ÉRTEKEZLETEK A MAGYAR KORMÁNYFÉRFIAKKAL.
25ÉRTEKEZLETEK A MAGYAR KORMÁNYFÉRFIAKKAL.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Bécs, 1866. augusztus 22.
Andrássy reggel pár óráig volt nálam.
Figyelmeztettem, hogy tegnap bennünket examináltak, s erre abban állapodtunk meg, hogy ha csakugyan magyar kormányt kellene alakítanunk, mi erre nem vállalkozhatunk, míg viszont őket ki nem kérdezzük s bizonyos feltételeket nem szabunk.
Átalában az elvállalásnak következő feltételei lennének:
a) A fejedelem bizalma, még pedig határozott bizalma.
b) Tudnunk kell, mit akarnak a Lajtán túl, minő politikát kivánnak követni; bármi alakban, az legyen alkotmányos.
c) Legyen itt is a miniszterium homogen elem, mely a mi belügyeinkbe ne avatkozzék egyrészt, de másrészt a közös érdekekre nézve legyen közös irányú.
d) Őszintén akarják a monarchia anyagi jólétét és erősödését, minek első mulhatatlan feltétele a deficit végleges megszüntetése, még pedig a baj nagyságához képest heroikus szerekkel is, t. i. más hadviselési rendszer, mi olcsóbb és sikeresebb.
Megkértem Andrássyt, járjon még ma végére annak, meddig kell itt maradnunk; én már valójában tűkön ülök, úgy szeretnék innen elmenni.
Egyrészt szegény Etelka súlyosan beteg, édes anyám telve aggodalommal szeretett leánya miatt, másrészt beteg Gábor fiam, sőt magam is igen szerettem volna Pöstyénbe menni, lábamat kissé erősíteni.
Andrássyt még figyelmeztettem a megyei kérdés miképpi megoldásának fontosságára; fontos pedig nemcsak a definitiv rendezés, de az is, miképp állítjuk vissza a megyéket.
Elfogadta azon nézetemet is, hogy ha majd összejön a vármegyei nagy bizottság, ez mással mint a magistratus megválasztásával ne foglalkozzék; a rendes közigazgatási ügyek feletti felügyelet végett válaszszon korlátolt számú tagokból álló bizottságot, mely mint kis gyűlés foglalkoznék a megye administrationalis ügyeivel, de politikát semmi esetre se űzzön, s ez így maradjon egész a definitivumig.
Házi adó kivetése is egészen felesleges mindaddig, míg az első budget meg nem szavaztatik.
26Augusztus 23.
Tegnap meg akarván tudni, mi lesz a feljövetelünk vége, van-e még reánk szükség, minthogy szerettem volna még az esti vonattal elindulni, mind Mailáthot, mind Sennyeyt kerestem, de mindegyiküknél hiában jártam; délután 6–7 közt Mailáthot irószobájában iróasztala mellett ülve találtam.
Kérdésemre azt válaszolá, hogy ne nyugtalankodjak, maradjak itt, ily nagy dologban a lépések elhamarkodva nem szoktak történni; de mikor megmondám neki, mennyire nyugtalan vagyok szegény hugom miatt, arra kért, menjek el Hübnerhez és Belcredihez, s egyenesen kérdezzem meg őket. Ezt meg is teszem.
Mailáthtal még egy darabig beszélgettem; nyilatkozataiból azt vontam le, hogy ő felsége nagyon komolyan gondolkozik az ország dolgainak törvényes kiegyenlítéséről.
Azt is mondá, hogy négyünknek még szükséges egymással értekezni; az időt majd megirja.
Ma reggel kaptam pár sort Sennyeytől; kért, menjek el hozzá. Nála voltam. Mint judiciozus ember, a mit mondott, abból sokat lehet következtetni.
Két nagy nehézség van nézete szerint, két nagy skrupulus, melyet ő felségénél el kell oszlatni.
Az egyik a hadügyre vonatkozik. Az ország ujoncz-engedélyezési jogát kétségbevonni nem lehet, de másrészt a sereg egységét és harczképességét könnyen megzavarhatná ezen jog korlátlan gyakorlata, tehát valami compromissumot kell találni. A mostani hadi rendszer évenkinti ujonczállítást feltételez, bizonyos meghatározott contingenst; de nézete szerint szükséges a quótát is megállapítani, melylyel az ország hozzá fog járulni a hadsereg kiegészítéséhez. Mondotta, hogy itt a katonai körökben vannak skrupulusok, melyeket eloszlatni szükséges; valószinűleg e körökkel is fog kelleni értekezni.
A másik nehézség: a Lajtán túl levő részekkel mi történjék; erre nézve itt alapos aggodalmak vannak, a melyeket el kell oszlatni.
Voltam Belcredinél, de nem találtam. Voltam Hübnernél, a ki nagyon nyájasan fogadott. Kérdém, nem mehetnék-e haza, van-e még reám szükség? Határozottan mondá, hogy maradjak, ő ma fog ő felségével beszélni; holnap conferálnak együtt ők, és holnapután megint exámennek leszünk kitéve.
Hallba akartam ma menni, hogy holnaputánig visszajőjjek, Mailáthtól 27azonban üzenet jött, hogy ma délután velünk ő és Sennyey conferálni kivánnak, s így ez az útam is elmarad.
23. estve.
Mailáth levelének megfelelőleg 3 órakor Andrássyval Sennyeyhez mentünk. Közel 4 óra volt, midőn Mailáth odaérkezett. Kimentünk Hitzingbe, Dommayernél ismét megtraktált bennünket Mailáth, aztán elmentünk a schönbrunni kertbe, a botanikai osztály feletti magaslaton egy padra leültünk, s ismét folyt az értekezlet. Sennyey ritka præcisióval és ügyességgel argumentált; az ismét és ismét vitatott kérdés volt az ujoncz-megszavazási jog. Elméletileg Sennyey a jogot fenn akarja tartani Magyarországnak, de a quóta és az évenkinti contingens iránt állandó egyességet kivánnának, a rendkívüli erők megszavazása az országgyűlés teendőjévé válván.
Andrássy eleget argumentált a mellett, hogy elégedjenek meg avval, ha kivihetik, mi a tizenötös bizottság munkálatában van, még pedig kivihetik nem mesterséges majoritással, de nagy többséggel, közös megnyugvással; később, consolidált viszonyok mellett, majd sok, most ellentétesnek látszó dolog egymással összhangzásba hozható.
Andrássynak azon kijelentésére, hogy ő nagy súlyt fektet az ország megnyugtatására, Sennyey beismeré ennek fontosságát, de ellenben csak akkor hiszi a kiegyenlítést állandónak, ha eltávolíttatik mindaz, a mi reactiót gerjeszthetne, tehát meg kell nyugtatni itt is az aggodalmukat. Ezek pedig a katonai kérdés, az államadósságok kérdése, a vám- és kereskedési érdekek megóvása.
Minderre Andrássy felelé, hogy megjön ezen megnyugtatás magától, de lehetetlent tőlünk ne kivánjanak.
Sennyey továbbá kérdé, hogyan gondolkozunk a lajtántúli kormány alakításáról, a lajtántúli organisátióról.
Ezen kérdésekre Andrássy ügyesen felelt. Azt kivánta, hogy az legyen biztos alapú, olyan, mely szilárd biztosítékot képes nyujtani; nem óhajtja, hogy szláv irányú legyen, de oly állást, milyet p. o. Horvátország elfoglaland a magyar korona irányában, lehetne adni Galicziának is; továbbá, legyen a szervezet alkotmányos és nyujtson elegendő garantiát az iránt, hogy a tizenötös bizottsági munkálat szerint a kapocs közöttük és közöttünk alkotmányos módon fenállhasson. A személyekre nézve óhajtja, hogy azok ne legyenek ugyan tisztán demokratikus irányúak, mert ő Magyarországban sem szeretne demokratizálni, a demokratikus elv itt a Lajtán túl pedig befolyással lenne Magyarországra is; de óhajtaná, hogy a kormány ne 28álljon szük látkörű bureaukratákból, s hogy legyenek benne szabadelvű elemek.
Annyi bizonyos, hogy sok újat nem hallottunk, a régi nehézségek ventilátiójának volt mondható a conversatio minden nevezetesebb siker nélkül. Én az ujonczozási nehézségre nézve megjegyzém, hogy azt pénzügyi szempontokból lehetne legczélszerűbben elenyésztetni: olcsóbb hadszervezetre áttérve, a Landwehr-rendszert kellene megállapítani, mely szerint bizonyos korban mindenki katona; tehát a megajánlás nehézsége elesik; ha ezen rendszer olcsóbb, bizonyára el fog fogadtatni. A rendkívüli védelmi eszközöket szavazná meg az országgyűlés, ha egyszer már elfogadá és törvénybe iktatá a Landwehr-rendszert.
Már volt 1/2 9, midőn szép holdvilágos estvén, végigsétálva a schönbrunni kerten, kocsira ültünk és bementünk Bécsbe; egész 1/2 11-ig Mailáthnál szivaroztunk; sok érdekes dologról folyt a vita; a mostani hadviselésről és a magyar hadjáratról beszélt Andrássy érdekes episodokat; volt szó az állam- és úrbéri kötvényekről stb.
Holnap pausa.
Holnapután közös értekezlet, a második; lesz-e még több, az Isten tudja.
Vasárnapon nem lesz, annyi bizonyos; akkor aztán talán elindulok Hallba.
24-dikén Andrássy Schönbrunnban a császárral találkozott; ott sétálván Andrássy, egyenesen hozzáment ő felsége. Azt mondá, hogy a magyar kérdés megoldását nem tartja többé oly nehéznek, mint eleinte látszott; nehezebb dolog, rendbejönni a lajtántúliakkal; említette a Klapka-féle legiót, úgylátszik megelégedéssel, hogy nem vezetett semmi eredményre és rokonszenvre nem talált.
