Ő FELSÉGE LEIRATA.
Ő FELSÉGE LEIRATA.
Ő felsége 1866. október 30-dikán kelt legfelsőbb elhatározásával elrendelte a június 24-dikén kelt kir. leirataival elnapolt országgyűlésnek november 19-dik napjára egybehivását.
A képviselőháznak november 19-dikén tartott ülésében fölolvastatott ő felségének november 17-dikén kelt és Mailáth Györgytől és Barthos Jánostól ellenjegyzett következő leirata.
«Kedvelt hiveink!
Az isteni gondviselés és népeink hű ragaszkodása iránt meg nem ingatott bizalommal veszszük fel az országgyűlési értekezések fonalát, melyeknek kiindulási pontját trónbeszédünkben körvonaloztuk, s melyeknek magasztos és előttünk változatlan czélját a birodalom egyes részei közötti kapcsolatnak alkotmányos rendezése és kedvelt Magyarországunk közjogi önállásának mielőbbi helyreállítása képezi.
A hadjáratnak déli seregünk és hajóhadunk fényes diadalai által ki nem egyenlíthetett kedvezőtlen fordulata meghiusítá ama reményeket, melyeket az ellenünk szövetkezett hatalmak túlnyomó erejének ellenére is ügyünk szentségébe és hősies kitartásban töretlen hadseregeink vitézségébe fektettünk.
A balsors csapásaival szemben, miknek helyreütése egyedül népeink 81feláldozó készségének, szellemi és anyagi erejének végső megfeszítésével lett vala eszközölhető, nem késtünk, habár súlyos feltételek alatt, visszaadni nekik a béke áldásait, miket számukra biztosítani atyai szivünk leggyengédebb, uralkodói tisztünk legfőbb kötelmeihez soroztuk mindenkoron.
A multnak viszontagságai s a változott nemzetközi viszonyok iránti tekintetek immár még inkább és valóban elutasíthatlanul követelik, hogy a birodalom belszervezésének függőben lévő ügyét azon alapon, melyet népeink alkotmányos jogai- és érzületének általunk őszintén óhajtott kielégítése czéljából kijelöltünk, tőlünk telhetőleg siettessük.
Már a folyó évi Szent-Iván hava 24-dik napján kelt királyi leiratunkban méltányoltuk volt ama munkásságot, melylyel kedvelt Magyarországunk országosan egybegyült főrendei és képviselői, fejedelmi czélzatainkat elsajátítva, a közös feladat rájok eső részének megoldásához járulni indultak.
Annál inkább kelle sajnálnunk, hogy épp azon időpontban valánk kényszerülve elnapolni a magyar országgyűlést, midőn e munkásság a képviselők közösügyi bizottságának előkészítő tárgyalásai folytán oly javaslatot eredményezett, melynek kiindulása és végirányzata felett mi – daczára annak, hogy az még a nyilvános megvitatás és országgyűlési megállapodás törvényes fokozatain át nem haladt – elismerésünket ezuttal már előlegesen kijelenteni nem tartózkodunk: mert hivatásunkban fekvőnek hiszszük éber figyelemmel kisérni az ellentétes irányzatok kiegyeztetése körüli mindazon mozzanatokat, miknek fejlesztése a végfeladat mielébbi jogos és méltányos megoldásához vezethet.
Megnyugvással látjuk mi e javaslatban kifejezve országaink együvé tartozásának élénk öntudatát, és vezérelvül felkarolva ama legfőbb tekintetet, hogy a monarchia fenállása legfontosabb érdekeiben biztosíttassék.
A miért is, viszonzandók az őszinte nyiltságot és bizalmat, mit az országosan egybegyült főrendek és képviselők hozzánk intézett legalázatosabb felirataikban irányunkban kifejeztek, eleve biztosokká tenni kivántuk, hogy az érintett javaslatnak a közös ügyek tárgyalására és kezelésére vonatkozó módozatait olyaknak tekintjük, melyek az alkotmányos kiegyezés létesítésére alkalmas csatlakozási pontul szolgálhatnak.
Hogy az e részbeli tárgyalások gyors és kedvező eredményét mindinkább biztosítsuk, czélravezetőnek véljük kijelölni ama főbb szempontokat, mikre nézve szükséges, hogy az országosan egybegyült főrendek és képviselők a közös ügyek tüzetes meghatározása körül kiváló figyelmet fordítsanak.
Mit mulhatlanul megóvni tartozunk, az a hadsereg egysége, mihez a vezénylet és szakszerű belszervezet egységén túl még a szolgálati időnek 82meghatározására s a hadsereg kiegészítésére vonatkozó elvek összhangzása okvetlenül megkivántatik.
Szintoly elkerülhetlenül igénylik a nemzetközi forgalomnak ez idő szerinti fejlettsége és az iparnak feltételei, hogy a vámügy és ezzel kapcsolatban az iparos termelésre lényeges behatással biró közvetett adók s az állami egyedárúság ügye előleges kiegyezés útján kijelölendő azonos elvek alapján rendeztessék.
És végre szükséges, hogy az államadósságok és ezzel oly szoros kapcsolatban lévő államhitel ügye belső lényegénél fogva egységesen kezeltessék, hogy a pénzforgalom érdekei, melyek a birodalom minden részeiben egyaránt életbevágók, az e téren oly válságos ingatagságtól megóva legyenek.
Óhajtjuk, miszerint ez alapokon megindult tanácskozásaik eredménye minket mielébb ama helyzetbe juttasson, hogy a nehézségeket, melyek a birodalmi kapcsolatnak magából a pragmatica sanctióból folyó s általunk bármi körülmények közt fel nem adható biztosítékaira nézve fenforognak, elvben megoldottakul tekinthessük; és viszont mi is az országosan egybegyült főrendek és képviselők legalázatosabb felirataiban előtérbe állított kivánalmak teljesítéséhez járulva, a felelős miniszterium kinevezésével s a helyhatósági önkormányzás helyreállításával kedvelt Magyarországunk népeinek alkotmányos igényeit kielégíthessük.
Minthogy pedig el vagyunk határozva a felelős kormányzati rendszert nem egyedül Magyarországban, hanem átalánosan érvényre emelni, fentartjuk magunknak, hogy a közös ügyekre nézve megállapított elvek részletes kivitelét és foganatosítását, úgy az 1848-diki törvények ama szabványainak módosítását, a melyek iránti aggályainkat f. évi böjtmás hava 3-dik napján kelt királyi leiratunkban elősoroltuk, kinevezendő felelős minisztereink utján az országosan egybegyült főrendek- és képviselőkkel egyetértőleg eszközölhessük.
Reméljük, hogy kedvelt Magyarországunk országosan egybegyült főrendei és képviselői minden elfogultságtól ment érzéssel fogadandják atyai szándékaink ím ez őszinte nyilvánítását, s az általunk kiemelt szempontokat szintoly beható, mint az időnek intő szavára ügyelő tanácskozásaik tárgyává teendik, mi által birodalmunk alkotmányos belszervezetének életbe léptetésére irányult legbensőbb vágyaink valósulását részökről siettetni fogják.
Küszöbén áll immár az ország óhajai teljesülésének.
Érzelmeink, melyek által indíttatva eszközölni kivántuk, hogy helyesen felfogott önérdekében határozhasson saját jövője felett, nem változtak.
Hinni szeretjük, hogy a jóakaratnak üdvös találkozása képes leend 83e jövőt oly alapokra fektetni, melyek a multnak kegyeletes hagyományait a jelen helyzet követelményeihez idomítva, azoknak újabb fölvirágzását tartósan biztosítandják.»
