DEÁK ÉS ANDRÁSSY A PÁRT VISSZAVONULÁSÁRÓL.
DEÁK ÉS ANDRÁSSY A PÁRT VISSZAVONULÁSÁRÓL.
Andrássy Gyula gr. e gyűjtemény szerkesztőjének a következőket beszélte: «Bécsben nem voltak hajlandók a tizenötös bizottság javaslatának elfogadására, s ennek kifejezést is adtak. Deák mindazonáltal azt kivánta, hogy a hatvanhetes bizottság folytassa munkálkodását, mert félt a felelősségtől. Azt tartotta: hadd viseljék azt a conservativek, a kik nagyobb engedményekre készek, s velök szemben az ő pártja legyen biráló oppositio.»
Deák Ferencz ezen kivánságáról Hollán Ernő levélben értesítette Andrássyt. «A kiegyezést megelőzött időszakban – irja Hollán Ernő 1884. május 22-dikén e gyűjtemény szerkesztőjének – gyakran érintkeztem gr. Andrássy Gyulával. Mikor az országgyűlés, vagy az ettől kiküldött bizottságok szüneteltek, mivel Pesten tartózkodtam, rendesen én értesítettem őt a helyzetről és a központban föltünedezett mozzanatokról, melyekről magának tudomást szerezni érdekében volt. Így keletkezett azon levelem is, melyre Andrássy Gyula grófnak 1866. november 5-dikén kelt ide mellékelt válasza hivatkozik.»
Andrássynak Hollán Ernőhöz intézett ezen levele így szól:
Hétfőn, 1866. november 5-dikén.
Kedves barátom
Október 28-dikáról kelt szíves leveledet nagy köszönettel veszem. Igen leköteleztél az öreg úr és saját nézeteid közlése által. Rögtön válaszoltam volna, mindeddig azonban vártam, mert reményem volt jobb alkalmat találhatni, mint a milyen a nálunk igen rendetlenül kezelt pósta. Azonban mostanig sem akadván ily alkalom, tovább várakozni nem akarok. Csak nézeteimet fogom szárazabban indokolni, mint ezt különben tettem volna.
Folytassuk-e a közös ügyek javaslatának tárgyalását a hatvanhetes bizottságban, oly kérdés, melyet én az országgyűléshez intézendő rescriptum tartalmától függesztenék fel, a mely leiratban bizonyosan a tizenötös bizottság elleni kifogások benn fognak foglaltatni.
73Ha ezen ellenvetések és illetőleg módosításbeli kivánatok olyanok, melyeket el nem fogadhatunk, akkor én nem látom át, mi okból akarjuk azt odább tárgyalni, a minek eredménye nem lehet? Ha ellenkezőleg semmi oly módosítás nem kivántatik, mely elveinkkel ellentétben van, akkor átlátom azt, hogy a hatvanhetes bizottság folytassa a tizenötös javaslat tárgyalását; de akkor nem szabad magunkat mesterségesen minoritásba helyeznünk azon előny kedveért, hogy könnyebb a kritika, mint a kezdeményezés. 1-ör, mert a közös ügyek formulázásának nem lehet más czélja, mint a kiegyenlítés eszközlése, ez pedig lehetetlen lesz, ha oly párt van többségben, melyből kormányt alakítni nem lehet. 2-or, mert magunkat ezen új oppositióban akaratlanul a mostani kormánypárttal identificáljuk, mi magában elég pártunk megbuktatására. 3-or, mert minden párt, mely mesterséges minoritásba helyezi magát, egyszersmind abdicatióját adja be.
Ez lévén meggyőződésem, én semmiesetre sem vállalhatom el az indítvány megtételét oly értelemben, hogy a közös ügyek tárgyalása «quand même» folytattassék. Természetesen támogatni fogom a pártot szavazatommal, ha így találna határozni, de meggyőződésem ellen indítványt tenni nem tudnék.
Nézetem szerint a párt tartozik kijelenteni, hogy ragaszkodik a tizenötös javaslat fő elveihez, s hogy kötelességének fogja tartani azt kifejteni, mihelyt meglesznek a siker föltételei. Ezek között első helyütt van a bizalom a nemzet és kormány között. Addig tehát a párt visszavonul a kezdeményezéstől, míg az országosan megingatott bizalom a kormánynak valamely határozott ténye által vissza nem állíttatik. De a többséget minden áron meg kell tartani, mert a többség kérdése a kiegyenlítés kérdése.
Egyébiránt határozzon a párt, a mit akar, midőn össze fog jönni és már a kormány, illetőleg Beust programmját is ismerendi; de részemről kivánatosnak tartanám azt, hogy előbb arról szó ne legyen, hogy vannak, kik a hatvanhetes bizottság működését minden viszonyok között meg akarják kezdeni.
Engem f. hó 12-dikén egy nagy, az egész megyétől adandó banquetre hívtak meg, Pestre tehát 14–15-dike előtt nem mehetek. Addig is azonban igen szeretném tudni, mi történik; igen nagy barátságot tennél tehát nekem, ha szíves volnál engem előbb még az ottani mozzanatokról tudósítani, úgy mint a mult alkalommal tetted.
Viszontlátásig üdvözöl hű barátod és tisztelőd
Gr. Andrássy Gyula.
74Hollán Ernő elvitte Andrássy levelét Deák Ferenczhez, a ki szóval elmondta rá véleményét, s czeruzával le is irta.
Deák véleménye ez volt:
Szándékosan és mesterségesen minoritásba hozni a pártot, oly fonákság volna, melyet józan észszel senki közülünk nem akarhat; de a jelen körülmények között éppen oly helytelen volna, mesterséges utakon alakítani majoritást, s a nehéz feladat kivitelében arra támaszkodni.
Ily majoritás mellett egy tevékeny és erős akaratú minoritás ellenében becsületes minisztérium nem volna képes magát fentartani az átmenet végtelen nehézségei közt. Csak ha minden oldalról jóakarat támogatja a felelős magyar minisztériumot, lehet remény a sikerhez; de folytonos izgatások oly kérdéseknél, melyek a legkényesebbek, hamar minoritássá változtatják a mesterséges majoritást.
A legközelebbi teendők iránt véleményemet én is függőben tartom mindaddig, míg a rescriptum tartalma tudva nem lesz előttünk; de annyit máris hiszek: hogy hiba volna, ha az amúgy is valószinűleg bekövetkező szakítás közvetlenül tőlünk származnék. Ezt a lehetőségig kerülnünk kell.
