A NEMZETI MUZEUM TÁRGYAIRÓL CSAK AZ ORSZÁGGYŰLÉSNEK VAN JOGA RENDELKEZNI.
A NEMZETI MUZEUM TÁRGYAIRÓL
CSAK AZ ORSZÁGGYŰLÉSNEK VAN JOGA RENDELKEZNI.
CSAK AZ ORSZÁGGYŰLÉSNEK VAN JOGA RENDELKEZNI.
A helytartótanácsnak azon rendelete következtében, hogy a Nemzeti Muzeum némely tárgyai a párisi nemzetközi kiállításra elszállíttassanak, húsz képviselő fölszólította a képviselőház elnökét, hogy e tárgyban ülést hívjon egybe. Erre a helytartótanács felfüggesztette a rendeletet.
A képviselőház 1867. január 29-dikén tartott ülésében fölolvastatott a Muzeum igazgatóságának a rendelet fölfüggesztését tudató jelentése.
Szentkirályi Mór a következő indítványt terjesztette elő: «A Magyar Nemzeti Muzeum igazgatóságának jelentéséből kitünik, hogy a Muzeum régiségi tárából a párisi iparműkiállításra küldetni czélzott tárgyak átszállítását parancsoló helytartótanácsi rendelet föl van függesztve, azaz hatályon kívül téve. Miután mégis ily illetéktelen rendelet kiadatott, indítványozom, hogy a ház ezt határozatilag megemlítvén, egyébiránt a jelentés tudomásul vétessék és arra a következő határozat hozassék: Annak megjegyzése mellett, hogy a Nemzeti Muzeum az ország sajátja, hogy tehát azon tárgyak fölött, melyek a Nemzeti Muzeum épületében őriztetnek, rendelkezni senki másnak az országgyűlésen kívül jogában nem áll: az igazgatóságnak a képviselőház elnöke által bemutatott jelentése, mely szerint bizonyos tárgyaknak a párisi műkiállításra czélzott átszállítását megrendelő helytartótanácsi intézmény fölfüggesztetett, azaz hatályon kívül tétetett, tudomásul vétetik.»
Ha valaki – tette hozzá Szentkirályi – czélszerűnek tartja, hogy részt vegyünk a párisi világtárlatban, ez külön indítvány tárgya volna.
212Deák Ferencz: T. ház! Tökéletesen egyetértek az indítványozó úrral, hogy Nemzeti Muzeumunk a nemzet sajátja, s a felett csak az országgyűlés rendelkezhetik, vagyis az ország a képviselők által, és más hatalom nem; ugyanazért, kivált most, midőn az országgyűlés együtt van, az országgyűlés mellőzésével és egyenes határozata nélkül, én sem tartom se jogosnak, se helyesnek, hogy Nemzeti Muzeumunk tárgyai közül bármi kiküldessék a párisi műkiállításra. Ennélfogva tehát az indítványt annyiban, a mennyiben ezt kifejezi, és a mennyiben azt is mondja, hogy itt intézkedés a multra nem szükséges: nem idegenkedem pártolni. Hanem más kérdés adja elő magát, és pedig az a kérdés, hogy mivel másnak nincs joga határozni, mint az országgyűlésnek, az országgyűlés a fenforgó tárgyban határozzon-e valamit, vagy ne? Azt tudjuk, hogy a párisi kiállítás egy nagyszerű nemzetközi kiállítás, melynek egyik kitűzött czélja, hogy az ipar és művészet, és különösen a művészetre vonatkozó ipar koronkinti fejlődéséről hű képet állítson elő; tehát a régibb kortól kezdve a későbbi századokon keresztül egészen az újabb korig jeles példányokat óhajtanak a kiállításra, hogy ez mintegy történelmét a művészet és ipar fejlődésének megirhatóvá, kifejthetővé tegye. Állítólag a mi Muzeumunkban van néhány darab, melyet éppen a művészet történelmének tekintetéből egy bizonyos korszakból majdnem unicumnak lehet tekinteni. Az országgyűlés mondhatja, hogy mi semmit sem engedünk kivinni, annak a rendeltetése, hogy itthon maradjon; ehhez az országgyűlésnek teljes joga van. Csak az a kérdés, ha nem volna-e czélszerűbb nem ezt mondani, mert az ilyen nemzetközi, nagytekintélyű művészi kiállítások a civilisatio követelményei és postulatumai, s mi annyi közérdekeltséget mutatunk az európai civilisatio iránt, hogy lehetetlen nagy részvétellel nem kisérnünk a párisi kiállítást és czélját.
Én tehát a nélkül, hogy méltó megrovásnak tennők ki magunkat, alig tartom helyesnek, hogy egyszerűen és kereken megtagadjuk a kiküldést, még azt sem, hogy azt mondjuk, ha valakinek kell, tegyen ez iránt indítványt. Hanem czélszerűnek vélem annak kimondását, hogy a N. Muzeum az ország kincse, arról vagy annak bármely egyes tárgyáról, azoknak még ideiglenes átviteléről is, az országgyűlésen kivül más hatalom nem rendelkezhetik. Mi nagy érdekeltséggel kisérjük a párisi kiállitás rendezését, s nagyon óhajtjuk; hogy annak az ipar- és civilisatióra nagyhatású következése minél inkább eléressék: ugyanazért megbizzuk a háznak azon bizottságát, melyet a közintézetek 213iránti munkálat elkészítése végett küldtünk ki, hogy e tárgy iránt magának adatokat szerezzen, szakértőkkel értekezzék, jelölje ki, minők legyenek azon tárgyak, melyek e tekintetből kiküldendők, és készítsen javaslatot, hogy minő garanciák mellett, minő felügyelet alatt és minő föltételekkel adhatjuk ki ezeket. És ha a t. ház ebbe beleegyezik, nem kellene ezen indítványra külön tárgyalási napot kitűzni, mert a jegyzőkönyvben ezt amúgy is kimondjuk; a bizottság úgy is a magunké: bizzuk meg tehát ezt azzal, hogy megvizsgálván a körülményeket, és minden szükséges tekinteteket figyelembe véve, javaslatot terjeszszen elénk, hogy akkor végleg határozhassunk.
A képviselőház elfogadta Deák Ferencz indítványát.
