ÉRTEKEZLETEK BEUSTNÁL ÉS BELCREDINÉL.
170ÉRTEKEZLETEK BEUSTNÁL ÉS BELCREDINÉL.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Bécs, 1867. január 9.
Reggel átjön hozzám Andrássy és közli velem és Eötvössel a törvényjavaslatot, melyet ő felsége a kiegyezés tárgyában készíttetett. Ez volt tehát az a munkálat, melyről azt mondák Andrássynak: «C’est à prendre ou à laisser», tehát ultimatum.*
E munkálatra vonatkozik Andrássy Gyula grófnak kelet nélkül való egyik levele, a melyben azt irja, hogy Mailáth operatumából «semmi sem lesz». «Holnap – folytatja Andrássy gr. – Beustnál ebédelünk. Ebéd után az operatumról beszélgetünk. De Mailáth és Belcredi jelenlétében, s így haszon nélkül. Ha lehet, fogok Beusttal magával beszélni. De semmi reménységem sincsen.»
Egy szintén kelet nélkül való és valószínűleg ugyanezen időtájból származó másik levelében Andrássy gr. a következőket irta:
«Minthogy alkalmasint csak vasárnap estve indulhatok el, röviden csupán annyit irok, hogy a dolgok új stadiumba jöttek. Csak annyit mondhatok, hogy soha nehezebb és kellemetlenebb állásban még nem voltam. Azért azonban legyen teljesen nyugodt: mert vagy becsületes dolog lesz, a mibe belefogok, vagy semmi.»
Mailáth adá neki által. Andrássy azt mondotta, hogy olvasta még estve, alig alhatott miatta, annyit gondolkozott róla; nézzük át.
Átnézvén, mindjárt megmondám Andrássynak és Eötvösnek, hogy én ezt a dolgozatot nevezetes haladás jelének veszem, minthogy benne el van ismerve a dualismus, a közös ügyek tárgyalásánal a paritás, elfogadva mindenben a delegatio eszméje a tizenötös bizottság javaslata szerint; fogyatkozása, hogy sok tárgy, melyeket mi a magyar törvényhozás számára kivántunk fentartani, a delegatiók hatásköréhez van utalva.
Nekünk már 11-kor Beusthoz kellett menni a conferentiára; sürgős volt tehát a modus procedendi iránt megegyezni.
Andrássy és Eötvös a kormányjavaslat egyes pontjait igyekeztek módosítgatni, mire én azon javaslattal álltam elő: mondjuk meg, hogy mi nem kivánjuk tárgyalni ezen javaslatot, de óhajtásunk az, hogy a tizenötös bizottság munkálata szolgáljon a tanácskozás alapjául; sokkal inkább czélt érünk ezzel, mert így ők lesznek azon helyzetben, hogy munkálatunk egyes pontjait módosítani fogják kivánni, s ezt okadatolniok kell; ők lesznek a támadók, mi a védők, a mi mindig könnyebb feladat. Holott a kormányjavaslat 171minden egyes szavát mi most nem vagyunk képesek kellőleg mérlegelni; ellenben azt, a mit a tizenötösön változtatni kell, ők mondják meg s mi fogjuk formulázni. De különös kivánat is az, hogy ők, kik talán kilépnek a kormányból, formulázzanak a tizenötös bizottság dolgozata alapján törvényjavaslatot azok számára, kiknek a kiegyenlítést ki kellend vinni. Magyarázzuk meg nekik, hogy nálunk, mint régi alkotmányos népnél, végtelen szívós a ragaszkodás a régi alkotmányos formákhoz; hagyják meg a formákban és elvben mindazt, mi a tizenötös bizottság munkálatában foglaltatik; s azután kiséreljék meg a czélnak elérésére módosítványok útján mindazt megnyerni, a mit szükségesnek tartanak. Ez az út annyival is jobb, mert a czélokat magunknak is akarni kell, csakhogy a magunk alkotmánya és törvényei szerint. Az ő javaslatuk czélja: egységes és jól organizált sereg; mi le nem mondhatunk azon jogról, hogy az újonczokat a magyar törvényhozás szavazza meg; de oly módosítást tehetünk, mely szerint a két törvényhozás egyforma elvek és eljárás szerinti védelmi rendszert állapítson meg; a vezénylet és vezérlet egysége úgyis concedálva van.
Ők nem akarják az államadósságok megosztását, mi sem akarjuk; a jövőre kötendő adósságoknál nem árt a kissé nehézkesebb eljárás; a meg nem osztását az államadósságoknak mi a tizenötös bizottság dolgozatába is behozhatjuk mellékesen.
Ők egyforma indirect adókat, egy vámszabályzatot akarnak. Mindez elérhető a vámegyesség, illetőleg szövetség által, mi a tizenötös bizottság munkálata útján is lehető. Magyarázzuk meg nekik, hogy már azon okból is egyenlők lesznek az indirect adók, mivel az egyenes adók emelhetők nem lévén, oly módon fog kelleni az indirect adókat rendezni, hogy a lehető legtöbbet jövedelmezzenek, s annyit hozzanak, a mennyit csak lehet, stb.
Andrássy és Eötvös szívesen hozzájárultak ezen okoskodáshoz és modus procedendinek el is fogadták.
Mentünk tehát a hírneves külügyminiszterhez; délelőtt 11 órára volt az idő kitűzve.
Bizonyos solemnitással fogadtak az ajtónállók; három termen át jutottunk a tanácskozás helyére, a miniszter dolgozó szobájába.
Tehát azon termekben tanácskozánk, melyekben Metternich annyi évtizeden át szőtte a politika fonalait.
A tanácskozmányban Beust elnöklete alatt Belcredi, Mailáth, Sennyey és mi hárman vettünk részt.
Miután Beust elmondá összejövetelünk czélját, elég hosszadalmasan, de nem elég világosan, Andrássy kezdette meg a discussiót. Megdicsérte a 172kormányelőterjesztés stilusát és logikáját, de megmondá, hogy az nincsen úgy formulázva, mint a hogyan nekünk kell. Eötvös is szólott hozzá, de a czélok egyformasága helyett mindig egyforma elvekről beszélt. Erre megjegyzém, hogy az elv a kormányjavaslat és a tizenötös munkálat közt különböző, a mennyiben az első a delegatiókra ruház sok teendőt, mit mi országgyűlésünk számára akarunk megtartani; de a kormányjavaslat szerinti czélok, úgymint a hadsereg egysége, az államadósságok meg nem osztása, egyenlő vámok, indirect adók mind elérhetők csekélyebb módosítások által.
Ezután sokféle conversatio folyt, melyben Beust is részt vett. Mondá, hogy a békére nagy és majdnem biztos a kilátás; hogy Európa már beleunt a magyar kérdésbe, szóval a fontosságát igyekezett devalválni. Belcredi azt mondá, hogy nézzük az ő állásának a nehézségeit; neki fog kelleni szembe szállani a lajtántúliakkal, ezek doctrinairek, mindent paragraphusokban szeretnek maguk előtt látni; ha nálunk nem leend minden definiálva, előterjesztést sem fog tehetni a németeknek.
Figyelmeztetett arra, hogy addig igyekezzünk a dolgokat rendbe szedni, míg az ő Reichsrathja össze nem jő; megmondá, itt mennyire impopuláris lesz úgyis az egész, stb.
Sennyey nevezetes érveket hozott fel a mellett, hogy czélt érhetünk a tizenötös bizottság javaslatának tárgyalása által is.
Végre, miután mi egyenesen ragaszkodtunk ezen formához, azzal váltunk el egymástól 2 órakor, hogy estve a Beust ebédje után a tizenötös munkálat alapján fogjuk tárgyalni a kérdéseket.
Az ebéd Beustnál érdekes volt. Beust meghívta oda br. Werthert, a porosz követet, gr. Brayt, a bajor követet, s a kereskedési szerződés megkötése végett Bécsben megjelent képviselőit a német államoknak. Bizonyára paradirozni akart velünk előttük, mutatni akarván, hogy neki sikerülni fog a magyar kérdés megoldása.
Andrássy br. Werther mellett ült. A követ expiscálni akarta Andrássyt, de ő ügyesen felelt neki. Werther kérdé, mit mondanak Magyarországon a védelmi rendszerhez? Andrássy azt felelé: a védelmi rendszer maga elég populáris és az ország szívesen elvállalja, csak a mód, a melylyel be akarják hozni, nem alkotmányos, ennélfogva csak a módot kell megváltoztatni és menni fog a dolog. Beust, kinek ebéd után, midőn magunkra maradtunk, ezeket elmondá, mosolygott reá, tetszett neki.
Alig távoztak el a vendégek, ismét megkezdődött a tanácskozmány és tartott fertály egyig éjfél után.
Midőn haza mentünk, feltettem a módosítványokat.
173Pontonkint mentünk keresztül a tizenötös bizottság munkálatán; mik voltak az észrevételek, látszik a következő lapokon.
Hogy a közös külügy foglalkozzék az internationális szerződésekkel, azt elfogadtuk könnyen; hiszen a vámszövetségnek ez egyenes következménye; de hozzá tevénk, hogy ezen egyezkedés mindenkor a két miniszterium beleegyezésével menjen végbe és az eredménye jelentessék be az országgyűléseknek.
Minő nagy nyereség lenne ez az 1848 előtti állapotokhoz képest, a midőn ebbe hazánk kormányának és törvényhozásának befolyása semmi se volt.
Legnehezebb volt a hadsereg kérdése. Ők ragaszkodtak az egységes hadsereg kifejezéséhez, mi pedig a magyar hadsereg szó benmaradásához; végre a szerkezet mindkét félt kielégíté.
A 12. §. megmaradása miatt volt a leghosszabb vitatkozás; abból engedni nem akartunk; Andrássy magyarázá, hogy a védelmi rendszer elfogadása ezen nehézségeken segít.
Belenyugodtak végre a 12. §. meghagyásába, ha kimondatik, hogy mind a védelmi rendszer behozataláról, mind annak időközi változtatásáról, ha egyezség nem eszközöltethetnék, a két országgyűlés küldöttségek által érintkezik. A megállapodás csakugyan olyforma volt, a mint én formuláztam; de a concertatio alkalmával Andrássy vitte a maga szerkezetét keresztül.
Akkor nap a 20. §-ig jutottunk el.
Ezen kérdéseknél már egyedül magam vittem a szót és sikerült őket megnyugtatni. A tett módosítások mind nézetem szerint is helyeseknek mondhatók. A vasúti kérdés mégis legtöbb vitára adott alkalmat.
Elmult 3 óra, midőn lefeküdtem.
Azon benyomás alatt távoztunk és váltunk el egymástól, hogy a szándék mind két részről becsületes.
Január 10-dikén Beustnál ismét folyt a tanácskozás, s eltartott délután 2 órától egészen teljes sötétig. Mailáth olvasta a tizenötös bizottsági munkálatot, el akartunk jutni az államadósságokig; Beust nem akarta megmondani, hogy elég már, de gyertyákat sem hozatott, ezzel akarta lehetetlenné tenni a további tanácskozást. Eljutottunk egészen az 56-dik pontig.
Az észrevételek és módosítások minden nagyobb küzdelem nélkül mentek végbe. Leginkább Belcredi vitte a szót; úgy látszott, hogy ebéd előtt sokkal könnyebben ment a dolog, mint ebéd után.
Ebédre 1/2 6-ra Belcredihez voltunk híva. A háznak nem nagy izlést 174tanúsító berendezése fényes és ragyogó, pompás és drága minden; látszik, hogy a plebejus Bach rendezte be magának a vesztegető finanziák korszakában.
Előbb három izben voltam e fényes termekben; egyszer Dessewffyvel a tiszai ügyben, másszor a protestáns küldöttséggel, melyet édes atyám vezetett, midőn a pikans remarkokat a nagy urak, kik velünk voltak, zsebre rakták, de én meg nem állhatván szó nélkül, elevenen és alaposan válaszoltam reájuk. Harmadszor, midőn Goluchowski kormányzott, voltam ott a földhitelintézet ügyében.
A conferentia tagjain kívül az ebéden csak Károlyi alkanczellár volt jelen.
A grófné szép alak, szép vonásai vannak, még fiatal asszony; a hírneves Welden tábornagy leánya.
Mindjárt ebéd után kezdődött a conferentia.
Itt határoztatott el a 63-dik pont után teendők sorozata. Nekem sikerült a tanácskozás ezen részét vezetni, az aggodalmakat eloszlatni, a közjogi fogalmakat megóvni, a magyar országgyűlés hatáskörének fentartásával a birodalmi közös érdekeket kiegyenlíteni, legalább a jelenlévő miniszterek megnyugtatására.
Élénk vita tárgyát tevé az idei hadi contingens miképpen való kiállításának kérdése; már délelőtt is volt erről szó, estve még elevenebben. Andrássy igen hevesen vitatkozott, az én kiegyenlítésre törekvő módosításaimat visszautasító, sőt midőn elmentünk haza, egyenesen ellenem támadt eljárásomért, mondván, hogy ha nem vagyunk egy véleményen, magunk közt intézzük el a dolgot, de a conferentiában egy nyomon járjunk; pedig csakugyan bebizonyult, hogy az általam felállított mód itt is elfogadtatott. Ugyanis én azt mondám: miután az országgyűlés megszavazván az idénre kivánt számot, meghatározza egyszersmind a kiállítás feltételeit, határozatát úgy hozhatja meg, hogy az beleilljék az elfogadandó védelmi rendszerbe. Andrássy ezt egyenesen ellenezte, mondván, hogy ezt Pesten nem lehet kivinni.
A megállapodás ezen kérdésre nézve az volt, hogy Beust jelenti a császárnak, hogy czélszerű lenne a hadügyminiszterrel másnap, 11-dikén, conferálni, s reméli, ő felsége meg fogja rendelni ezen conferentiát.
Bevégeztetvén szerencsésen a tizenötös munkálat tárgyalása, én tevém a kérdést, miképp tekintsük ezen közös megállapodásokat?
Erre Beust megmagyarázá, hogy ha a kormány előterjesztését fogadtuk volna el, ez esetben kész lett volna ő felsége a magyar kormányt azonnal kinevezni, de mivel ez nem történt, ők elő fogják értekezéseink eredményét 175ő felségének s a miniszteri teljes tanácsnak terjeszteni, s ezután fog ő felsége felette határozni. Mi is kiköténk, hogy ámbár ezen változtatásokat mi elfogadtuk, és készeknek nyilatkozánk az ügyekezetre, hogy a magyar országgyűléssel is elfogadtassuk, ezt azon fentartás mellett tesszük, hogy mi is előterjesztjük a dolgot Deáknak és pártunknak. Már éjfél volt, mikor haza mentünk.
Bécs, január 11-dikén. Mailáthhoz mentünk a szerkezettel, mely a következő lapokon foglaltatik; az egészet én tettem fel még 10-dikén éjjel. Reggel nálam revideáltuk; a 13-dik pontra vonatkozó szerkezetet Andrássy módosítása szerint újra tettem fel.
Mailáth az egészet lefordította németre és aztán estve fölolvasta Beustnál, hol John hadügyminiszter is megjelent. Ezen az értekezleten már én jelen nem voltam, minthogy elhatároztatott, hogy én megyek előre az öreg urat informálni és capacitálni, s ha lehet, a képviselőház kitüzött ülését elhalasztatni.
Andrássy és Eötvös azt mondák, hogy John beéri azzal, ha kellő számban fog ujonczokat kapni, s oly módon, hogy ez a védelmi rendszernek jövőben leendő behozatalát nem akadályozza.
