DEÁK ÉS ANDRÁSSY Ő FELSÉGÉNÉL.
5DEÁK ÉS ANDRÁSSY Ő FELSÉGÉNÉL.
Ő felsége a königgrätzi csata után magához kérette Deákot, s a vele folytatott értekezés után Bécsbe hivatta Andrássyt.
Deák Ferencz Puszta-Szent-Lászlóról 1866. julius 24-dikén gyámleányához intézett levelében bécsi útja felől ezeket irta:
«Kedves leányom!
Fejem gonddal, keblem aggodalommal telve. Csak röviden válaszolok tehát szíves leveledre, a melyet tegnapelőtt délben kaptam.
Én is, Béla is tűrhető egészséggel vagyunk. Mult szerdán Bécsbe mentem, mert a császár fölrendelt. Csütörtökön estve már itthon voltam. Bécsben csak négy órát töltöttem.»
Deák Ferencz ő felsége előtt azon hitét fejezte ki, hogy a magyar nemzet Königgrätz után is csak annyit követel és semmivel sem többet, mint a mennyit követelt Königgrätz előtt. Erre nézve utóbb, az országgyűles berekesztésekor Pest városa polgáraihoz intézett beszédében, így nyilatkozott: Mit tett a magyar nemzet, midőn a győzelmes ellen még országunkba is behatolt? «Fölhasználta talán az alkalmat, hogy a bomladozó monarchia uralkodója és annak az ellenség kezében levő részei irányában több meg több követeléssel álljon elő, s minél többet kicsikarjon? Nem. Volt a nemzetnek egész erélye mellett annyi tapintata is, hogy nem csigázta föl követeléseit, hanem továbbá is csak azt követelte, a mit előbb követelt, s mit akkor követelt volna, ha a birodalmat a szerencsétlenség nem éri. Tette pedig ezt azért, mert tudta, hogy arra joga van, hogy azt méltán kivánhatja a birodalom veszélyeztetése nélkül, igen jól tudva, hogy ha sikerül is többet kicsikarni, ezen kicsikart engedményekben meg lett volna az isméti fölbomlás magva, a mint benne volt egykor, mint ezt szomoruan tapasztaltuk.»
A rendszer változását azonban Deák Ferencz a béke megkötése előtt nem hitte opportunusnak; de szükségesnek mondotta, hogy ő felsége a békekötés után azonnal megindítsa. Minden bizonynyal ugyanazon okból adta ezt a tanácsot ő felségének, a mely miatt néhány héttel előbb sürgette, hogy az országgyűlés a porosz-olasz-osztrák háború kitörésekor napoltassék el. A Ghyczy-Tisza párt egyik tagja beszélte a gyüjtemény szerkesztőjének, hogy mint okot arra, hogy háború esetén az országgyűlés ne maradjon együtt, Deák Ferencztől azt hallotta, hogy nem bizhatnék meg 6az oly engedmények tartósságában, a melyeket az országgyűlés a háborúnak netalán szerencsétlen fordulatai közben követelne és kivívna.
Andrássy, ki már az elnapolás kérdésében is a Deákétól eltérő nézetet vallott, ő felségével szemben úgy nyilatkozott, hogy, noha nem meri a békekötés előtti időpontot a legalkalmatosabbnak mondani az engedmények megadására, mégis tanácsosnak tartja a magyar alkotmánynak azonnal való helyreállitását. Először, nem hiszik az országban, hogy ő felsége elhatározza magát az egésznek megadására, s azért ezt annál nagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadnák; másodszor, az az erős fegyver volna a szabadelvű kormány kezében, hogy visszalépésének már csak lehetősége is azt az ijedelmet keltené az emberekben, hogy megint a conservativek jutnak kormányra. Ne engedje ő felsége, hogy azt mondhassák: Elvesztett csaták után inkább kötött a fejedelem békét, mint hogy visszaállította volna Magyarország alkotmányát. Magyarország kielégítése az egyetlen mód, hogy a békekötésnél jobb feltételeket lehessen elérni. Egészen biztos eredményre sem háborúban, sem politikában nem számíthatni. Napoleon azt mondotta, hogy akkor kell csatát vívni, mikor száz közül hetven kedvező esély van rá. Ugyanez áll a politikáról. Már pedig hetven ilyen esély tanácsolja, hogy az alkotmány a jelenlegi pillanatban állíttassék vissza. El kell fogadni nyiltan és határozottan a dualismust. A monarchiának két vezető nemzetisége van: a német és a magyar. E kettő összetartozósága az alap, melyen a monarchia keletkezett, s ezen építhető az föl újra.
