SURLÓDÁSOK ZICHY KANCZELLÁR ÉS PÁLFFY HELYTARTÓ KÖZÖTT.
SURLÓDÁSOK ZICHY KANCZELLÁR ÉS PÁLFFY HELYTARTÓ KÖZÖTT.
Esterházy Mór gr. miniszter és Pálffy Mór gr. helytartó Sehmerling politikai rendszere megbuktatásán fáradoztak. Velök ellentétben Zichy Hermann gr. magyar és Nádasdy Ferencz gr. erdélyi kanczellár Schmerling akaratának föltétlenül hódoltak.
Lónyay Menyhért 1865. márczius 13-dikán Budán a következőket írta naplójába: «Ma Dessewffy Emilnél voltam, a ki Bécsből jött. Beszélte, mind differentiák voltak a kanczellár és a helytartó között. Zichy, természetesen mint hű creaturája Schmerlingnek és Nádasdynak, a nemzetiségek kérdésében udvari rendeletet küldött a helytartótanácshoz, a melyben a magyar nyelv rovására nevezetes engedményeket ad a nemzetiségeknek; sőt ez első 257lépés lett volna a nemzetiségek szerint való hatósági elkülönítéseknek. Pálffy nem publicálta. Most a miniszterium meg akarván kezdeni Erdély mintájára a magyar országgyűlésre előkészületeket tenni, Bécsbe idézte Pálffyt. Ő Bécsbe érkezvén, a kanczellár egy bizottságba hívta meg, a melynek kettejökön kívül tagjai voltak: Priviczer, Pápay, Bartos. Itt a kanczellár a helytartót kérdőre vonta, miért nem hirdette ki ő felsége rendeletét? Erre Pálffy azt felelte: hogy ő 24 óra alatt kihirdette és teljesedésbe vette volna minden gondolkozás nélkül a rendeletet, ha ő felségétől jött volna; de minthogy ő felsége rendeletét meghamisították (gefälscht) és ily rendelet káros és okszerűtlen, kivált ha a kedélyek lecsendesülését óhajtják, ennélfogva a míg ő helytartó, nem is foganatosítja. Erre Zichy fölpattant, hogy majd megmutatom én, kinek lesz igaza, rendet csinálok ily ellenzés ellen s becsapta az ajtót. Még az nap benyujtotta lemondását, kifejtvén benne, hogy ha Pálffy marad helytartó, ő nem lehet továbbá kanczellár. Pálffy hasanlót tett, lemondásában kijelentvén, hogy ha Zichy marad kanczellár, ő nem lehet helytartó. Mint Emil mondja, ezen kettős lemondás kellemetlenül hat a felsőbb körökre, kivált most, midőn még nem tudják, hová forduljanak és velünk mit tegyenek.»
Márczius 15-dikén naplójába ezeket írta Lónyay Menyhért: «Zichy Ferencznél voltam, a ki a Pálffy és Zichy közt támadt differentiát a dolog kezdetétől a mostani stadiumig részletesebben is elmondotta. A nemzetiségi ügy még az októberi patens idejéből való, a mikor ő felsége a különböző nemzetiségeknek bizonyos engedményeket akart adni. Forgách kanczellársága alatt Schmerling és Nádasdy újra fölelevenítették a dolgot. A kanczellár formulázás és bővebb javaslattétel végett áttette az ügyet a helytartótanácshoz. Itt egy commissio működött benne, melynek akkor még egyik tagja volt Dobránszky, a ki egyenesen azt proponálta: el kell az országot darabolni annyi részre, a hány külön nemzetiség létezik, minden szigetecskét külön véve, s a municipiumokat azután ekként kell csoportosítani. Ily eszmék nem mentek keresztül. A mostani kanczellár elkérte a helytartótanácstól a bizottság javaslatát, s a Reichsrathba belehurczolás mániájától elragadott államférfiak, à la Erdély forma műtétel czéljából a javaslatot átalakítva, azt ezelőtt három hónappal végrehajtás végett leküldték Pálffynak, a ki azonban ad acta tette. Így következett azután be azon tanácskozmány Bécsben, a melyet Emil nekem elbeszélt. Zichy Ferencz még hozzátette, hogy Pálffynak «Fälschung» szava után a kanczellár figyelmeztette őt, hogy tudja-e kivel beszél, azon hatósággal, melynek alá van rendelve. Pálffy erre elment Mensdorf és Esterházy miniszterekhez és elmondá nekik a történteket. A differentia miniszteri tanács elé került és eleinte úgy látszott, hogy Pálffy fogja a rövidebbet húzni, de most ismét az a hír terjed, hogy a császár a kettő kibékülését kívánja.»
