A HORVÁT ORSZÁGGYŰLÉS FÖLOSZLATÁSÁRÓL ÉS FIUME MEGHIVÁSÁRÓL A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSRE.
A HORVÁT ORSZÁGGYŰLÉS FÖLOSZLATÁSÁRÓL ÉS FIUME MEGHIVÁSÁRÓL A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSRE.
Ő felsége a horvát és tót országgyűléshez 1867. május 25-dikén a következő leiratot intézte:
«Kedvelt hiveink! Ez év április 3-dikán kelt kir. leiratunkban hű ragaszkodástok iránti bizalommal fölszólítottunk benneteket, hogy a küszöbön álló koronázás alkalmával Horvát- és Tótország képviseltetéséről a magyar országgyűlésen gondoskodjatok, a nevezett országgyűléssel megállapított határozathoz a magyar korona országainak államjogi állására nézve a közös ügyek tárgyában a magatok részéről is törvényes módon hozzájáruljatok, s ez által a fönforgó viszályok elhárításához az utat egyengessétek.
Tettük ezt oly szándékkal, hogy a törvényes állapotok helyreállítását, s a magyar korona összes népeinek testvéri egyetértését a legrövidebb úton előmozdítsuk; egyszersmind közöltük veletek a magyar országgyűlés határozatát, melyben benneteket testvériesen fölszólít, hogy kizárólag a fentebbi czélra a magyar országgyűlésre teljhatalmazottakat küldjetek; nemkülönben arról biztosít vala benneteket, hogy az általatok kivánt autonomiát a lehető legszélesebb értelemben megadja, s a koronázási hitlevélbe a magyar koronának nem csupán közös államjogát, hanem a dalmát-horvát- és tót királyságok törvényes jogait is beigtatni szándékozik.
Ugyancsak tudomásotokra juttatta azt is, hogy a magyar koronámmal 83közös delegátióba választandó tagokat vagy a magyar országgyűléssel közösen, vagy saját tartománygyűléstek által megválaszszátok.
Továbbá elismeré számotokra azon jogot, hogy követeiteket ne az 1848-diki törvények határozatai szerint, hanem az általatok meghatározandó módon küldjétek el, a mennyiben egyszersmind kijelenté, hogy ezen javaslatok netaláni elfogadásából semminemű következtetést sem akar vonni a még fenforgó kérdések végérvényes eldöntésére.
Ennélfogva azt hittük, hogy teljes biztossággal nézhetünk ez iránti tanácskozásaitok eredménye elé, s a tökéletesen kielégítő kiegyenlítés leglényegesebb akadályait elenyészetteknek tartottuk.
Azonban a horvát országgyűlés többsége által határozattá emelt fölirat atyai szándékainkkal minden pontjában ellenkezett.
Atyai szívünknek őszinte óhajtása lett volna ugyan megkoronáztatásunk alkalmával a horvát és tót királyságok országgyűlését is képviseltetve látni, miután azonban a horvát országgyűlés többsége részéről oly követelések érvényesíttettek eldöntő modorban, melyek, részint egészen részint az idő rövidsége miatt teljesíthetetlenek lévén, minden alkotmányszerű egyezkedést egyenesen lehetetlenné tenni szándékoztak, s miután királyi akaratunk, a minden részről óhajtott koronázást tovább nem késleltetni: kényszerítve látjuk magunkat, a horvát-tót országgyűlést, melynek további tevékenységétől a jelenlegi többség befolyása alatt semmi üdvös sikert nem várhatunk, ezennel föloszlatni.
Mindazonáltal nem akarunk lemondani azon reményről, hogy kedvelt horvát és tót királyságaink hű lakossága atyai szándékainkat kellően méltányolva és helyesen fölfogva, a kiegyezés művét saját jól megfontolt érdekében teljes erejéből előmozdítandja, s loyalis közreműködése által a törvényes állapotok előidézését lehetségessé teendi.
Midőn ennélfogva föntartjuk magunknak a horvát és tót királyságok képviseletét legközelebb ismét összehivni, az 1867. ápril 11-dikéről kelt kir. leiratunkkal Zágráb sz. kir. városunkba egybehivott országgyűlést ezennel föloszlatottnak nyilvánítjuk.»
A kir. leirat b. Kussevich Emil ellenjegyzésével volt ellátva.
Ugyanazon napon ő felsége Fiume és kerülete közönségéhez kir. meghivó levelet küldött, hogy a magyar országgyűlésre képviselőt válaszszanak. A kir. meghivó levél Andrássy Gyula gr. ellenjegyzésével volt ellátva.
A magyar országgyűlés képviselőházának junius 6-dikán tartott ülésében az elnök bemutatta a fiumei kerület országgyűlési képviselőjének, Radich Ákosnak, megbizó levelét.
