TISZA A TIZENÖTÖS BIZOTTSÁG JAVASLATAIRÓL.

Teljes szövegű keresés

TISZA A TIZENÖTÖS BIZOTTSÁG JAVASLATAIRÓL.
A Hon 1866. augusztus első felében Tisza Kálmánnak nyolcz czikkét tette közzé. Az elsőben Tisza megokolta, miért hozta nyilvánosságra a közös viszonyok tárgyában javaslat kidolgozása végett kiküldött bizottság tizenötös albizottságának úgy többsége, mint kisebbsége munkálatát az országgyűlés elnapolása előtt. Szükséges volt ez azért, hogy a közös viszonyok nagyfontosságú ügyében az országgyűlés döntése előtt a közvélemény a tárgy teljes ismeretével nyilatkozhassék. A haza polgárainak «kötelessége most fontolóra venni a nyilvánosság elé bocsátott két véleményt, hogy egyik vagy másik, vagy talán egy harmadik a közvélemény által fölkaroltatván, ennek nyilatkozatai előzzék meg az országgyűlési megállapodást».
Második czikkében előadta, hogy minő indító okok vezették őt a közös viszonyok kérdésében. «Nem lehet tagadni – irta – azt, hogy ha teljesíttetik Magyarország irányában, minek a pragmatica sanctio értelmében teljesíttetni kell, nekünk is vannak a közbiztosság, s az ebből folyó kölcsönös védelem érdekében kötelezettségeink; csakhogy, valamint nem az örökös 10tartományok népei, melyekkel semmi szerződésünk nincsen, tartoznak hazánk közjogi és belkormányzati önállását sértetlen fentartani, hanem a fejedelem: úgy a mi kötelezettségeink is nem az ő irányukban, de a fejedelem irányában állanak fenn.
Semmi más, a közbiztosságra okvetlenül és közvetlenül nem szükséges tárgyakra nézve azonban semmi néven nevezendő kötelezettséggel nem tartozunk; valamint nincs nyoma annak is sehol, hogy még az említett közbiztosság érdekében is együtt, közösen kellene valamit határoznunk vagy tennünk.
Magyarország függetlensége törvényeink által tisztán megóvatott, és ha hajlandók is lehetünk arra, hogy a közbiztosságra vonatkozó kötelezettségeinket szabatosabban meghatározzuk, hogy azoknak elintézése módját szabályozzuk, ezt csak úgy tehetjük, hogy teljes önállóságunk azért megóva maradjon, hogy a személyes unio kapcsa, mely hazánk és fejedelmünk többi országai és tartományai között létezik, nemcsak egyesüléssé, de egy lazább vagy szorosabb szövetségi viszonynyá se váljék, mely által hazánk más országok és tartományokhoz csatoltatnék és független állam helyett egy birodalom alkatrészévé, tartományává válnék.
Oly nemzetek is, melyek között a personalis unio kapcsa nem létezik, intézkednek olykor egyetértőleg közbiztosságuk érdekében, a midőn és a míg az alkalom – mely erre okot adott – tart, a nélkül, hogy ezért függetlenségöket feláldoznák, mindazokban, melyek közbiztosságukra vonatkoznak; egyetértőleg azért, mert csak így lehet czélszerűen intézkedniök.
Nálunk azok: a fejedelem közössége állandó, az iránt vagyunk kötelezve minden birtokai közbiztossága tekintetéből; ő iránta, – mert irántunk nem, éppen úgy mint mi nem irántuk – vannak kötelezve többi országai és tartományai is; állandó levén az ok, állandóan kell gondoskodnunk arról is, hogy mindaddig, míg ezen ok fenáll, kötelezettségünknek czélszerüen megfelelnünk lehessen.
Nem volt ezelőtt e czélból semmi különösebb intézkedés szükséges; a magyar király végzett Magyarországgal, illetőleg a magyar országgyűléssel, többi országai és tartományai ahsolut kormányzat alatt levén, ott önmaga rendelkezett; nálunk ő szentesítvén a kelt határozatokot, amott pedig önmaga határozván, megvolt a kellő egyértelműség az intézkedésekben.
Kötelességünk ma is ugyanaz, és nem változott semmit, de változott a fejedelem viszonya többi országai és tartományai iránt.
Ha, mint mondva van, ott is valódi alkotmányos élet fog létesíttetni a közös fejedelem többé azon országok és tartományok nevében egymaga nem intézkedhetik, és midőn felszólít arra, hogy vegyük tekintetbe az ő 11megváltozott viszonyát, vegyük tekintetbe azt, hogy ezentúl már nemcsak mi fogunk alkotmányos életet élni: lehetetlen, hogy mi ezt visszautasítsuk, lehetetlen, hogy éppen az a magyar nemzet, mely oly buzgalommal sürgette, hogy fejedelme többi országait és tartományait is alkotmányosan kormányozza, visszautasítsa azt, hogy a közösen érdeklő viszonyokat úgy szabályozza, miszerint azok, a többi országok és tartományok alkotmányának tekintetbe vételével, czélszerűen intéztethessenek.
Ezt mi nem tehetjük, de annak, mit tennünk kell, ismét átléphetetlen határa van, mert a fejedelem többi országai és tartományai leendő valódi alkotmányos élete iránt való tekintetből s a czélszerűség szempontjából csak addig mehetünk, a meddig menve teljesen megőrizzük önállásunkat.»
Az ez után következő czikkben Tisza a tőle is aláirt különvéleményt fejtegette azon szempontból, hogy hű-e a főelvhez, mely szerint továbbra is legyen oly független Magyarország, a minőnek az 1723. 1-ső és 2-dik t.-cz. értelmében lennie kell, s elemezte a kisebbség munkálatát a kivihetőség szempontjából.
Hatodik czikkében, mely a tizenötös bizottság többségének javaslatát tárgyalta, ezeket irta:
«Nem czélom a tizenötös bizottság többségének véleményét mindazokban, melyekben a kisebbség ellenvéleményétől eltér, tárgyalni; ezúttal csak a kezelési módra szorítom észrevételeimet; különben is abban rejlik a legfőbb elvi különbség. A kezelésre ajánlott mód az, mely által, erős meggyőződésem szerint, Magyarország törvényes függetlensége csonkítva, s a személyes unio viszonya egy, bár igen szűk körre szorított és igen laza szövetségi viszonynyá változtatva van.
Elveszi azon módozat a kijelölt tárgyakra nézve a törvényhozási megállapodást mindenkorra a magyar országgyűlés köréből, és a magyar országgyűlés által éppen úgy, mint ő felsége többi országai és tartományai által is, egy egyenlőszámú tagokból választandó bizottságra bizza azt, mely két bizottság külön tanácskozik ugyan, de ha három üzenetváltás után egyetértés nem jött létre, összejön szavazni s absolut többséggel dönt a kérdések felett.
Az országgyűlés ezek szerint sohasem tárgyalja ezen kérdéseket, hanem azok felett a magyarországi delegatio évenkint alkudozik a másik delegatióval, s ha alkú nem jöhet létre, a szavazatok absolut többsége dönt.
Megeshetik tehát, feltéve, hogy mindenik delegatio 40 tagból fog állani, hogy 39 magyar tag ellene szavaz valaminek, de a 40-dik csatlakozván 12a másik delegatióhoz, más országok fiai, más országok képviselői, kötelező határozatot hoznak Magyarország számára.
Éppen ily szembeszökően, hogy a magyar delegatiónak csak egy tagja csatlakozzék a másiknak minden tagjához, megengedem, hogy ritkán fog ez történni, de maga az, hogy szavazással döntessék el a kérdés és más országok fiai, képviselői szavazatával hozassék a minket kötelező határozat, rendszeressé fog meggyőződésem szerint válni.
A javaslat szerint ugyanis a delegatiók tanácskozásai nyilvánosak leendenek, s ez még az egyetlen biztosíték, mely azok eljárására nézve nyujtható; de természetes következése, hogy mindenik delegatio tudni fogja, valamely javaslat minő kisebbség mellett bukott meg a másik kebelében, és éppen oly természetes, hogy a melyik delegatio így látja, hogy saját többsége a másiknak kisebbségével biztosítja számára a szavazásnál az absolut többséget, nem fog az izenetváltások útján semmit engedni nézeteiből, hanem a szabályszerű, de czélhoz nem vezető izenetváltások után követelni fogja a szavazást.
Nem akarom most azt vitatni, mi leszünk-e, magyarok, kik ezen módon többnyire le fogunk szavaztatni? mert én ezen módba még akkor sem tudnék beleegyezni, ha bebizonyítaná valaki, hogy magunkhoz ragadván majd a bizottságokban a túlnyomó befolyást, még ő felsége többi országai és tartományaira nézve is mi fogunk határozni.
Nem kivánok én a mi számunkra ily bennünket meg nem illető hatalmat; de viszont tiltakozom az ellen, hogy más a mi irányunkban ilyet igényeljen.
Tiszteletben kivánom tartani amaz országok és tartományok függetlenségét; de követelem, hogy ők is tiszteletben tartsák Magyarország függetlenségét.
Tudom, látom, hogy nagy különbség van az ajánlott mód és a birodalmi tanács között, kivált a hazánkra háromolható veszély fokozatára nézve; a mód nem vezet most még egységre, de igen is vezet egy most még szűk körre szorított és laza foederatióra.
Nekem részemről egyik éppen úgy nem kell, mint a másik. Nekem független Magyarország kell, mely az osztrák birodalommal a fejedelem ugyanazonossága által van csupán kapcsolatban.
Ilyen Magyarország pedig csak addig létezik, míg lehetősége nincsen annak, hogy más nemzetek, más országok küldöttei szavazzák meg az őt kötelező határozatokat.
A végrehajtást e javaslat egy közös miniszteriumra bízza; Magyarország tehát alávettetik ezen viszonyokra nézve egy kormánynak, mely 13nem Magyarország kormánya, mely a magyar országgyűlésnek nem felelős.
Hol marad ekkor hazánk törvényes függetlensége?
Czélszerűség, vagyis inkább rövidség tekintetében ezen javaslat előnyösebbnek látszik, mint a kisebbségé; de habár bizonyos is az, – elméletileg tekintve a dolgot – hogy gyorsabb lefolyása lenne e szerint az ügynek, mintha amaz szerint minden fokozaton keresztül kellene azoknak vitetniök: már fentebb is érintett meggyőződésemhez képest ez a gyakorlatban nem fogna állani.
Mire ugyanis ezen javaslat szerint a bizottságok – delegatio – megválasztásához fognának az illető országgyűlések: a kisebbségé szerint már tárgyalás alá vehetnék az ezen tárgyakra vonatkozó miniszteri előterjesztéseket; és mire ezen bizottságok megalakulnának s tárgyalásaikat megkezdhetnék: mindenik országgyűlés már bizonynyal megállapodásra juthatna, úgy hogy a rendszeres eljárási mód, ha az egyetértés, mint legtöbb esetben hiszem, azonnal létre jön, végét érné, mielőtt a többség módozata szerint a tárgyalás jóformán meg is kezdetett volna.
De föltéve, hogy nem jön létre egyetértés, a kisebbség véleménye szerint következik a javaslatkészítő küldöttségek választása és azok jelentése folytán az országgyűlésekbeni újabb tárgyalás, melynél ugyanazon országgyűlés két háza közt már csak egy izenetváltásának van helye, azontúl az azokból alakuló vegyes bizottmányok határozván az illető országgyűlés nevében.
Ellenben a többség javaslata szerint most már az alakult bizottságok külön tárgyalása kezdődik, s igaz, ha mindjárt első megállapodásaik egyeznek, gyorsan el van intézve a kérdés. De hiszen ily esetekben, midőn az ellentétes érdekek vagy szempontok valamely javaslat egyforma elfogadását nem gátolják, a kisebbség javaslata szerint az országgyűléseken már létrejön az egyértelmű megállapodás, mielőtt a delegatiók jóformán megkezdhették volna munkálkodásaikat; ellenkező esetben pedig akkor, midőn elv- vagy érdekbeli összeütközések az egyes értelemnek ily egyszerű létre jöttét gátolják, a többség véleménye szerint háromszori izenetváltás és természetesen mindannyiszor újabb tárgyalás következik a bizottságok kebelében, mi alig fog kevesebb időt igényelni, mint a kisebbség által ily esetekre javallott eljárás.
Az utolsó stadiumon következik a többség javaslata szerint az e végből egyesült bizottságok kebelében szavazás; a kisebbségi szerint: a fejedelem határozata, mely a kiegyeztetni nem birt nézetek felett határoz.
14Függetlenségi szempontból elmondottam már a kettő felett nézetemet; de hogy állanak azok czélszerűségi szempontból?
A kisebbség javaslata szerint kétségtelen, hogy minden körülmények között lehet megállapodás; de kétségtelen-e az a többség javaslata szerint is?
Úgy hiszem, nem kétségtelen.
Ily messze a kérdések elintézése csak azon esetben haladhat, ha Magyarországnak és ő felsége többi országai és tartományainak érdeke valamely ügyben homlokegyenest ellenkezik. Nem történhetik-e már meg ily esetben, hogy az egyenlőszámú tagokból álló bizottságok egyike tömegesen egyfelé, másika tömegesen másfelé szavaz? Minek eredménye: hogy vagy nem jöhet létre megállapodás, vagy mindenek után, közvetlenül vagy közvetve, a közös fejedelem határozatának kell következnie.
Ha elég oly módot javaslanunk, mely szerint valószínűleg jöhet létre minden viszonyok között egyértelmű megállapodás, akkor hagyjuk ki a kisebbség javaslatának utolsó részét, mely ellen alkotmányos nehézségek fordulnak elő, a fejedelem általi eldöntést, és minden igényeknek elég lesz azon javaslat által téve, a nélkül, hogy bármi tekintetben veszélyeztetnénk valamit, és részemről én ezt bizton megtehetőnek tartanám; ha pedig azt tartják, hogy ez nem elég, hogy oly mód kell, mely mellett minden esetben teljesen biztosítva legyen ezen ügyek elintéztetése, akkor pótolja meg a többség még javaslatát, mert ezen mód abból hiányzik.
Ezt megtéve pedig elveszti azon egyetlen előnyét, melylyel még a kisebbség felett birni látszik, hogy kizár minden absolutistikus befolyást; bár ha tovább megyünk, látni fogjuk, hogy a valódi alkotmányosság igényeinek jelenleg sem felel meg.
Ott van ugyanis a közös miniszterium. Hogy hazánk függetlenségére nézve mily veszélyes annak elfogadása, már érintettem. Lássuk azonban most, mennyire felel meg azon igényeknek, melyeket egy valóban alkotmányos kormányhoz formálunk.
Az mondatik róla, hogy felelős. De mennyiben? Annyiban, hogy az alkotmányos törvények megsértése miatt a delegatiók által pörbe fogathatik.
Gondolom, senki sem hiszi, hogy ez azon felelőssége egy kormánynak, melyben az alkotmányos, a jó kormányzatnak, s magának az alkotmánynak egyik fő biztosítékát keresi minden ember.
A ki alkotmányt sért, legyen az miniszter vagy nem, azt perbe fogni, azt büntetni kell; és bár helyes azt a miniszterekre nézve körvonalozva meghatározni, ez még csak egyik és kevésbbé életbevágó része a miniszteri 15felelősségnek. E mellett látunk kormányokat, melyek évtizedek során rosszul, akarata, meggyőződése ellenére, kárára kormányoztak országokat. A biztosíték ez ellen csak abban áll, ha a kormány parlamenti kormány, azaz a többség bizalmán kell fenállania, és annak elvesztésekor meg kell buknia.
Azonban egy kormányt ily értelemben felelőssé tenni, hogy minden erejét el ne vegyük, hogy ama testületet, mely az iránta való bizalom felett határoz, a nép és korona felett egyaránt, zsarnokká ne tegyük, csak úgy lehet, ha mellé jogot adunk arra, hogy a testületet feloszlassa és a küldőkre hivatkozzék.
De ily jogot adni a nem nemzeti miniszteriumnak a magyar delegatio felett annyi volna, mint azt felhatalmazni, hogy a magyar országgyűlésnek választottjait visszautasíthassa mindaddig, míg olyanok nem választatnak, kik magas tetszését megnyerik, a mi pedig képtelenség.
A dolog tehát úgy áll: hogy parlamenti értelemben felelős a közös miniszterium csak úgy lehetne, ha joggal birna, a delegatiót feloszlatni; e joggal felruházni azt, ha országgyűlésünket letörpíteni nem akarjuk, nem lehet; tehát marad az egy úgy félig-meddig talán alkotmányos, de nem valódilag alkotmányos kormány.»
Hetedik czikkében Tisza az államadósságokról úgy nyilatkozott, hogy ezekre nézve nem fogad el semmi közösséget, hanem csak egyértelmű intézkedést. A meglevő «államadósságokat egészben meg óhajtotta osztatni, s a reánk eső részt elkülönítve a magyar felelős kormány által kezeltetni, s azon meggyőződést fejezte ki, hogy ha ez elkülönítés rögtönözve egy napról a másikra nem történhetik is, ennek kell czélul kitüzetnie és bizonyos, nem nagyon hosszú idő alatt végrehajtatnia.»
Az általános vámpolitikáról és az indirect adókról azt tartotta, hogy ezekre nézve Magyarországnak egyezségre kell lépnie ő felsége többi országaival, de «egyezmények csupán meghatározott időre, s éppen úgy eszközlendők, mint hason egyezmények más, egymástól független államok közt létre szoktak jönni. Ha pedig ezen egyezmények akár jelenben, akár jövőre létre nem jöhetnének, az országnak fönmarad joga ahhoz, hogy érdekeinek megóvása tekintetéből akár vámvonalat, akár zárvonalat, akár mindkettőt állíthasson, s annak határain belül egyenesen saját belátása szerint intézkedjék.»
Utolsó czikkét így végezte
«A többség véleményéhez, bár elismerem a hazafiui aggodalom által 16abban fölállított biztosítékokat, de a melyek a szerintem hibás elv következményeit elhárítani nem képesek, mely szerint más országok küldöttei szavaznának minket kötelező határozatok fölött; mely ez által a személyes, unio viszonyát szövetségi viszonynyal cserélné föl; mely egy nem nemzeti, nem is valódi alkotmányos miniszterium befolyása alá vetne a kijelölt tárgyakra nézve bennünket; mely végül, mindezen áldozatok daczára, még az eredményt sem biztosítja minden eshetőségek közepette: soha semmi esetben nem járulhatok.
Meglehet azonban, hogy igen sok ellenvetés fog mindenik javaslat, és így a kisebbségé ellen is tétetni.
Nekem nem lehetett szándékom igen részletes taglalásba bocsátkoznom. A hazai közönség kezén forog mindkét javaslat, igyekeztem a főbb dolgokra nézve tájékozással, magyarázattal szolgálni. Minő sikerrel? ezt a jövendő mutatja meg.
Ismétlem, hogy a dolgot oly végtelen fontosnak tartom, minő másfél század óta nem foglalkoztatta a magyar törvényhozást. Óhajtom azért, hogy minden gondolkozni tudó és akaró hazafi foglalkozzék e kérdéssel; óhajtom, hogy az országosan komoly megfontolás és vitatkozás tárgya legyen.
Sem az ellen- és rokonszenveknek, sem kedvencz eszméknek, még a legnemesebb ingerültségnek is e tekintetben bennünket vezetnie nem szabad; de éppen úgy nem szabad, hogy csüggedtegség, hogy a jövendő feletti kétségbeesés, vagy a perczileges jobblét utáni vágy legyenek tanácsadóink.
Részemről két érzetnek befolyása alatt állapítottam meg nézetemet.
Érzem a szükséget, mely azt parancsolja, hogy a közösen érdeklő viszonyokra nézve oly javaslatokat tegyünk, melyek annak, mi jog és törvény szerint tőlünk kivánható, kétségtelenül megfeleljenek.
De érzem azt is, hogy semmi olyat javaslanunk vagy elfogadnunk nem szabad, a mi által hazánk önállását legkevésbbé is veszélyeztetnők.
Meggyőződésem komoly megfontolás eredménye és éppen azért erős, de okokkal megdönthető. A tárgy érdemes arra, hogy róla mindannyian gondolkozzunk. Itt, meggyőződésem szerint, makacsságnak, következetességgel tüntetésnek nincs helye; itt nem lehet pártfegyelem, itt a tisztelet, barátság hatása megszünik. Meg kell vitatni minden oldalról a kérdést, s követni kell minden igaz hazafinak a lelkiismeretes meggyőződést, melyet a vitatkozás benne megérlelt.»

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages