A MINISZTERIUM KINEVEZÉSÉNEK ELHALASZTÁSÁRÓL.
A MINISZTERIUM KINEVEZÉSÉNEK ELHALASZTÁSÁRÓL.
A Pesti Napló ismételve sürgette a miniszterium kinevezését és az országgyűlés összehivását. Fejtegette, hogy olyan kormány, mely a nép választása útján alakult országgyűlésnek is kifolyása, mind a korona, mind a nemzet iránti felelősségének érzetében biztosan fogja kijelölni az utat, melyen mind fent, mind alant haladni kell, hogy czélhoz érhessünk; ellenben olyan kormány, mely nem az országgyűlés kifolyása, legjobb akarat mellett sem képes eredményhez vezetni; szóval, hogy törvényes kormány nélkül Magyarországgal a kiegyezés lehetetlen. A Napló többször adott kifejezést abbeli félelmének, hogy a miniszterium kinevezésének és az országgyűlés egybehivásának halogatása közben, a capacitatióra szánt huzamos idő alatt, nem a mérsékeltek fognak toborozni, hanem tőlük fognak eltoborzani, mert a nemzet folyvást lehangoltabbá fog válni, s midőn sokan fognak az eredményben kételkedni, a szélső árnyéklatok ismét büszkén mondhatják majd el, hogy a siker iránti bizalom nevetséges volt, s csak a valódi helyzet félreismeréséből támadt. Magyarországon, hol minden reményt legott hideg vízzel szoktak lezuhanyozni, amúgy is hamarabb terjed és ver gyökeret a bizalmatlanság, a hit elvesztése, a rendkívüli eszközök és tények utáni vágy, s átalában azon hangulat, mely mérsékelt pártokat hamar meggyéríthet. A Napló példátlannak tüntette föl a lassúságot és félénk tapogatódzást, mely a felsőbb körökben uralkodik.
Október 11-dikén ezeket irta a Pesti Napló:
A «Wanderer» értesülése szerint b. Hübner közelebbi Bécsbe hivatásának politikai jelentősége volt. Ő felsége egy bizottságot nevezett ki a 63magyar országgyűlés tizenötös bizottsága közösügyi munkálatának megvizsgálására, s ama bécsi bizottságban b. Hübner elnökölt. Ezen bizottság tagjai az elnökön kívül gr. Belcredi, Mailáth kanczellár és b. Sennyey tárnok voltak, kik egyszersmind a szintén Bécsbe hítt gr. Andrássy Gyulával voltak értekezendők.
A tanácskozás eredményre nem vezetett, s a határozat az, hogy nem neveztetik ki most az országgyűlés illető tárgyalásainak bevégezte előtt a magyar miniszterium. Az értekezlet tagjai (a mostani kormányon ülők) úgy vélekedtek, hogy ha a magyar miniszterium a közösügyi munkálatnak az országgyűlés részéről való elfogadása előtt neveztetik ki, az országgyűlés ama munkálatban foglalt elvek alapján könnyen állhatna elő oly követelésekkel, melyek veszélyeztetnék a kiegyenlítést, kivált miután az országgyűlés két nagy pártja közt a közös ügyek tárgyában nincs egyetértés, vagyis mivel bizonytalan, vajjon a mérsékelt párt többségben fog-e maradni?
Mint a következés mutatja, – így folytatja a «Wanderer» – gr. Andrássy hasztalan figyelmezteté a bizottságot, hogy éppen a törvényes kivánatok teljesítése lenne az, mi a kedélyekre csillapítólag hatna, s ez fogná meggátolni oly párt képződését, mely a kiegyenlítést veszélyeztesse, annyival inkább, mivel egyik párt sem merné a felelősséget magára vállalni azért, hogy a kiegyenlítés meghiúsításával egyszersmind a már életbe lépett felelős miniszteriumot is megbuktassa. Hasztalan emelte ki, hogy a mérsékelt párt állása könnyebb, befolyása nagyobb lenne oly országgyűlésen, melyet a kormány új meg új negatióival nem ingerelne, mint oly országgyűlésen, melynek feladata csak az, hogy az ország jogai mellett a kormány ellenében óvást tegyen. Előre látható, hogy a baloldal kerekednék felül oly országgyűlésen, melyen a kormány mindig abban járna, hogy a nemzetet a jog terén hátrább szorítsa. Azt egyátalában nem remélheti a mostani kormány, hogy a szélső jobboldal többségben lesz, s azt sem hiheti, hogy a kiegyenlités könnyebb, ha a mérsékelt párt kisebbségben maradand. Ha mindezt nem hiszi és reményli, miért űz oly politikát, mely a kiegyenlítést veszélyezteti? Feltehetjük-e, hogy ez volna a kormány czélja?
A «Wanderer» fentebbi tudósításában a nézeteket annyival inkább magunkéivá teszszük, mivel e lapok szerkesztője már előbb bőven kifejté azokat, s nem bírt senki valami olyast hozni fel azok ellen, mi helyességöket távolról is kétségbe hozhatná.
