetartás nem létének okát s ettől nem messze fekszik a gondolat, vajjon nem a bizalom tágult-e meg nagyon a baloldal és vezérei között, vajjon nem a politikai nézetekben, irányzatokban és törekvésekben mutatkozó tetemes különbség választotta-e el e párt tagjait egymástól s nem ez szaggatta-e szét magát a pártot? Bármint legyen is, az tény, hogy midőn legnagyobb szükség lett volna az összetartásra, a baloldal egyes árnyalatai különválva értekeztek s az erő eldarabolva tehetetlenné vált. A baloldal felbomlott sorai alig értesülhettek egymás szándoka felől; Tiszának árnyalata, mely legelsőbben hajlott a fölírás eredeti szövegének visszaállítására, csak hírből tudta, hogy azok, kik Simonyival tartanak, inkább szeretnének egy határozatot támogatni, ha ennek többségére kilátás volna; míg Károlyi Edéről – helyesen vagy helytelenül – azt beszélték, hogy ő a maga töredékével az eredeti fölírás szövege visszaállítása helyett inkább egy újabb külön föliratot pártolna, melyben a ház igazolná a választott czím alakját s az eredeti fölírásterv abdicationalis három pontjának felvételével a trónjog elismerését illetőleg az uralkodóház megnyugtatása eszközöltetnék.
Ki az országgyűlés eddigi folyamát figyelemmel kísérte, az magától is el fogja találni, hogy mily okokkal küzdöttek a Deák eredeti fölírása szövegének visszaállítása mellett, mi által az uralkodó trónjoga elismertetvén, ezentúl alig lehessen egyébről szó, mint a koronázási okmány szerkesztéséről azon esetben, ha ugyan a kormány által követelt ünnepélyes elismerés megadása után az uralkodó a koronázást még mindig szükségesnek tartaná. Kibontották az opportunitás politikájának zászlaját, minden lehető alakban igyekeztek az emberek fejébe verni, hogy «a hazáért mindent,» következőleg a törvényhozó-testület megaláztatását is; hogy mi ne adjunk okot a szakításra, hanem várjunk míg a kormány szakít, mely esetben aztán annál inkább egygyé forrhatunk. A bécsi és pesti sajtó azzal ijesztgetett, hogy az egész európai diplomatia kárhoztatja föliratunkat, mely a beleékelt módosítványnyal, egy önerejében bízó nemzethez illőleg az 1848-diki alkotmányos biztosítékok elismeréséhez, az ország épségének helyreallításához, mint elengedhetlen föltételekhez szabja az uralkodó trónjogának elismerését. A sajtó ijesztegetéseit készpénz gyanánt vették és adták a klubbokban. A szélső baloldal azonban – tekintettel levén a, bécsi birodalmi tanácsban legközelebb a magyarországi fölirat visszautasítása folytán történt azon nyilatkozatokra is, melyek Magyarország irányában erőszakos rendszabályokat hoztak kilátásba – úgy találta, hogy a földig alázó leiratra, illetőleg császári nyiltparancsra, nem lehet egyébbel felelni, mint legalább is egy határozattal, mely a leirat fölötti tanácskozást az erőszakos adóbehajtás és egyéb flagráns törvénytelenségek megszüntetésétől 99tegye függővé. Böszörményi tehát következő határozati indítványt adott át az elnöknek:
«A képviselőház méltó megütközéssel értette az ő felsége aláírásával ellátott s felolvasott iratból és az előterjesztett elnöki jelentésből azt, hogy a magyar országgyűlés küldöttei tettleg uralkodó Ferencz József ő felsége által maga elé sem bocsáttattak, s a nemzet képviselőinek ő felségéhez intézett legelső nyilatkozata a nemzet méltóságának nem csekély megsértésével és a haza történelmében példátlanul visszautasíttatott. Nagy és elutasíthathatlan felelősség súlya nehezedik ő felsége azon tanácsosaira, kik nem tekintvén a jelen válságos idők követelményeit, ő felségének ily magatartást javasolni, s a magyar országgyűlés közelítő lépésének remélt eredményeit az őszinte nyilatkozat visszautasításával ekkép meghiusítani czélszerűnek hitték. A nemzet országgyűlésileg egybegyűlt képviselői tiszta öntudatával bírván azon hazafiui kötelességnek, melytől az ország a fennálló törvények tántoríthatlan védelmét várja, nem ingadozhattak törvényes követeléseik őszinte s határozott kijelentésében. Érett megfontolás után állapodtak meg tehát a f. évi junius 21-dikéről kelt fölírásnak úgy alakjára, mint tartalmára nézve. Érzi és tudja a ház, mily horderővel bír ő felsége fölolvasott iratának az 1790-diki koronázó országgyűlés által követett eljárásra vala hivatkozással kifejezett azon kívánata, hogy az országgyűlés már az alkotmányosság visszaállítása s a koronázás előtt ő felségéhez mint örökös magyar királyhoz intézzen felírást; azonban az országgyűlésnek első teendője még sem lehet más, mint teljes erejével és mindenekelőtt az alkotmányos törvények teljes visszaállítását sürgetni. Nem hallgathatja el a ház a fölötti sajnálkozásának kifejezését sem, hogy a küldött föliratbani közelítése, a nemzet jogainak sérelmével, példátlanul, a törvényes kormányközegek mellőzésével egy nyiltparancsban visszautasíttatván; a nem is olvasott föliratnak az örökös királyi czímre vonatkozó állítólagos hiányai észrevételbe tétetnek, míg az alkotmányos törvények visszakövetelése és az ország annyi tetemes sérelmeinek orvoslása iránti jogos kívánat még csak szóra sem méltatik. Azonban az országgyűlés tekintve azt, hogy a közlött császári rendelvény, nagy fontosságánál s az abban foglalt kérdések horderejénél fogva, higgadt és tüzetes tárgyalást igényel; tekintve, hogy az országgyűlési tanácskozások gúnyjára, az országbani erőszakos adóbehajtás katonai hatalommal folytattatik, s ezen törvénytelen zaklatásnak már ekkorig is számosan estek áldozatul; tekintve, hogy a törvényes hatóságok mellett s azok körében az alkotmányellenes császári rendőri hivatalok a polgári szabadság tetemes veszélyeztetésével folyvást állomásaikon tartatnak és működnek: a ház kijelenti, hogy a fenforgó nagyfontosságú tárgyban mindaddig, míg az erőszakos adózsarolás tényleg és valósággal az egész hazában megszüntetve nem lesz; mindaddig, míg a törvénytelen és alkotmányellenes hivatalnokok és rendőrök az országból el 100nem távolíttatnak: a felolvasott nyiltparancsban felhozott kérdéseknek higgadt tanácskozás alá vételét a képviselőház lehetségesnek nem tartja. Mely határozat az elnök által illető helyen tudomásul adandó.»
A képviselőház zárt ülésében tanácskozott a leírat felett. E tanácskozás részletei nem tartoznak a közönség elé, ámbár méltó lett volna látni azon férfiúi bátorságot, mely ha kell, nem retteg az ágyuk bömbölésétől és a kartácsok pusztító záporától, de a mely bátorságot érez magában arra is, hogy a jelen viszonyok között, a czélszerűség politikájánál fogva, engedjen. Be volt jelentve, hogy a háznak egy része, habár bukását bizonyosnak látja is, nyilvános névszerinti szavazást fog kívánni. A jobb és baloldal számos tagjai nemes vetélkedéssel multák egymást felül annak bizonyításában, hogy a haza érdeke kívánja s követeli a kisebbségtől, miszerint az ellenállással felhagyva s a névszerinti szavazásról is lemondva, meggyőződését rendelje alá a többség óhajtásának, mi által az egyetértés helyreállíttatván, azon esetre, ha a föliratnak abban kijelölt eredményei nem lennének, ez a képviselőházat a közös elhatározásra összeforrva elég erősnek találhassa. Heves és hosszas küzdelem után mi lett az eredmény, ezt a nyilvános ülés történetében bírja a közönség. A szélső bal visszavette indítványát és így az nem került a háznak asztalára».
A képviselőház ő felsége leiratát julius 5-dikén estve 6 órakor tartott ülésében tárgyalta és vita nélkül egyhangúlag elfogadta Hunkár Antal következő indítványát: «Mondja ki a ház, hogy fájdalmas megütközéssel vette a képviselőház, hogy az országgyűlés fölirata, a ház szándékától eltérő értelmezés miatt, ő felsége által visszautasíttatott; nem akarván azonban magát azon vádnak kitenni, mintha gátul szolgálna abban, hogy ő felsége a jelen leiratban tett igéretéhez képest a fölirat lényegére nézve őszintén nyilatkozzék, azért úgy, mint eredetileg javasolva és az indítványozó által módosítva volt, azt fölküldeni határozza».
A főrendek julius 6-dikán tartott ülésükben egyhangulag elfogadták a képviselőház által velök közlött föliratot, örvendetesen üdvözölvén a képviselőház újabb elhatározását, mely «míg egy részről az országgyűlés tiszta szándékát igazolandja, más részről alkalmat nyújtand ő felségének, hogy ígéretéhez képest az országot a fölirat lényegére nézve adandó nyilatkozata által megnyugtathassa».
A képviselőház julius 10-dikén tartott ülésében az elnök jelentette, hogy Apponyi György gróffal, a főrendiház elnökével, julius 8-dikán ő felségének saját kezébe átadta az országgyűlés föliratát. Ő felsége ez alkalommal így nyilatkozott: «Megelégedéssel értettem az országos rendek és képviselőknek minap nyilvánított kívánságom teljesítésében tanusított köteles készségüket. Remélve, hogy ugyanily érzelemmel fogadandják jelen föl 101írásra az ország java és népeim közboldogsága érdekében adandó válaszomat, ezt az országos rendekkel és képviselőkkel mielőbb tudatni fogom».
