A BIRODALMI TANÁCSBAN KÉPVISELT ORSZÁGOK PARLAMENTI MINISZTERIUMA ALAKÍTÁSÁNAK ELHALASZTÁSÁROL, S A KÉT MINISZTERIUMNAK A KÖZÖS E…
A BIRODALMI TANÁCSBAN KÉPVISELT ORSZÁGOK PARLAMENTI MINISZTERIUMA ALAKÍTÁSÁNAK ELHALASZTÁSÁROL, S A KÉT MINISZTERIUMNAK A KÖZÖS EGYETÉRTÉSSEL ELINTÉZENDŐ TÁRGYAKRA VONATKOZÓ EGYEZMÉNYÉRŐL.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Vöslau, 1867. szept. 4. Még tegnap estve vettem Becke telegrammját Salzburgból, hogy estére megjön ő és Beust, s reggel 9 órától fogva várnak reám és Andrássyra tanácskozás végett; ennélfogva, de mert Csengeryvel is beszélnem kellett az ülés előtt, az első gyorsvonattal Bécsbe indultam.
220Legelőbb is Csengeryhez mentem. Fölolvasta az albizottság feleletének tervezetét azon válasziratra, melyet a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttsége a magyar küldöttség első javaslatára küldött. Igen jól van szerkesztve; kevés volt benne az igazítani való.
Ezután Andrássyval értekeztem. Horváth Bódi is megjött; az út és a fürdő jó hatással voltak reá; beszéltünk mindenféléről. Horváth elmondá, hogy a criminalis codex is készen van, az 1843-diki átidomítva. A halálbüntetés eltörlését benne akarja hagyni. Andrássy tiltakozott ellene; a gyilkosságnál és a fejedelem személye elleni kisérletnél meg kivánja e büntetést hagyni.
Ezután elmentem az albizottság ülésébe, a hol Csengery olvasta szerkezetét.
Innen Andrássyval Beckéhez mentem s együtt hárman Beusthoz.
Különös, hogy Becke állítása szerint mindnyájunknak együtt kellett volna az államadósságok tárgyában értekezni, s e helyett Beust cseppenkint fogadott bennünket, először Beckét, utána Andrássyt, s végre engem.
A helyett, hogy az államadósságok kérdéséről beszélt volna velem, elmondta nekem, hogy a császár nevében igéretet tett, mely szerint a deputationális tárgyalásokra felelős miniszterium fog itt kineveztetni, ennek lévén föladata az egyezményt megállapítani és ki is vinni. Megy ennélfogva a császárhoz, a ki most Stiriában vadászik.
Tehát fölültette Beckét, ki a közös tanácskozmányt és eszméinek elfogadását biztosan hitte. Talán Herbst lesz hivatva a dolgot folytatni. Ha nem vállalnak miniszterséget, míg a kiegyenlítés véghez nem ment, akkor, úgy mondja Beust, a mostani miniszterium lesz hivatva az ügyet keresztűlvinni. E szerint elhuzódhatik az egész, mert az új miniszteriumnak előbb meg kell alakulnia, hogy velünk eredményre juthasson az államadósságok kérdésében.
Baj rám nézve, hogy itt nincs parlamenti párt és ezen alapuló felelős kormány. Hogyan egyezkedjem a mostani miniszterekkel, kiknek háta mögött nem áll talán senki? De a Reichsrath küldöttségével is bajos a dolog, mert kérdés, van-e a házban többsége? Bajos az egész birodalmi tanácscsal, melyben sok a separatistikus elem, németek, kik a nagy-német eszme felé, szlávok, kik kifelé gravitálnak, a többinek legnagyobb része vagy centralista, vagy absolutistikus bureaukrata.
Vöslau, szept. 8. A helyzet még nem változott meg. Tegnapelőtt volt a magyar deputatiónak azon magántanácskozmánya, melyben előadtam az államadósságokra vonatkozó eszméket.
221Beust tehát Eisenerzbe ment a miniszterium megalakítása tárgyában. Mint Becke nekem mondja, Giskra meg lenne nyerve; őt mindketten dicsérik, s legtöbb súlyt fektetnek reá. Auersperg lenne a kabinet elnöke, gentleman, de nagy centralista volt. Herbst vagy tárczanélküli, vagy vallás- és közoktatási, Potocki földmívelési, Berger igazságügyi; tehát Hye megy, Becke pedig maradna.
Minthogy ő felsége ma a városba készült, én is bementem; 1 órakor hivatott. Beust volt nála. Míg ő benn volt, a modenai nagyherczeggel beszélgettem; az olasz dolgokról szólott.
Beust kijövén, elmondta, hogy ő felsége beleegyezett a combinatióba, Beustnak azonban az a szándéka, hogy előbb biztosítja magát aziránt, hogy a kinevezendők megigérik a kiegyenlítés keresztülvitelét.
Ő felsége nyájasan fogadott. Átadtam neki a mi deputatiónk válaszát és föltüntettem a közelítés momentumait. Ezután a vasuti kölcsönről szóltam.
Ma ebédre kihoztam ide magammal Csengeryt, főleg azért, hogy beszéljek vele a nagy pártlap alapításáról, s arról, hogy az összes journalismust, mely a Deák-párthoz tartozik, concentrikus működésre egyesítsük.
Csengery sok érdekeset beszélt Ghyczyről. Ghyczy már bevallja, hogy mégis derék dolog az a közösügyi törvény, bár csak elfogadnák a németek. Csengery kérdésére, hogy miért kelt ki tehát annyira ellene, Ghyczy azt felelte, hogy a párt, a hová mi szorítottuk, sokba beviszi. Csengery erre azt mondta neki, hogy ő maga szakadt el tőlünk, Somssich pedig szemébe mondta neki, hogy még 1861-ben ő pártolt el tőlünk.
Bécs, szeptember 9. Ma jókor, az első vonattal jöttem be. Grænzenstein táviratozott értem, hogy Buday följött az adóbehajtás iránti dolgozattal.
Mivel azt láttam, hogy Andrássy még nincs itt, táviratoztam érte; de csakhamar megérkezett. Megkértem, menjen el ő felségéhez, és vegyen befolyást az itteni miniszterium mikénti megalakítására. Nem csekélység ez; tudnunk kell, mit mondanak az új elemek; különösen szóljon az iránt ő felségével, hogy határtalan hatalmat Beustnak ne adjon. Meg is tette ezt Andrássy, s elmondta nekem, hogy igen szivesen fogadta ő felsége, s bele is nyugodott, hogy Beust Andrássyval egyetértőleg járjon el; reá állott arra, hogy holnap miniszteri tanács tartassék, pedig el akart utazni; jelen lesznek: Beust, Becke, Andrássy és én. Holnap Andrássyval még conferálok a dolgokról.
222Most éjfélhez közel, midőn még irok, Andrássy elment Beusthoz. Mialatt Andrássyval a szinházban voltunk, Beust kétszer is kereste.
Vöslau, szeptember 10. Ma jókor kezdődött a munka. Kezdtem számítgatni, nem lehetne-e a præcipuum helyébe az összes terhek egyesítését tenni, betudva ide a földtehermentesítést is. A következés azt mutatta, hogy ezen alap kedvezőbb. Közöltem Andrássyval; ő készséggel elfogadta.
Becke irt nekem, hogy Beust értekezletet kiván az ő felségénél tartandó tanácskozmány előtt. Ugyanezt mondta nekem Andrássy.
Wengraf határozottan állítja, hogy a birodalmi tanács tagjai nem fogadják el a præcipuumot.
10 órakor elmentünk Andrássyval Beusthoz. Becke megjövén, elmondtam neki az új eszmét, melyet ugyan már közöltem volt vele; de ezen eszme szoros kapcsolatban van az államadósságok conversiójával, a melynél fogva 28 millió lenne megkímélve, s a deficit megszünése lehetővé válnék. Beustnál előadta Becke, hogy 30% quótát kivánnak mindkét tételre nézve, s csak 25 millió præcipuumot hisz kivihetőnek. Ugyanezt fejtegette később ő felsége előtt.
A király egy hétre a Svájczba megy a királynéért. Igen ajánlotta, hogy azalatt hozzuk rendbe a kérdéseket. Holnap én fogom Beckével a súlyos kérdést formulázni igyekezni, 12-dikén még megbeszéljük Andrássyval, 13-dikán tárgyalni fogjuk a minisztertanácsban, s 14-dikén terjesztjük a küldöttség elé.
Andrássy megállította az új miniszterium kinevezését, azt mondván, vigyék előbb keresztül a kiegyezést, aztán azok, kik keresztülvitték, legyenek miniszterek.
Ő felsége egyenesen megmondta, hogy az aradi demonstratiót ne engedje meg a miniszterium.
Vöslau, szeptember 11. A mai nap nevezetes lehet a történetben Vöslaura nézve. Az ujságok eleget emlegették a vöslaui conferentiákat. Kivévén azon napot, midőn Andrássy is itt volt, s nálam éjfélig tartott az értekezlet, melyben Andrássy találta ki a præcipuum eszméjét, a többi, a mit irtak, a levegőből volt kapva. A tegnapi minisztertanács végzése következtében ma összeültünk Beckével, s együtt maradtunk reggeltől délutáni három óráig. Ő kihozatta Lackenbacher osztályfőnököt és Schwabe osztálytanácsost, kiről, midőn tegnap Becke őt bizonyos hivatalos akták tárgyában a két magyarból és két németből álló miniszteri értekezletbe behívta, azt az élczet mondta, hogy meg van zavarva a dualismus, mert jön még 223egy sváb. Én meg kirendeltem ide Weningert. Ezen jó uraknak azonban semmi részük sem volt az értekezletben. Kivittem az államadósságok conversióját elvben, alkalmazásban a kamat-reductióhoz, s talán sikerülend az egyensúlyt helyreállítani.
A Lackenbachertől készített szerkezetre, a melyet Becke nekem ma estve megküldött, sok az észrevételem; a resultatumot, úgy hiszem, elérjük, ha ügyesen viszszük a dolgot.
Holnap conferálok Andrássyval és talán Beusttal is, s délután megirom az öreg úrnak, a kihez Halász fogalmazót fogom mint courirt küldeni. Holnapután miniszteri tanácsban veszszük elő, 14-dikén a deputatio elé terjesztjük, s egy hét mulva talán vége is lesz a vitának.
A Beckével pontozott egyezményből még ki fogom hozni, hogy Magyarországra az államadósság fejében 32 milliónál több ne jöjjön, mi kiszámítható, de én schwarz auf weiss akarom, hogy benne legyen.
A conversio megállapítása tagadhatatlanul igen nagy eredmény, kiszámíthatatlan pénzügyi jelentőségű dolog.
Elmondtam Beckének nézeteimet a valuta helyreállítása iránt is, mi a bank expropriatiójával együtt jár.
Szeptember 12. Grænzensteint alapos és biztosan gondolkodó főnek tartván, vele tanácskoztam a Lackenbachertól formulázott megállapodásról. Az egész délelőtt ezzel telt el.
Vöslauban estve 1/2 8 órától éjfélig állapítottuk meg a conventiót. Lackenbacher volt ismét a tollvivő, ritka kitartással. Szegény Becke sokszor fölugrott a székéről és fogta a fejét, midőn engedni nem akartam, s miután végre az elvekben a conversióra és a deficit megszüntetésére nézve engedni kénytelen volt, s már be volt fejezve az ügy, s a kertben szép holdvilágnál sétálgattunk, azt mondta nekem, hogy bizony nyakas ember vagyok, s talán providentiális ember, ki hivatva lehetek az osztrák pénzügyek rendezésének útját nemcsak kijelölni, de a birodalmat kényszeríteni reá.
