FELIRATI JAVASLAT.
124FELIRATI JAVASLAT.
A képviselőház 1866. deczember 11-dikén tartott ülésében a november 17-dikén kelt kir. leirat tárgyában kiküldött bizottság előterjesztette fölirati javaslatát.
E javaslat, mely Deák Ferencz műve, így szól:
Fölséges Császár és Király!
Midőn a jelen országgyűlés megnyitásakor Fölséged a királyi székről ünnepélyesen kijelentette élénk óhajtását, «vajha sikerülne a kiegyenlítés nagy művét szerencsésen befejeznünk», mi, a nemzet képviselői, bizton reménylettük, hogy a fenforgó súlyos nehézségek «megnyugtató, tartós és maradandó megoldását» rövid időn elérhetjük.
Reménylettük: ezt, mert a legmagasabb trónbeszédben fölséged maga is határozottan a pragmatica sanctiót, mint kölcsönösen elismert jogalapot, választotta kiindulási pontul.
Meg valánk győződve, hogy, miután Fölséged oly kiegyenlítést óhajt, mely «tartós és maradandó» legyen, azt a jogalapot, mely nélkül, alkotmányos úton, minden kiegyenlítés lehetetlen, azt a jogalapot, melyet Fölséged maga is elismert és kiidulási pontul választott, azonnal és mindenekelőtt teljesen ismét vissza fogja állítani.
De, fájdalom, e reményünk mindez ideig nem teljesült. A pragmatica sanctio, melynek a nemzet jogait és alkotmányát biztosító része egyoldalú hatalomszóval fölfüggesztetett, tettleg még most is föl van függesztve, alkotmányunk nem állíttatott vissza, s a jogfolytonosságnak általunk ismételve kért és sürgetett életbe léptetése nincs teljesítve.
Minő alapra építsük tehát a kiegyenlítés művét, midőn az egyetlen biztos alap még most is hatályon kívül van? Mely úton törekedjünk a kitűzött czél felé, ha az az egyetlen út, melyet nekünk, mint a nemzet képviselőinek, követnünk szabad, az alkotmányosság útja, el van előttünk zárva?
Kifejtettük ez országgyűlésről Fölségedhez alázatosan fölterjesztett föliratainkban mindazon fontos okokat, melyeknél fogva joggal sürgettük alkotmányunk haladéktalan visszaállítását. Elmondottuk, hogy az alkotott törvényeket, míg a törvény szabta úton el nem töröltetnek, sértetlenül fenn kell tartani és tettleg végre kell hajtani. Életföltétele 125ez az állam lételének, mely nélkül se az egész, se az egyesek a törvényben biztos támaszt nem találhatnak. A törvények elismerése, s azok tettleges teljesítésének megtagadása, jogilag egymás mellett meg nem állhatnak.
Aggódva látjuk, hogy fölhozott okaink és ismételt kérelmeink sem valának eddig képesek Fölségedet arra bírni, hogy teljesítse a nemzetnek azon jogos kivánatát, a melynek megtagadása egyszersmind tagadása a pragmatica sanctio által biztosított jogoknak, s mellőzése a sanctio pragmatica lényeges föltételének.
A kegyelmes királyi leirat, melyet Fölséged második föliratunkra legközelebb válaszul hozzánk küldeni méltóztatott, az abban foglalt legmagasabb igéretek és elismerés által sem képes ez aggodalmunkat megszüntetni. Mert mi az alkotmánynak s a teljes jogfolytonosságnak azonnali tettleges visszaállítását kértük, s e kérelmünk a királyi leirat által nem teljesíttetett. Időhöz és feltételekhez van abban az is kötve, a mi határozottan meg nem tagadtatott; pedig a jogilag fenálló törvények fentartását és teljesítését más időre halasztani, vagy ezután teljesítendő föltételekhez kötni, nem csak a mi alkotmányunkkal, hanem átalában a törvényesség és alkotmányosság alapelveivel ellenkezik.
Hódoló tisztelettel kérjük Fölségedet, ne tegye alkotmányunk visszaállításának s a jogfolytonosság életbe léptetésének halasztásával lehetetlenné a megnyugtató kiegyenlítés nagy művét. Míg alkotmányon kívül állunk: a törvényhozásnak alkotmányos jogát nem gyakorolhatjuk. Czélra vezetők csak oly egyezkedések lehetnek, melyek a nemzet és fejedelem között az alkotmány alapján történnek. Absolut hatalom egy részről, alkotmányos szabadságától megfosztott nemzet más részről, megnyugtató, tartós és maradandó megoldáshoz jutni soha sem fognak. Nekünk, a nemzet képviselőinek, azt a jogot, hogy a trón és haza érdekében a fejedelemmel, mint a törvényhozás másik részével, egyezkedjünk, az alkotmány adja, s alkotmány nélkül e jognak gyakorlása nem nyugszik biztos alapon.
Vannak helyzetek az államok életében, a melyeket hosszasan fentartani lehetetlen, a nélkül, hogy veszélyt hozók ne legyenek. Vannak helyzetek, melyek újabb bonyodalmak nélkül is megmérgezik, fölemésztik az állam erejét, s képtelenné teszik azt, hogy erősebb rázkódtatásoknak ellentálljon, vagy ily rázkódtatások után magát sokáig fentarthassa. Ilyen állapot az, ha valamely államnak belviszonyai sok ideig ziláltak, rendezetlenek, ha az egésznek, mint az egyeseknek 126anyagi ereje ki van merítve, hite és bizalma meg van ingatva. Hol találjon biztos támaszt a trón és állam, ha saját népei nem birnak támaszul szolgálni? Minden időben veszélyes ily állapot; de veszélyes az kivált korunkban, midőn elintézetlen nagy kérdések, fölizgatott érdekek és kedélyek minden oldalról végtelen bonyodalmakkal fenyegetik Európa népeit.
Belviszonyaink, sőt Fölséged egész birodalmának viszonyai sincsenek oly szilárd és rendezett állapotban, hogy teljes biztosság érzetével, nyugodtan nézhessünk azon eshetőségek elé, melyeket a külbonyodalmak s a ki nem számítható véletlen hozhatnak reánk. Sok, igen sok, a mi mulhatlanul és gyorsan teendő, s a minek elhalasztására talán már nincs idő. Ne engedje Fölséged, hogy a bekövetkezhető események ily állapotban találjanak bennünket; nyujtson módot és alkalmat a megnyugtató kiegyenlítés eszközlésére, saját belviszonyainknak oly rendezésére, mely az egésznek úgy, mint az egyeseknek már kimerült anyagi erejét s jóllétét a végsülyedéstől megmentse, sőt a lehetőségig emelje és kifejtse, s hazánk minden nemzetiségű és vallású polgárainak igazságos, méltányos és megnyugtató kielégítése által az országot ismét erőssé tegye, hogy ingatlan támasza lehessen a trónnak és államnak.
E czél elérésére mindenekelőtt mulhatlanul szükséges, mint eddigi föliratainkban is kifejtettük, alkotmányunknak azonnali teljes visszaállítása s a jogfolytonosság tettleg életbe léptetése. Midőn tehát ezt kérjük és ismételve sürgetjük: saját hazánknak, Fölségednek s uralkodó házának és egész birodalmának érdekében teszszük azt. Kivánatunk jogossága törvényeken alapszik és azon alapszerződésen, mely a közöttünk és Fölséged uralkodó háza között fenálló kölcsönös jogviszonyoknak is alapja; alapszik az alkotmányosság átalános elvén, s alapszik a czélszerűségen is, melyet a jelen politikai helyzet s a könnyen bekövetkezhető események óvatos figyelembe vétele igazol.
A legmagasabb királyi leirat azon részét, mely a közös érdekekből eredő viszonyokra s a tizenöttagú albizottság javaslatára tesz észrevételeket, jelenleg nem vehetjük tárgyalás alá. Mi folyó évi márczius 1-jén hatvanhét tagból álló küldöttséget biztunk meg e tárgyban. E küldöttség nevezte ki saját kebeléből az említett albizottságot, melynek munkája ez okból a hatvanhetes küldöttség által lesz előbb tárgyalandó, s mihozzánk ennek véleménye fog beadatni. Ennélfogva mi a legmagasabb királyi leirat említett észrevételei iránt is csak 127akkor adhatjuk elő nézeteinket, ha majd azon helyzetben leszünk, hogy az egész javaslat fölött országgyűlésileg tanácskozhatunk és határozhatunk.
Ismételve terjesztettünk föl kérelmet Fölségedhez, politikai vádak folytán elitélt vagy száműzött honfitársaink érdekében, s fájdalom, még e kérelmünk is teljesületlen maradt. Megújítjuk e kérelmet, s hódoló tisztelettel kérjük Fölségedet, adja vissza e honfitársainkat hazájoknak és családjaiknak. A kiegyenlítésnek megnyugtató hatása csak engesztelődés által remélhető, s ez annál könnyebb és valószínűbb, minél kevesebb honpolgár kebelében marad fenn fájdalom és keserűség.
Ezek azok, a miket Fölségednek legközelebb hozzánk küldött kegyelmes királyi leiratára őszinte bizalommal előadni kötelességünknek tartottunk. Ragaszkodunk e részben mindazokhoz, a miket alkotmányunk visszaállítására s a jogfolytonosság teljes életbe léptetésére nézve eddigi föliratainkban előadtunk. Csak e kérelmek teljesítése nyugtathatja meg a nemzetet; csak az tesz minket képesekké a törvényhozás terén ránk váró legszentebb kötelességünk teljesítésére; csak az nyujthat reményt a kiegyenlítés áldást hozó sikeréhez. Ugyanazért e jogos kivánatainktól semmi részben nem állhatunk el: mert azt képviselői állásunk, a törvény, az alkotmányosság, hazánknak és a trónnak érdeke, s lelkiismeretünk egyaránt tiltják.
Ne tagadja meg Fölséged a nemzet kivánatát; ne kösse alkotmányunk visszaállítását föltételekhez, a melyek fölött, az alkotmány visszaállítása nélkül, úgy sem volnánk jogosítva a törvényhozás terén határozni. Vegye kegyelmesen fontolóra, hogy a pragmatica sanctióban a nemzet jogainak, alkotmányának fentartása a trónöröklés megállapításával viszonos, és semmi egyéb föltételhez nincsen kötve. Ne halaszsza kérelmünk teljesítését, melyet nem csak a jog és törvény követel, hanem a trón és haza érdeke, s a válságos idők intő szava egyaránt sürget.
Örömmel üdvözöltük mi Fölségednek azon legmagasabb fejedelmi elhatározását, hogy egész birodalmában alkotmányosan akar kormányozni; örömmel látjuk legközelebb hozzánk bocsátott kegyelmes leiratában is, hogy az alkotmányosság egyik alapföltételét, a felelős miniszteriumot többi országaiba és tartományaiba is be akarja vinni. Meg vagyunk győződve, hogy egyedül ezen út lehet az, melyen Fölséged a trón biztosságát s az állam erejét és hatalmát megszilárdíthatja. Mert csak így lesz elérhető, hogy minden egyes ország, midőn 128külveszélyek ellen áldozatkészséggel védi az államot, egyszersmind saját jogait és alkotmányát védje, s egyik országnak szabadsága a többiek szabadságának is támaszul szolgáljon.
Nem lehet, hogy a midőn Fölséged e magas czél elérésére törekszik, a századok óta fenállott s ünnepélyes alapszerződés által biztosított magyar alkotmány teljes visszaállítását megtagadja. Nem lehet, hogy Fölséged kegyelmesen figyelembe ne vegye azon közjogi alapelvet, mely szerint jogilag fenálló törvényeket, míg a törvényhozás rendes útján el nem töröltetnek, sértetlenül fentartani s végrehajtani a hatalomnak első és legszentebb teendője. Nem lehet, hogy Fölséged ezen elv mellőzésével megingassa népeinek hitét és bizalmát alkotmányos szabadságuk biztos jövője iránt.
Adja vissza tehát Fölséged mindenekelőtt alkotmányos szabadságát a magyar nemzetnek, hogy az, jogaiban biztosítva, egyetértésben megszilárdulhasson, anyagi erejében gyarapodhassék, s biztos támasza lehessen Fölséged trónjának is minden veszélyek közt.
Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk
Császári Királyi Fölségednek
legalázatosabb szolgái.
