PEST BEL-VÁROSA VÁLASZTÓIHOZ.
1PEST BEL-VÁROSA VÁLASZTÓIHOZ.
Ő felsége 1861. február 14-dikén ugyanazon év ápril 2-dikára Buda városába egybehívta a magyar országgyűlést. A meghívó-levél első pontja így szól: «Első Ferencz József stb. Miután felséges Nagybátyánk, első Ferdinand császár, Magyar- és Csehországok e néven ötödik királya ő felségének az uralkodásróli leköszönése és édes atyánk, Ferencz Károly ő cs. k. fenségének, ehhez való utódi jogáróli lemondása következtében a pragmatica sanctio erejével a birodalmunkbani uralkodásra hivatva, trónra léptünket birodalmunk minden népeinek 1848-dik évi deczember 2-dikán tudtára adtuk: m. é. október 20-dikán kiadott elhatározásaink folytán, Magyarország alkotmányos törvényei értelmében leendő királyi fölavatásunkra és ünnepélyes megkoronáztatásunkra, nem különben királyi hitlevelünknek az országos rendek- és képviselőknek való átadása végett, továbbá az 1608. koronázás előtti 3. t. cz. értelmében eszközlendő Nádorválasztásra és a végett, hogy az ország boldogságának nevelésére és a közjó gyarapítására kívánt többféle nagy fontosságú törvényes intézkedésekről kedvelt Magyarországunk s a hozzá csatolt részek hív Rendeivel és Képviselőivel atyai szívünk kívánata szerint tanácskozhassunk, folyó 1861. évi Szent-György hó 2-dik napjára sz. k. Buda városunkba közországgyűlést rendelendőnek, hirdetendőnek s azt Isten kegyelméből saját személyünkben vezérlendőnek elhatározánk.»
A választás alapjául a meghívó-levél az 1848. V. t. czikket jelölte meg.
Pest bel-városa választói 1861. márczius 11-dikén Deák Ferenczet egyhangulag országgyűlési képviselőnek választották, lakása elé vonultak s őt a lelkesedés hangján üdvözölték. A nagy éljenzés lecsendesültével Deák Ferencz így szólott:
Tisztelt polgártársak! A képviselői állás elfogadása polgári kötelesség. És e kötelesség annál szigorúbb, mennél veszélyesebb az ország helyzete.
A t. választókerületnek megválasztásomban nyilvánult akaratát úgy tekintem én, mint parancsoló fölszólítást e polgári kötelesség teljesítésére, s ily fölszólításra nincs más válaszom, mint engedelmeskedni.
De a bizalom ajándék, melyet követelni senkinek joga nincs. A bizalom még akkor is megtiszteltetés, midőn az a kisebb számtól 2ered. Annyival inkább kötelességemnek tartom őszinte köszönetemet nyilvánítani azon megtiszteltetésért, hogy a t. választókerület közakaratja méltatott engem becses bizalmára.
Igéreteket nem teszek. Mit lelkem ismerete és meggyőződésem parancsol, azt követni fogom igéret nélkül is. Ezekkel ellenkezőt nem tehetnék, nem igérhetnék; méltatlan volnék a bizalomra, ha igérnék ámítással s a meg nem tartásnak titkos gondolatával.
Az egyedüli programm, a mit adhatok, harmincz évi nyilvános politikai életemnek elvei, melyekhez hűtlen soha nem voltam. Osztozik ezen elvekben a t. választókerület is. Különben oly sok érdemes polgártársak közül nem engem emelt volna ki bizalmával.
Elmondhatnám én is programmképen azon ingatlan meggyőződésemet, hogy az ország törvényes önállása, függetlensége s az alkotmányos szabadság alapföltételei nemzeti létünknek, melyeket semmi árért, semmi nyomásért föl nem áldozhatunk. Minden csorba, mit ezeken önmagunk ejtenénk, halálos seb volna a nemzet életén.
De uraim, ez nem programm. Ez mélyen gyökerezett hitvallása nemzetünknek, melyet sem anyagi kecsegtetések, sem nehéz szenvedésünk isméti megújulása, sem a veszély, mely honunk fölött lebeg, ki nem irthatnak szívünkből, s a mely magyarnak kebeléből kihalt ezen érzelem, az már bucsut vett a honszeretet magasztos érzelmétől és a becsülettől.
Nem programm tehát, a mit mondok, csak megemlitése azon átalános közérzelemnek, mely nem egyeseké, nem párté, hanem az egész nemzeté. S a mely pillanatban e szent érzelem átalános közérzelem lenni megszünnék, ott állana nemzetünk az öngyilkosság küszöbén, elfordulna tőlünk az igazságos Isten oltalmazó kegyelme.
Isten áldását kívánom a hazára; Isten áldja meg önöket s fogadják ismételve kijelentett őszinte köszönetemet becses bizalmukért. (Szűnni nem akaró viharos éljenzés.)
