TANÁCSKOZÁSOK BÉCSBEN A KIRÁLYI LEIRATRA NÉZVE; A CONSERVATIVEK LEIRATI JAVASLATAI; A MAGYAR KORMÁNY TAGJAINAK ELŐTERJESZTÉSE Ő F…
TANÁCSKOZÁSOK BÉCSBEN A KIRÁLYI LEIRATRA NÉZVE;
A CONSERVATIVEK LEIRATI JAVASLATAI;
A MAGYAR KORMÁNY TAGJAINAK ELŐTERJESZTÉSE Ő FELSÉGÉHEZ SCHMERLING LEIRATI JAVASLATA ELLEN.
A CONSERVATIVEK LEIRATI JAVASLATAI;
A MAGYAR KORMÁNY TAGJAINAK ELŐTERJESZTÉSE Ő FELSÉGÉHEZ SCHMERLING LEIRATI JAVASLATA ELLEN.
Dessewffy Emil gróf Apponyi György gróffal, Mailáth Györgygyel és Sennyey Pál báróval folytatott értekezések után a királyi leiratra nézve tervet készített. «Ezen tervet – így írja Dessewffy Emil gróf – előadta Apponyi György gróf a magyar conferentiának, miután ott a Zsedényi formulázását elvetették volt. Állott ezen értekezlet a következőkből: Vay Miklós br., Szögyény László, Szécsen Antal gr., Apponyi György gr., Mailáth György, Andrássy György gr., Barkóczy János gr., Zichy Ferencz gr. és Zsedényiből. Az én formulázásámon itt lényeges módosításokat tettek. Ezek mind csak rontottak a dolgon és csökkentették az én tervem lehető hatását. Az értekezlet tagjai hihetőleg azért tették ezt, mert így inkább gondolták a császár és miniszterei által elfogadhatóvá tenni. A következés megmutatta, hogy csalatkoztak. Az így elfogadott terv németre rosszúl lefordíttatván, Szécsen elvitte a császárhoz, a ki annyit mondott rá, hogy nem eléggé határozott. Erre Szécsen mindjárt ajánlkozott, hogy mást készít és ezt meg is tette, s a császárnak a magáét olvasta el, mely, úgy látszott, a császárnak tetszésében részesűlt. Azt hát Szécsen és Vay a miniszterek conferentiájában előadták. Itt nagy ellenzésre talált. Schmerling a zsebéből egy mást húzott ki – ezt meg Vay és Szécsen ellenezték és ott hagyták a conferentiát. Ekkor lőn, hogy Vay, Szécsen, Apponyi és Mailáth egy collectiv emlékiratot nyújtottak át a császárnak, a melyben obtestálták, hogy a 104Schmerling-féle rescriptumot ne bocsássa ki. Hasztalanul. Másnap Vay és Szécsen elbocsáttattak, Forgách főkanczellárrá, Esterházy Móricz miniszterré neveztettek ki és lejött a julius 21-diki rescriptum.»
Dessewffy Emil gróf leirati javaslata:*
Az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselőknek Hozzánk folyó hó 6-dikán fölterjesztett legalázatosabb fölírásukra, folyó évi junius 30-dikán kelt leiratunk értelmében szándékainkat nyilvánítandók, emlékezetökbe visszahívandónak tartjuk mindenek előtt azon elhatározásinkat, melyek Bennünket a jelen országgyűlés [egybehívásának megrendelésére] indítottak, s a melyeket annak megnyitása alkalmával királyi Biztosunk által az országgyűlésnek kijelentettünk.
Az eredeti szövegen tett változtatásokat a zárjelek tüntetik fel.
Azért hívánk öszve a törvényhozó testet, hogy vele az ország alkotmámányos állapotainak [visszaállitása] biztosítása, a viszonyok igényeihez leendő illesztése, a tapasztalás tanúságaihoz mért tökéletesítése iránt tanácskozhassunk, és ezen ország szent koronájával, királyi hitlevelünk kiadása mellett, Magunkat felavattassuk; midőn ekkép az ország aggodalmait megelőzni óhajtottuk, nyilváníttatni rendeltük egyszersmind, hogy annál készebbek vagyunk [jogszerű] igényeinek eleget tenni, mert hinni akarjuk azt, hogy [az] ép úgy tudandja az állam fenmaradásának és jólétének nélkülözhetetlen föltételeit, a Fejedelmi jogok és tekintélynek épségét, sérthetetlenségét szentűl fentartani, valamint ennek irányában az őseitől öröklött hívségnek, a Birodalom egyes alkotó részei között létező százados
|
A magyar conferentia által tett módosítások:
[egybehívására] [ ] [jogos] [épen azon elveknél fogva, melyek az országnak alkotmányos intézményei iránti ragaszkodását a kegyelet legmagasabb fokára emelik, a nemzet] |
105kötelék irányában pedig az őszinte méltánylatnak és elismerésnek kétségtelen jeleit adni.
(Ha e szerint már akkor reá utaltunk azon alapra, melyen állást foglalva, vezethetnek egyedül szerencsés eredményhez ezen országgyűlés tárgyalásai, ugyanezen meggyőződést változatlanul táplálva kellett az országos Főrendek és Képviselők legalázatosabb fölírása tartalmát most fontolóra vennünk, midőn arra nézve mindazon fájdalmasan megértett akadályokat, melyek eddig az országgyűlési tárgyalások sikeresebb előhaladását hátráltatták, elhárítandók, Fejedelmi kötelességeink érzetétől és Népeink valódi java iránti atyai indulattól áthatva, azon őszinte nyiltsággal jelentjük ki ezennel szándékainkat, a mely, mint kútfeje és éltetője az Uralkodók és Népek közötti bizodalomnak, egyedül vezethet a kölcsönös álláspontok megértéséhez, és annak folytán az értesülés eredményéhez.)
Ezt tartva változatlanul szem előtt, a létező nehézségeket csupán egy közös alapon tartjuk megoldhatóknak és azt nem másutt, mint egyfelől a Birodalom fennállásának biztosításában és az idevágó viszonyok czélszerű és állandó rendezésében, másfelől a magyar alkotmányos állapotok [ ] viszszaállításában szemléljük, a kölcsönös jogalapot pedig a pragmatica sanctióban ismerjük fel.
Dicső emlékezetű Elődünk, VI. Károly, Magyarországnak e néven harmadik királya, uralkodó Házunkban véglegesen és változhatlanúl megalapította s Birodalmunk egyes országai, különösen Magyarországunk 1713-ban az 1-ső és 2-dik törvényczikkekben
| [ ] [lehető] |
106törvényszerűen elfogadták azon örökösödési rendet, mely pragmatica sanctio neve alatt ismeretes. Az országosan egybegyűlt főrendek és Képviselők annak teljes érvényét [öröklött) tartozó hívséggel ismervén el, azt Mi részünkről olyan [kétoldalú állami alapszerződésnek tartjuk, mely az országgal szabad egyezkedés folytán létesülve, ugyanakkor, midőn Birodalmaink elválaszthatlan és feloszthatlan együtt maradását uralkodó Házunk kormánya alatt,] és ezzel azok öszvegének hatalmi állását állandóan megalapította, egyszersmind a magyar koronához tartozó országaink törvényes önállóságát és függetlenségét többi országainktól, azoknak jogait, szabadságait biztosította és ekképen az Uralkodónak és országoknak kölcsönösen jogokat adott és Elibök kölcsönösen kötelességeket szabott.
Valamint Mi e jogokat fentartani, e kötelességeknek megfelelni el vagyunk határozva, ép oly kevéssé [tudunk] a felett kételkedni, hogy az országos Főrendek és Képviselők át vagynak hatva ama kötelmek [öszveségének] érzetétől, melyek az országra és reájok ugyanazon forrásból háramlanak. [Megelégedéssel lehete ezek során megértenünk az országgyűlésnek Birodalmunk feloszthatlan és elválaszthatlan együttmaradása érdekében tett, és ennek szükséges következései belátásáról tanuskodó fölírásában foglalt ide vonatkozó nyilatkozatait. Midőn az országgyűlése Birodalmunk egyes országai jogai és érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartásában, azok jótékony együttléte föltételét szemlélve, azt nyilvánítja, hogy nem akarja a Birodalom fennállását veszélyeztetni,
| [ ] [alaptörvénynek tartjuk, mely ugyanakkor, midőn Birodalmunknak uralkodó Házunk kormánya alatti elválaszthatlan és feloszthathatlan együtt maradását,] [tudtunk] [viszonyosságának] [Ezeknél fogva sajnosan értettük a Főrendek és Képviselők föliratából, hogy a Birodalmunk egyes országai között létező és a pragmatica sanctión alapuló százados kapcsolat a szorosan értelmezett personal unio körére szoríttatni szándékoltatik, mi éppen a pragmatica sanctio szellemével, törvényeinknek, jelesül: az 1741. 4. stb. világos értelmével, a Birodalom egyes részeinek benső szükségleteivel és annak nagyhatalmi államtestkinti fennállhatásával |
107hogy kész megtenni mindazt, mit alkotmányos önállásának feláldozása nélkül, a törvényszabta szigorú kötelesség mértékén túl is, méltányosság alapján a végből tehet, hogy az öszvehalmozódott súlyos terhek alatt a Birodalmi Népek jóléte és azzal együtt az övé öszve ne roskadjon, és a midőn a kölcsönös érdekek öszvehangzásba hozhatását elismeri, csak elismerésünkkel találkozhatik, és ép úgy emeli ezen utóbbi czélra irányzott és több ízben nyilvánított szándékaink eredményéhez kötött várakozásainkat, a mint más részről megerősíti azon elhatározásunkat, hogy e végből Magunk részéről megtegyünk mindent, mit fejedelmi jogaink épségben tartásának, és Birodalmi Népeink állandó java és biztonsága megőrzésének kötelessége tennünk enged.]
[Ezen változhatatlan szabályt szemeink előtt tartva,] fontoltuk meg az országos Főrendek és Képviselők Elibünk terjesztett fölirásában foglalt kívánságait; nevezetesen, hogy az ország alkotmányos önállása, területi és politikai integritása [fentartassanak, ez utóbbi czélból az országgyűlés kiegészítése végett Általunk a szükséges Rendelések kiadassanak,] s az ország belkormányzata az 1848-diki törvények értelmében Általunk megalakíttassék. Minek folytában [az atyai szándékunkkal öszvehangzó nyiltságnak] őszinteségével kívánjuk ezennel az országosan egybegyűlt Főrendek- és Képviselőknek nyilvánítani, hogy valamint |
ellenkezik, és a háromszázados történelem kegyeletes emlékeiben tettleges czáfolatát találja; de annál kevésbbé lehet szándokunk a Főrendeket és Képviselőket az elmélet e meddő terére követni, minél komolyabb elhatározásunk, a közös államjogi szempontnak megőrzése mellett, a gyakorlati élet útján kifejlett és az együttlét által föltételezett viszonyok tartós és maradandó alapon leendő megszilárdítását eszközlésbe venni.
Épen ezen szempontból indultunk ki m. é. október 20-dikán kelt Diplománk kiadásakor és ezen tekintetek képezik akkori intézkedésünk czélját és létegét, melyektől Magyarországunk beolvasztásának, törvényes függetlensége megsemmisítésének és érdekei többi országaink érdekeik alá rendeltetésének eszméje, mire nézve aggodalmokat az országos Főrendek és Képviselők föliratukban nyilváníták, távol volt és van.]
[E közös jogalapot szem előtt tartva,] [helyreállíttassanak,] [atyai szándékunk] |
108az országgyűlés kiegészítése [czéljából, a kellő Rendeleteket egyuttal kiadattuk, úgy a Főrendek- és Képviselőknek az ország alkotmányos önállóságát és felelős belkormányzatának az 1848-diki törvények értelmében leendő megalakítását illető kívánságainak teljesítésétől sem vagyunk idegenek és az országgyűléstől várjuk,] hogy figyelmét és munkásságát haladéktalanul mindazokra fogja fordítani, a miknek [egyszersmind és egyuttal kell tisztába és rendbe hozatniok] a végből, hogy ebbeli szándékaink tettleges életbeléptetése üdvös és minden irányban kielégítő sikerrel történhessék meg.
Valamint tehát biztosan vélünk arra számíthatni, hogy ezen az ország óhajtásainak teljesítésére kész szándékunkat tanusító Fejedelmi nyilatkozatunk után minden aggodalmaktól ment kedélylyel fog az országgyűlés az ide vonatkozó tanácskozásokra haladék nélkül áttérni, ép annyira elvárjuk belátásától, hogy azok alkalmával szem előtt tartandja azt, hogy Nekünk uralkodói Tisztünk és Népeink valódi java iránti kötelmeink érzete egyiránt tiltják, hogy a magyar alkotmányos állapotnak [Általunk] czélba vett visszaállítása mellett függőben maradni és bizonytalanságban hagyatni engedjük azon viszonyokat, melyek czélszerű rendezésétől és kölcsönösen kielégítő kiegyenlítésétől, a Birodalmunkat alkotó egyes országoknak békés [ ] együttléte, jóllétök tovább fejlődhetése, valamint a Birodalom tekintélye és biztossága egyaránt föltételeztetnek.
A dolgok természete és Népeink öszvegének legfontosabb érdekei azt követelik, hogy egyszersmind és egyuttal
|
(, úgy az ország alkotmányos önállóságát és független belkormányzatának megalakítását illető kívánságainak teljesítésétől sem lennénk idegenek, mihelyt az országgyűlés abbeli jogos várakozásunknak megfelelend,]
[előbb egyszersmind és egyuttal tisztába kell hozatniuk] [ ] [és jótékony] |
109hozassék tisztába mindaz, mi egymással öszvefügg, minek egymásra kölcsönösen befolyása van, mit tehát az elintézésben egymástól elválasztani nem lehet. A magyar koronához tartozó országok ugyanis Birodalmaink öszvegének nagy részét tévén, ennek erkölcsi és anyagi ereje, hatalma, belnyugalma és biztossága föltételezve van amazok hasonló állapotaitól és mindezek kölcsönösen hatnak egymásra. Ha ezeknek egy nagy államtestbeni százados élete nem a vak esetnek volt szüleménye, hanem a történet folyamában nyilvánult szükségnek alkotása és egyszersmind az egyes részek leglényegesebb benső szükségleteinek, a kölcsönös érdekek rokonságának, az európai viszonyok békés fenmaradhatásának félre nem érthető követelése, és ezt bölcsen érezték az ősök akkor, midőn ez előtt 138 évvel uralkodó Házunk öszves Birodalmai oszthatlan és elválaszthatlan együttmaradását biztosítani szükségesnek látták: úgy ezen nagy czélhoz most is csak a kölcsönös jogtisztelet és érdekméltánylat útja vezet, a világ és a birodalom körülményeinek lényeges és mélyreható változása mellett azonban a helyt foglalt változásokhoz mért eszközök alkalmazásával, melyek helyes megválasztása csak úgy sikerülhet, ha tekintettel az ide vonatkozó [ ] érdekek öszveségére, vétetik foganatba.
A rendezésre váró állapotok ezen kapcsolatos [tekintetbe vételét,] mind azoknak magoknak természete, mind a közbenjött és azok öszvegére mélyen hatott változtatások elkerűlhetlenné tévén, biztosan reméljük, hogy az országgyűlés ide vonatkozó tárgyalásainak
| [külön és közös] [megoldását,] |
110sorában figyelmét azok öszvegére fogja kiterjeszteni. A mi különösen az ország belszerkezetét illeti, épen azon legutóbbi országos törvények, melyek az annak előtte létezett kormányzati [formát] átalakították, s annak helyére azon újat léptették, melynek visszaállítására vonatkozik az országgyűlés Irányunkban nyilvánított óhajtása, [s melytől mi idegenek nem vagyunk,] az ország belszerkezeteinek azzal egybefüggő legnevezetesebb ágairól vagy épen nem, vagy csak ideiglenesen intézkedvén, annyival sürgetőbb szükséggé válik, hogy mind magának a kormányzat ezen formája egyes műszereinek hatásköre és illetékessége kellőleg rendeztessenek és kapcsolatosan [a megyei és községi] intézvények hatásköre, feladásai és az ország kormányzatához vonatkozó viszonyai, kijavítva és ahhoz illesztve szabályoztassanak, mennyivel inkább érdekében van az alkotmányos életnek és közrendnek, hogy ezeknek nélkülözhetetlen biztosítéka, a Fejedelmi jogoknak épsége, ezeknek az említett törvényekben foglalt megszorításai és csonkításai mellőzésével fentartassék, s hogy a végrehajtó hatalom hatályosan gyakoroltathatva, jelenben a közszolgálat különböző ágai jövendő rendének megállapítása előtt [ ] felbomlásnak át ne engedtessenek a létező szerkezetek, és a közszolgálat megzavarodásnak ki ne tétessék. Hasonlóan [feszült] figyelmet igényelnek az országgyűlés részéről egyéb nagy fontosságú ügyek, melyek rendezése elkerűlhetetlen s a melyek [iránt ama törvények intézkedni elmulasztottak.] Így a közterheknek az ország lakosai által osztálykülönbség nélküli viselése
| [rendszert] [ ] [a helyhatósági] [is] [komoly] [megoldatlanul hagyattak.] |
111ugyanezen alkalommal rendeltetvén el, a közjövedelmek és a közadózási rendszer szabályozása és törvényesítése függőben hagyatott, [mely tekintetben a kellő intézkedések annál inkább elkerűlhetetlenek, mert nem csak lehetetlen az állam szükségeit ellátás nélkül hagyni, de azért is, mert az országgyűlésének a Birodalmunk többi országaival közös terhekbeni részvéte iránt nyilvánított készségére vonatkozva, ezen viszonyok rendezése során létrejövendő megállapodásoknak oly minőségűeknek kell lenniök, hogy azok sikeres foganatosítása teljesen biztosítottnak tekintethessék.]
Az elintézésre váró ügyek [ezen sorában] kiváló fontossággal bírnak azok, melyek a Birodalom minden országai közös ügyeire és érdekeire vonatkoznak. Ezek állandó rendezése, melyek létezését ama törvények is elismerték, de a melyeket [akár értelmezni, akár ellátásuk utjai és módjai iránt kellőleg intézkedni elmulasztották,] szükséges nem csak azért, mert azok a nem magyar koronához tartozó országainkra vonatkozó ágazatainak, nem úgy mint annak előtte, egyedül a Fejedelem által, hanem az alkotmányos életnek ezen országokban is helyt foglalt életbelépésével, már most ezeknek alkotmányszerű közrehatásával kell tárgyaltatni és elláttatni és e nekiek biztosított befolyást számukra megőrzeni Uralkodói feladásunkhoz tartozik; hanem azért is mulhatatlanúl szükséges, mert Magyarországunknak ezen ügyekre és [viszonyokra] gyakorlandó befolyását ennek magának legfontosabb érdekei követelik.
Azon meggyőződésből indúlva, hogy a Birodalom öszvegét képező
| [ ] [között] [sem nem értelmeztek, sem ellátásuk utjai és módjai iránt kellőleg nem intézkedtek,] [érdekekre] |
112országok közötti azon százados kapcsolat megszilárdítása czéljából, mely az uralkodó Ház közösségén alapulva és a pragmatica sanctio által biztotosítva, úgy a külveszélyek elhárítása, mint a jótékony belfejlődés előmozdítása legbiztosabb eszközének bizonyult, [a közös egyetértés] alapján oly eszközök és módok alkalmazása szükséges, mely a megváltozott körűlményekre tekintve, a létező [érdekek czélszerű] rendezése által ama czélok biztosításához vezethet: az országgyűlés megnyitásakor nyilváníttatni rendeltük egyszersmind, hogy ezen viszonyok végleges, alkotmányszerű rendezése azon mértékben mutatkozik Nékünk üdvös sikert igérőnek, melyben Magyarországunk alkotmányos belállapotaival öszvehangzásba hozatik. Minden erőltetést mellőzve, az országgyűlés belátásától vártuk tehát, hogy [ide vonatkozó nyilatkozatait Elibünk terjesztendi, és Tőle várjuk most is, hogy nyiltan, őszintén és részletesen] kifejtendi Előttünk azon czélra vezető [utakat és módokat, melyeken haladva és] melyeket alkalmazva, ama viszonyok rendezéséhez és azon érdekek öszvehangzásba hozatalához, [minek lehetőségét maga is elismeri,] eljutni kíván.
[ ] | [az alkotmányszerű közös tárgyalás] [közös érdekek okszerű] [nyiltan és részletesen] [módokat,] [ ] [Miután azonban Birodalmunk szükségleteinek további halasztást nem szenvedő fedezése már most egyedűl Népeink alkotmányszerű hozzájárulásával sikeresíthető, és a Főrendek és Képviselők fölírásukban kijelentették, hogy nem csak a Birodalom fennállását veszélyeztetni nem kívánják, sőt készek megtenni mindazt, mit alkotmányos önállásuk feláldozása nélkül a közös |
Ide vonatkozó tanácskozásai során, a mint biztosan reméljük, szemei előtt tartandja az országgyűlés, hogy ha egyfelől az országnak az 1790. 10. t. cz-ben meghatározott önállósága fentartása tekintetében erre vonatkozó szándékaink nyilvánítása minden és nevezetesen azon aggodalmakat, mintha Magyar- és Birodalmunk egyéb országai törvényhozásának egybeolvasztása volna czélba véve, teljesen kirekeszti és megszünteti, úgy másfelől ezen önállóság olyatén gyakorlata képezi annak magának is erős biztosítékát, mely a maga jótékony hatásait a Birodalom ereje, jóléte és biztosságának emelésére is kiterjesztve, nem önmaga elszigetelésére, hanem egyuttal valódi és maradandó érdekei érvényesítésére [ ] szolgáló eszköz gyanánt használtatik.
Ezekben az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselők, mind az ország törvényes önállósága tekintetében, mind pedig az ország [felelős és] Birodalmunk egyéb országai kormányzatától független beligazgatásának [az 1848-diki törvények értelmében] leendő megalakítása iránti szándékinkat megértvén, ide vonatkozó
|
113bajok elintézéséül Birodalmunk Nepeinek és saját jólétük érdekében tehetnek, az országosan egybegyűlt Főrendek- és Képviselőket már ez alkalommal is felhívni Uralkodói Tisztünknek ismerjük, hogy Birodalmunk együtt lévő képviselőivel magukat érintkezésbe tenni és e nagy fontosságú ügyek elintézésésénél érdekeiket már ez alkalommal is kellőkép érvényre juttatni siessenek.]
[is] [ ] [ ] |
114nyilatkozataik felterjesztésétől kell további elhatározásink kijelentését felfüggesztenünk. Azonban minden félreértések megelőzése végett már most ki kell jelölnünk azon szempontokat, melyek elhatározásinkat Uralkodói tisztünk és jogaink, úgy Népeink öszvegének valódi és állandó java iránti kötelességeink érzeténél fogva vezérlendik.
Midőn ezen országunk Birodalmunk többi országaitól [teljesen független felelős] beligazgatásának megalakítására s arra készeknek nyilatkozunk, hogy a kirekesztőleg ezen országunkat illető belügyeket csupán magyar tanácsosaink által intézzük és intéztessük, és [ezeknek tanácsunkban] azon viszonyokra is, melyek ezen országunkat és Birodalmunk többi részeit közösen érdeklik, kellő befolyást engedjünk, ez azon egyenes fentartással történik, hogy az ide vonatkozó intézkedések a Fejedelmi jogok épségét ép oly teljesen biztosítsák, mint másfelől mindent kirekesszenek, mi azok hatályos gyakorolhatását megzsibbaszthatná vagy akadályozhatná. A Fejedelmi jogok épsége [ ] képezi az alkotmányosság legvalódibb és maradandóbb biztosítékát; másfelől Birodalmunk kül- és belnyugalma és biztosságának fentartását és hatalmi állásának megőrzését nem csak Uralkodói feladásunknak, hanem a világbéke és Népeink iránti szent kötelességünknek is ismerjük. Birodalmunk külviszonyai intézésében a mi kormányzási irányunk nem hódítást és támadást, hanem a béke fentartását és Birodalmunk épsége megőrzését czélozza. Minden ide vonatkozó ügyeknek, úgy a dolognak magának, mint a
| [független] [magyar tanácsosainknak] [ép a magyar ős alkotmány szellemében] |
115Fejedelmi jogok természete szerint, a Mi kezeinkben kell öszvepontosítva maradniok ép úgy, mint ezen jogok hatálya nélkülözhetetlen alapzatának, [az anyagi és védelmi erők alkalmazása feletti rendelkezés jogának és azok ezzel kapcsolatos fővezérletének.] Mindazokban tehát, mik az utóbb említett természetű ügyekre vonatkoznak, organicus öszvehangzásba hozandók a magyar alkotmányos jogok és belállapotok azzal, mit a Birodalom biztosságának hatalmi állásával öszvefüggő érdekei, – a fennálló politikai viszonyokra, a haderők szervezetének a jelen korban helyt foglalt átalános kifejlődésére és egyéb hatalmaknak erőik központosítása által növelt súlyára tekintve, mint – szükségest követelnek.
Ezen szempontok fogván Bennünket végelhatározásainkban vezérleni, bizton reméljük, hogy azokat Irányunkban [teendő nyilatkozataikban] az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselők is szem előtt tartandják. Megelégedéssel fogjuk szemlélni az ez iránybani tanácskozások haladéktalan megindulását. És hogy azok eredményét lehetőleg előmozdítsuk, már most kijelentjük abbeli készségünket, hogy kirendelendő Biztosaink, kik a szükséges adatok kiszolgáltatásával és felvilágosítások adásával megbízva leendenek, az országgyűlés által kiküldendő Tagokkal értekezésbe bocsátkozzanak, hogy így czélszerűen készíttethessék elő a későbbi törvényes megállapodások anyaga. [Uralkodói Tisztünk óhajtott feladásaihoz számítjuk, oda hatni, hogy ez értekezések kielégítő eredményhez vezethessenek. Készeknek fog az ország Bennünket
| [a hadseregnek.] [ ] [ ] |
116itt is mindenre találni, mihez uralkodói kötelességeink érzete járulnunk engedend.]
Valódi megelégedéssel értettük az ország Főrendei és Képviselői fölírásából azon szándékukat, hogy az ország nem magyar ajkú lakósainak nemzetiségi igényei mindenben, mi az ország politikai szétdarabolása és önállóságának feláldozása nélkül eszközölhető, kielégíttessenek és e tekintetben törvény által is biztosíttassanak. Uralkodói tisztünk teljesítésének sorában kellemes feladásainkhoz fog tartozni mindaz, a mivel ezen Általunk buzgón óhajtott eredmény valósulását előmozdíthatjuk, mert az ország lakósainak csupán jó egyetértését, békéjét és érdekekben egybeforrását, és nem egyenetlenségét vagy viszályait és az ország szétdarabolására irányzott törekvéseiket, tudjuk megelégedéssel szemlélni. [ ]
Áttérvén már a Főrendek és Képviselők fölírása hátralevő tartalmára, a mi nevezetesen az adónak katonai hatalommal foganatba vett beszedésének megszüntetését illeti, nyilvánítani kívánjuk az ország gyűlésének, hogy valamint az állam szükségei mulaszthatatlan fedezéséről való gondoskodás elkerülhetetlenné tette azon intézkedéseinket, melyek a fennálló adófizetésbeli kötelezettség megszakasztás nélküli teljesítésének fentartását mindaddig, míg az iránt annak rende szerint törvényes úton más rendelkezés nem történik, tárgyazták, ép úgy ezen kötelezettség teljesítésének a mély sajnálatunkra elibe gördített különféle akadályok folytán majdnem átalános megszünése nem csak nem kivánatos, sőt igen kellemetlen kénytelenséggé tette | [, és az ország kiegészítésének ügyét e kérdés szerencsés megoldásától látjuk föltételezve.] |
117a foganatba vett rendkívüli módok alkalmazásának megrendelését. Azon lehetőség, hogy ezeket megszüntethessük és így azon káros következéseknek, melyek annak folytán támadhatnának, elejét vehessük, annál kívánatosabb leend Előttünk, minél inkább el kell várnunk az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselők belátásától, hogy felszólalásuk és arra adott legmagasb nyilatkozataink után, addig is sietend azon erkölcsi akadályokat elhárítani, melyek ama módok alkalmazását szükségessé tevék, míglen az ide vonatkozó viszonyok rendezése iránt a maga útján törvényes megállapodások létrejöhetnének.
A mi végre az országnak politikai okokból külföldön tartózkodó fiait illeti, azokra nézve, kik ott a Birodalom belnyugalma és biztossága ellen semmi merényletekbe sem [keveredve itthon a közrend és a kedélyek nyugalmára károsan nem hatnának,] viszszatérhetésök akadályai elhárítása, úgy az állam birtokába szállott javak előbbi tulajdonosaiknak leendő visszaadása tekintetében, az országgyűlés Elibünk terjesztett [kívánságai teljesítésére vonatkozó hajlandósagunkat azzal egyúttal tudatjuk; az esküdtszéki eljárásnak a sajtóvétségekre leendő alkalmazását tárgyazó kívánság iránti elhatározásunk kiadását pedig akkorra halasztjuk, midőn a büntető törvénykönyv és eljárás iránti fölterjesztéseket veendjük.]
Kik egyébiránt, stb. stb. | [keveredtek,] [kívánságait annak idején teljesíteni hajlandók leszünk.] |
Szécsen Antal gr. miniszter leirati javaslata a következő:
Midőn az Országos Főrendek és Képviselők által a m. hó 6-dikán Előnkbe terjesztett föliratra, adott igéretünkhöz képest, az abban foglalt 118fontos tárgyakat illetőleg legfelsőbb szándékunkat ezennel minden tartalék nélkül nyilvánítjuk, őszinte megelégedésünkre szolgál, hogy az O. E. F. R. és K., a m. hó 30-dikán kelt leiratunknak hódolva, említett fölírásukból mindazt eltávoztatták, mi királyi Méltóságunkkal és örökösödési jogunk szentségével összeegyeztethető nem lévén, királyi szándékunknak nyilvánítását, a kérdéses fölirat lényegére nézve, akadályoztatta volna.
Annál élénkebben óhajtottuk pedig, hogy az O. Gy.-en összegyűlt F. R. és K. fölirása szolgáljon alkalmúl királyi szándékainknak e nyilvánítására, mennyivel kétségtelenebb Előttünk, hogy egyrészt a fönforgó kérdesek fontossága és a viszonyok komolysága sürgetőleg igénylik a kölcsönös állások tisztába hozatalát és a fejedelmi szándékok kifejtését; míg másrészt az O. E. F. R. és K. képezik azon testületet, melyhez legörömestebb intézzük szavainkat, midőn fejedelmi szándékainkat Magyarországunk népeivel tudatni akarjuk, és mert épen ezen országgyűlési testületnek együttléte nyújtja e haza alkotmányos életének visszaállítására irányzott atyai törekvéseinknek legkétségtelenebb bizonyságát.
Sajnálkozva láttuk mindazonáltal, hogy az O. E. F. R. és K. szorosabb körre szorították hivatásukat, mint melyet Királyi Biztosunknak megnyitó beszédében kijelentett akaratunk nem kevésbbé, mint a létező viszonyok komolysága nékiek kijelölt vala, és mely nem lévén egyedűl az alaki törvényesség magyarázatának bizonyos határai által körülírva, a létező viszonyok kiegyenlítésének, a magyar alkotmányos élet és a közbirodalmi kapocs szilárdításának kölcsönös föladatát foglalja magában.
Növelte sajnálkozásunkat a kérdéses föliratnak azon irányzata, melynek alapján a birodalmunk egyes országai közt századok óta fönnálló és a Pragmatica Sanctio által válhatlanul biztosított kapcsolat a személyes Unió szűk körére szoríttatni szándékoltatott, míg ezzel összhangzólag a m. évi Mindszenthó 20-dikáról királyi kibocsátványunk a Pragmatica Sanctio által Magyarországunknak biztosított jogai egyenes megsértésekint jellemeztetik. Nem vonakodunk megösmerni, hogy a Pragmatica Sanctiót megállapító hazai törvények egy kölcsönös jogalapot képeznek, mely ép oly annyira az uralkodóház jogait és országaink válhatatlan törvényes kapcsolatát, mint Magyarországnak törvényes önállását biztosítja, és hogy ezen eltérő jogkörök összhangzásának kölcsönös föltétele Házunknak uralomra törvényesen hivatott ágait illető örökösödési joga; de míg ezen jog fönnáll, nem járulhatunk annak a személyes Unió szoros fogalma szerinti értelmezéséhez, mely sem a Pragmatica Sanctio szellemével és világos törvény által kijelölt politikai czéljával, sem későbbi törvényeinknek, jelesen az 1741. 4–11., 63., az 1790. 17., az 1796. 2., az 1805. 1., az 1807. az 1808. 6. irányzatával és rendeleteivel, sem a birodalom különböző részeinek érdekével össze nem egyeztethető, és szintúgy annak nagy államtesti jellemével, mint a történet háromszázados tanulságával ellentétben áll. Mert ha birodalmunk országainak százados együttléte nem a vak eset 119szüleménye, hanem az idők lefolyta alatt közös elismerésre jutott szükségnek, az egyes országok benső igényeinek, számos összevágó érdekeknek és az európai viszonyok békés fönmaradásának és fejlődhetésének követelménye (mit az elődök helyesen megértettek, összes országaink válhatlan kapcsolatát már 138 esztendő előtt megállapítván): ezen nagy czélok igénylik, hogy e jogok kölcsönös tiszteletét és a különböző részek érdekeinek méltánylatát mellőzhetlen szükségkint tüntessük fel. És épen ezért m. esztendei Mindszenthó 20-dikán kelt legfelsőbb kibocsátványunk nem Magyarország előbbi törvényes állásának megszüntetését veszi czélba, nem más Országaink alá leendő rendeltetését vagy az azokba való beolvasztását; de kiegyenlítésére van irányozva a Pragmatica Sanctio azon eltérő föladatainak, melyeknek, mint az ország önállóságának és a birodalmi kapocs elválhatlanságának, egymással összeütközésbe kell jönniök, ha egyikük egész mértékében ki akar fejtetni, a nélkül hogy kellő figyelembe vétetnék ezen kifejlődésnek a másik, szintoly fontos czélra való szükségképeni viszszahatása.
Méltányoljuk az O. E. F. R. és K. azon indokait, melyekből kiindulva fölirásukban azon szomorú bonyodalmak részletesebb megemlítését kerülték, melyek trónra lépésünk első idejét környezték és melyeknek a gyászos összeütközések eseményeitől független, maradandó jelleme az hogy kiindulási pontjukban megváltoztatván az alkotmányos tényezőket – értjük Magyarországban mind a jogosulás föltételeire, mind a joggyakorlat hatályára nézve történt kiterjesztést, többi országainkban pedig az alkotmányos élet megállapítását – s így birodalmunknak válhatlan kapcsolatban lévő részei benső jellemét módosítván: ezen változásnak együtt létök régi feltételeire is vissza kellend hatnia, mikor egyrészt a régi magyar állam jogelvei a kifejlődöttebb új kor alkotmányos eszméi befolyása alatt értelmeztetnek, míg másrészt a közügyek tárgyalására nézve többi országaink népeinek engedett befolyás kellő rendezése megállapíttatni szándékoltatik. Vétenénk tehát népeink érdekei ellen, ha figyelmöket fölhívni elmulasztanók azon tagadhatatlan tényre, hogy ily változások és az azokat kísérő bonyodalmak a népek életében és az államok alakjában mindig hagynak maguk után nyomokat, melyek a tényleges viszonyok igényeivé válván, az ezekkel való megalkuvás minden politikai helyreállítás (restauratio) üdvös eredményeinek mellőzhetetlen föltétele. Tetszős és könnyű eljárás, hogy minden ily nehézségek: vagy a bármely időszakban létezett alaki jognak egyszerű fölelevenítése, vagy a teljhatalomnak eldöntő parancsszava által oldassanak meg; de fejedelmi kötelességünk az O. E. R. R.-et és K.-et figyelmeztetni, hogy sem az egyik, sem a másik ösvény kizárólagos követése az óhajtott czélt nem biztosítja. Méltán várjuk tehát, hogy a Mi példánkat követve, mely szerint jelenlegi intézkedéseink csak a törvényes szempontoknak és jogérzeteknek a tényleges viszonyokkal való kiegyenlítésére irányozvák: részökről sem fognak egyoldalú szempontokhoz 120ragaszkodni, melyek, bármily jogosítottaknak látszassanak is, a kivánt megnyugtatáshoz nem vezethetnek.
És ezen szempontból kiindulva, nem kételkedünk, hogy az O. E. F. R. és K. kellőleg méltányolandják azon nyilatkozatot, melyre Magunkat abbeli kívánságuk által hivatva látjuk, hogy az 1847–48-diki törvények egész kiterjedésökben helyreállíttassanak, és hogy ezen visszaállítás koronázó hitlevelünk kiadásának és koronázásunknak előleges föltétele legyen. Bármily szomorúak azon visszaemlékezések, melyek fejedelmi szívünkben az e törvények hozatalára közel következett időhöz csatolvák, e tekintetben is méltányolni óhajtjuk az országosan összegyűlt F. R. és K. indokait, s a jogfolytonosság s az alaki jog iránti kegyeletből akarjuk Magunknak megfejteni az O. E. F. R. és K. ezen kívánságát, mely, a maga teljes merevségében fölfogva, a kiegyenlítés lehetőségét mintegy kizárni látszik. Mert épen az 1848-ban keletkezett törvények foglalják magukban nagy részben azon elvbeli kérdéseket, a melyeknek törvényes szabályozás útján leendő eldöntése végett az O. E. F. R.-et és K.-et közremunkálásra hívtuk fel. E törvények oly időszaknak szüleményei, melynek alkotásai európaszerte ép azért bomlottak föl, mert még a jogos igényeknek általuk tervezett teljesítése is a nélkül szándékoltatott érvényesíttetni, hogy létesülésök feltételei minden oldalról kellőleg mérlegeltettek volna. Ha tehát az O. E. F. R. és K. a közbejött események által is meg nem ingatható alaki törvényességben keresik az Ország újra föléledő alkotmányos jogainak biztosítékát, ne téveszszék szemök elől, hogy ezen alaki biztosítékok nyomatéka azon arányban növekszik, melyben a törvények a létező viszonyok igényeivel összhangzásba hozatnak; holott, ha ezek tekintetbe nem vétetnek, vagy a törvénynyel maradandó ellentétben állanak: a tényleges viszonyoknak és a létező törvényeknek ezen ki nem egyenlített ellentéte gyöngíti a jogérzetet és kétessé teszi a kötelesség- és a jogérzet fogalmait, mit a honpolgároknak óhajtani nem lehet, mihez a fejedelemnek kezet nyújtani nem szabad.
Az O. E. F. R. és K. maguk nyilatkoznak készeknek az említett törvények némely szakaszainak a méltányosság szellemében módosítására; de midőn e tekintetben sem ebbeli készségök határait kijelölni, sem a kivitel iránt, a dolog természeténél fogva, kezességet vállalni nem képesek, egy átmeneti időszakra akarván a törvényesség fogalmát alkalmazni öregbítik azon gyakorlati kiegyenlítésnek akadályait, melynek eredményei a tartós és már jelenleg is módosításra utalt törvényességnek maradandó alapjait képezendik.
Föntartottuk Mi eleve az 1847–48-diki törvények mindazon czikkeit, melyek a honpolgárok különféle osztályainak társadalmi állására és jogegyenlőségére vonatkoznak és melyek, tizenkét évi joggyakorlat által megerősítve, a nemzet életébe mentek át, az O. E. F. R. és K. áttekintésére utalván a többieket, melyeknek föntartására, 121módosítására vagy eltörlésére nézve előterjesztendő javaslataikat elvárjuk.
Nehogy mindazonáltal ebbeli szándékaink az O. E. F. R. és K. előtt akármiképen kétesek legyenek, figyelmeztetni kívánjuk őket, hogy az 1847–48-diki törvények, melyek bevezetése a korona egységének és a birodalmi összeköttetés sérthetlenségének föntartását szintén czélul tűzi ki: részint az e czél megvalósítására szolgáló eszközöknek megállapítását hagyják függőben, részint oly intézkedéseket foglalnak magukban, a melyeknek tényleges kifejlődése a kitűzött czéllal ellentétben állott. A mennyiben tehát az O. E. F. R. és K. e törvények áttekintésénél azoknak újabbi érvényesítését látnák kívánatosnak: nem kerülendi el figyelmöket, hogy királyi hozzájárulásunk csak annyiban várható, a menynyiben az említett törvények rendeletei fejedelmi jogaink sérthetlenségével és hatályos gyakorlatuk lehetőségével s birodalmunk minden részeinek válhatlan kapcsolatával hozatnak összhangzásba.
A fejedelmi jogok sérthetlen föntartása képezi épen a régi magyar alkotmány szellemében az alkotmányos viszonyok legtartósabb és leghathatósb biztosítékát, valamint másrészt birodalmunk benső nyugalmának és biztosságának föntartása, és hatalmi állásának megőrzése nem csak fejedelmi feladatunk, de egyszersmind népeink iránti szent kötelességünk; miért is birodalmunk külügyeinek egységes vezérletének, melyben soha támadó vagy hódító szándéktól nem vezéreltetünk, és melyben a béke és birodalmunk területi épségének föntartása képezi egyedüli czélunkat: épen oly sértetlenűl kell kezünkben maradnia, mint a hadsereg egységének, mely annak múlhatlan föltétele, és mely Magyarországunk irányában az 1715. 8. t. által megállapítva, a magyar vitézség számos hőstetteinek dicső emléke által is szentesített ténynyé alakult.
A régibb magyar közjog, az országnak hadiadó ajánlási joga mellett, nem ösmert szervezett pénzügyi és adózási rendszert, az 1847–48-diki törvények pedig a közteherviselés elvét kimondván: a közjövedelmek és az adózási rendszer megállapítását függőben hagyták, még a nem sokára ezután beállott rázkódtatások sem szüntetvén meg egészben a magasabb pénzügyi intézkedések azon közösségét, mely a birodalmunkban egyesült országok közös hatalmi állásának szintúgy föltétele, mint következménye, és mely az anyagi érdekek azóta közbejött kölcsönös kifejlődése által, leginkább pedig a közbenső vámok megszüntével a közgazdászat és kereskedés mezején is kettős fontosságúvá vált. Örömest megösmerjük mindazonáltal, hogy a kérdéses ügyek közössége iránti vezéreszmék föntartása mellett, melyet épen úgy a föntérintett hatalmi tekintetek, mint az ügynek gyakorlati oldalai igényelnek: annak kezelése és a föntemlített eszmék alkalmazása a különböző létesítési módok bő fokozatát ki nem zárja, mely kérdések üdvös tárgyalására készek vagyunk minden szükséges adatokkal ellátott és minden kívántató fölvilágosításokra fölhatalmazott királyi biztosainkat az 122országgyűlés színhelyére kiküldeni, hogy ezen, valamint a többi, e leiratunkban érintendő tárgyakra nézve az O. E. F. R. és K. által kebelökből kiküldendő megbizottakkal a végleges, részletes és törvényes megállapítások anyagát előkészíthessék.
De midőn ily módon azon tárgyak végleges szervezésére nézve is, melyek közösségét a birodalmi kapocs föntartása igényli, az O. E. F. R. és K. törvényes közremunkálását veszszük igénybe, ragaszkodva m. esztendei Mindszenthó 20-dikán kelt kibocsátványunk alapeszméjéhez, melynél fogva egy részről a birodalmunk érdekeit közösen illető tárgyakat kijelöltük, míg más részről megkoronáztatási szándékunk kijelentését és királyi hitlevelünknek kiadását tárgyazó ígéretünk által az országgyűlési értekezéseknek kellő tért nyitottunk, nem téveszthetjük szem elől azon körülményt, hogy az államgépezet működésének nem szabad fönnakadnia, és annak igényei hosszasabb közjogi értekezletek eredményeitől föl nem tételezhetők. Minekutána tehát a birodalmunk pénzügyeire vonatkozó jelenlegi intézkedések többé föl nem függeszthetők, és nem állhat az O. E. F. R. és K. szándékában nehezíteni azon minden népeinknek egyaránt adott ígéretünk teljesítését, hogy ezen ügyek jövendőre képviselőik kellőleg szervezett befolyásával döntessenek el: fölszólítjuk őket, kijelentett abbeli készségük folytán is, miszerint más országaink képviselőivel esetről-esetre érintkezni kívánnánk, hogy többi Országaink jelenleg is már együtt levő képviselőivel leendő alkalmas érintkezés által az ezuttal tárgyalandó ügyekre nézve Magyarország befolyását kellőleg biztosítsák, mely czél elérésére jelen alkalommal és a most tárgyalandó kérdések eldöntetésére egy, az O. E. F. R. és K. által kiküldendő bizottmányt megelégedéssel fogadandunk.
Ha ily módon az országos gyülekezeten egybegyűlt F. R. és K., egy részről a közös viszonyok végleges törvényes elrendezését munkába véve, más részről a birodalom ideiglenes ügyeinek elrendezését kellőleg elősegítve, azon tért elfoglalandják, melyen Mi Népeink és Országaink összegének szerencsés jövőjét szemléljük, Magyarország alkotmánya a közös viszonyok törvényes rendezésében újabb, ezek pedig Magyarországnak alkotmányos megnyugtatása szülte megelégedésében egyik hatalmas támaszukat találandván: hajlandók leszünk az ország önálló belkormányzását biztosító 1790. 10. t.-cz. rendeletének, melyet az 1847–48-diki törvények új alakba önteni czéloztak, kellő foganatot szerezni, már jelenleg is készeknek nyilatkozván az említett t.-czikkben foglalt elvet minden, Magyarországnak belkormányzatát illető ügyekben életbe léptetni. Miért is az annak mi módoni létesítésére és jelenleg az újabb kor közigazgatási igényeinek a helyhatósági élet kellékeivel mi módoni összeegyeztetésére nézve, az 1847–48-diki törvények áttekintése alkalmával, az O. E. F. R. és K. fölterjesztéseit elvárjuk.
Mi már az országnak kiegészítését illeti, hajlandók vagyunk e tekintetben 123az országosan egybegyűlt F. R. és K. kívánságait teljesíteni. De nem hallgathatjuk el előttük azon föltételeket, melyeknek ebbeli óhajtásaik és igényleteik teljesítését megelőzniök kell, hogy az tartós és üdvös eredményű legyen. Maguk az O. E. F. R. és K. Horvátország irányában azon kérdést tűzve föladatul, miképen lehetne Horvát- és Tótországgal azon föltételek iránt tisztába jönni, melyek alatt, ezen országok belszervezeti függetlensége mellett, azoknak Magyarországgal való közjogi összeköttetésének helyreállítása eszközölhető lenne: ezen kérdésnek megoldására nézve csak az illető országgyűlések érintkezésére utalhatunk, meg lévén győződve, hogy az O. E. F. R. és K. részrehajlatlan méltányossága szintén ezen útban szemlélendi a helyreállítandó egyetértés bár lassú, de biztos eszközét.
Mi Magyarországnak Erdélyi Nagyfejedelemségünkkel az 1847–48-diki törv. által megállapított Unióját illeti, maguk az O. E. F. R. és K. azon kérdést állítván föl az országgyűlés föladataként: «mikép lehetne az Erdélyi Nagyfejedelemséggeli teljes egyesülést a különböző nemzetiségek és vallások egyenjogultságával összeegyeztetni?» megérintették e fontos kérdés azon egyik sarkpontját, melynek szembentartása üdvös megoldásának lényeges föltétele. Értjük és méltányoljuk Magyarországunk óhajtását a testvér hazával szorosabb összeköttetésbe lépni; de valamint átalánosan kijelentettük, hogy az alaki törvényesség egy bizonyos szakának egyszerű fölélesztése nem vezethet czélhoz, leginkább pedig oly esetben, a mikor annak érvényessége sok részről megtámadtatott és gyakorlati alkalmazása tüstént félbenszakadt: szem elől nem téveszthetjük azon körülményt, hogy Erdélynek történeti, politikus intézetei alapján és népségének természeténél fogva a más ajkú nemzetiségek is tekintetbe veendők, és hogy Erdélynek, a Pragmatica Sanctio értelmében magyar koronánk jogainak föntartása mellett fönnállott közvetlen és válhatlan kapcsolata többi országainkkal e kérdés eldöntésénél fejedelmi gondoskodásunkat szintén igénybe veszi. Az utolsó tekintetek gondos méltánylása és minden arra vonatkozó politikus igényletek kielégítése épen azon kérdések eldöntésénél foglaland helyet, melyek megoldására az O. E. F. R. és K. hozzájárulását híttuk föl; míg a másik kérdés megnyugtató eldöntése egyenesen az O. E. F. R. és K. kezeibe van adva, kiknek működéseit elősegítendők, készek vagyunk megengedni, hogy, e kérdések megoldását illetőleg, magukat Erdélyi Nagyfejedelemségünk képviselőivel egyenes érintkezésbe tegyék. Valódi megelégedéssel értettük e tekintetben az O. E. F. R. és K. azon szándékát, hogy az ország nem magyar ajkú lakosai nemzetiségi igényei mindenben, mi az ország politikai szétdarabolása nélkül eszközölhető, kielégíttessenek. Fölszólítván őket tehát egy oly törvényjavaslat fölterjesztésére, mely az országban élő nyelvek jogkörét és egymáshozi viszonyait a közigazgatásban szabatosan és határozottan formulázza: uralkodói tisztünk teljesítésének sorában kellemes föladásunkhoz fog tartozni mindaz, mivel ezen, Általunk 124buzgón óhajtott eredmény valósítását előmozdítjuk, mert az Ország lakosainak csupán jó egyetértését és nem egyenetlenségét vagy viszályait tudjuk megelégedéssel szemlélni; mely szempontból kiindulva, az Országban lakozó szerbeknek ide mellékelt fölterjesztésökben kijelentett kivánataikat, a melyek területi különszakasztás nélkül teljesíthetők, az O. E. F. R. és K. méltánylatába ajánljuk, azok kielégítése iránti megnyugtató törvényjavaslatukat elvárván.
Áttérve már a F. R. és K. felírása hátralevő tartamára, a mi nevezetesen az adónak katonai hatalommal foganatba vett behajtásának megszüntetését illeti: nyilvánítani kívánjuk az országgyűlésnek, hogy valamint az állam szükségeinek mulaszthatlan fedezéséről való gondoskodás elkerülhetlenné teszi azon intézkedéseinket, melyek biztosítják a fönnálló adófizetésbeli kötelezettség megszakasztás nélküli teljesítésének föntartását mindaddig, míg az ide vonatkozó viszonyok szabályszerűleg rendezve nem lesznek, ép úgy ezen adóbeli kötelesség teljesítésének, a sajnálkozásunkra elébe gördített akadályok folytán beállott majdnem átalános szünetelése Reánk nézve nem csak nem kívánatos, sőt igen kellemetlen kénytelenséggé tette a foganatba vett rendkívüli módok alkalmazását. Azon lehetőség, miszerint azokat megszüntethessük és így azon káros következéseknek, melyek abból támadhatnának, elejét vehessük: annál kívánatosabb leend Előttünk, minél inkább el kell várnunk az O. E. F. R. és K. belátásától, hogy részükről is sietendnek ama erkölcsi akadályokat elhárítani, melyek ezen módok alkalmazását szükségessé tevék és melyek, az átmeneti időszak jellemének félreismerésével párosulva, a viszonyok bonyodalmát segítik előre, nem pedig azoknak végleges törvényes szervezését.
Végül azon reményünknek adunk kifejezést, hogy az O. E. F. R. és K. jelen föladatuk nagyszerűségétől áthatva, minden törekvéseiket annak szerencsés megoldására irányozandják, és részükről gyámolítandnak szilárd abbeli elhatározásunkban, miszerint királyi hitlevelünk kiadása mellett Magunkat Szent István koronájával fölavattassuk, mely alkalommal mind a trónróli lemondást tárgyazó okirat iránt kifejtett aggodalmakat megszüntetni, mind a kivételes bíróságok által hozott ítéletek következményeinek megszüntetését tárgyazó kérelmöket méltányos figyelembe venni fejedelmi Tisztünk kedves feladatának ismerendjük.
És ezek azok, miket Mi az O. E. F. R. és K. alázatos felterjesztésére válaszolni óhajtanánk, méltán megvárva, hogy valamint Mi legfőbb gondoskodásainkat oda irányoztuk, miszerint Magyarországunk belkormányzatának függetlensége és önállása iránt megnyugtatva legyen, úgy az O. E. F. R. és K. is az országnak a Pragmatica Sanctio szerint véle válhatlan kapcsolatban álló egyéb országaink iránti viszonyait kellő tekintetbe vévén, azoknak a különös érdekek szerinti törvényes elrendezésétől alkotmányszerű közremüködésüket megtagadni nem fogják.
125A Vay báró kanczellár, Apponyi György gróf országbíró, Szögyény László másod udvari kanczellár, Mailáth György tárnokmester és Szécsen Antal gróf miniszter, magyar tanácsosok által a válaszleirat tárgyában ő felségéhez intézett együttes előterjesztés, a mely Szécsen gr. tollából folyt, ez volt:
«Fölséges Urunk!
Abban a perczben, midőn Felséged a magyar országgyűlés föliratára adandó válasz tekintetében döntőleg határozni készül, Felséged iránt való hűségünk és kötelességünk elengedhetetlen követelményének tartjuk, hogy nézeteinket e komoly és főfontosságú kérdésre nézve még egyszer legalázatosabban Felséged elé terjeszszük.
Megjegyzéseinkben szándékosan csak a szőnyegen levő kérdésre, tudniillik ama leirat tartalmára szorítkozunk, mely a magyar országgyűléshez a föliratra adandó válaszként intéztetnék, minthogy a Felséged nem magyar tanácsosai által előterjesztett tervezetben szintén nincsenek javaslatok a magyar kérdés megoldására nézve és ennek eszközeit az sem jelöli meg.
Nézetünk szerint itt specziális rendszabályról van szó, mely ha oly módon döntetnék el, mint az a Szécsen gróf miniszter által legutóbb Fölséged elé terjesztett tervezetben formulázva van, szintén nem foglalna ugyan magában végleges megoldást s ebben megegyezik a miniszteri értekezlet többsége által elfogadott tervezettel, de ettől annyiban eltér, a menynyiben ez – meggyőződésünk szerint – minden más megoldást, mint a hatalom útján valót, lehetetlenné tesz, és Fölségednek az anyagi hatalom e rendszabályainak talán szükségessé való alkalmazásánál a legkedvezőtlenebb állást jelöli ki. Ha eredetileg abban a nézetben voltunk, melyet még ma is fentartunk, hogy a megoldás alkalmatos eszköze oly szövegezésben lett volna feltalálható, mely a magyar országgyűlést a jogi merev theoriák meddő teréről a gyakorlati tárgyalások mezejére terelte volna, szívesen megnyugszunk abban, hogy – a mennyiben az ilyetén szövegezés a kormány által addig elfoglalt álláspontok feladása gyanánt tüntethetnék föl – oly szöveg fogadtassék el, mely erre nézve minden kételyt elmellőz.
De minden oly választ, mely a magyar fölirat jogi deductióival csak hasonló száraz fejtegetéseket állít szembe; mely egyszerűen a hatalom parancsszavát hangoztatja, mielőtt még felvilágosító komoly atyai szavak ejtettek volna ki; mely a fölirat minden szándékos vagy nem szándékos félreértéseit fennállani engedi, a nélkül hogy a kiegyenlítés eszközeit nyújtó számos módozatokra utalna; mely végül mereven ragaszkodva egy adott forma közvetlen megvalósításához, azt a gyanut ébresztheti, hogy a dolog lényege a formának áldoztatik föl, s mely a politikai szükségesség követelményeit a megoldás egyik vagy másik formájához való önkényes előszeretetként tünteti föl: minden ily választ a monarchia békéjére nézve veszélyesnek tartunk s ilyenhez soha hozzá nem járulhatnánk.
126Engedje Fölséged őszintén kinyilatkoztatnunk: hogy a Fölséged elé általunk legutóbb terjesztett szöveg – nyiltan magvalljuk – a siker semmi biztosítékait nem nyújtja; de nyitva hágy minden lehetőséget, a nélkül hogy a sarkalatos elveket, melyekhez Fölséged ragaszkodni kíván s melyekhez ragaszkodnia kell is, bármiképen is függőben hagyná, Fölséged kormányát minden további rendszabályok alkalmazásánál a legkedvezőbb térre helyezi, s a kérdéseket az elméleti jogi deductiók teréről az államférfiúi discussio terére viszi át, holott a vele szemben álló szerkezet semmi egyéb, mint a szakítás formulázása, a minek azután minden esetre más kifejezést kellett volna adni, mint a milyen annak benne adva van.
Nézetünk szerint Fölséged teljhatalma kérdésének a legfelsőbb elhatározások megállapításánál Magyarországgal szemben soha sem szabad elméleti módon előtérbe állíttatnia. A hódítás elméletével oly esetekben, melyekben az a dolgok természete szerint nemzetközileg nem szabályozható, szemben áll a kedvező alkalommal való fölkelés elmélete, s az állambölcseségnek az a követelménye, hogy a teljhatalom tények által óvassék meg és biztosíttassék, nem pedig az, hogy szavak által proclamáltassék. A hatalom, a melynek igazságos gyakorlását érezni, meggyógyítja a sebeket, a melyeket ejteni kénytelen, mert a közállapotokat biztosítja, midőn lefolyásukat szabályozza; az a hatalom ellenben, melyre szavakkal utalunk, elkeserít és sért, s fölidézi az ingert annak megkísértésére, hogy vajjon mennyiben állanak a tények összhangzásban a szavakkal.
Kegyeskedjék Fölséged e legalázatosabb megjegyzéseinket a percz komolysága által kimenteni, s azokat legkegyelmesebben legfelsőbb méltatásában részesíteni. Lehetséges, sőt tán valószínű, hogy minden fáradozásaink a magyar kérdést békés megoldáshoz juttatni, ez úttal meghiusúlnak; de ne engedje Fölséged, hogy azok oly módon hiusúljanak meg, mely a jövő megoldásnak lehetőségét is kizárná.
Bármily kevéssé örvendetes volt is a feladat, Magyarországon sok évi félreértések után a hangulat jobbrafordultának utat törni, a aggodalmas rázkódtatások koczkáztatásával is, az aláaknázott országot inkább a zajos nyilvános izgalmak terére engedni lépni, mint azt az európai forradalom titkos fondorkodásai s összeesküvései által sodortatni hagyni; bármily kevéssé feleltek is meg az eddigi eredmények Fölséged jogos várakozásainak és a mi óhajainknak; mégis csak mély elszomorodással szemlélhetnők a dolgok oly fordulatát, mely – miként a szakítás az országgyűléssel a javasolt leirat alkalmával – hosszú időre meghiusítana minden oly irányú közvetítő működést, a milyenre mi törekedtünk. Örömmel mondanánk le e működésünkről, ha a viszonyoknak kedvezőbb alakulása ezt nélkülözhetővé tette volna; de – minthogy egy ily kedvező fordulat még be nem állott – Fölséged csak őszinte hűségünk és ragaszkodásunk bizonyítékát fogja abban fölismerni, ha Fölségedet sürgetően kérni bátorkodunk: ne méltóztassék az ilyetén törekvések lehetőségét és hatását hoszszabb 127időre paralyzálni az által, hogy oly elhatározások hozatnak, melyek a talán elkerülhetetlen szakadást előidézik, még mielőtt ennek elkerülhetetlensége constatálva van.»
