PEST VÁROSA KÉPVISELŐTESTÜLETÉHEZ.
PEST VÁROSA KÉPVISELŐTESTÜLETÉHEZ.
1867. február 19-dikén Pest városa polgárai – mint a Pesti Napló irja – a városházán összegyülekeztek és egyhangúlag elhatározták, hogy 339Deák Ferencznél tisztelkednek. Megindult a sok száz főnyi menet a Deák-kör felé, s itt Lévay Sándor czímzetes püspök és septemvir a következő beszédet intézte Deákhoz:
Mélyen tisztelt nagy férfiu!
Mélyen tisztelt nagy hazafi!
Pest városa polgári választmánya az összes polgárság képviselőivel és e város tisztviselőivel egyesülve jelen meg magasztos személyed előtt, hogy általam, mint e választmány egyik tagja által, nyilvánítsa előtted e város összes lakóinak tántoríthatlan bizodalmát, határtalan tiszteletét és mélyen érzett háláját nemzeti életünk ezen új korszakának kezdetén. Az esemény, mely tegnap lőn nyilvánossá, a mily nagyszerű, épp oly örvendetes korszakot képez hazánk életében; azon korszakot, mely után évek hosszú során buzgó imádság epedezett milliók ajakán.
Ki érezné jobban, mint éppen Te, nagy férfiú, ezen korszak fontosságát? De érzi azt a hazában minden gondolkozó lény; öröm, remény és hálaünnepet ül a Kárpátok bérczeitől kezdve az Adria partjáig mindenki, a hatalmak palotájában és a köznép kunyhójában.
Hiszen annyi fájdalmas esemény után, melyeket példád szerint a szeretet fátyolával fedünk el, mindenki élénk örömmel látja diadalra jutni az alkotmányos jog- és törvénytiszteletet, teljesedésbe menni a haza forró óhajtását, beteljesedni a haza nagy látnokának tíz év előtt nyilvánított reményteljes jóslatát.
A magasszivű fejedelemnél a jó tanács lelke fogékony kebelre talált; ő uralkodói hivatásának teljesítése végett azon térre lépett, mely valamint a népek jólétének, úgy a királyi trónnak is legbiztosabb, sőt egyedűl biztos támaszt nyujt; s nemes szivének sugallatából, lelkének szilárd akaratával, megnyitotta honunkban és biztosította az összes birodalom minden egyéb részében az alkotmányosságnak örvendetes új korszakát.
Ezen örvendetes, honunk és az összes birodalomra nézve oly nagyfontosságú, sőt az egész polgárosult világra kiható eseménynek szemléleténél önként fölemelkedik lelkünk azon mindenható lényhez, ki a nemzetek sorsa felett atyai szeretettel őrködik, kinek hatalmas karjai annyi századok zivatarai között megvédték szeretett hazánkat és nemzetünket, s ajkunk hálát rebeg, Neki, a minden jók kútfejének. És hálaérzettel tekintünk Reád, tisztelt férfiú, kinek hazai ügyeink ezen reményteljes alakulásában legfőbb részed, legkitünőbb érdemed van.
Az események végzetes korszakában Te ébren valál, midőn sokan 340szunnyadozának; Te reméltél, midőn sokan csüggedeztek. Magas elméd és mély bölcseséged a szent hajdan tűzoszlopakint tündöklött a letűnt korszak homályában, s jelölé az utat, melyen haladnunk kell, hogy megszilárduljon a királyi trón, s a nemzet alkotmányos jogainak birtokába ismét eljuthasson.
Mi láttunk és értettünk Téged, mikor szólottál, és értettünk, mikor hallgattál; hiszen hallgatásodban éppen annyi bölcseség rejlett, mint aranyfolyamú szavaidban nyilatkozott.
Ismereteid kifogyhatlan tárházából világot gyújtál közjogi viszonyaink felismerésére.
Jogért, törvényért, igazságért magasan dobogó nemes szíved éltető melege kitartásra hevíté a csüggetegeket; higgadt megfontolásod pedig mérséklé a türelmetleneket. Önzést nem ismerő nemes szíved, szeplőtlen tiszta jellemed bizalmat gerjesztett és táplált fent és lent és egyengeté a közeledés, az óhajtott békés kiegyenlítés rögös útjait. Lelkiismeretes munkásságodat Isten áldása, siker követte, reméljük: hazánk és az összes birodalom javára.
Jól tudjuk, mélyen érezzük, hogy még nem jutottunk el az igéretnek szent földére. Csak küszöbén állunk az alkotmányos életnek, melyet kitartó munkássággal, önzéstelen feláldozással kell felavatnunk, melyen a bölcseségnek, igaz hazafiuságnak egész mértékét be kell töltenünk, hogy a közjó és egyéni jólét áldásaiban részesülhessünk.
Kietlen puszták állanak előttünk, melyeket be kell építenünk, pedig az idők súlya alatt erőnk megfogyatkozott. Az értetlenség, a szenvedélyek árja szirteket gördített útunkba, melyeket el kell hárítanunk, egyengetnünk. Sok lelkiismeretes munkásság vár reánk. De nem csüggedünk. Az őszinte egyetértés és kölcsönös bizalom fejedelem és népek között fokozza az erőt és csodákat mível. Istennek gondviselése, s a nemeskeblű fejedelem bölcsesége és jósága mellett nyugodt kebellel tekintünk ismét Reád, mélyen tisztelt férfiú és bizalommal fordulunk azon férfiak felé, kiket a fejedelem és nemzet bizalma barátaid és elvrokonaid tisztes köréből a haza felelős kormányára emelt, s e bizalmunkat szilárddá teszi azon meggyőződés, hogy a Te magas lelked is ott fog működni ezen férfiak díszes koszorújában.
Igen, nemes férfiú, Te ébren leszesz ezentúl is, hogy a mű, melyet örvendetes haladásnak indítottál, üdvösen bevégeztessék. Törekvéseiden, közremunkálásodon ezentúl sem fog hiányozni Istennek szent áldása.
Több mint három évtized bizonyítá be, hogy Te a gondviselés embere vagy közöttünk. E gondviselés őrködni fog a honnak és trónnak egyiránt drága életed felett, s meg fogja engedni, hogy magas missiódat betölthessed 341és annak édes gyümölcseit élvezhessed, mielőtt földi pályádnak vajha számtalan éveit betöltenéd. Ez millióknak édes reménye és forró óhajtása. És ki oszthatná ez óhajtást buzgóbban, mint Pest városának lelkes polgársága, mely Téged kiválóbban is magáénak tekint, mely a trón és hon iránti tántoríthatlan hűségben, a jog, törvény, alkotmányosság tiszteletében elveidet vallja, melynek minden egyes tagja az Általad kitűzött irányban mindenkor kész teljesíteni kötelességét.
És ezen biztosítást, legbensőbb óhajtásainknak ezen nyilvánítását, és forró hálánk ismétlését fogadd, kérünk, kegyesen.
Imánk s a haza imájának egy részét képezi ezen buzgó óhajtás:
Éljen a király, éljen a haza! Örömmel teszszük hozzá: Éljen a haza bölcse, Deák Ferencz!
Deák Ferencz így felelt:
Tisztelt polgártársaim! Azon bizalom, melylyel engem, egyszerű polgártársatokat, e nehéz időkben a képviselői állásra emeltetek, azon bizalom, melylyel a legsúlyosabb körülmények között is támogattátok eljárásomat, legszebb emléke, legnagyobb kincse életemnek. Egyes ember szava gyönge szó a politikai viták között; de ha azon szó a polgárok akaratát fejezi ki, ha a szóló mögött a nép egyesült kivánata áll, a gyönge szó is hatalmassá válik, kivált ha annak alapja törvény és igazság. Az érdem, mely a sikert előmozdította, nem egyes emberé, hanem a népé.
Öröm és lelkesedés érzelmei szállották meg e város polgárainak és az ország minden hű fiának kebelét, midőn megértették az eredményt, melylyel Isten mindenható kegyelme, s a fejedelem igazságérzete a nemzet törvényes küzdelmeit koronázta. Örültünk és örülünk, hogy alkotmányos szabadságunknak évezredes élő fája, melyet annyi vihar ostromlott, de gyökerében meg nem rázott, ismét zöldülni kezd és virágzásnak indul. Ne feledjük azonban, hogy a virág még nem gyümölcs, de gyümölcs lesz belőle, ha Isten megóvja veszélytől. Hosszú az idő, mely szükséges arra, hogy a virágból gyümölcs fejlődjék és a gyümölcs megérjen. Mi, kik 18 nehéz éven át türelemmel tudtunk várni gyakran enyészni kezdő csekély remény mellett is: várjuk el türelemmel a virág kifejlődését, a gyümölcs megérését. Kérjük a Mindenhatót, hogy dértől, fagytól mentse meg a gyönge hajtásokat, ápoljuk a fát, őrködjünk, hogy semmi ellenség fejszét ne vethessen annak gyökerére, és őrizkedjünk erőszakosan lerázni a fának még éretlen gyümölcseit, mert fanyarok volnának azok, és 342türelmetlenségünkkel semmivé tennénk magát a reményt is. Gondos ápolás szükséges tehát, folytonos őrködés, erély, óvatosság és türelem, hogy a kincset, melyet visszanyertünk, jövőre megőrizhessük. Nem hiszem, hogy legyen e hazának oly fia, ki ne óhajtaná honának boldogságát, szabadságát és fejlődését, s ha e czél felé talán egyik vagy másik közülünk más utat tartana jobbnak, ha figyelmeztetve adna, nézetünktől eltérő tanácsot: ne tekintsük azt gyanuval, kétkedéssel a jó szándék iránt, hanem itéljük meg a hazafiúság és testvéri szeretet szempontjából még akkor is, ha a tanács nézetünk szerint helyes nem volna. Én mindig köszönettel tartozom annak, ki figyelmeztet utam nehézségeire, és még annak is, ki nekem jó szándékból azt mondja, hogy utam czélhoz nem vezet; köszönettel tartozom még akkor is, ha figyelmeztetését alaptalannak hiszem. Csak így fog egy czélra működni, néha talán különböző utakon, a honfiak ereje; csak így bir tekintélylyel még elleneink közt is; csak így valósulhatnak a szép remények és megérik a gyümölcs, mely még most virágában rejlik.
Sok, igen sok, a mi még teendő, nagy a tevékenység tere, számosak az akadályok, melyeket el kell hárítanunk, hogy czélt érjünk. E nehéz munkában is támaszra van szükségünk, s e támaszt a nép nyujthatja bizalmával, a melylyel őszinte törekvéseinket kiséri. Tartsátok meg e bizalmat irántam a jövőben is úgy, mint eddig megajándékoztatok azzal, és ha Isten segítsége kedvez: a jó ügy minden nehézségek daczára győzni fog, mert alapja törvény és igazság.
(Szünni nem akaró viharos éljenzés.)
