V. FERDINÁNDNAK A TRÓNRÓL, FERENCZ KÁROLYNAK AZ ÖRÖKÖSÖDÉSRŐL VALÓ LEMONDÁSA TÁRGYÁBAN.
V. FERDINÁNDNAK A TRÓNRÓL, FERENCZ KÁROLYNAK AZ ÖRÖKÖSÖDÉSRŐL VALÓ LEMONDÁSA TÁRGYÁBAN.
A képviselőház 1861. ápil 6-dikán tartott I. ülése jegyzőkönyvének 3-dik pontja így szól: «Megjelent a képviselők házában Gozsdu Manó krassómegyei főispán ő mlga, mint a felsőház jegyzője és a felsőház nevében által adta: ő felsége V. Ferdinándnak a trónróli lemondásáról és cs. k. fenségének, Ferencz Károly főherczegnek az örökösödésrőli lemondásáról még 1848-dik év deczember 2-dikán készült okleveleket és azon királyi rendeletet, mely szerint a nagymlgú gróf Apponyi György országbírája kir. biztosul neveztetett ki az országgyűlés megnyitására. Kijelentette egyuttal, hogy ezen okmányok csak azért bontattak fel a felsőháznál, mert annak ülése korábban tartatott, mint a képviselőházé. Bíbornok-primás ő főmagassága ezen okmányokat, melyeket neki tisztelt királyi biztos úr adott kezébe, s melyek az összes országgyűléshez valának czímezve, a felsőháznak adta által. Ebből azonban a felsőház jövendőre semminemű következményt vonni nem akar. Nyáry Pál képviselő megjegyezte, hogy miután a kezdeményi jog a képviselők házát illeti, nékie lényeges észrevétele van az ellen, hogy bármely az országgyűlést illető okmány a felsőháznál bontassék fel és onnan küldessék az alsóházhoz; de minthogy az alsóház még alakulva nincsen, ő ezen észrevételének tüzetes tárgyalását akkorra tartja fönn, mikor az alsóház már alakulva lesz. Ebben a képviselők egyhangulag megegyeztek».
Az országgyűléshez intézett legfelsőbb leirat ez volt:
9«Kedvelt Híveink! Miután azon óhajtásunk teljesedésében, miszerint hív Magyarországunk f. év ápril 2-dikán egybehívott országgyűlését személyesen megnyitni és kir. személyünkben vezérelni szándékoztunk, jelenleg akadályozva vagyunk, ezennel legkegyelmesebben tudósítjuk Hűségteket, miként a jelen országgyűlésnek legfelsőbb kir. nevünkben megnyitásával őszintén kedvelt hívünket, tekintetes és nagyságos nagyapponyi gróf Apponyi György, belső titkos tanácsosunkat és Magyarországunk bíráját, mint egyenesen e végre meghatalmazott kir. biztosunkat bíztuk meg, ki is Hűségteknek az 1848. évben deczember 2-dikán, Olmütz városában kelt azon lemondó levelet, mely által felséges nagybátyánk, első Ferdinánd császár, Magyar- és Csehországban e néven ötödik király, trónróli lelépését és fenséges atyánk, Ferencz Károly cs. k. főherczeg a trónhozi jogáról való lemondását ünnepélyesen nyilvánították, törvénybe igtatás végett hiteles fordítás s másolatban átadandja, s egyszersmind az 1723. 1. és 2. t. czikkekben foglalt pragmatica sanctio czéljainak biztosítása iránti kegyelmes kir. szándékunkat külön meghagyásunkhoz képest nyilvánítandja, hogy e szerint a Mi és Hűségtek közmegegyezésével szerkezendő kir. hitlevél megállapítása után, Magyarországunk ősi alkotmánya értelmébeni királyi fölavattatásunk s ünnepélyes megkoronáztatásunk végett, hű körötökben megjelenve, ezen országgyűlést kir. előadásaink átadása mellett, személyesen vezérelhessük.
Bízván a mennyei felség kegyelmében és hű magyar nemzetünk hódolatos ragaszkodásában, hogy kis idő mulva teljesülve láthatandjuk ezen őszinte élénk óhajtásunkat, kir. személyünknek mikénti ünnepélyes fogadtatása iránt a mai napról kelt és Hűségteknek nevezett kir. biztosunk által kézbesítendő külön utasító rendeletünk a bevett szokás szerint intézkedik. Hozzátok egyébiránt cs. k. kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben, Ausztriában, Szt.-György hava első napján 1861-dik évben.
Ferencz József.
Br. Vay Miklós.
Zsedényi Eduárd.
Zsedényi Eduárd.
