Ő FELSÉGE HELYREÁLLÍTJA AZ ALKOTMÁNYT ÉS MEGALAKÍTJA A FELELŐS MINISZTERI KORMÁNYT.
Ő FELSÉGE HELYREÁLLÍTJA AZ ALKOTMÁNYT ÉS MEGALAKÍTJA A FELELŐS MINISZTERI KORMÁNYT.
A képviselőháznak 1867. február 18-dikán tartott ülésében Első Ferencz József ő felségének Bécsben 1867. február 17-dikén kelt, s Károlyi 332László és Barthos János ellenjegyzésével ellátott következő kir. leirata olvastatott föl:
«Kedvelt híveink! Az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők f. é. Boldogasszony hó 17-dikén kelt legalázatosabb feliratukban foglalt azon kérését, hogy a védrendszer törvényhozói befolyásukkal állapíttassék meg, annál szívesebben teljesítjük, minthogy az e részbeli javaslatot már mult évi Karácsony hó 28-dikán hadügyminiszterünkhöz bocsátott kéziratunkkal alkotmányszerű tárgyalásra utaltuk, és a felmerült aggályok eloszlatásául ezennel is nyilvánítjuk, hogy az érintett javaslat tárgyalását és törvényerejű vég elhatározását az országos főrendek és képviselők közreműködésével kivánjuk kieszközöltetni.
De a birodalom biztossága okvetlenül igényli az utóbbi hadjárat által derék hadseregünk soraiban támadt hézagok betöltését épp úgy, mint az eddigi védrendszer gyökeres átalakítását. Az európai hatalmasságok részint már eszközlésbe vett, részint közel álló hasonnemű intézkedései mellőzhetlenné teszik saját védrendszerünk oly módosítását, mely az állam pénzerejének kellő kimélete mellett a véderő fokozott mérvbeni kifejtését lehetővé tegye.
Összes népeink biztossága iránti atyai gondoskodás vezérelt tehát, midőn mult évi Karácsony hó 28-dikán közzétett rendeletünkben a hadkiegészítést oly módon czéloztuk foganatba vétetni, mely az eddig fenállott rendszerből az átmenetet könnyíteni és a megállapítandó új rendszer életbeléptetését előkészíteni képes legyen.
Midőn az országos főrendek és képviselők e rendelet felfüggesztését kérnék, a történelem példáira utalva, felemlítik, miszerint Magyarország mindig kész vala e téren a kor igényeinek megfelelő változásokat eszközleni, és királyi trónunkat minden fenyegető vész ellen megoltalmazni.
Méltányló kegyelettel ismerjük el mi is ama hazafiui készséget, melylyel őseik a veszély perczeiben mindig tántoríthatlan hűséggel siettek a fenyegetett trón és birodalom védelmére. Annál inkább készek vagyunk tehát feliratukban foglalt kérelmüket teljesíteni, mert a multak e lelkesítő emlékeiből lehetetlen azon reményt nem merítenünk, hogy az ősök utánzásra méltó erényei a jelen nemzedékre is átszállottak, s mert ennélfogva meg vagyunk győződve, hogy az országos főrendek és képviselők, számba véve a helyzetnek saját érdekeiket is kiválólag érintő komolyságát, atyai szándékainkat egész őszinteséggel támogatni, s a mit a trón és a birodalom biztossága igényel, önként teljesíteni fogják.
Az országos főrendek és képviselők fenérintett legalázatosabb feliratukban megújítják az alkotmány tettleges helyreállítása iránt ismételve 333előterjesztett kérelmüket, és azt ezúttal a sürgető szükség elutasíthatlan követelményeivel is indokolják.
Tudjuk és érezzük mi is, hogy az általunk megkezdett kiegyenlítési és békítési mű befejezésre vár; érezzük, hogy a kölcsönös jogalapon, melyen az e részbeli tárgyalások megindultak, elméletileg megállapodnunk nem szabad, hanem hogy azon a gyakorlati alkalmazásban is egyetértőleg tovább haladnunk szükséges.
E kölcsönös jogalap kifolyásakint pedig egyrészt a birodalom fenmaradásának biztosítását és az erre vonatkozó viszonyok rendezését, másrészt a magyar alkotmány helyreállítását tekintjük.
Trónbeszédünkben szintúgy, mint későbbi leiratainkban, teljes őszinteséggel feltártuk atyai keblünket, nyiltan kijelöltük azon kételyeket és nehézségeket, melyek a kölcsönös kiegyezést eddig késleltették.
Az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők legalázatosabb felirataikban méltánylandó készséggel tüzték feladatukul e kételyek eloszlatását.
Ismételve kijelenték, hogy a birodalom biztosságát veszélyeztetni, fenállását koczkáztatni nem akarják, sőt lehetetlen akarniok, hogy azon támasz, melyet a közös biztosság érdekében kölcsönösen nyujtanak és várnak, erős lenni megszünjék.
Ismételve biztosítottak arról, hogy a közös ügyekre s azok mikénti kezelésére nézve oly javaslatot fognak elénk terjeszteni, mely a birodalom életföltételeinek megfeleljen; hogy az 1848-dik évi törvények némely szabványainak általunk kivánt s felelős magyar miniszteriumunk útján előterjesztendő módosítását haladéktalanul tanácskozás alá veendik; hogy a társországok jogosult igényei iránt méltányos figyelemmel lesznek; s hogy az átmeneti nehézségek elhárítására szükséges intézkedésekről gondoskodni fognak.
A magyar országgyűlésnek e komoly, higgadt és ünnepélyes kijelentéseivel szemközt, kell, hogy aggodalmaink megszünjenek: minélfogva örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Magyarország alkotmányát helyreállítsuk s e czélból a magyar felelős miniszteri kormányt megalakítsuk.
E szilárd eltökélésünk zálogául kedvelt hívünket, nagyságos és tekintetes csikszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyulát egyúttal miniszterelnökül kinevezzük, megbizván őt, hogy a kormány alakítása iránt javaslatát hozzánk haladéktalanul fölterjeszsze.
A midőn ez által elhárítjuk azon akadályt, mely az országos főrendek és képviselők törvényhozási működésének eddig útjában állott, másrészt politikai bölcseségökbe fektetett őszinte bizalmunknál fogva elvárjuk, hogy 334készséggel és tettleg is teljesítendik mindazt, a mit felirataikban a kiegyenlítésnek olyképpeni eszközlésére felajánlottak, miszerint az a pragmatica sanctio czéljainak biztosítása s a kölcsönös érdekek kiegyeztetése által tartós és maradandó mű legyen.
Elvárjuk ezt annál inkább, mert felirataikban ismételve kijelentették, hogy nem fognak politikai lehetetlenséget kivánni, s magyar felelős kormányunknak a közigazgatás mindazon ágaiban, a melyek tettleges átvétele s rendezése több időt s nagy óvatosságot igényel, megadandják azon kivételes felhatalmazást és segédeszközöket, melyek nélkül a kibontakozás számos és komoly nehézségeinek elhárítása a lehetetlenségek közé tartoznék.
Elvárjuk végre, hogy valamint mi szilárdul el vagyunk határozva az ország alkotmányát minden megtámadás ellen oltalmazni és sértetlenül fentartani, úgy Magyarország hű népei ezentúl is erős támaszai lesznek királyi székünknek, s vész idején elszánt védői mind a magyar szent korona országai, mind pedig a birodalom területi épségének.»
Mint a Gyorsirói Napló irja «a közép, valamint a jobb oldalhoz tartozó összes képviselők, úgyszintén többen a baloldali tagok közül a fölolvasást több helyen hosszasan tartó lelkes éljenzéssel szakították félbe, s a leirat azon pontjánál, mely Andrássy Gyula gr. miniszterelnökké kinevezéséről szól, valamint a végén, fölállva szünni nem akaró viharos éljenzésekbe törtek ki.»
Az elnök indítványozta, hogy a ház küldöttség által fejezze ki köszönetét és háláját ő felségének, s hogy ebbeli határozatát hozzájárulás végett a főrendekkel közölje. (Helyeslés.)
Andrássy Gyula gr. a következőleg szólott: «Óhajtottam volna, és e nézetemben bizonyosan az egész nemzet osztozni fog, e terhes és erőmet meghaladó megbizást az által elfogadva látni, kit arra a nemzet bizalma kiválólag kijelölt, s a fejedelem bölcsesége a legméltóbbnak ismert. Minthogy azonban ő felsége is méltányolta azon érveket, melyekre hivatkozva t. barátom, Pest belvárosa nagyérdemű képviselője, (Hosszasan tartó lelkes éljenzés.) fölmentését kérte, én ő felsége parancsa iránt hódolatteljes engedelmességgel és a nemzet iránt föltétlen áldozatkészséggel tartozván: átlátom, hogy midőn a király parancsol és a nemzet vár, az egyéni elégtelenség érzete nem ok az el nem fogadásra.» (Élénk éljenzés.)
335Tisza Kálmán teljes készséggel hozzájárult az elnök indítványához, szükségesnek tartotta azonban annak kimondását, hogy a ház «azon tárgyakra nézve, melyek további tárgyalást igényelnek, majd ha a miniszterium a ház kebelében jelen lesz, fog tárgyalási határnapot kitűzni».
Deák Ferencz: T. ház! A kegy. kir. leiratnak két fő tárgya van: az alkotmány visszaállítása és a magyar felelős miniszterium kinevezése. Erről természetesen tanácskozni nem szükséges, de nem is lehetséges; erre nézve tehát nincs más teendőnk, mint a mit t. elnökünk is kimondott, hogy t. i. köszönjük meg ő felségének és köszönetünket küldöttség által is fejezzük ki. A kir. leiratban más igen fontos tárgyak is vannak érintve: azon fontos tárgyak majd a magyar felelős miniszterium által fognak okvetetlenül elénk kerülni; hogy pedig akkor, midőn azok elénk terjesztetnek, azok fölött tanácskozzunk és véleményünket kimondjuk, azt, úgy hiszem, senki sem fogja ellenezhetni, mert ez természetes joga, sőt kötelessége a háznak. Ha tehát valakinek megnyugtatására szolgál, hogy ezt ki is mondjuk a határozatban, s ahhoz, hogy «küldöttséget küldünk köszönetünk kifejezésére» még hozzáteszszük: «magában értetődik, hogy azon fontos tárgyakat, melyeket a kegy. kir. leirat megérint, majd midőn a magyar felelős miniszterium azokat elénk terjeszti, tanácskozás alá fogjuk venni és felettök határozunk»: ez a dolog természetes folyománya. (Helyeslés.)
