A KÖNIGGRÄTZI CSATA BEFOLYÁSA A BALKÖZÉPIEK VÉLEMÉNYÉRE.

Teljes szövegű keresés

A KÖNIGGRÄTZI CSATA BEFOLYÁSA A BALKÖZÉPIEK VÉLEMÉNYÉRE.
Tisza Kálmán 1866. augusztus első felében közzétett czikkeiben még azt fejtegette, hogy a tizenötös bizottság kisebbségének különvéleménye hű azon főelvhez, mely szerint továbbra is legyen oly független Magyarország, a minőnek az 1723 : 1. és 2. t.-cz. értelmében lennie kell, s hogy a különvélemény kivihető. Megengedte ugyan, hogy «igen sok ellenvetés fog mindenik javaslat, s így a kisebbségi ellen is tétetni», s ki is jelentette, hogy, noha meggyőződése komoly megfontolásnak az eredménye, s éppen azért erős, okokkal mégis megdönthető; a czikkekből azonban éppen nem derült ki, hogy irójuk a különvéleményt el akarja ejteni.
A balközép-párthoz tartozó választók hangulata azonban az Ausztriára nézve szerencsétlenül végződött háború után mind jobban fordult a különvélemény ellen is, s e körökben mind inkább terjedt róla a hit, hogy a közbejött események következtében épp oly kevéssé fogadható el, mint a 75többség javaslata. Szeptember 22-dikén kelt levelében Ivánka Imre Ghyczy Kálmánnak a következőket irta: «Én mintegy három hét alatt megfordultam Pestmegye alsó vidékén, Szegeden, Hontmegyében, most Biharban vagyok, s mondhatom, hogy a gondolkozó közönség, nemcsak hogy Deák tervezetét elfogadhatónak nem tartja, hanem már a mienkről is azt véli, hogy túlságos concessiókba ereszkedtünk.» Ezen felfogással szemben a levél irója kiemeli, hogy a különvéleménynél ő jobbat nem tud, s így folytatja: «A jelen viszonyokat tartva szem előtt, a kisebbség véleményét fogom pártolni minden irányban.»
Miként Ivánka Imre október 14-dikén Ghyczy Kálmánnak irta, Kálmán napján, október 13-dikán, Geszten, Tisza Kálmán házánál 60–70 vendég gyűlt egybe, köztük Tisza László, Tisza Lajos, Bónis Sámuel, Podmaniczky Frigyes br., Podmaniczky Ármin br., Szontágh Pál, Ragályi Ferdinánd, Dégenfeld Gusztáv gr., Odescalchi Gyula hg., Kiss Lajos, Lukács György, Lovassy Ferencz, Patay István, Simonyi Lajos br., Keglevich Béla gr., Ráday László gr. és Ivánka Imre országgyűlési képviselők. «Bizony körülbelül abban állapodtunk meg, – irta Ivánka – hogy sem a tizenötös bizottság többségének, sem a kisebbségnek tervezete nem az, a mi Magyarország igényeinek megfelel.»
A «Hnv erősen harczolt a tizenötös bizottság javaslatai ellen. Úgy látta, hogy mind a többség, mind a kisebbség munkálatán nagy módosításokat tett a közbejött idő, s hogy sem az egyiket, sem a másikat úgy, a hogy szerkesztve van, ajánlani nem lehet. A kisebbség véleményét eleinte mégis elfogadta a tárgyalás alapjául. 1866. szeptember 25-diki számában Kunágotai megdöbbentőnek mondotta a hatást, melyet a tizenötös bizottság véleményének közzététele okozott. «Mintha csak végrendelete tétetett volna közzé Magyarország ősi függetlenségének és állami önállóságának.» Ugyancsak ő október 3-dikán a kisebbség véleményéről úgy nyilatkozott, hogy az ősi értelemben vett magyar függetlenséget és önállást megmenteni az sem képes. Október 24-dikén Jókai Mór azt irta, hogy «a Pesti Napló pártja egy programmot állított föl, melyről kezd bebizonyulni, hogy éppen olyan mértékben visszatetszik itt Magyarországon, mint Bécsben, Prágában, Brünnben és Zágrábban.» «Ez egy hibás belemarkolás volt a világtörténelem kerekeibe.» A Pesti Napló «az epochális események által legyőzött álláspontot választotta magának.»
76A Pesti Napló 1866. október 27-dik számában a következő czikket tette közzé:
Jókai Mór tagadja, hogy a Hon a Deák-pártot megtámadja; tagadja, hogy Deák köztiszteletben álló személye általa megtámadtatnék.
Tagadja ezt október 24-dikén kelt czikkében, holott az ugyanazon nap kelt Hon a tizenötös bizottság közösügyi munkálatát birálgatván, melyben semmi sincs, a mi Deák beleegyezését meg nem nyerte, s a mit ő magáévá ne tenne, a következendő támadásokat intézi ellene:
Felhozza, hogy az 1861-diki feliratban Magyarországnak a Lajtán túli tartományokkal való csupán személyes uniója volt kiemelve, s most a tizenötös munkálat reál-uniót akar létrehozni. Ezt «világos ellenkezésnek» mondja a Hon.
Vádolja a Hon a nevezett munkálat szerzőjét, hogy a jogfolytonosság fentartása helyett egy tollvonással feláldozza azt, a mi százados küzdelmek után kivívatott;
hogy áldozatokkal akarja megmenteni az ország alkotmányát, a helyett, hogy az 1848-diki törvények teljes visszaállítását sürgetné; vádolja, hogy nem a jog, hanem az opportunitás elvének hódolt az, a ki a tizenötös bizottsági tervet készítette, azon opportunitás elvének, amelyet – ezek a Hon szavai – az országgyűlés többsége határozottan elitélt, midőn egy remek szónoklat – Deáké – a minoritásnak – a conservativeknek – ezen elvből indult hasonló törekvéseit egy nyilvános ülésben tönkre silányította. Ez következetlenség! kiált fel a Hon. A politikai jellemeket – úgy mond – melyek jogi küzdelmekben lettek nagygyá, akkor dicsőíti az utónemzedék, ha eljárásokban mindig Horácnak eme szép mondatát követik: «Si fractus illabatur orbis».
Az előbb felhozottak is támadások, habár lehetne indirect támadásoknak nevezni; de az utóbbi csakugyan nem egyéb oly személyes megtámadásnál, mely éppen «ama köztiszteletben álló személy» (Deák) politikai jellemébe vág.
Deák politikai becsületessége, s a jogért és igazságért folyt harczokban próbált jelleme és következetessége bizonynyal felüláll a Honnak még netalán több gonddal megkisérlett támadásain is, nemhogy ily gyerkőczös frivolitással odavetett vádjain. E felett a Honnal nem is vitázunk.
Csak Jókait akarjuk figyelmeztetni, hogy fölösleges annyira játszani a jámbort. Soha sem kell palástolni a dolgot – csak ki vele bátran.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages