A BALOLDAL HATÁROZATA A KÖZÖSÉRDEKŰ VISZONYOKRA VONATKOZÓ KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY TÁRGYÁBAN.
A BALOLDAL HATÁROZATA A KÖZÖSÉRDEKŰ VISZONYOKRA VONATKOZÓ KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY TÁRGYÁBAN.
A képviselőház baloldali tagjainak 1866. deczember elején tartott értekezletét Ghyczy Kálmán, miként hátrahagyott irásaiban olvashatni, a következő beszéddel nyitotta meg:
A szállongó hír szerint, ha nem is bizonyos, de lehető, hogy talán már a jövő hétnek elején a hatvanhetes bizottság össze fog hivatni. Ennélfogva szükségesnek vélném, hogy tanácskozzunk azon álláspontról, a melyet a tisztelt értekezlet ezen bizottság működésének irányában el akar foglalni, és átalában minden erre vonatkozó kérdésről és így azon kérdésről is, a melyet Kállay Ödön t. barátom egy ízben már előhozott, hogy t. i. az értekezlet tagjai részt vegyenek-e ezen bizottság munkálkodásában vagy se?
Ez minapi megállapodásunk szerint is mai tanácskozásunk tárgya. Mielőtt azonban ezt megkezdenénk, egy nyilatkozattal tartozom némely tisztelt barátom és magam nevében a t. értekezletnek.
Köztudomáson van, hogy a tizenötös bizottság kisebbsége ezen bizottság többsége véleményének ellenében ellenvéleményt adott be.
Ezen kisebbségnek, melynek én is tagja valék, nem volt kezdetben szándéka különvéleményt fogalmazni, mert a tizenötös bizottság munkálkodását csupán a hatvanhetes bizottság magánhasználatára szánt előkészületnek tekintvén, azon nézetben volt, hogy a hatvanhetes bizottságban 214is jelen leendvén, ott ellenvéleményét a bizottságban lévő több elvbarátjával előre concertálván, alaposabban és biztosabban formulázhatja.
Váratlanul bekövetkezett azonban az országgyűlés elnapolása, s ennek tekintetéből a tizenötös albizottságban elhatároztatott, hogy a többség munkálata rendesen szerkesztve nyilvánosságra juttattassék.
Ez elhatározással szemben lehetetlen volt a kisebbségnek annak szükségét nem éreznie, hogy neki is az iránt, hogy a többség véleményében meg nem egyezett, hasonlóképpen nyilvánosan nyilatkoznia kell, és ez volt oka annak, hogy ezen kisebbségi ellenvélemény az időnek akkori rövidsége mellett úgy a mint van, mondhatom 24 óra alatt fogalmaztatott.
Kétségtelen, hogy ezen kisebbségi ellenvélemény egyátalában nem pártnyilatkozat, hanem csak a váratlanul beállott körülmények nyomása alatt kényszerítve tett kijelentése az aláirók egyéni nézeteinek, s azért mint ilyen módosítható, sőt ellenérvek folytán módosítandó is.
Kérésem ennélfogva a magam és a kérdéses ellenvéleményt velem együtt aláírt igen tisztelt elvbarátaim nevében az:
Hogy a t. értekezlet tagjai méltóztassanak ezen kisebbségi ellenvéleményt nem létezőnek tekinteni, s nem figyelmezve arra, hogy azt ezen értekezlet tagjai irták alá, a közös viszonyokra vonatkozó minden kérdésre nézve bölcs belátásuk szerint minden tartózkodás nélkül nyilatkozni.
Mi kijelentjük, hogy az ellenvéleményben kifejezett nézeteinkhez feltétlenül éppen nem ragaszkodunk, készek vagyunk azokat a t. értekezlet által a közös viszonyokra nézve az 1848-dik esztendei törvények által kijelölt téren megállapítandó véleménynek alárendelni, s ha ennek folytán kivántatni fog, ellenvéleményünket a hatvanhetes bizottságban visszavenni is készek leszünk.
Ezen nyilatkozat után még csak azon kérésem van, hogy tekintvén a tanácskozás tárgyának fontosságát, arra, azon czélból, hogy a fenforgó kérdések minél többek által, s minél több oldalról felvilágosíttassanak, a szükséges időt, béketűrést és figyelmet fordítani kegyeskedjenek.
Ugyancsak Ghyczy Kálmán hátrahagyott irásai között megvan az értekezletnek határozata:
1. Nyilvánítani kell, hogy a tizenötös albizottság kisebbsége – hogy mind maga a hatvanhetes bizottság, mind saját pártja kebelében a további capacitatio lehetőségét ne akadályozza – beadott javaslatát nem létezőnek kivánja tekintetni.
2. Indítványozni kell, hogy miután felirataink törvényeinknek előleges revisióját mindig visszautasították, s a képviselőház ez iránti nézetét 215akkor sem változtatta meg, midőn a hatvanhetes bizottságot megválasztotta, s azt munkálkodása folytatására utasította; ezen bizottság munkálkodási köre pedig oly természetű, hogy implicite legalább a törvények előleges revisióját magában foglalja: mondja ki a hatvanhetes bizottság, hogy nem lehetvén magát a képviselőháznak az előleges revisio lehetetlensége iránt több ízben kifejezett nézetével ellentétbe helyeznie, munkálkodását nem folytathatja; ezt a háznak jelentse be.
3. Ha a többség az indítványt elveti, s a munkálkodás megkezdését elhatározza, egy az egész javaslat feletti átalános vitát kell követelni, és ki kell fejteni, hogy sem az államadósságok kérdése, sem a kereskedelem és közvetett adók ügye a törvényeink alapján nyugvó közösen érdeklő viszonyokhoz nem tartozhatnak.
4. Áttérve ezután arra, mik lehetnek a törvényeinken alapuló közösen érdeklő viszonyok s azokból folyó kötelezettségei az országnak, tisztán kifejezendő:
a) hogy kötelezettséget csak azon esetben ismerünk, ha teljesítve lesz mindaz, a mi irányunkban kötelesség, mert vagy mindkét résznek vannak, vagy egyiknek sincsenek kötelességei;
b) hogy az említett esetben is kötelességünk csak a fejedelem s illetőleg a dynastia, nem pedig a velünk egy uralkodó alatt álő országok és tartományok iránt van;
c) hogy ezen kötelességünk csak abban áll: miszerint
tartozunk királyul elismerni a Habsburg-Lotharingiai háznak azon tagját, ki az 1723:1. és 2-dik törvénybe beczikkelyezett örökösödési rend szerint következik, s ki az osztrák örökös tartományoknak is fejedelme;
tartozunk ezen törvényes királyunkat jogaiban külmegtámadás ellen eddigi törvényeink értelmében védeni, fentartván, hogy mindig maga az ország határozzon ezen védelem esetének beállta és miként teljesítése felett, s kimondván, hogy ezen kötelezettség soha és semmi viszonyok között oda nem magyarázható, hogy Magyarország királyát egyéb országai és tartományai szabadságainak elnyomásában segíteni tartozzék.
5. A fentebbiek szerint tisztába jőve az iránt, mikor, kivel szemben vannak és mik egyedül kötelezettségeink, megőrizve tisztán a személyes unio alapját, a nélkül, hogy még ekkor részletezésbe mennénk, ki kell mondani: hogy közösségről az intézkedésekben szó sem lehet, erre kötelezve nem vagyunk, s jövőre nézve is magunkat kötelezni nem fogjuk; czélszerűség szempontjából arra, hogy azokban, melyek az említett védelemre tartoznak, egyetértő intézkedések jöhessenek létre, törekedni készek lehetünk; a módot meghatározni, a mely szerint ez történhessék, reánk vonatkozólag 216a törvényes magyar törvényhozás körébe tartozik; a következő elvek megóvását azonban soha szem elől téveszteni nem szabad:
a) hogy senki a törvényes magyar országgyűlés és a törvényes magyar királyon kívül nem alkothat hazánkra nézve törvényeket, nem hozhat törvényerejű határozatokat;
b) hogy a végrehajtást hazánkban csak a törvényes magyar király, s ő is csak törvényeink értelmében, a törvényes hazai kormány által gyakorolhatja;
c) hogy az egyszer megállapított módozatot Magyarországnak, mint független országnak, fejedelmével egyetértve megváltoztatni joga van, a nélkül, hogy ehhez még másnak is hozzászólása lenne, és ezen jogról le nem mondhatunk;
d) hogy köztünk és fejedelmünk többi országai és tartományai között az egyedüli kapocs a fejedelem ugyanazonossága; nekünk, ha regnum liberum et independens maradni akarunk, más kapcsolatot szerveznünk nem szabad, mert ez által függetlenségünket elvesztve, egy szövetséges, egységes Ausztriának lennénk tagjaivá.
Mely elvek tekintetbe vételéből önként következik, hogy a szavazati joggal felruházott delegatiót el nem fogadhatjuk, az ellen, mint a nemzeti függetlenség sirja ellen, tiltakoznunk, küzdenünk kell.
6. Kifejtetvén így átalánosságban a nézetek a törvényeken alapuló közösen érdeklő viszonyokat illetőleg, következnek azok, melyek a 3-dik pontban említvék. Ezek közül
a) az államadósságokra nézve minden kétségen kívül áll az, hogy Magyarországot jog és törvény szerint az osztrák államadósságból egy fillér sem terhelheti. Ezt tisztán ki is kell mondani, ki azt, hogy csupán politikai és méltányossági szempontokból vagyunk hajlandók ezen adósságok egy részét elvállalni, úgy azonban,
α) hogy az elvállalandó összeg nagyságát, az elébe terjesztendő adatok alapján, előlegesen, tisztán és egyedül a törvényes magyar országgyűlés határozza meg, természetesen nem vállalhatva többet, mint a mennyit az ország saját romlása nélkül elbir;
β) hogy az összes hitelügy hazánkra nézve a magyar törvényhozás körébe tartozván, ünnepélyesen kimondassék: hogy az ennek tudta és beleegyezése nélkül vállalt terheket az ország soha magára nézve kötelező erővel biróknak el nem ismerendi, s azoknak jövőre bármely indokból elvállalását előre is megtagadja;
γ) hogy a jelenben, nem törvényes kötelességből, de a fentebbi okok alapján mintegy királyunknak adott állandó subsidium gyanánt elvállalt 217adósságok saját teljesen független kezelésünk alá adassanak, mi csupán ezekért lévén felelősek;
δ) az elvállalandó összeg meghatározásánál figyelembe vétessék az is, hogy ezen adósságokból mily arányban történtek hazánkban, minőben a közös fejedelem többi országai és tartományaiban befektetések.
b) Az indirect adókat és a kereskedelmi ügyeket illetőleg két dolog tisztán áll:
α) hogy ezekre nézve is teljesen önállólag intézkedni Magyarországnak kétségbe vonhatatlan és elidegeníthetetlen joga van;
β) hogy államgazdászati tekinteteknél fogva kivánatos, hogy ezek a két állam által egyetértőleg intéztessenek.
Ezeknek alapján ki kell mondani, hogy mi az egyetértő intézkedéseknek időről-időre kötendő nemzetközi szerződések útján létrehozását óhajtjuk, de mindenkorra fentartjuk a jogot, hogy ha ez nem sikerülne, zár- és vámsorompók felállítása útján is önmagunk intézkedhessünk.
7. A részletes tárgyalásnál a tizenötös javaslat egyes pontjai az előadott elvek alapján megtámadandók és a jog egy kisebbségi vélemény beadására föntartandó; módosítványokkal a hatvanhetes bizottság kebelében azonban előállani nem kell.
8. Az ellenvéleményt a hatvanhetes bizottságnak baloldali tagjai elkészítvén, a beadás előtt terjeszszék az értekezlet elébe.
