ANDRÁSSY ÉS LÓNYAY A KIEGYEZÉS TÁRGYÁBAN BÉCSBE HIVATNAK.
17ANDRÁSSY ÉS LÓNYAY A KIEGYEZÉS TÁRGYÁBAN BÉCSBE HIVATNAK.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Bécs, 1866. augusztus 20.
Hogyan jöttem ismét ide, még pedig az ország dolgában, pár szóval megmondom.
Folyó hó 14-dikén, midőn már éppen Graz felé indulófélben voltam, belépett szobámba Okolicsányi, Sennyey titkára, s jelenté, hogy főnöke még az nap délelőtt 11 órakor meg akar engem látogatni. Azt feleltem neki, hogy éppen indulófélben vagyok, de néhány perczre Sennyeyhez megyek.
Sennyey igen nyájasan fogadott, s először arra kért, ne menjek el most Bécsből. Megmagyaráztam neki, hogy 16-dikán reggel ismét itt lehetek, s ő ebben megnyugodott; de mivel én innen egyenesen Budára s onnét Pöstyénbe készültem, kérdém, fontos-e az ok, a mely miatt ide vissza kell jönnöm és itt kell maradnom? Azt válaszolá: igen fontos; Andrássy jön akkor ismét Bécsbe és óhajtják, hogy az értekezletekben én is vegyek részt. Erre megjegyzém, hogy eljövök, de hogy valamiben részt vegyek, erre vagy az szükséges, hogy ő felsége ezt egyenesen megrendelje, vagy hogy Andrássy erre egyenesen felhívjon.
Midőn Grazból reggel megjöttem, elmentem Sennyeyhez; ő azt mondá: immár fölösleges az itt maradásom, mert Andrássy, kinek a fején daganat támadt, melyet operáltatott, csak pár nap mulva jöhet föl.
Midőn 14-dikén beszéltem Sennyeyvel, mintha sokkal közelebbnek látták volna mind ő, mind Mailáth a változást és ennek mulhatatlan szükségét; 16-dikán boutonirozottabbak voltak.
Estve Sennyeyvel a vasuton együtt utaztunk; noha a határszélig magunk voltunk egy kupéban, mégis részletekbe nem ment bele; csak azt kérdé, ismerem-e Hübnert, s arra kért, mondanám meg Andrássynak, hogy már most nem szükséges mindjárt Bécsbe mennie, útja elmaradhat egész hétfőn estig.
Andrássyt Pesten 17-dikén kerestem föl; ő nekem annyit mondott, hogy Bécsbe hívták avval a fölszólítással, vinne oda magával még valakit barátai közül, ki vele a Bécsben megindítandó tárgyalásokban részt vegyen; ő engem jelölt ki több okból, de különösen azért, mert az anyagi és pénzügyi kérdésekben a jövőbeli teendőkre nézve én adhatnék a legalaposabban 18felvilágosítást. Ezért tehát menjek föl vele Bécsbe. Ő másnap reggel indult oda, nem adván, úgy látszik, sokat Sennyey üzenetére, mit Sennyey a tegnapi ebéd alkalmával tett nyilatkozata szerint (a császár születése napján adott hivatalos ebéden én is ott voltam, mint az akadémia alelnöke) tőle igen rossz néven vett.
Szó volt arról is, hogy Eötvös is menjen fel Bécsbe; előhoztam ezt Mailáthnak és Sennyeynek, de nekik nem tetszett a dolog; Andrássynak is szóltam róla, de ő is azt mondá: Pepi nagyon impressionábilis és nervosus; jobb, ha ő egyelőre nem megy Bécsbe, különben is beteges.
Tegnapelőtt, 18-dikán, voltam Eötvös Pepinél a svábhegyi lakásán, s ott is ebédeltem. Azt mondá, hogy ő nem menne Bécsbe. Deákhoz készül, a megyei rendszerről vele értekezendő. Elmondám Pepinek mindazt, a mit Kaiserfeldtől hallottam.
Eötvös telve van szép eszmékkel, miképp kellene a magyar kultuszminiszteriumot vezetni, a magyar nemzetiség érdekében a sociális téren, az iskolák, gazdasági egyesületek, iparegyesületek útján hatni.
Andrássy még Pesten olvasott föl nekem programmtöredéket, melyet közzé kivánt tenni; megmondám, ne tegye, de mondja el a császárnak, különben az ellentétes elemek a fejedelem jelen tanácsadói közül irását értelméből kiforgatják, elcsavarják; szóbeli discussióba belebocsátkozhatik, különösen a fejedelem előtt; de irását távollétében különbözőleg fogják interpretálni. Az irott szót, ha nincs ki védje, könnyű refutálni.
Ma reggel Bécsbe érkeztem. Sokáig beszéltem Andrássyval. Örömmel látom, hogy ő egészen a közösügyi tizenötös bizottság munkálata alapján áll ugyan, de a jövő reformjait nemzetiségi saját érdekeink szempontjából tekinti, ennélfogva inkább az aristokratikus alapokat kedveli.
Holnap fog tartatni egy commissionális tanácskozmány; tagjai lennének Belcredi, Hübner, Mailáth, Sennyey, Andrássy meg én.
Hübnernél az ő kérésére volt Andrássy. Andrássy úgy látja, hogy utolsó fentléte óta nagyban változtak a dolgok; a königgrätzi csata után két kézzel kaptak volna a tizenötös bizottság munkálatán; a császár maga kérdé Andrássytól: Glauben Sie, dass dies der Reichstag annehmen werde? Andrássy igennel felelt.
Most már szeretnének sokat módosítani rajta.
Úgy látszik, a mostani államférfiak nézete az, hogy mielőtt a magyar felelős miniszteriumot kinevezik, meg kell próbálni a magyar országgyűléssel a tractatust, Sennyey szavaiból is ezt vettem ki. Mailáth, úgy látszik, nem bánná, ha most menne végbe a változás.
19Délelőtt Andrássy elment Belcredihez, ebédelni pedig Mailathtal fogunk.
20-dikán estve.
Andrássy visszajött Belcreditől. Reá azon benyomást tevé a vele való beszélgetés, hogy szeretnének valamit csinálni, belátják az állapotok tarthatatlanságát, a velünk való kiegyezés elkerülhetetlenségét; de tőlünk félnek, reánk való befolyásukat nem szeretnék egészen kibocsátani kezükből, s az örökös tartományoknak nem akarnak annyi alkotmányt adni, mint nekünk van; itt csak az októberi diploma korlátai között kivánnának mozogni.
Az összejövetel holnap estve lesz.
1/2 5-re kimentünk Hitzingbe Dommayerhez, ott megebédeltünk, aztán a schönbrunni kertben sétáltunk. Mailáth vendégelt meg bennünket; estve páholyába mentünk a burgthori szinházba.
