ÉRTEKEZLETEK A BÉCSI MEGÁLLAPODÁSOK TÁRGYÁBAN
207ÉRTEKEZLETEK A BÉCSI MEGÁLLAPODÁSOK TÁRGYÁBAN
Lónyay Menyhért 1867. január 24. és 25-dikén a következőket jegyezte naplójába:
Pest, január 24.
Kiváncsi voltam a dolgokra, mik Bécsben történtek, de meg is akartam róla győződni, jön-e Andrássy; a vasútnál vártam tehát a bécsi vonatra. Jó színben és jó kedvvel érkezett meg Andrássy; a grófné is künn várta; igen szép családi életet élnek; a szegény asszony aggódik nagyon a nehéz vállalat miatt.
Andrássy Gyula elmondá, hogy a dolgok jól állanak. Tegnap hosszan beszélt ő felségével; két óránál tovább volt nála. Ő felsége egész sorozatát hozá elő észrevételeinek az 1848-diki törvények ellen, s midőn Andrássy nagy részükre nézve felvilágosítást adott, ő felsége azt mondá: «Also werden wir es streichen». Átalában dicséri ő felségének jó kedvét és kiemeli jóakaratát.
Ő felsége Deákkal akar szólani. Kandóval conferált Andrássy, hogy miképp mondja ezt el az öreg úrnak.
A császár megigérte Andrássynak, hogy addig, míg a hatvanhetes bizottság tárgyalásai folynak, nem fog semmit sem tenni, mi azokat megzavarhatná.
Részletesen még nem beszélé el a dolgokat. A körbe mentem aztán. Oda jött később Andrássy is és Deákkal sokáig beszélgettek, úgy látszik jó sikerrel, mert miután Andrássyval elvégzé a tanácskozást, engem vett elő Deák, s igen bizalmasan szólott és reményteljesen.
Sőt belenyugodott abba is, hogy a Napló kedvezőleg irjon a felség válaszáról.
Szombaton lesz országos ülés. Vasárnap az első hatvanhetes; holnap nálam 12 órakor kis tanácskozmány.
Pest, január 25.
Ma délben 12 órakor Andrássy jött el hozzám Gorovével és Kandóval, s tanácskoztunk a további teendőkről és abban állapodtunk meg, hogy vagy húsz tagját a hatvanhetes bizottságnak összehívjuk hozzám délután 6 órára.
Meg is jelentek. Andrássy előadta főbb vonásokban a Bécsben történteket, 208én pedig felolvastam előbb a kormánypropositiót s azután az elfogadott módosításokat, és megokoltam. A vasúti pontot kivéve, a többi nem talált a legkisebb ellenzésre sem. Hollán tüzelt ellene leginkább, s igazsága is van elvileg, de kihagyni azért még sem lehet. Azon pont helyett következő módosítást proponált:
«A magyar korona területéről ő felsége többi országain átvonuló vasutak érintkezéséből származó közös intézkedések a delegatiók hatásköréhez tartozandnak.»
Szó volt leginkább arról, hogy miképp lehetséges a hatvanhetes bizottság tanácskozásainak befejezését siettetni. A határozatiak minden bizonyára a lehetőségig hátráltatni igyekeznek majd a dolgot; erre mutatnak mérges és gyanusító czikkeik tegnap és ma a Honban.
Egyébiránt ez majd kiderül első fellépésükből.
A veszély ott van, hogy nyilvános lévén a tárgyalás, a lajtántúli sajtó tömegesen fel fog zúdulni ellenünk, annyival inkább, mivel a mi embereink is félni fognak erősen fellépni.
Az átalános vitánál mondandó beszédre készülnöm kellene.
A Lónyaytól összehívott értekezletről Orczy Béla b. naplójában ezeket irja:
1867. január 25.
Lónyaynál kiskörű értekezletünk volt, a melyben Andrássy és Lónyay előadák azon részletes változtatásokat, a melyeket Beust, Belcredi és John a tizenötös bizottság munkálatán eszközöltetni kértek. Nem lényegesek és ellenvetés nélkül elfogadhatóknak találtattak. A miniszterium kinevezése attól föltételeztetett, hogy a hatvanhetes bizottság e változtatások elfogadása mellett a tizenötös munkálatot magáévá tegye, főleg pedig hogy ez megtörténjék, mielőtt az ausserordentlicher Reichsrath összejön, s ha lehet, még mielőtt az örökös tartományok országgyűlései összejönnek.
Lónyay Menyhért naplóját így folytatta:
Pest, január 26.
Ma elfoglalt napom volt. 10 előtt földhitel-intézet, 10–11-ig országos ülés, 11-től 3-ig a hatvanhetes bizottság többségének tanácskozása Szentkirályinál Deák jelenlétében.
Andrássy átalánosságban előadta a történteket, s utána én felolvastam a módosításokat. Deák egyenkint pártolta, egészen a két utolsó pontig, 209mely a vasút és pénzlábra vonatkozott; határozottan ellenzé a delegatiókra való utasítást, Andrássy és én védelmeztük. Holnap estve akar új formulátiót javaslatba hozni; erre Andrássyt, Eötvöst, engem, továbbá Hollánt és Csengeryt hívá meg. A nagy többség örömmel állott rá minden módosításra.
3-tól 1/4 5-ig lánczhidi közgyűlés; a házépítés elfogadtatott, 1/2 5-től Deáknál, akadémiai törvénytudományi ülés a tagok propositiójára nézve. Gorove tiszteletbeli, Konek rendes és Tanárky levelező tagnak ajánltatnak.
Azt hallom, hogy a határozatiak nem akarják a dolgot készakarva húzni; nem hiszem. Beszélnek desertiókról. A vezérek annál merészebbek lesznek.
Pest, január 28.
Tegnap nem értem reá irni, pedig eléggé fontos feljegyezni valóim lettek volna; ma tehát röviden pótolom.
27-dikén, vasárnap, délelőtt 10 és 11 közt a budai iparbanknál elnököltem, 11-től 2-ig az akadémiánál igazgatósági ülés volt a budgetet érdeklő dolgokról. Mailáth és Sennyey is ott voltak. Mailáth mondá, hogy hozzám eljő délután; vártam őt, de nem jött; azt hitte, hogy Budán lakom, ott keresett. Estve 6-tól egész 10-ig Deáknál voltunk; ott akarta formulázni velünk együtt a 63. §. után következő pontokat s különösen a delegatio hatásköréből elvonandó vasútügyet és pénzrendszer kérdését. Jelen voltunk mi hárman; továbbá Csengery és Hollán, kit a vasúti dolgok miatt hivott oda Deák; tehát hatan voltunk.
Nyolcz órakor jött Mailáth: látván a gyülekezetet, nem sokára távozott. Andrássy egész erővel védte velem együtt azon értelmet, melyet Bécsben elfogadtunk.
Nehéz dolog volt oly formulatiót találni, mely megfeleljen a jogi fogalmaknak is, de egyszersmind megnyugtassa a bécsieket is.
Hollán volt igen difficilis. Az indirect adók egyforma kezelése tárgyában Deák volt nagyon difficilis. Végre ritka tapintattal talált az öreg úr oly kifejezést, mely, úgy hiszem, Bécsben is megnyugtató leend.
Az egészet diktálta Csengerynek. Ma leirtam Csengery irásából, s ide csatolom.
64. §. Ugyanazért, midőn a közös költségek aránya a fentebb 21., 22., 23. és 24. §§-ban körülirt módon meghatároztatik, azzal egyidejűleg a 63. §. által megállapított mód szerint egyrészről a magyar korona országai, másrészről ő felsége többi országai és tartományai között vám- és kereskedelmi szövetség lesz kötendő, melyben kimondatik egyszersmind 210az is, hogy a külfölddel eddig kötött kereskedelmi szerződések érvénye Magyarországra is kiterjed.
65. §. Ez alkalommal szintén a fentebbi 63. §. szerint egyezkedés által határoztathatnak meg az ipartermeléssel szoros kapcsolatban lévő közvetett adók nemeire, egyforma arányára és azok kezelésére nézve oly szabályok, melyek kizárjak azon lehetőséget, hogy egyik törvényhozásnak vagy felelős kormánynak e részbeni intézkedései a másik fél jövedelmeinek csonkítását vonhassák maguk után; megállapíttathatik egyszersmind jövendőre nézve azon módozat, mely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két törvényhozás által egyetértőleg fognak eldöntetni.
66. §. Meghatároztatnék az is, hogy az összes vámvonalak egyforma kezelése fölött ki által és miképp gyakoroltassék a felügyelet, s kimondatnék, hogy a vámokból befolyó jövedelmek a közös költségek fedezésére fordítandók; e jövedelmi összeg tehát mindenekelőtt le fog vonatni a közös költségek összegéből.
67. §. A kereskedelem előmozdításának egyik leglényegesebb eszköze lévén a vasutak, ugyanakkor, midőn a vám- és kereskedelmi szövetség megköttetik, a fentebbi 63. §. értelmében létesítendő egyezkedés által határoztathatik el, hogy melyek azon vasutvonalak, a melyekre nézve mindkét fél érdekében közös intézkedések szükségesek és hogy ezen intézkedések mennyire terjedjenek. Minden egyéb vasuti vonalak felett kizárólag azon miniszteriumot és országgyűlést illeti az intézkedés, a melynek területén azok keresztül mennek.
68. §. A kereskedelemmel szoros kapcsolatban áll a pénzrendszernek (Münzwesen) és átalános pénzlábnak megállapítása is. Nemcsak kivánatos tehát, hanem mindenik fél érdekében szükséges is, hogy mind a pénzrendszer, mind a pénzláb a kötendő vámszövetséghez tartozó országokban egyenlő legyen. Ugyanazért a vám- és kereskedelmi szövetség megkötése alkalmával a pénzrendszer és pénzláb felett is szükséges leend külön egyezkedés útján intézkedni. Ha pedig az így megállapított intézkedések megváltoztatása, vagy új pénzrendszer és pénzláb megállapítása utóbb szükségesnek vagy czélszerűnek mutatkoznék, az a két miniszterium kölcsönös egyetértésével és a két országgyűlés helybenhagyásával fog történni. Magában értetődik, hogy a pénzveretésre és kibocsátásra nézve a magyar király fejedelmi jogai teljes épségökben fenmaradnak.
69. §. A quóta meghatározásával és a vámszövetség megkötésével egyidejüleg lesz egyszersmind az államadósságok után Magyarország által elvállalandó évi járadék az 57. és 63. §§-ban kijelölt módon szabad egyezkedés által megállapítandó.
211Ma Deákkal ebédeltem; siettem haza, leirtam az előbbi lapokon levő szerkezetet, melyet Csengery Deáknál feltett. Három óra után jött hozzám Mailáth; nem volt épp oly boutonirozott, mint előbb; azt mondá, hogy ő beéri azzal, ha segíti a kiegyezést előkészíteni, kivinni; ő országbiró sem akar lenni; de csak akkor fog annak örvendeni, hogy elősegíté a kiegyezést, ha aztán mi az új állapotokat állandókká is fogjuk tudni tenni. Aztán elmondá azt, a miért engem valószinűleg felkeresett. Ajánlá nekem a bécsi pénzügyminiszterséget; úgy adá elő, mint a császár kivánságát. Ebből az látszik, hogy a császár előtt jó hírben állok. Mondá, hogy nagy nehézségnek tartja az államadósságok kérdését. Miután megmutatám neki az új formulatiót, elkérte tőlem; ennél fogva még egyszer le kellett irnom.
