ÓVÁS.
201ÓVÁS.
Ghyczy Kálmán elnök augusztus 19-dikére Pest vármegye házához 30 képviselőt hívott meg értekezletre és előterjesztette nekik, hogy értesülése szerint az országgyűlést a legközelebbi napokban szét fogják oszlatni, kérdi tehát őket, nem vélik-e szükségesnek, hogy előlegesen tanácskozzanak és intézkedjenek az eloszlatás iránt. Deák Ferencz jegyzőkönyv rövid óvást tartott szükségesnek és elmondotta tartalmát. Az értekezlet helyeselte indítványát és abban állapodott meg, hogy mihelyt az eloszlatás iránt értesülése lesz, Ghyczy Kálmán elnök hirdessen ülést, tegyen jelentést bécsi küldetéséről és azután a képviselők valamelyike vesse föl a kérdést, nem tanácsos-e az eloszlatás esetére előre intézkedni, s erre Deák Ferencz tegye meg indítványát.
Augusztus 21-dikén ujra értekezlet volt Pest vármegye házánál. Ghyczy Kálmán elnök jelentette, hogy az eloszlatást bizonyosnak lehet tekinteni. Deák Ferencz fölolvasta óvását, a melyet elfogadtak. Ugyanazon a napon d. e. 12 órakor a képviselőház zárt ülést tartott, a melyben Deák Ferencz óvását nagy tetszéssel fogadták.
A képviselőház augusztus 21-dikén d. u. 4 órakor tartott ülésében az elnök jelentette, hogy a főrendiház elnökével átnyujtotta ő felségének a főrendeknek és képviselőknek f. hó 12-dikéről kelt föliratát. Ő felsége a két elnök beszédére ekként válaszolt: «Az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők jelen föliratukra adandó válaszomat kellő megfontolás után rövid idő mulva közölni fogom.»
Bónis Samu szükségesnek tartotta, hogy a képviselőház föloszlatásának eshetőségével szemben, mely előreláthatólag rövid idő mulva be fog következni, intézkedjék.
Deák Ferencz: (Halljuk! Halljuk!) Az országgyűlésnek föloszlatása előre látható és több mint valószínű, noha még hitelesen tudva nincsen. Ha alkotmányszerűleg mennének a dolgok, és a legfőbb hatalom irányunkban törvényszerűleg gyakoroltatnék: előre meg lehetne mondani az időt és módot, mikor és miként fog az országgyűlés berekesztetni; de mivel a tapasztalás azt mutatja, hogy már alakjában sem vitettek az ügyek alkotmányszerűleg a legfőbb hatalom részéről: nem tudhatjuk minő pillanatban és mily alakban fog a föloszlatás megtörténni. A mint az előttem szólott érdemes képviselőtársam Bónis Sámuel előadta, fontosnak és mindenesetre szükségesnek 202találom én is, hogy az országgyűlésnek végpillanatában óvásunkat jelentsük ki az iránt, a mi eddig és ezentúl törvénytelenül történt és történendik; és mivel a mai nap csak a miénk, a holnap már a sors kezében van, nem halaszthatjuk és nem mulaszthatjuk el ma azt, mit talán holnap tennünk már nem lehet. (Élénk tetszés.) Nem ereszkedem részletekbe; én egy óvást tartok szükségesnek a ház nevében kijelenteni és ha a tisztelt ház megengedi, azt fogalmazva fel fogom olvasni, mint azt egyéni nézetem szerint jónak látom. (Helyes! Halljuk! Halljuk!)
«Óvás. Az ország gyűlése jogszerűleg egyedül a magyar alkotmány alapján működhetvén, semmit el nem mulasztott, hogy ezen alapot helyreállítsa, s teljesen biztosítsa. (Úgy van! Helyes!)
Az országgyűlésnek törvényszabta kiegészítése, a felelős miniszteriumnak és a felfüggesztett törvényeknek visszaállítása valának mindenekelőtt szükségesek arra, hogy az országgyűlés törvények alkotásába bocsátkozzék. (Úgy van! Halljuk!) Ezeket sürgettük tehát mindenek előtt; de ismételt felirataink sikeretlenek maradtak; s ekképen az országgyűlésnek hatásköre egyedül az ország jogainak védelmére lőn szorítva, mit ki nem egészített állapotában is joga, sőt kötelessége volt erélyesen teljesíteni. (Úgy van! Helyes!)
Az országgyűlési kölcsönös értekezések fonalát tettleg a legmagasabb leirat szakasztotta meg, midőn ősi alkotmányunkat, az alapszerződések ellenére, absolut hatalommal lényegében átalakítva, tanácskozásainkat a császári diplomák és patensek terére s korlátai közé kívánta szorítani, hová mi jogszerűleg nem léphettünk.
Meggyőzött minket azon legmagasabb leirat arról, hogy nincs szándéka ő felségének a sanctio pragmatica értelmében visszaállítani alkotmányunkat, melyhez pedig mi hűtlenek soha nem lehetünk. (Úgy van! Helyes!) És meggyőződésünket újabban meg fogja erősíteni az, ha az ország gyűlésének törvényszabta kiegészítése s a parlamentaris kormány visszaállítása helyett az ország gyűlésének oly föloszlatása következik be, mely a törvények rendeletével ellenkezik. (Úgy van! Helyes!)
Az 1848-dik évi IV. törvényczikk szerint az országgyűlést föloszlatni mindaddig nem lehet, míg a minisztérium a mult évi számadásokat és a következő költségvetést elő nem terjeszti, s az országgyűlés azok iránt határozatot nem hoz. (Úgy van! Helyes!)
De a törvény ezen rendelete nem teljesíttetett, s nem is teljesíttethetik mindaddig, míg a felelős minisztérium vissza nem állíttatik 203s az országgyűlés ki nem egészíttetik: mert nincs törvényes kormány, mely a költségvetést előterjeszsze, s az ország gyűlése épen az által, hogy a törvényszabta kiegészítés határozottan megtagadtatott, képtelenné van téve a költségvetésnek megállapítására. (Úgy van! Helyes!)
Azt is rendeli az említett t.-czikk, hogy az országgyűlés föloszlatása után három hónap alatt az újabb országgyűlés összeüljön. Ha tehát a föloszlatás után az országgyűlés a törvényben kitűzött időre ismét össze nem hivatik, a törvény rendelete az által is újabban sértve lesz. (Úgy van!)
Mi tehát kénytelenek vagyunk már előre minden ily eljárást alkotmányellenesnek, s a tizenkét évig fennállott absolut rendszer további folytatásának tekinteni. (Zajos közhelyeslés.) Az erőhatalomnak tettleg ellene nem szegülhetünk; de azok ellen, mik ekkép történnek, ünnepélyes óvást teszünk, (Zajos közhelyeslés) s kijelentjük, hogy minden jogilag fennálló törvényeinkhez, és így az 1848-dik évben szentesített s országgyűlésileg meg nem változtatott törvényekhez is szorosan ragaszkodva, a hatalomnak minden oly lépését, mely azokkal ellenkezik, alkotmányellenesnek fogjuk tekinteni.» (Zajos közhelyeslés; átalános felkiáltások: Elfogadjuk! Harsány éljenzés.)
Ez azon óvás, tisztelt ház, melyet indítványozok és mely indítványt a ház asztalára leteszek. Azt hiszem, fölösleges ezen indítványt támogatni; annak oka magában a dolog természetében fekszik. Nekünk egyetlen fegyverünk a törvény (Úgy van! Éljen!) és ügyünk igazsága, s erre támaszkodva kell a hatalom fegyvererejével szemben állani. Régi állítás és a történelem tanusága szerint talán aligha csalt valaha az, hogy az igazság végre győzni fog, és nekünk abba kell minden reményünket helyeznünk. (Zajos tetszés.) Hogy ezen téren biztosan lépjünk, nem szabad, nem lehet nekünk a törvény terét soha semmi szín alatt és semmi esetben elhagyni, mert csak ez azon biztos tér, hol fegyveres erő nélkül fegyveres erő ellenében is megállhatunk. (Zajosan kitörő köztetszés.) Az országgyűlés eddig ezt követte s most az országgyűlés valószínűleg szét fog oszlattatni. Egyes polgárai lesznek a hazának mindazok, kik most a nemzet képviselői voltak. Én azon tiszta meggyőződéssel lépek vissza azon magányba, honnan kiléptem, hogy mint képviselőtársaim is, szentül, legjobb lelkiismeretünk szerint teljesítettük azt, mivel a hazának, küldőinknek és önlelkiismeretünknek tartozunk, és egyszersmind azon meggyőződést táplálom keblemben, hogy az országgyűlésnek e részbeni példáját 204mind a törvényhatóságok az országban, mind az egyes polgárok a hazában, híven követni fogják; (Zajos közhelyeslés és éljenzés) azaz megmaradván a törvény alapján, a törvénytől nem távoznak, a törvényhez szigoruan ragaszkodnak és akár jobbra, akár balra mi törvény ellen van, azt se helyeselni, se követni soha nem fogják. (Zajos közhelyeslés.) A törvényhatóságok míg így fennállanak, addig a törvény értelmében fognak működni; öngyilkosságot nem fognak elkövetni, a sors csapásait nyugodt kebellel fogják várni. Az egyes polgárok is tartsák magukat a törvényhez. A törvény oly nyugalmat ad a léleknek, hogy a legsúlyosb eseményeket is, ahhoz ragaszkodva, be lehet várni, és épen ez fogja előidézni azt, a mi a tűrésnél legfőbb, hogy méltósággal tűrjünk, a méltóságot pedig a törvényesség adja meg és semmi más. (Viharosan kitörő hosszas közhelyeslés; zajos taps; harsány éljenzés.) Indítványomat a tisztelt háznak bemutatom. (Közfelállással kifejezett átalános helyeslés és hosszasan tartó viharos éljenzés s felkiáltások: Elfogadjuk! Elfogadjuk!)
A képviselőház a Deák Ferencz indítványozta Óvást egyhangulag elfogadta. A főrendek azt augusztus 21-dikén tartott ülésökben szintén magukévá tették.
