A KORONÁZÁS ELŐTT ELINTÉZENDŐ TÖRVÉNYJAVASLATOKRÓL.
A KORONÁZÁS ELŐTT ELINTÉZENDŐ TÖRVÉNYJAVASLATOKRÓL.
Legnevezetesebb volt azon kérdés – irja Lónyay Menyhért 1867. április 21-dikén naplójában – miként igtattassék törvénybe a hatvanhetes bizottságnak az országgyűléstől már elfogadott munkálata.
Andrássy mindig a mellett volt, hogy törvényjavaslat alakjába kell önteni, én azonban kételkedtem benne, hogy ez gyorsan keresztülvihető. Az április 14-dikén tartott értekezleten Eötvös is Andrássy nézetére tért, s ennélfogva elvégeztetett, hogy stiláris változtatásokkal az egész jöjjön be a törvénykönyvbe. Engem bíztak meg, beszéljek a szerkezet elkészítése végett Csengeryvel. Csengery fölhivásomra azt mondta, hogy ő nem tehet semmit, Deák műve, beszéljek vele, csak ha ő kivánná, fogna hozzá.
Elmentem Deákhoz. Azon nézetben volt, hogy jobb volna az egészet csak azután törvényjavaslatba foglalni, miután a Reichsrath már elfogadta; de ha kivánjuk, dolgozza ki Horváth, Tanárky és Csengery.
16-dikán volt azután tanácskozmány, melyre Csengeryt is meghivtuk; ő azonban egyenesen megtagadta közreműködését. Nézete szerint az egész javaslat módosítandó a szerencsétlen horvát határozat következtében, s egész sorát adta elő az ide vonatkozó dolgoknak.
18-dikán ismét voltam Deáknál. Ez nap már sokkal jobb kedvben találtam. Az előbbi látogatásom alkalmával mindent komoly színben látott. Úgy látszik, igen hatott reá Riegernek a prágai országgyűlésen tartott beszéde. A cseh agitatiót komolynak hiszi, minthogy a nagybirtok is pártján van. De aggódott a németek miatt is, kik a Reichsratban akadékoskodni fognak, s elijesztik a mi pártunkat. De különösen aggódott a fiumei kérdés miatt. Azon alternativát állította föl, hogy vagy a horvátok kedvéért nem döntetik el a kérdés, s ez esetben a mi pártunkkal gyűl meg a baj, s a miniszterium könnyen kisebbségbe jut; vagy eldöntetik a fiumei kérdés, s ez esetben a horvátok nem jönnek el koronázni.
18-dikán már kedvezőbbnek látta a helyzetet. A háborus viszonyok miatti aggodalma is szűnt. Belement az antecoronationalis czikkek definitiójába. Nézete szerint négy ily törvényjavaslatra van szükség:
1. A nádori hatáskör. Törvény által ki kellene mondani, hogy a 78nádornak a fejedelmi jogok gyakorlatára vonatkozó hatásköre felfüggesztetik, s addig is, míg a nádori hatáskör törvény által meg lesz határozva, nádor nem választatik.
2. Az országgyűlés föloszlatását illetőleg ki kellene mondani, hogy a koronának jogában áll az országgyűlést föloszlatni; de oly időben, hogy a költségvetést még az összehivandó új országgyűlés elé lehessen terjeszteni.
3. A hadügyi hatáskörre és az ő felsége személye melletti miniszter ellenjegyzésére vonatkozó pontokra azt kellene kimondani, a mi a honvédelmi miniszter kinevezésénél mondatott, hogy ő felségének a hadsereg egységes vezetésére és vezényletére vonatkozó jogai épségben tartása mellett ezen pontok mindaddig érvénybe nem lépnek, míg a védrendszer törvényesen meg nem állapíttatik.
4. A nemzetőrségi törvényre vonatkozólag ki kellene mondani, hogy mivel a védelmi rendszer úgy is a törvényhozás útján fog szabályoztatni, a nemzetőrségi törvény nem foganatosítandó.
19-dikén megirtam Andrássynak Bécsbe mindazt, a mit Deák mondott.
Ma, 21-dikén, jött hire, hogy Eötvös levelet kapott Andrássytól. Elmentem hozzá. A levél szerint a Reichsrath május 20-dikára jön össze. A hatvanhetes munkálat nem fog neki átadatni. A trónbeszédben fog elmondatni a Magyarországgal sikerült egyesség, s ennek egyes pontjai megérintetnek. Erre a németek válaszolnak, s azután a koronázáshoz meghivatván, elnapolja magát a Reichsrath, s csak akkor megy bele a hatvanhetes munkálat tárgyalásába, ha az inaugurale diploma következtében már fait accompli előtt fog állani. Mint Andrássy irja, a Reichsrathnak sok nevezetes tagjával értekezett, kiknek legnagyobb része megtörtént ténynek kivánja tekinteni a hatvanhetes munka elveit.
Levele szerint most várja a bánt, a kivel meg kell küzdenie.
Egyébiránt ő felsége kész arra, hogy ha a horvátok nem küldenek a koronázásra követeket, meghivja Fiumét, s megtartja a koronázást.
Bécs, május 5. Andrássy, midőn Bécsből megjött, mondá, hogy ő fölségének az a kivánsága, hogy mi hárman, ő, Eötvös és én menjünk fel Bécsbe.
Eötvös május 2-dikán indult, Andrássy meg 1-én, magával vivén a hatvanhetes munkálatot törvényjavaslat formájában, mint azt az április 30-dikán tartott miniszteri conferentiánk megállapította. Ugyancsak magával vitte az általam szerkesztett négy antecoronationalis törvényjavaslatot, a melyek közül kettőt Deák stilariter átidomított.
Május 2-dikán reggel Deákhoz mentem volt, hogy vele consultáljak 79az 1847/8:III. t.-cz. tárgyában. Ott volt Horváth is a hatvanhetes munkálat törvénynyé átidomításának exordiumával, a melyet én hoztam föl ide Bécsbe.
Buda, május 17. Jegyzeteimben nagy a hézag. Gyakran annyi időm sem volt, hogy fölbonthattam volna magán leveleimet. Ma is már későre járván az idő, csak a nap eseményeit jegyzem föl.
Valahára tehát előterjesztettük a háznak az antecoronationalis javaslatokat. Nagyot vártak a tigrisek; most a kákán kell csomót keresniök.
Tegnap reggel conferentiánk volt Gorovénél a párt fejeivel, értve az egész párttal. Vita nélkül fogadták el a törvényjavaslatokat. Deák is jelen volt, s támogatta azokat, noha úgy tetette magát, mintha most hallaná először. Pedig dehogy nem látta; hányszor vittem hozzá a formulázott javaslatokat, a melyeket én készítettem, s hányszor volt egy és más kifogása.
