ÉRTEKEZLET DEÁKNÁL A BÉCSI MEGÁLLAPODÁSOKRÓL.
ÉRTEKEZLET DEÁKNÁL A BÉCSI MEGÁLLAPODÁSOKRÓL.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Pest, 1867. január 13.
Andrássy beszélt az öreg úrral; délután Eötvössel hozzám jött és elmondá, hogy az öreg úr kiirta vagy 25 egyén nevét, kiket conferentiára hivand magához hétfőn délelőttre, s eléjök terjeszti a rekruta-kérdést.
Estve a körbe mentem. Eleven és élénk volt az élet; mindenki vérmes reményeket táplált. Andrássy bejövén, elébe mentek, körülfogták, üdvözölték, szóval pompás volt a hangulat. A többség e szerint komolyan kivánja a kiegyenlítést.
Attól félek, hogy nem fogják ütni a vasat, míg meleg.
Voltam Sennyeynél. Ő azt mondá, hogy a császár Wenckheimot kivánná maga mellé; mondá, hogy nekem lehet köszönni, hogy eredménye volt a conferentiáknak, s a császár dicsérőleg szólott rólam. Beust és Belcredi jól festettek tehát ki.
Január 14.
A naponkint felmerülő és megjegyezni való dolgokat naponta feljegyzem, mert másképp elmúlik emlékük.
Már reggel, midőn még ágyban voltam, ostromoltak, s ez így tartott 1931/2 10-ig, midőn a földhitel-intézetbe mentem. Onnét Csengeryvel, Horváthtal Deákhoz a tanácskozásra; voltak huszonöten.
Andrássy kezdette fejtegetni sok reservatával a dolgot, de csak az idei évre való ujonczmegajánlási ügyet, szólván erről folyvást mint a kiegyezés akadályáról. Beszédében sok élcz volt, de kissé terjengős volt. Mint Eötvös mondá, beszéde olyan, mint ha valaki a mit elrejtett, kitakarná, de e közben, mintegy megijedvén azon, hogy sokat is mutatott, azt ismét betakarja. Reám előadása azon benyomást tevé, mintha most még nem akarná developpálni, hogy mennyire mentünk.
Somssich, midőn Andrássy bevégzé előadását, azt mondá: præcisirozva szeretné látni a kérdést, a melyről tanácskoznunk kell.
Erre az öreg úr, Deák, fogta fel a fonalat és ritka ügyességgel s luciditással vezette a dolgot oda – egyszer Andrássyt is meginterpellálva – a hová akarta, t. i. mindenki egyhangulag kimondá, hogy ha az alkotmány visszaállíttatik, a ház többsége hajlandó lesz az alkotmányos magyar miniszteriumnak megszavazni a jelen évre a szükséges számú ujonczokat, még pedig Magyar- és Erdélyországra nézve; meg fogja határozni a kiállítás módját és feltételeit, s egyszersmind ki fogja mondani, hogy behozatván törvény által a védelmi rendszer, ennek előnyeiben ezen ujonczok is részesülni fognak. Érdekes volt, a mit azon nehézség elhárításáról mondott, mely előáll abból, hogy előbb mindig törvény által határoztatott el az ujonczozás, mire koronás fejedelem kivántatik; a szükség most van mindjárt; ezen úgy lehet csak segíteni, ha indemnitást szavaz meg a ház a miniszterium számára, mely még nem szentesíthetett törvényt hajt végre.
Az átalános impressio, melyet ezen tanácskozmány reám tett, az volt, hogy pártbelieink bizony igen szeretnék a kiegyezést.
Folyt azután a vita arról, előadassék-e az egész teljes pártconferentiában? A végzés az lett: felesleges; közöltetni fog az egész magánúton a párt minden tagjával.
Délután az akadémiában ülést tartottam; a törvénytudományi osztályt hívtam volt össze a nagy jutalom, továbbá a Sztrokay és a kis Marczibányi díj odaitélése végett.
Zsoldos oda akarta itélni Deák Lustkandl ellen irt értekezésének a nagy díjat, ez azonban Dózsának jutott, mivel az öreg úr egyenesen tiltakozott ellene, hogy ő kapja meg; az ügyrend 94. §-a a) pontjára hivatkozott, a mely szerint többektől irt gyűjteményben megjelent munkának díj nem adható.
Délután Andrássynál voltam, és sürgettem, menne el Sennyeyhez és jelentené neki az elért eredményt. De nógattam arra is, hogy hozzuk tisztába 194Deákkal a kérdésnek másik részét is, s aztán gyorsan folytassuk a kiegyenlítés művét.
Kandó mondá nekem ma, hogy Deákot meglepte az általunk elért eredmény. Tehát nagy nehézségeket alig fog csinálni.
Eötvös másoknak is beszéli, hogy az elért eredmény nagy részben nekem tulajdonítható; szép tőle, hogy elismeri.
Estve a körben emelkedett hangulatot találtam. Deák közlötte a tanácskozás eredményét; egyhangú a belenyugvás.
Ujfalussy Miklós mondá, hogy már minden transpirált a tigrisek közé, s ők szokott modorukban már azzal gyanusítgatnak, hogy mi el akarjuk adni a hazát. Erre mondám, hogy visszagyanusítani könnyű lenne; ők semmi áron nem akarják még a becsületes kiegyenlítést sem, ezt pedig nem akarja a muszka sem a keleti kérdés miatt, tehát ők muszka zsoldban állanak.
A körbe eljött Andrássy és mondá, hogy Sennyeynél volt. Sennyey véleménye az, hogy a hatvanhetes bizottság a miniszterium kinevezés előtt fogadja el azon amendementokat, a melyekben megállapodtunk. A pénzügyi dolgokra vonatkozókat én szívesen megteszem, de a többit ki fogja megtenni? Ezen út bizony nem eléggé biztos.
