ANDRÁSSY ÉS DEÁK BÉCSI ÚTJÁRÓL ÉS TANÁCSKOZÁSOK A HONVÉDELMI MINISZTERIUM KÉRDÉSÉBEN.
ANDRÁSSY ÉS DEÁK BÉCSI ÚTJÁRÓL ÉS TANÁCSKOZÁSOK A HONVÉDELMI MINISZTERIUM KÉRDÉSÉBEN.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Pest, 1867. február 5.
A mai nap eltelt hitelintézeti foglalkozásokkal. Estve tudósítást kaptam Andrássynétól, hogy Andrássy megjön a gyorsvonattal; oda mentem hozzája féltízre. Eötvöst már ott találtam. Andrássy a grófnéval jött, ki mint szerető feleség férje elébe ment a vasuthoz. Andrássy jó kedvben volt; éhes lévén, megvacsorázott és evés közben mosolyogva és egész megelégedéssel beszélte el röviden a dolgokat; mennie kellett aztán mindjárt a körbe, a hol az öreg úr Kandónak állítása szerint nyugtalanul várta.
Andrássy előadása szerint a krisisnek oka volt a magyar kérdés. Midőn ő utoljára Bécsben járt, azt mondá Beustnak és a császárnak, hogy fait accompli-t kell teremteni a magyarországi kiegyenlítésből a Landtagok összejövetele előtt, ha pedig a hatvanhetes bizottság tárgyalásai sokáig elhúzódnának, ez esetben halaszszák el a tartománygyűlések összehivását; s valóban Beust felfogta e tanács fontosságát, előterjesztést készített, melyben indokolja, hogy immár a magyar államférfiakkal kötött conventio után nem a rendkívüli, de a rendes Reichsrathot kell összehívni; ennek opponálván Belcredi, ezért bukott meg. Ő felsége mielőtt határozna, Andrássy nézetét akarta tudni.
308Andrássy-megérkezvén Bécsbe, 11 órakor fölkereste Mailáthot; nem találta, s 1-kor ismét elment hozzája. Mailáth azonnal ő felségéhez küldötte, ki igen szívesen fogadta, s a hatvanhetes bizottsági tanácskozások menetével nagyon meg volt elégedve; Deákot is igen dicsérte.
Két miniszteri tanácsban is vett részt, a melyeken a császár elnökölt. Azt mondta Andrássy, hogy az egész tanácskozás alatt két ember volt a tiszta magyar állásponton: a császár és ő. Andrássy nézete az volt: készítsék elő a németekkel az egyezséget az iránt, elfogadják-e a hatvanhetes bizottság módosításait saját alkotmányukra nézve; ha igen, terjeszszék elő nekik azokat, nem véleményezés végett, de azért, hogy azok szerint módosítsák a februáriust alkotmányos úton.
Ismét előhozták neki, hogy engem óhajtanának közös pénzügyminiszternek; Beust és a császár beszéltek erről Andrássyval. A császár azt mondá: «Nicht wahr, Sie überlassen uns nicht Ihren Finanzminister? Schade, dass es nicht sein kann».
Mailáth judex curiæ akar lenni.
Andrássyval mentem a körbe; mindamellett, hogy már 11 óra körül járt az idő, még sokan voltak ott képviselők. Andrássyt éljenekkel fogadák; ő bement aztán az öreg úrhoz a kisebb salonba, s elmondá neki a történteket, s azt is, hogy őfelsége azt kivánja, menjen föl Bécsbe; holnap telegrammal hívják meg.
Deák elmenne 7-dikén, mi hárman 8-dikán a reggeli vonattal.
Deák aztán szólott velem is. Még mindig mélyen sértve érzi magát a határozatiak fellépése által; úgy látszik, ő is rájött arra, mit én már 1861 óta mondok, hogy velök kár transigálni, őket végképp le kell járatni.
Pest, február 6.
Ma hitelesítettük a hatvanhetes bizottság jegyzőkönyvét. Alig mentem onnét a földhitelintézetbe, már hivatott Andrássy Deákhoz. Kívülök még Eötvös volt ott. A legnehezebb kérdésről volt tanácskozásunk, a honvédelmi miniszterium ügyéről. Az öreg úr nagyon skrupulosus volt, Andrássy igen positiv. Eredményre nem jutánk.
Estve 6 órakor ismét folytattuk a tanácskozást, s végre is megállapodtunk abban, hogy ő felsége kinevezvén a minisztereket, azon okirat végén a következőket mondaná: «A honvédelmi miniszterium teendőit addig, míg az egész védrendszernek tovább nem halasztható lényeges átalakítása alkotmányos úton meg fog állapíttatni, s egyszersmind szorosan meghatároztatnak mindazok, mikre ez ügyben a felelős miniszterium hatásköre kiterjed, a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére 309vonatkozó fejedelmi jogaim sértetlen fentartása mellett, felelős magyar miniszteriumom elnökére bizom.»
Az öreg úr holnap reggel indul Bécsbe, mi holnapután.
Február 7.
Tegnap úgy volt kicsinálva, hogy Andrássy meg én együtt megyünk a gyorsvonattal Bécsbe; ma azonban, midőn délben Andrássynál voltam, jött Sennyey levele, mely szerint Mailáth azt irja, hogy mi addig ne menjünk föl; míg az öreg úr vissza nem jön, vagy telegramm nem érkezik.
Andrássy mutatá nekem Somssich levelét, mely szerint ő kereskedelmi miniszterséget nem hajlandó vállalni. Megnyugtatám, hogy fog vállalni miniszterséget, csak kinálja meg a közlekedési tárczával. Elmenet találkoztam Somssichchal az előszobában s úgy láttam, hogy arra hajlandó is. Őt kihagyni bajos, befogadni is nehéz, ámde ha köztünk lesz, majd védi saját bőrét.
Andrássy átadta nekem a császártól kapott pontokat, melyekről tanácskozni kell s rájuk választ kell adni. Ezen pontokat bizonyára Beust, Belcredi és Mailáth tették fel; két helyt irónnal van rajtuk vonás, azokat ő felsége maga húzta ki.
Február 9.
Deák ma jött meg Bécsből; de mielőtt erről szólanék, leirom a tegnap történteket.
Tegnap, 8-dikán, midőn künn voltam a földhitelintézeti záloglevelek elégetése tárgyában a városerdőben, Horváth Boldizsár nyári lakában, oda érkezett Andrássy levele, melyben magához kér 6 órára engem és Horváthot. Nála voltunk egész éjfélig, valóságos miniszteri tanács volt, természetesen a candidátusokkal, Andrássy, Eötvös, Horváth, Mikó, Somssich, Wenckheim. Somssich oly modorban lépett fel, hogy Andrássy, midőn széjjel oszlánk, nekem azt mondá: «Ez így nem jó lesz; Somssich nem közibénk való». Igaz is; annyira ingadozó és határozatlan, hogy Andrássy belátta, miszerint hiba volt őt a combinatióba bele venni.
Tárgyaltuk egyenkint az 1848-diki törvények revisiójára vonatkozó pontokat.
Legnehezebb kérdésnek tünt fel a honvédelmi ügy és a sajtótörvény. Horváth jegyezte a megállapodásokat.
Ma 9-dikén 12 órakor volt ismét tanácskozás ugyanazok jelenlétében. Somssich Andrássy örömére nagy nehézségeket csinált; látszott rajta, hogy szeretne a combinatióból kimaradni; említé, hogy ő az 1848-diki 310törvényeket ellenezte, midőn azok keletkeztek; ő a conservativek közt leli jó barátjait; azok most lelépnek, hogyan léphetne ő be, stb.; szóval mintha Deák-pártiból át akarna menni a conservativ táborba; fél attól, hogy ezen miniszterium tartós nem lesz. Gorove lép tehát helyébe.
Deákhoz csakis Andrássynak kellett volna mennie; de Berczi öcsémnél ebédelve, ott vettem Deák üzenetét, hogy menjek el én is hozzá. Deák meg volt elégedve a császárral; előhozta neki a honvédelmi minisztert, s azt mondotta, hogy bízza ennek teendőit a miniszterelnökre; ő felsége erre azt válaszolá: «Ich werde es mir bedenken». Este aztán Mailáth ijeszté meg, mint Kovách László nekünk beszélte. Mailáth tehát ismét zavart csinál; be nagy kár, hogy Andrássy nem igérte meg neki az országbiróságot.
Mint Kovách László beszéli, az öreg úr volt Beustnál, s meg volt vele elégedve; meglátogatta Belcredit is, ki azonnal visszaadta a látogatást.
Deák azt javasolja, hárman menjünk föl Bécsbe, s ha a honvédelmi ügyben a császár nem enged, jöjjünk le és az elvállalás előtt közöljük az ügyet az egész házzal.
Ha így történnék, nem hiszem, hogy lesz valami a kiegyenlítésből.
Deák kedvetlen volt és fáradt; úgy látszott, mintha náthát kapna, szemei fénylettek; félek, hogy még beteg lesz. Ez nagy csapás lenne.
Kovách László, úgy látszik, hallgatni nem tud; a körben már széltiben beszélték, hogy baj van, nem lesz kiegyenlítés.
