A MAGYAR MINISZTERJELÖLTEK BÉCSBEN.
315A MAGYAR MINISZTERJELÖLTEK BÉCSBEN.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Bécs, 1867. február 10.
Ma reggel indultunk hárman, Andrássy, Eötvös és én Bécsbe. Andrássy nekem azt mondá, hogy Wenckheim, Horváth és Mikó ma az esti vonattal utánunk jönnek. Gorove várja a telegrammot, a mely Bécsbe idézi; mivel Andrássy őt eddig még nem jelenté be a császárnak, azért várakoznia kell. Tehát Somssich végleg ki van hagyva a combinatióból. Gorove volt nálam elindulásunk előtt; éppen Andrássytól jött; elmondá, hogy mennyire át van hatva a feladat nagyságától, ő viselni kész a reá mért terhet. Andrássy az uton folyvást jó kedvű volt és bizalmasan beszélgetett velünk. Pepi aggodalmas volt, én egykedvű. Estve Festetics volt Andrássynál.
Február 11.
Andrássy két órakor volt ő felségénél, ki meg volt elégedve nyilatkozataival. Előtte a császártól Albrecht főherczeg jött ki, s Andrássyval elég hidegen váltott szót. Mi délelőtt formuláztuk a honvédelmi dolgot; én persuadeáltam Andrássyt, vállalja el a honvédelmi teendőket s maradjon azon formulatio mellett, a melyet Deák feltett.* Délután ismét összejöttünk; holnap 316délelőtt még egyszer átnézzük az 1848-diki törvényekre vonatkozólag elénk terjesztett kivánságokat. A császár holnap vagy holnapután beszél velünk s az erre következő napon lenne az eskü. Gorovét elfogadta; ennélfogva Gyula telegrafált neki; holnap reggel itt lesz.
Tisza Kálmán, a kivel e gyüjtemény szerkesztője Lónyay naplójának a kiegyezésre vonatkozó részeit közölte, a következőket beszéli:
Ez időben Andrássy sokszor érintkezett velem, mert tudta, hogy habár nézeteink a kiegyezés módozatait illetőleg eltérők is, s én éppen ezért ellenzéki állásomból kilépni nem fogok: az ország érdekében levőnek tartom, hogy a tőlünk elfogadandó föltételek mentől jobbak legyenek, hogy így az alkotmány visszaállítása és a felelős miniszterium kinevezése ne legyen muló szerencsétlen kisérlet.
Mikor már bizonyos volt benne, hogy megbizzák a kormány alakításával, megint fölkeresett és tudatta velem, hogy biztosra vehető a miniszterium kinevezése.
Milyen lesz, kérdém én, teljes-e vagy csonka? mert sokan ijesztgetnek bennünket az utóbbival.
Teljes lesz, mondá ő, különben, de egyelőre legalább nem lesz honvédelmi miniszterium.
Erre a föntebb jelzett okokból kértem, vigye ki, hogy legyen, még ha egyelőre egyetlen honvédünk sem lesz is, mert legyen föntartva a jog.
Azt felelte rá: jó, még egyszer megpróbálom.
Ujra visszajövén Bécsből, azt mondta nekem: megvan a kivánságod, de én vagyok az áldozat, mert a felség csak úgy állott reá, ha azt a tárczát is én vállalom el.
Nem tudván, hogy Deák is ugyanezt akarja, csodálkoztam az elért eredményen; most, hogy Lónyay naplóját olvastam, értem a dolgot.
Február 24.
12-dikén majdnem az egész nap eltelt azon pontozatok átvizsgálásával, melyek kezünkhöz adattak az 1848-diki törvények revisiójára nézve. Legnehezebb kérdés volt a hadügyre vonatkozó. Festetics gr. különösen skrupulosus volt és mindent határozottan kivánt kifejezve látni. Minden pontra Horváth tette fel a választ. Andrássy járt-kelt Beustnál, a császárnál, Mailáthnál, s végre azon tudósítást vevé, hogy 13-dikán fog a hadügyről vele John, velem pedig a pénzügyről Becke értekezni, mindkettő Beustnál.
Reggel Pulszky jött hozzám, feltett kalappal és bevallá, hogy őt Becke kérette fel azon reményben, hogy reám hatást gyakorol, ha difficilis lennék. Megmondám Pulszkynak, hogy alig lesz ő reá szükség, mivel minden józan kívánsággal szemben méltányosnak fognak találni; ha pedig olyant kívánnának, mit teljesíteni lehetetlen, az ő szava sem fog reávenni.
Falk és Grass, a Wanderer szerkesztője, kerestek még fel azon a napon. Ludasi is volt nálam és Andrássynál, a Debattet felajánlani; irt is jó czikket.
Estve Andrássyval elmentünk a Concordia, a bécsi irói segélyegylet, báljába. Nagy kitüntetéssel fogadtak, s a teremben vezetgettek bennünket.
Február 13-dikán az egész délelőtt eltelt azon rescriptum tárgyalásával, melyben ő felsége kimondja a törvényes állapotok visszaállítását, s kinevezi Andrássyt miniszterelnöknek. Átalában hosszú fogalmazvány, de azon változtatni már nehéz lett volna. Néhány kitétel beigtatását kivántuk, különösen azokat, melyek az alkotmány visszaállítását határozottabban kifejezik; továbbá beletettük az indemnitás eszméjét.
317Délelőtt 11-kor elment Andrássy Beusthoz, hogy John generálissal és hadügyminiszterrel megbeszélje a hadügyre vonatkozó dolgokat. Én 2 órára voltam oda híva; még tartott az értekezlet, midőn oda értem. Beust kijött és egy darabig beszélgetett velem, megérintve azon nehézségeket, melyekkel küzdenie kell a németeknél. Félkettőre lett vége a Johnnal folytatott értekezésnek; én addig Beckével beszélgettem. Valójában értelmes ember; sok dolgot, melyről a conferentiában kellett volna részletesebben szólni már együtt elvégeztünk. Az átmenetre vonatkozó aggodalmait eloszlattam. Az értekezletben résztvettek Beust elnöklete alatt: Andrássy és én a magyar részről, Beust és Becke a német részről.
Becke pontozott dolgozatot olvasott fel, mely mindjárt azzal kezdődött, hogy mindaddig a magyar pénzügy miniszter meg nem kezdheti működését, míg az országgyűlés meg nem szavazza az adókat. Erre én határozottan nyilvánítám, hogy ily feltétellel nem vállalhatom el a tárczát, de alig hiszem, hogy más is vállalhatná. Kifejeztem azonban reményemet és meggyőződésemet, hogy az országgyűlés rövid idő alatt, valószínűleg 14 nap alatt a miniszterium kinevezésétől számítva, meg fogja az adókat szavazni, addig a függő tárgyak elintézése és az ügyek elválasztása amúgy is alig fog véghez mehetni; ugyanazon czélt tehát így is elérik. Ha valaki a kiszabott föltétel alatt el is szánná magát a tárcza elvállalására, a házzal gyűlne meg a baja, mert ezt pressiónak vehetnék. Beust reáállott, s az előterjesztés e szerint módosítandó.
Nevezetes és érdekes vita támadt az úgynevezett Pfandbriefgeschäftre nézve, minthogy ezen záloglevelek feleértéke, u. m. 30 millió, a magyar kamarai javak által fedeztetik. Sok okot adtam elő, a melyeknél fogva nem ajánlom eladásukat.
Becke ez ellen felhozta, hogy a bekebelezés tavaly történt, a creditoperatiót, azaz ezen záloglevelek eladását ő felsége elrendelte, ezen változtatni nem lehet. Előhoztam ez ellen, hogy Larisch előadása szerint nem lenne szükség ezen évben ezen pénzre, tehát még várni lehet. Becke erre azt válaszolá, hogy minden eventualitásra készen kell lenni és szükséges, hogy 40 millió reservje legyen. Kérdeztem azután, hogy ki van-e bocsátva az egész papirospénzösszeg? Becke azt mondá, hogy csak 20 millió van még hátra, s az is fedezet a jövőre. Végre éltem azon argumentummal, hogy 60 millió záloglevélnek forgalomba bocsátása lenyomja a jelzálogi bankok zálogleveleit, mi igen nevezetes körülmény. Erre válaszolá, hogy azok valószínűleg Francziaországban fognak maradni, ott adatván el s hozatván forgalomba. Ilyenféle okoskodások után Andrássy mondá ki s nem én, hogy akadályt nem tehetvén, acceptálni vagyunk kénytelenek; én részemről 318kikötém, hogy a mennyiben rendkívüli körülmények folytán a befolyó pénzre szükség mulhatatlanul nem lenne, az országot illető rész productiv beruházásokra fordíttassék. Ebbe Becke beleegyezett s igérte, hogy ilyképp fogja formulázni a dolgot.
Beust ki- és bejárt, értekezett egy és más német Reichsrath-tal.
Mailáthnál ebédeltünk és késő estig tartott, éjfélig, míg a rescriptumot végig tárgyaltuk.
