LÓNYAY FÖLJEGYZÉSEI A KÖNIGGRÄTZI CSATA IDEJÉBŐL.

Teljes szövegű keresés

1LÓNYAY FÖLJEGYZÉSEI A KÖNIGGRÄTZI CSATA IDEJÉBŐL.
Lónyay Menyhért naplójában megemlékezik a magyar országgyűlésnek a porosz-olasz-osztrák háború miatt 1866. junius 26-dikán bekövetkezett elnapolása előzményeiről, s az azon év julius 3-dikán vívott königgrätzi csata után történtekről. Följegyzéseiben szó van az osztrák autonomistákról is.
Az autonomisták és centralisták között, miként az utóbbiaknak 1866. október havában kelt nyilatkozata kifejtette, a magyar kérdésben az volt a «mélyreható» különbség, hogy az előbbiek megférőnek tartották Ausztria fönállását, szabadságát, hatalmát és jólétét a dualismuson alapuló kiegyezéssel, ellenben az utóbbiak «az ilyen kiegyezést visszautasítva, a birodalom egyik felének olyan kivételes állásában, mely nem ismeri el legalább a valóságos birodalmi ügyek parlamenti közös tárgyalásának szükségét, a birodalom fölbomlását látták, a nélkül, hogy a különvált és a nemzetiségi viszályoktól fenyegetett részre nézve belőle áldás fakadna.»
Lónyay Menyhért naplójában ezeket irja:
Buda, 1866. augusztus 17.
Kezdek megint nyerni elég lelki nyugalmat és időt, hogy folytassam jegyzeteimet, melyek annyiszor félbeszakadtak. Szegény Gábor fiam fájdalmas és veszélyes betegsége elvette volt minden kedvemet az irástól.
Ha nem csalódom, junius 8-dikán indítám útnak jó fiamat Hall felé. 10-dikén az egész napot Linzben ágya körül töltöttem. Aznap Wiser, a volt Reichsrath tagja, a ki 1861-ben országgyűlésünket meglátogatta, egyik ritka barátja a magyar kérdés békés megoldásának, Nettwald orvossal megüzente nekem, hogy találkozni szeretne velem. Ő a felső-ausztriai autonomisták feje, úgy mint Kaiserfeld a steiereké. Igénytelen külsejű, veresképű, egészen ausztriaias beszédmodorú, értelmes egyén. Egy kollegájának társaságában fogadott, a kinek nevét már elfeledtem, és szólottak mindenről, a mi szivükön feküdt. Az egésznek veleje az volt, hogy tőlünk várják az alkotmányos kérdés megoldását; ők szivesen concedálják a dualismust, csak a terheket mi is viseljük és legyen valóságos alkotmányosság mindkét 2helyütt; a közös ügyek tárgyában mégis együtt tanácskozó testületet kivánnának.
Csengery táviratára, hogy ülés lesz, igen, de igen nehéz szívvel megválva kedves fiamtól, megint haza utaztam.
A közös ügyek tárgyában kiküldött bizottság tizenötös albizottságának junius 23-dikán tartott ülése volt az utolsó, a melyben résztvettem. Minthogy ugyanis a hírek, amelyeket szegény Gáborom állapotáról kaptam, nem voltak jók, elhatároztam magamat, hogy bármilyen fontosak legyenek is a tizenötös bizottságnak további ülései, mégis útra kelek, annál is inkább, mivel már akkor tudomásunk volt arról, hogy a háború miatt elnapolják az országgyűlést.
Deák reám bízta, menjek el Bécsben Mailáthhoz és kérjem meg az ő nevében, hogy adjanak annyi időt, a mennyi a tizenötös bizottság munkálata szerkezetének végleges megállapítására és a plenum elé terjesztésére kivántatik. Három napot számított az öreg úr a szerkezet összeállítására, junius 24-dikétől 27-dikéig, és azt óhajtotta, hogy 30-dika előtt az országgyűlést ne napolják el.
Én 23-dikán estve elindultam Pestről, s 24-dikén reggel Bécsben voltam. 9 és 10 óra közt meglátogattam Mailáth György kanczellárt. Mailáth azt mondotta, hogy 30-dikáig nem lehet várni, de azt tudtul adhatom az öreg úrnak, hogy csütörtökig maradhat az elnapolás. Ezt megtelegrafáltam Deáknak és levelet is irtam neki, a melyet egy biztosító-társaságbeli hivatalnokkal küldtem le Pestre. Deák a levelet 25-dikén vette, 26-dikán pedig már el is napolták az országgyűlést. Mailáth szava tehát nem vált be; bizonyára maga sem tudta, mit határoztak, tán épp az alatt, míg velem beszélt.
Még akkor nap, t. i. 24-dikén, délután 1/2 5-kor a gyorsvonattal útnak indultam Linz felé. Már elindulásom előtt mozgás volt a városban. Láttam és olvastam egy rendkívüli lapmellékletet, a melyben az volt, hogy reggeltől fogva foly a csata Olaszországban, még pedig nagy csata, mely még nincs eldöntve.
A jó hír azonban repül, mert St.-Pöltennél estvéli 7 3/4 órakor már utólért. Az oda való távirda-hivatalnok ugrálva, agitált állapotban közölte a mellettem levő waggonban ülő egyik nagy úrral a jó hirt; a konduktorok kocsiról-kocsira jártak és elmondották.
Még nem volt egészen estve, midőn Linzbe érkeztem. Nőm a pályaudvarnál várt. A fogadóba én hoztam meg első a custozzai győzelem hirét.
Szegény fiamat annyira mégis jobb állapotban találtam, hogy 26-dikán reggel ügygyel-bajjal átvihettük Hallba.
3Nem akarok beszélni a junius 26-dikától körülbelül julius 10-dikéig átélt napokról. A mely nap csata volt, rövid, enigmatikus telegrammok meghozták róla a kétes híreket rendesen másnap jókor reggel.
A julius 3-diki königgrätzi nagy vereség híre 4-dikén jókor reggel jutott el Hallba; a póstán és a fürdőépület falain volt olvasható.
De az idő is a szerint járt, borus, kellemetlen, hideg volt; egész nap szegény fiammal voltam; csakis délután, a pósta megérkezése után mentem a kávéházba, a fürdőépületbe, az ujságokat olvasni és combinálni. Természetesen mindenkire nagyon hatottak a hírek.
Engem is mélyen rnegrendítettek. Egy hét alatt így semmisült meg azon hadsereg, melyet Ausztria büszkeségének, ereje központjának tartottak; azon támasz, a mely az egykori államférfiak nézete szerint nélkülözhetővé tette a népek rokonszenvét, a melyért ezek annyit áldoztak, a mi miatt az anyagi fejlődés lehetetlenné vált. Összetörte a porosz értelmiség. Ki képzelhette volna el, hogy ez ilyen rövid idő alatt megtörténjék.
A következő napokban beszéltem Bencsik Gyurival, kin három golyó ment keresztül, s beszéltem másokkal is. Előadásuk szerint nagyhatású volt a gyors-puska, a mint a baka a Zündnadel-Gewehrt nevezi; de a vereség egyik fő oka a régi czopf volt az összes vezetésnél és a harczolás módjában. Szegény Benedek, hová lett dicsőséged? De lehetetlen, hogy a fejedelmet is ne sajnáljam. Minő keserű csalódások érték ismét.
Julius 22-dike körül megint Bécsben voltam, éppen a fegyverszünet megkötése idejében.
Már akkor Andrássy nem volt ott.
Mailáthtól tudtam meg, miképp nyilatkozott Deák, kit a fejedelem magához rendelt a nagy vész idején.
Az öreg úr julius 19-dikén már reggel 7 órakor a felségnél volt, ki vele egy óráig beszélgetett. Ő felségét meglepte, hogy Deák egy hajszállal sem nyilatkozott a vész perczeiben másképp, mint a hogyan nyilatkozott a béke idején; nem tartá a békekötés előtt opportunusnak a rendszerváltozást, de szükségesnek mondá, hagy azután azonnal megindítsák.
A felség felszólítására, kész-e akkor kormányt alakítani, az öreg úr egyenesen kimondá, hogy erre semmi körülmény közt sem vállalkoznék; a kormánynak tagja sem akar lenni; de azt a kormányt, a mely az ő eszméit megvalósítani igyekszik; pártolná. Andrássyt kormány alakítására alkalmatos egyénnek mondá.
Aztán Deák elment a kanczelláriába, hol Belcredi államminiszter várta, s miután vele beszélgetett, egyenesen a vasútra hajtatott.
Andrássy, mint tőle már itt Pesten hallám, három ízben volt a császárnál, 4ki igen szivesen fogadá és órákon át beszélgetett vele; Andrássy sok részletet elmondott nekem; ezeket utólag fogom feljegyezni.
Nem ugyan chronologikus rendben, de mint nevezetes jelenséget meg kell említenem a volt Reichsrath több tagjának hozzánk való közeledését.
Még az év kezdetén Schindler* útján, kivel a Securitas biztosító-társulat ülésén találkoztam, Kaiserfeld és társai velem azt üzenték Deáknak, hogy Pestre óhajtanának menni az eszmék kicserélése végett; csatlakozni akarnak hozzánk az alkotmányos eszmék kivitelére a monarchia mindkét felében.
Schindler az 1865-ban föloszlatott Reichsrathnak volt tagja.
Elmondtam ezt az öreg úrnak és Eötvösnek. Az öreg úr azon nézetben volt, mit Schindlernek meg is irtam, hogy most még időelőtti lenne ezen lépés; előbb hadd végezze be a magyar országgyűlés képviselőházának közösügyi bizottsága munkáját, s csak aztán lenne opportunus ezen összejövetel.
A mult hónap utolsó napjaiban Hallban meglátogatott Schindler. Mint mondá, azért jött hozzám, hogy velem értekezzék a jövendőbeli teendőkről, mert ő és pártja meg vannak győződve, hogy csak úgy érhet az alkotmányosság czélt, ha a birodalom mindkét szabadelvű pártja egymáshoz csatlakozik. Legczélszerűbbnek vélnék, ha a mi részünkről hárman, az ő részükről is hárman közös tanácskozmányt tartanánk. Óhajtanák, hogy részünkről Deák, Andrássy, meg én, részükről Kaiserfeld,* Herbst,* Giskra* vennének részt ezen tanácskozmányban; ha részünkről még Eötvös is megjelennék, ez esetben Schindler is eljönne. Megkért, hogy bővebb értesítést ez ügyben egyenesen nejének küldjek Steyrbe.
Autonomista.
Unionista.
Mindkét párt akarta a kiegyezést, s csak a Magyarországnak föntartandó több vagy kevesebb jogra nézve volt közöttük eltérés.
Nagy-osztrák vagy centralista. Ez a párt két csoportból állott. Az egyik akart kiegyezést, a másik elvből ellene volt.
Mindezt Pestre visszajövet elmondottam Andrássynak és Eötvösnek. Közbejött, hogy Eötvössel közlé Trefort azon levelet, melyet ezen ügyben Kaiserfeld neki irt, s a melyben nagyban sürgeti a közös érintkezést és a föllépést a foederalismus és a szlavismus iránya ellen, a melyet Belcredi mozdít elő. Ennélfogva elhatároztatott, hogy én menjek el Grazba Kaiserfeldhez. Utam kellőleg volt indokolva cousineom, Montmorencyné, látogatásával.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages