A MINISZTERI JELÖLTEK ÉRTEKEZLETE DEÁKKAL.
A MINISZTERI JELÖLTEK ÉRTEKEZLETE DEÁKKAL.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Pest, 1867. január 15.
Ma tárgyaltatott a felirat a hadkiegészítési patens tárgyában. Láthatják belőle Bécsben, hogy a képviselőház röviden is tud végezni.
Ülés után Andrássy és Eötvös hozzám jöttek az intézetbe és elhatároztuk, hogy holnapra az öreg úrtól audientiát kérünk. Meg is adta holnap 10 órára; én voltam kijelölve az audientia kérésére. Andrássy nem merte; Kandóval akarta kéretni.
Elvégeztük a modul procedendit. Andrássy kivánta, hogy Eötvös tegye meg az előadást, mi nem álland másból, mint hogy nyilatkozzék Deák a tizenötös bizottsági munkálaton teendő módosításokra nézve. Mi ahhoz fogunk ragaszkodni, hogy a mit Bécsben végezénk, változás nélkül menjen keresztül. Ezt mindenben támogassa az öreg. Átalában adja szavát, hogy ha már nem akar belépni a miniszteriumba, vezetője lesz az alsóháznak a koronázásig.
195Andrássy nézete volt, vinnénk ki a hatvanhetes bizottságban, még mielőtt a miniszterium megadatik, a változásokat; ekkor a többség solidáris leend a miniszterium politikájával.
Én azt hiszem, a legegyszerűbb lenne, ha a miniszterium vinne ki minden változást. A legbiztosabb és a leggyorsabb eljárás ez lenne. Meglássuk, mi eredménye leend a holnapi beszélgetésnek.
Január 16.
A Deákkal ma tartott értekezlet ugyan rosszul ütött ki; tegnap mindent rózsás színben látott, ma éjsetétnek; tegnap még reménylett, ma már eltünt a reménye; tegnap még ugyancsak korteskedett a képviselők között, ma azt sem igérte meg, hogy a kinevezendő miniszteriumot támogatni fogja. Tegnap még bizalma volt, ma már nemcsak kétkedett mindenben, de egyenesen bizalmatlan volt. S mindezt miért? A szerencsétlen Pulszky volt nála, s mert neki nem sikerült Bécsben a német autonomistákat reávenni arra, a mit Belcredi szeretett volna, a legkomorabb nézetekkel jött Pestre. Képzelem, hogy kibeszélte magát és hogy megrettentette az öreget, Pepi és én egyszerre léptünk be hozzá; még ott ült Pulszky oly megelégedett arczczal, mint ki tökéletes hatást idézett elő, s ki kiadta mindazt, mi begyében volt, pedig sok fér az ily bőbeszédű genie begyébe, ki arról is nevezetes, hogy azok közé tartozik, kik igen szeretik magukat hallani. A mint mi belépünk, nagy fontos képpel kel fel és mondja, hozzánk fordulva, kezeivel integetve: «Lasciate ogni speranza.» Mindjárt megijedtem ezen, gondolván: jókor jöttünk, vajha itt se lennénk.
Később jött Andrássy és a lehető legnagyobb kimélettel adta elő, hogy már itt az ideje annak, hogy megadjuk Bécsnek a választ, vajjon magáéivá teszi-e pártunk a tőlünk lehozott módosításokat; vajjon kivihető-e, hogy ezen módosításokat a hatvanhetes bizottság elfogadja?
Deák eleinte folyvást azt vitatta, hogy erről szó sem lehet a hatvanhetes bizottságban, míg a miniszterium ki nincs nevezve. Andrássy és Eötvös erre azt fejtegették, hogy miniszteriumot csak akkor lehet kinevezni, ha van, ki arra vállalkozik, mi pedig nem vállalkozhatunk mindaddig, míg nem tudjuk, hogy a párt elfogadja-e azon módosításokat, a melyekben Bécsben megállapodtunk.
Deák erre kifogyhatatlan argumentumokat hozott föl a mellett, hogy e módosításokat a miniszterium kinevezése előtt nem lehet tárgyalni; hogy a hatvanhetes bizottság tárgyalásai eltartanak hat hétig, ennyi ideig pedig bizonyos ügyek elintézése nem várhat; kiegészítendő a hadsereg, ámde rekrutát csak az alkotmány visszállítása után adhat az országgyűlés.
196Ezen okoskodásban van is valami. De viszont van abban is, hogy azok, kiknek a miniszteriumra vállalkozni kell, inkább vannak biztosítva, ha a bizottság már elfogadta a módosításokat.
Erre kifogyhatatlan argumentatióval állott elő Deák, a bizalmatlanság argumentumaival s conjecturáival, melyek szerint Beust megbukhatik, a fejedelem megmásíthatja szándékát, stb. stb.
Nem használt azon ellenvetés, hogy azzal, hogy a hatvanhetes bizottság tárgyalta, a módosítások még nem kerültek se ház elé, a mely azt teheti majd velük, a mi tetszik, ha az igéretet Bécsben nem váltják be.
Ezután azt kérdénk tőle, vajjon, ha a bizottsági tárgyalás előtt neveztetnék ki a miniszterium, s majd ez kivánja azon változtatásokat, fogja-e ő ezeket pártolni? Erre a kérdésre egész haraggal felelt; ezen változtatások ellenkeznek meggyőződésével, ő pedig meggyőződését senkinek és semminek alá nem rendeli; legfölebb annyit tehet, hogy megmondja: ez ugyan ellenkezik meggyőződésével, de az alkotmányosság elnyerése ér annyit, hogy concessiókat lehessen tenni.
Ő tehát a Catóra játszotta ki magát, a szigorú consequentiák emberére, et si fractus illabatur orbis. Hogyan egyezik ez meg a felirattal; hogyan egyezik meg a husvéti czikkel és a májusi programmal?
Andrássy éles lett erre, s mondott neki olyanokat, a miket szívesen nem hallott. Mondá, hogy ő, ha Deák positive meg nem igéri a miniszterium pártolását, semmi esetre sem lép be a kormányba; mondá, hogy ha a kiegyenlítés dugába dől, a felelősség ezért nem bennünket fog érni.
Deák magatartásából látszott, hogy ő megijedt a reá háruló teendőktől, a husvéti czikk végső következményétől. El lehet reá mondani: «Quaesivit lucem ingemuitque reperta». Most azon töri eszét, hogyan szabadulhatna a nagy munkától, midőn éppen eredményét láthatná. Fél minden felelősségtől, fél, hogy nem populáris dolgokat is fog kelleni véghez vinni.
Az irányunkban követett eljárása bizony nem szép; bennünket előre tol, mi nagy erőlködéssel reá nézve is váratlan eredményt érünk el, kivinni igyekszünk azt, hogy históriai nagy nevet szerezzen magának, s most azon igyekszik, hogy bennünket cserben hagyjon, hogy magát a népszerűtlenségnek még árnyékától is megóvja. Pedig nem jól fogja fel a helyzetet. Prestigének fő ereje abban van, hogy mindenki tőle várja a kiegyenlítést, tehát nem nekünk, de neki kellett volna Bécsbe menni, nem nekünk, de neki kellett volna vállalkozni a kormány alakítására.
Midőn Andrássy azt monda, hogy elég nekünk, ha ő megigéri, hogy 197pártolni fog bennünket, ő lévén a párt mindenható vezére, egész tűzzel mondá: ha tudná, hogy ez így van, ma lemondana állásáról. Különös állítás. Mindenhatóságát nem tudja? Nem akarja tudni azért, hogy a felelősség terhe alól menekedjék, mi a történet előtt lehetetlen. Helyesen mondá Andrássy: Ha rosszul üt ki a dolog, az egész világ azt fogja mondani: Andrássy és társai becsületes szándékú emberek lehettek, de meg hagyták magukat csalni; ha sikerül a dolog, a dicsőség Deáké leend.
Én azt ajánlám, hívjuk össze a hatvanhetes bizottságnak pártunkbeli tagjait s mondjuk el nekik a dolog állását; ha nem akarják elfogadni azt, a mibe Bécsben belenyugodtunk, ám lássák, a felelősség többé nem a mienk. Ez ellen Deák nem volt, de Andrássy ellenezte.
Megjegyzendő, hogy midőn Andrássy azt mondá, hogy a határozatiak követelni fogják a magyar honvédelmi minisztert, – pedig ezt elérni nem lehet, s a tizenötös munkálat azon rendelkezésénél fogva, a mely szerint az egységes vezérlet és vezénylet a fejedelemé: az elhelyezés és élelmezés lehet egy államtitkár teendője a belügynél – egészen nekiindulva mondá Deák: «Nem csak a határozatiak, de én magam egész határozottsággal ugyanezt fogom követelni.» Hiába emlékezteté Andrássy, hogy hiszen ő maga mondá a tizenötös bizottságban, hogy e miatt nem fogjuk az egyességet megtörni engedni.
Az egész értekezletnek tehát a veleje: Deák oppositio volt mindig, s így is akar meghalni.
A hosszú, majdnem három órai értekezlet eredménye az volt, hogy Deák azt mondá Andrássynak: holnapig még meggondolja a dolgot.
Deáktól a földhitel-intézetbe mentem; oda jött Pulszky s oda hozott egy előttem már ismert angol-német sensal embert, valami Brandeist, ki 1861-ben Pesten vasúti ügyben felkeresett, s ki most előállott azon ügygyel, melyet velem már közölt Becke pénzügyi államtitkár, a dohánymonopoliumi üzlet hét évi bérbeadásáról s azután a monopolium megszüntetéséről.
Estve még Andrássynál jöttünk össze Eötvössel. Andrássy is, Eötvös is, erősen kifakadtak Deák ellen.
Meglássuk, mit hoz a holnapi nap. Andrássy azon nézetben van, s ezen nézetét én is helyeslem, hogy ha a bécsi megállapodásokat nem fogadja el a hatvanhetes bizottság, neki nem marad más hátra, mint leköszönni a képviselői állásról. Ez bizony az öreget press colé elé fogja állítani. Én is megteszem, ha Andrássy megteszi és megyek egyenesen Meránba. Leszek ismét szabad ember; tavasz: Merán, nyár: Svájcz és Páris családommal. Mennyivel nyugodtabb és kényelmesebb existentia.
198Január 17.
Ma hagytam folyni a dolgokat úgy, a hogyan nálam nélkül mentek; feléje se mentem se Deáknak, se Andrássynak, még képviselőt se kivántam látni. Szépen elmentem a földhitel-intézetbe, ebédelni pedig nem az Angol Királynőbe, de a kényelmesebb és sokkal jobb konyhájú kaszinóba, hol az ignorantiát senki se merészli az embernek a fejéhez vágni, s a legtávolabbi czélzást is vissza szabad utasítani. Jól és kényelmesen éreztem magamat, szívesen üdvözölve mindenkitől.
Ott mondák, hogy Zichy Ferencz megérkezett és hozta a hírt, a melyet Beusttól magától hallott, hogy a magyar minisztérium kinevezése rövid napok mulva bekövetkezik. Tehát nem ott fönn, de itt lent van a nehézség. Megfordult világ.
Szép csendesen haza ballagtam a képviselőháznak d. u. 4 órakor tartott rövid üléséből, hol bizony egynek-másnak, kik sürgettek, miért nem megyünk ismét Bécsbe, értésére adám, hogy nekünk ott semmi keresni valónk nincs, mivel itt lent nem jöttünk rendbe. Kandó észrevette, hogy megelégedve nem vagyok, s eljött megnyugtatni. Rövid feleleteim meggyőzték, hogy az öreg úr magaviselete bennünk rózsásszínű hangulatot nem kelthetett.
Alig értem haza, épp Földváry Miklóssal beszélgettem, midőn jön Andrássy komornyikja s hozza az üzenetet, hogy mennék el hozzája. Tehát ez a nap se mulhat el, hogy a háládatlan politikával ne foglalkozzam.
Gyulát fájós szemmel találtam; úgy látszik, rheumatikus baja van; ha ez gyorsan el nem mulik, nevezetes complicatiót okozhat. Ki viszi fel idejében a feliratot és a mi válaszunkat? Később megjött Eötvös is.
Andrássy elmondá nekünk értekezletét Deákkal, mely háromtól ötig tartott. Sok érdekeset beszélt erről Andrássy, a minek veleje, hogy az öreg úr ragaszkodik tegnapi álláspontjához, Andrássy pedig neki meglehetősen megmondotta az igazságot. Deák ragaszkodott ahhoz, hogy a punctatiókat elvi eltérésnek tekinti. Nevezzék ki a magyar miniszterimot, ez proponálja az ő munkálatán teendő változtatásokat, ő erre azt fogja mondani, hogy azok ugyan ellenkeznek azzal, a mit ő felállított, de azért, hogy a kiegyezés meg ne törjön, nem ellenzi, hogy elfogadtassanak. Mire Andrássy mondá: köszönöm; ily körülmények közt lehet más miniszter, de ő nem lesz; ez annyit tesz, mint hogy a minisztérium olyakat javasol, mikkel az ország alkotmányos jogait feladja; ez bizalmatlansági szavazat; ő ezen kegyelmes elnézés mellett nem fogadja el az úgyis kellemetlen állást. Erre Deák igyekezett szavait másképp magyarázni; azt akará belőlük kiokoskodni, hogy ez éppen nem bizalmatlansági szavazat.
199Andrássy azt állítá fel, s ebben igaza van, hogy a miniszterium annyi mindent fog a háztól követelni, rekrutát, indemnitást, súlyos adókat, az átmenetnek minden szükséges és nehéz feltételeit, hogy annyival a többség neki mindenesetre tartozik, hogy a hatvanhetes bizottság előlegesen fogadja el a tizenötös bizottsági munkálatot a létrejött megállapodások szerint, s ezzel adjon kellő basist és szilárdságot a kabinetnek.
Végre Andrássy azt mondá neki, hogy kivánjuk a dolgok leplezetlen közlését a hatvanhetes bizottságban lévő pártunkbeliekkel; ezzel számolni kivánunk velök, s a felelősséget a jövendőben történőkért reájuk ruházzuk.
Sokat beszélgettünk a dolgokról együtt hárman és abban állapodtunk meg, hogy Andrássy menjen el holnap még egyszer Deákhoz és mondja meg neki, hogy mi szükségesnek tartjuk a párttal való közlést.
Andrássy kért, keressem fel Kandót és kérjem meg, menne holnap 9 órakor hozzá, audientiát kiván általa Deáktól kérni.
Andrássy még megkért, mennék én Sennyeyhez, ki irt neki, hogy Andrássy estve látogasson el hozzája. Felmentem. Sennyey velem azt üzente Andrássynak, hogy délután kapott levelet, mely szerint ő felsége és kormánya elfogadták a punctatiókat a kikötött feltételek mellett, de azóta kapott távirati sürgönyt is, melyet nekem átadott, hogy tartalmát Andrássyval közöljem.
A sürgöny következőleg szól:
Königl. ung. Hofkanzlei. An Tavernicus Br. Sennyey, Ofen. Excellenz. Dringend, recommandirt.
Auf die in Eurer Excellenz Schreiben gestellte Anfrage kann die Mittheilung gemacht werden, dass Punctationen hier angenommen wurden, in der Voraussetzung der Erfüllung eingegangener Verpflichtungen.
Mailáth.
Sennyey még azt is mondá, hogy siessünk a positiv válaszszal, mert a mint lent, úgy fent is bizalmatlanok.
Mindemellett Andrássy gyors előmenetelre még nem tudja magát elhatározni.
Sennyey azt is mondá, hogy a polizia tudósítása szerint Pulszky, Somssich és Zsedényi agitálnak leginkább a kiegyenlítés ellen.
Kandót a körben találtam, Deák is ott volt még; feléje sem mentem; Kandóval vacsoráltam és vele haza jöttem. Kandó azt állítja, hogy 200az öreg puhultnak látszik. Gorove capacitálta volna, a Deák belügyminisztere.
Meglátjuk, mit hoz a holnapi nap.
Pest, január 18.
Ma Kandó eljött a földhitel-intézetbe és elmondá, hogy Andrássynál volt reggel, s hogy onnan Deákhoz ment Andrássy üzenetével. Midőn Andrássy Deákhoz belépett, az öreg úr intett a szobában levőknek, s erre ezek távoztak. Kandó rá akart venni, hogy menjek az Angol Királynőbe ebédre, de mert Podhorszky ma megjött és Béla is először járhat ki, nem fogadám el a meghivást, mit Kandó, úgy látom, rossz néven vett. Szegény jó Kandó. Ő az átalános közvetítő; fontos, de nehéz szerep jutott neki, a melynek ritka ügyességgel felel meg; csakis eszes bonhomiájával és kellemes társalkodási modorával képes e feladat teljesítésére. De ha el is fogadtam volna a meghivást, még sem mehettem volna el, mert két óra felé Andrássy küldött értem. Háromig ott voltunk, a három szerencsétlen miniszteri kandidátus.
Megtörtént az, mire Andrássynak tegnap estve fogadást ajánlottam. Deák mindenben visszavonult, és beleegyezett, hogy a hatvanhetes bizottság elfogadja a punctatiókat a miniszterium kinevezése előtt.* Ennél fogva Andrássy holnap megy Bécsbe.
Deák Ferencz csak azon föltétel mellett járult hozzá a bécsi pontozatokhoz, hogy ezeknek a tizenötös bizottság dolgozatától eltérő elvi részei ama dolgozat szellemében módosíttassanak és állapíttassanak meg. Miként Lónyaynak január 26. és 28-dikán tett följegyzéseiben olvashatni, ez meg is történt, még pedig magának Deák Ferencznek indítványára és a tőle formulázott szöveg szerint.
Mégis különös egy helyzet. 1848-ban felállítjuk elvben a felelős kormány formáját, a parlamenti többség kormányát; 18 évig küzdünk érte, az öreg úr maga úgy állítja oda, mint conditio sine qua non-t, s most, midőn a teljesülés küszöbén állunk, nem fogadja el a következményeit, az első következményét, a mely szerint neki, mint a többség vezérének, kellene alakítani a miniszteriumot; a másodikat sem, a szoros és compact pártorganisatiót, mely szerint bizony még az egyéni meggyőződést is sok esetben alá kell rendelni a pártdisciplinának, s mely szerint a pártnak pártolni kell saját kormányát feltétlenül.
Deák visszavonulásának oka bizonyára az, hogy látta minden híveinek ellenkező véleményét, nem helyeslését az ő félelmének. Kandó szerint Gorove hatott volna leginkább reá.
201Az estét még Andrássynál tölténk jó izű beszélgetések között. Midőn oda értem, Hollán és Kubicza voltak ott.
Pulszkyra átalános a harag ijesztgetéseért. Hollánnak tegnap azt mondá, hogy ő súly felfelé és lefelé, vele számolni kell; miért nem közlöttük vele a dolgok állását, ha azt akartuk, hogy használjon és ne rontson. Másnak pedig azt mondá: nem lép be a jelen miniszteriumba, hogy legyen valaki, ki a jövőt alkossa. Eötvösnek pedig, hogy azért nem lép be a jelen miniszteriumba, mert ő csak közös miniszter kiván lenni. A bécsi németeknek pedig, úgy látszik, úgy mutatá be magát, mint a mi megbizottunkat, kik punctatiókkal láttuk el.
Szó volt ismét a kabinet alakításáról. Andrássy is hajlik azon nézethez, hogy a belügy élén legjobb lenne Wenckheim Béla, jó két államtitkárral; éppen midőn róla szólottunk, lépett be Wenckheim; példálóztunk vele, de ő mindent csak tréfának vett.
Andrássy és Sennyey holnap reggel mennek együtt Bécsbe, Andrássynak szeme, Sennyeynek dereka fáj.
Nagyon kiváncsi vagyok rá, mit hoznak onnan? Andrássynak mielőbb vissza kellene jönni, hogy a hatvanhetes bizottság megkezdhesse munkáját.
Mint Andrássy mondá, Deákra legnagyobb hatást azzal gyakorolt, hogy a hatvanhetes bizottságban levő pártunkbelieknek összehívásához és a dolog állásának előttük való explanatiójához szorosan ragaszkodott.
Itt az ideje, hogy készüljek a tizenötös bizottsági munkálat tárgyalására; első lesz, hogy holnap meghozatom a Hon azon számait, a melyekben Ghyczy czikkei foglaltatnak.
A határozatiak nagyban szelidülnek; tegnap Ghyczy és Bónis átjöttek hozzám, hogy velem kezet szorongassanak.
