A KÜLDÖTTSÉGEK KÖZÖS MEGÁLLAPODÁSAIRÓL AZ ÁLLAMADÓSSÁG ÉS A QUÓTA TÁRGYÁBAN.
A KÜLDÖTTSÉGEK KÖZÖS MEGÁLLAPODÁSAIRÓL AZ ÁLLAMADÓSSÁG ÉS A QUÓTA TÁRGYÁBAN.
A magyar országos küldöttségnek 1867. szeptember 16-dikán tartott ülésében Lónyay Menyhért pénzügyminiszter jelentést tett azon tárgyalásokról, melyek az államadóssági ügyre vonatkozólag a magyar korona országai és ő felsége többi országai miniszteriumai közt folytak, s előterjesztette e tárgyalások eredményét. A küldöttség jegyzőkönyve közli Lónyay jelentését és előterjesztését.
A küldöttség szeptember 17. 18. és 19-dikén folytatta és befejezte a tanácskozást a miniszteri előterjesztés fölött. A 19-dikén tartott ülésben az elnök bejelentette a birodalmi tanács küldöttségének azon kivánságát, hogy válaszszon a magyar küldöttség egy kisebb számú albizottságot, mely a másik féltől választandó albizottsággal a miniszteri előterjesztés fölött eszmecserébe bocsátkozzék. A magyar küldöttség teljesítette e kivánságot, s a «minden utasítás nélkűl s az egyéni nézet nyilváníthatásának teljes 232biztosításával kiküldendő albizottságba» megválasztotta gr. Szécsen Antalt, gr. Zichy Ferenczet, Ghyczy Kálmánt, Somssich Pált és Trefort Ágostont.
A magyar küldöttségnek szeptember 23-dikán tartott ülésében, miként az ülés jegyzőkönyvében olvashatni, Lónyay jelentette, hogy a két albizottság három ülésben folytatott eszmecserét, s hogy az első ülés alkalmával nyilvánult nézetek tekintetbe vételével «a két miniszterium első előterjesztésének alapján egy második, azaz módosított előterjesztést tett, a mely az albizottság nézeteivel találkozván – Ghyczy Kálmán bizottsági tag kivételével, a ki a tárgyalások jelen stadiumában még nem tartja elérkezettnek az időt, melyben e kérdés iránt megállapodás történhessék, s eltekintve attól, hogy a birodalmi küldöttség alválasztmánya a miniszteri előterjesztés 5-dik pontjában foglaltakra nézve oda nyilatkozott, hogy ő a függő államadósságnak a jövő évi budgetben kilátásba helyezett fedezési módjáról a birodalmi tanács irányában javaslattételre a küldöttséget illetékesnek nem tekintheti – kimondatott, hogy az alválasztmányi tagok, mint egyének, e miniszteri előterjesztésben foglalt pontokat a teljes küldöttségek figyelmébe ajánlhatóknak ismerik».
A magyar küldöttség ezután tárgyalta a quóta kérdését, s megállapodásait a következő határozatban foglalta össze:
Miután a magyar országos küldöttség értesíttetett, hogy ő felsége többi országainak küldöttsége az utolsó nyilatkozatában foglalt javaslattól eltért, s habár feltételesen, elfogadta, hogy azon arány, melyben a magyar korona országai és ő felsége többi országai az 1867-diki XII. törvényczikkben közöseknek ismert államügyek költségeihez ezentúl járulandnak, a magyar korona országaira nézve 30 és ő felsége többi országaira nézve 70 százalékban, 10 évi időszakra állapíttassék meg: nem tartja az országos küldöttség, már az idő előhaladása miatt is, szükségesnek, a birodalmi tanács küldöttségének szeptember 14-dikén kelt ujabb jegyzőkönyvében tett ellenvetésekre felelni, s az indokok taglalása és czáfolásába ereszkedni, melyek az ezen jegyzőkönyvben ajánlott javaslat mellett hozattak föl, a melytől ő felsége többi országainak küldöttsége maga is elállott; hanem azon óhajtástól vezéreltetve, hogy a közös költségek aránya ügyében közös javaslat jöjjön létre, az ő felsége többi országainak küldöttsége által kikötött feltételek fölött a határozást az országgyűlésnek tartva fenn, a magyar korona országai részére a 30, s ő felsége többi országaira nézve a 70 százaléknyi arányt, mind a mellett, hogy az nagyobb terhet ró az országra, mint a mennyivel eddig járult a pragmatica sanctióból folyó közös terhekhez, 233késznek nyilatkozik a mindkét részről szintén elfogadott 10 évi időszakra, a magyar országgyűlésen javaslatba hozni. Azon reményben teszi ezt a magyar országos küldöttség, hogy a birodalmi tanács által is ez arány fog megállapíttatni, s egyidejűleg a még függőben lévő kérdések, a melyekre nézve ő felsége többi országainak hozzájárulása kivántatik, egész összegökben az 1867. XII. törvény értelmében kedvező megoldást nyernek, s ezáltal és a visszanyert önkormányzat folytán az ország anyagi ereje, azon 10 év alatt, melyre az arány megállapíttatik, emelkedni fog.»
E határozat ellen Ghyczy Kálmán különvéleményt terjesztett elő, a melyben kijelentette, hogy a közvetett és közvetlen adókból befolyt brutto bevételeket tartja az adóképesség leghívebb mértékének, nem pedig e bevételeknek netto számítását, mint a mely a több millióra terjedő behajtási költségeknek átvizsgálását, a különböző országok helyi körülményeinek tekintetbe vételét, összehasonlítását teszi szükségessé, s ezeknek nehézsége miatt biztos eredményre nem vezet. Ehhez képest a közösügyi költségek arányát az említett adókból az 1860–1865 évek alatt befolyt brutto bevételeknek átlaga szerint a magyar korona országaira nézve 28.052, ő felsége többi országaira nézve 71.948 számokban vélte megállapítandónak.
A magyar küldöttség szeptember 23-dikán estve tartott ülésében tárgyalta a miniszteriumnak az államadósságra vonatkozó ujabb előterjesztését.
A két miniszteriumtól megállapított és Lónyaytól szeptember 16-dikán a magyar küldöttség elé terjesztett eredeti pontozatok ezek voltak:
«1. Az államadósságokra nézve a két pénzügyi miniszter legfeljebb 1868-dik évi május 1-éig az illető törvényhozó testületeknek egy közegyetértéssel szerkesztett előterjesztvényt teend azon czélból, hogy a jelenlegi különböző adóssági czímekből származó tételek egységes évjáradéki adóssággá (Rentenschuld) lehetőleg széles mérvben változtassanak át, az eddigi kamatélvezet alapján és a fenálló törlesztési járadékoknak kivihető elenyésztetésével.
«2. Egyébiránt már most megállapíttatik, hogy a két pénzügyi miniszter, mindenik saját törvényhozása elé oly egyenlő alapokon nyugvó törvényjavaslatot terjesztend, mely szerint az államadósság szükségletének fedezésére a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok évenkínt 23425 millió forintot tevő előzetes megterheltetést vállaljanak, és a fenmaradt teherrészlet ezek és a magyar korona országai közt akképp osztassék fel, mint 70 áll 30-hoz. Ezen elvek szerint fog a fenálló kötelezettségek fedezésére szolgáló 1868-diki szükséglet az illető költségvetésekben a jövő évre előiratni.
«3. Hogy mindkét félre nézve, az államadósság fejében teljesítendő fizetési kötelezettség végleg és szám szerint meghatároztathassék, egy vegyes küldöttség fog alakíttatni, mely az államadósságot ellenőrző bizottság eddigi kimutatásainak alapján az államadósságok 1867-dik évi deczember 31-dikei állapotát kiszámítandja és az összes hitelkönyveket akképp zárandja be, hogy kapcsolatban a különböző teherczimeknek az első pontban említett egységes évjáradéki adóssággá történendő átváltoztatása után, és a második pontban kifejezett hozzájárulási arány szerint mindkét félnek meghatározott és többé semmi változás alá nem jöhető évi járuléka kitünjék.
«4. A mennyiben a fentebbi határozmányok folytán az 1868-dik évben, mind a magyar korona országainak, mind ő felsége többi országainak budgetjében hiány mutatkoznék, ezen átmeneti év hiánya közös pénzügyi műtét (Creditoperation), még pedig a függő adósság nevelése által fedezendő. Ezen adósságszaporulat a két fél által azon arány szerint viselendő, mint áll 70:30-hoz.
«5. Azonban határozottan megállapíttatik, hogy az 1869-dik évi január 1-től fogva rendes viszonyok között az államszükségleteknél ilyen hiánynak s a deficit hasonló módon fedezésének nem szabad előfordulnia; sőt mind két részről minden erővel arra kell törekedni, hogy, az államadósságok conversiójának keresztülvitele folytán, az adóképesség emelése és ennek mind a magyar korona országaiban, mind ő felsége többi országaiban igazságos igénybe vétele mellett, s végre az államkiadások lehető apasztása által, az egyensúly a bevételek és kiadások között helyre állíttassék.
«6. Az állampénzügy fenálló jótállása a földtehermentesitési adósságokra nézve érvényben marad; azonban mindkét miniszterium számára határozottan fentartatik azon jog, hogy az igazgatása alatti területek földtehermentesítési kötvényeinek újévi járadéki kölcsönné leendő részletes vagy egészbeli átváltoztatását alkotmányos úton eszközölhesse, mely esetben az ebből eredő államadóssági évjáradék többlete az illető ország által lesz fedezendő.
«7. Ha mindazonáltal akár a magyar korona országainak, akár ő felsége többi országainak pénzügyi vezetése azon helyzetbe jönne, hogy saját szükségletét a rendes jövedelmekből nem fedezhetné, és ennélfogva saját 235költségei vagy a közösügyi kiadások fedezése végett a birodalmi államhitelt kivánná igénybe venni: ez esetben azt csak a másik fél alkotmányos beleegyezése folytán teheti, és ha ezen beleegyezés bekövetkezett is, az ily kölcsönből eredő kamattöbblet kizárólag az illető rész terhére esik.
«8. A mi azon rendkivüli szükséglet fedezését illeti, mely a közös védelem czéljából igényeltetik, ha annak fedezése a két fél rendes budgetjéből ki nem telik, ezen összegek közös pénzügyi műtét által is fedezhetők, azonban csakis a birodalmi tanács és a magyar országgyűlés beleegyezése után; az ekképpen támadt terhek azon arány szerint lesznek viselendők, mint áll 70:30-hoz.
«9. Azon függő adósság állandósítására nézve, mely államjegyekből áll, a két miniszterium között külön határozmányok fognak keletkezni és 1868-dik évben az ez iránti javaslatok a törvényhozások elé terjesztetni.
«A két képviseleti testületnek egy további, közösen megállapítandó törvényjavaslat fog előterjesztetni az államadósságoknak az állampénzügyminiszter általi kezelésére és a kezelés alkotmányos ellenőrzésére vonatkozólag.
«10. Az állampénzügy activáinak igazságos felosztása és felszámítása végett külön leszámoló bizottság (Liquidirungs-Commission) alakíttatik. Azonban már előre megállapíttatik, hogy a kivetett adókból 1868. év végével fenmaradt activ hátralékok az adó beszedésére illetékes pénzügyi hatóság javára esnek, minden további beszámítás nélkül.»
A módosított ujabb előterjesztés így szólott:
«1. §. Az 1868-dik évre megállapíttatik, hogy fentartva a netaláni számítási tévedések kiigazítását, az államadóssági szükségletből, mely a kamatoktól járó jövedelmi adónak s a sorsjegykölcsönöknek levonása után 145,339,017 frtra számíttatik, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok 100,237,312, a magyar korona országai pedig 36,101,705 forintot vesznek át. Az ezen ösz-szükségletben foglalt 62,376,387 forintnyi, ezüstben teljesitendő fizetéseket a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok 46,877,801 forint, a magyar korona országai 15,492,586 forint erejéig viselendik.
«2. §. A fentebbi összegek végleges megállapítására vegyes bizottság küldetik ki, mely, az eddigi államadósság-ellenőrző bizottság kimutatásainak alapján, az adósságnak 1867 végén való állását kiderítendi s az összes hitelkönyveket bezárandja. Ha ez alkalommal az 1868-diki államköltségvetésbe felvett államadósság mennyiségére vonatkozólag módosítás tünnék 236ki, akkor a két fél járulékai is oly arányban módosulnak, a mint fentebb kiszámíttattak.
«3. §. 1869-től kezdve a magyar korona országai az 1867. deczember hó végével fenmaradó s az 1868-dik évi költségvetésbe befoglalt államadósságok kamatainak fedezéséhez 29,100,000 forintnyi állandó, további változás alá nem eső évi járulékot fizetnek, ebből 12,000,000 frtot érczpénzben. Ha azonban az előbbi §-ban fentartott bizottsági átvizsgálás által az államadósságnak 1867 végén való állására nézve lényeges tévedés mutatkoznék, akkor az itt megállapított állandó hozzájárulási összeg is e különbözetnek megfelelőleg lesz helyreigazitandó, s ennél azon felosztási arány veendő mérvül, mely kiszámításánál alapul szolgált.
«4. §. Egyszersmind egyességileg megállapíttatik, hogy 1868. május 1-jéig törvényjavaslat terjesztessék elő alkotmányos tárgyalás végett, mely által a jelenleg létező különféle adóssági czímek lehetőleg kimeritő módon egységes járadék-adóssággá változtattassanak át, s a pénzügyeknek tőkevisszafizetések általi terheltetése lehetőleg kevesbíttessék. A mi azon adósságczimek tőkevisszafizetéseit illeti, melyek természetöknél fogva ily egységes járadékadóssággá átváltoztatásra nem alkalmasak, ezekre nézve törvényesen megállapítandó, hogy a visszafizetésökre megkivántató összegek jövőbeli egységes járadékadóssági kötvények kibocsátása által szereztessenek évenkint be, s hogy az ezen pénzszerzésből származó tehertöbbletet a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok vállalják el, s hozzá a magyar korona országai által csak évenkinti 1,150,000 forintnyi állandó összeg fizettessék, s ebből 150,000 frt ezüstben, ellenben minden, e törlesztések folytán eleső kamatoknak, valamint a státusadóssági kamatszelvények és sorsjátéknyeremények után fizetendő adóknak is a birodalmi tanácsban képviselt országok javára kell esniök.
«A fentebbi, ezüstben járó 150,000 frt által azonban a földhitelintézettel kötött s mintegy félig magyar uradalmakra bekebelezett államjószágkölcsön határoztatik törlesztetni, melynek kamatai a 3. §-ban megállapított állandó évjáradékban benfoglaltatnak.
«A magyar uradalmaknak ezen bekebelezett kölcsön alóli teljes felszabadulása után tehát ama 150,000 frtnyi, ezüstben járó fizetés megszünik, s a tervszerű törlesztés vagy az egész kölcsönnek korábbi visszafizetése szerint, az évi kamatjáradék is az államjószág-kölcsön kamatainak Magyarországra eső részéhez képest kevesbítendő.
«A magyarországi pénztárakban elhelyezett biztositékokat és letéteményeket annak idején a magyar pénzügyi igazgatás fogja visszafizetni. Az ezekért járó kamatok azonban a 29,100,000 frtnyi állandó évjáradékban 237benfoglaltatnak, s a mennyiben a fizetés Magyarországban történik, ezen összegbe beszámítandók.
«5. §. A mennyiben a fentebbi határozatok alapul vétele mellett a két fél 1868-diki budgetjeiben hiánylat fog mutatkozni, e hiánylat ezen átmeneti évre nézve közös hitelművelet által fog fedeztetni, mely a függő adósság szaporitásában álland, s ez adósságszaporítás költségeit a két fél azon arányban viselendi, a melyben mindegyikök hozzájárulási hányadával hátramaradt.
«6. §. De határozottan megállapíttatik, hogy 1869. január 1-jétől kezdve a két pénzügyi kormányzat vezérelvét a bevételek és szükségletek közti egyensuly helyreállításának kellend képeznie.
«Ha mindamellett a birodalmi tanácsban s a magyar országgyűlésen képviselt országok pénzügyi kormányzatai közül valamelyik oly helyzetbe jutna, hogy szükségletének vagy hozzájárulási kötelezettségeinek fedezését a rendes jövedelmi forrásokból kiteremteni nem birná, akkor az erre megkivántató rendkívüli forrásokról saját hitelére köteles gondoskodni.
«7. §. Midőn mindkét fél érdekében, s különösen oly szükségletek fedezésére, melyek a pragmatica sanctio értelmében a közös ügyekhez tartoznak, rendkívüli kiadások teendők, s netalán czélszerűnek mutatkozik ezekre, az 1867-diki XII. törvényczikk 56. és 57. §-ai értelmében, a két törvényhozás (birodalmi tanács és országgyűlés) jóváhagyásával, új kölcsönt közösen venni fel: ily esetekben a kamatok, és az esetre, ha tőkevisszafizetés volna kikötve, ez utóbbi is, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok s a magyar korona országai között azon arányban fognak megosztatni, a mely a kölcsön fölvételekor a pragmatica sanctióból folyó közös ügyek költségeinek födözéséhez járulásra nézve fenáll.
«8. §. Az államjegyekből álló függő adósságra nézve mindkét fél közös jótállása fentartatik. Az ezen adósság szaporítására, valamint jövőben a megalapítására (Fundirung) szolgáló rendszabályok csak a két miniszterium kölcsönös beleegyezésével s a két törvényhozás (birodalmi tanács és országgyűlés) jóváhagyása mellett jöhetnek létre.
«9. §. Mind a magyar korona országainak, mind ő felsége többi országainak tetszésökre hagyatik államadóssági kamatjáradékukat adóssági kötvények törlesztése vagy készpénzbeli tőke-visszafizetés által csökkenteni. A törlesztett adósság-összeg kamatainak megfelelő összeg ez esetben a törlesztő pénzügyi kormányzat hozzájárulási tartozásából levonatik.
«10. §. A mi azon kötelezettségeket illeti, melyek a vasuttársulatokat illető szerződésszerű biztosítékokból származnak: ezeket a birodalmi tanácsban képviselt országok s a magyar korona országai közül azon fél viseli, 238a melynek területén feküsznek a vasutak; s ennek megfelelőleg azon visszafizetések is, melyek netalán valamely társulattól az eddigelé nyert előlegek fejében járnak, ugyanazon országokat illetik.
«A mindkét fél területét átvágó vasutakra, névszerint a déli-, az állam-, s az építendő kassa-oderbergi vonalakra, továbbá a dunagőzhajózási társaságra vonatkozólag külön egyezmény fog köttetni.
«11. §. Külön leszámolási bizottság küldetik ki megvizsgálni és megállapítani a központi pénzügyek követelései tételeit, melyek – az adóhátralékokat és az előbbi §-ban említett vasuttársulatok iránti követeléseket kizárva – az 1867. évi deczember hó utolsó napján már lejárt s még ki nem vett kamatok és tőkevisszafizetések fedezésére vannak határozva.
«12. §. Mind a birodalmi tanácsban képviselt országok, mind a magyar korona országai kötelezik magokat a közös kiadási és az államadóssági járadékok fedezésére: havi bevételeik egy részletét, mely ezen bevételekhez oly arányban van, mint összes járadékuk összege az illető évi kiadási budgetjök főösszegéhez, minden hóban beszolgáltatni.
«Ha a havi részletek összlete ama hozzájárulási tartozás összegét nem érné föl: kötelezik az említett országok magokat, a különbözetet, bevételeikre való tekintet nélkül, teljesen beszolgáltatni, és pedig oly időközökben, hogy a közös pénzügyi háztartás fenn ne akadjon.
«Ez esetben a közös pénzügyminiszter, a magyar korona országainak vagy ő felsége többi országainak pénzügyminiszterével kellő egyezményre fog lépni.»
A miniszteriumnak ezen ujabb előterjesztésére az országos küldöttség a következő határozatot hozta:
«A fölolvasott pontozatokat, melyek a két miniszterium közt folytatott hosszas tárgyalások, s az ő felsége többi országainak küldöttségével tartott értekezések eredményei, olyanoknak találja a magyar országos küldöttség, hogy azok alapján, az 1867. XII. t.-cz. által kikötött föltételek alatt és módon, s azon reményben, hogy az idézett törvényben érintett egyéb kérdések is, a melyek a két fél kölcsönös beleegyezésével intézendők el, egész összegükben, azon törvény szellemében, s a jogok és érdekek kölcsönös méltánylása alapján egyidejűleg kedvező megoldást nyernek, a magyar korona országai és ő felsége többi országai közt, az államadósságokra nézve végleges eredmény jöhet létre. Midőn e szempontból a magyar országos küldöttség, mely e tárgyban javaslatot készíteni hivatva nincsen, az érintett miniszteri pontozatokat az országgyűlés figyelmébe ajánlandóknak véli, nem mulaszthatja el kiemelni azon rendkívüli anyagi és erkölcsi hasznot, 239mely az államadósságok kérdésének oly alapon, a mely Magyarország pénzügyi rendszere önálló kifejtését lehetővé teszi, végleges elintézéséből s ez által a kiegyezési mű szerencsés betetőzéséből az országra hárul.»
E határozat ellen Ghyczy Kálmán különvéleményt terjesztett elő. E szerint «a miniszterium előterjesztése tudomásul vétetvén, ő felsége többi országai küldöttségének annak folytán teendő nyilatkozata az előleges értekezés eredményekint terjesztessék az országgyűlés elé azon vélemény kiséretében, hogy:
1. Az országgyűlés az államadósságok után elvállalandó évi járulék és így a miniszterium előterjesztése iránt csak akkor határozzon, ha ő felsége többi országainak törvényhozása a közösügyi törvény iránt annak értelmében nyilatkozván, azon törvény 18. §-a rendeletének is elég lesz téve.
2. Az országgyűlés akkor is a miniszterium előterjesztése iránt csak a kötendő egyezményektől még függőben levő egyéb államügyek elintézésével egyidejűleg, ezen egyezmények concret eredményeinek tekintetbe vételével, határozzon.
3. Az országgyűlés bízza meg a miniszteriumot azzal, hogy azon okokat, melyek igénylik, hogy ő felsége többi országai az államadósságokból – a magyar országgyűlés által e részben felállított jogi szemponttól el is tekintve – minden esetre előzetes terhet vállaljanak, az állami központi hivataloknál létező, e végre szükséges adatoknak átvizsgálásával kimerítőleg tanulmányoztatván, ezek iránt az országgyűlésnek kellő tájékozást szerezzen.»
Szeptember 25-dikén a két küldöttség közös, záró ülést tartott.
A birodalmi tanács küldöttsége kijelentette, hogy az államadósságok és a közösügyi költségek arányának kérdéseit egymástól elválaszthatatlannak tartja, s így az esetben, ha az államadósság ügyében egyesség nem jönne létre, a küldöttségnek a közösügyi költségek aránya tárgyában teendő nyilatkozata mint nem történt tekintendő.
Az államadósságok tárgyában a két niniszteriumtól megállapított pontozatokról a birodalmi tanács küldöttsége azt tartotta, hogy az általa képviselt országoknak alig igazolható és tulságos megterhelésével járnak. «Mindazáltal a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttsége, hogy az álladalmi viszonyok végleges rendezését és ezzel együtt az oly káros provisorium mellőzését lehetségessé tegye, késznek nyilatkozik a miniszteri egyezvények 1. 2. 3. és 4. czikkelyei elfogadását a birodalmi tanácsnak azon feltevés mellett ajánlani, ha egyrészről a kikötött járulékoknak a 2402. és 4. czikkelyben érintett kiigazitása csakis a költségvetésben felsorolt egyes tételek számszerinti kiigazítására vonatkozik, és másrészről a szelvény- és nyereményadó meghatározása kizárólag a birodalmi tanácsot illeti. Egyuttal a 3. és 4. czikkelyben foglalt határozmányok felvilágosításául kijelentetik, hogy a birodalom két felének az 1. és 3. czikkelyben kikötött járulékai oly módon számíttattak ki, miszerint az öszszükségletből a birodalmi tanácsban képviselt országok terhére 25 millió forint levonatott, és a maradék a birodalmi tanácsban képviselt országok és a magyar korona tartományai között oly arányban osztatott fel, a minő arányban áll a 70 a 30-hoz.»
A pontozatok 5. czikkelyében foglalt módról a küldöttség nem tartotta magát illetékesnek nyilatkozni, s arra nézve föntartotta a birodalmi tanácsnak a tökéletesen szabad elhatározást. Határozottan elismerte azonban, «hogy azon esetben, ha a birodalmi tanács a hiány ilyképpeni fedezéséhez nem adná megegyezését, a magyar korona országai föl lesznek jogosítva, hogy az államadósságokhoz való járulékot 1868-ra csak azon összeg erejéig szolgáltassák, mint az a 3. és 4. pontban a későbbi évekre van megállapítva.»
A többi czikkelyhez beleegyezését adta a küldöttség.
«A közösügyi költségek arányát illetőleg a küldöttség késznek nyilatkozott arra, hogy a birodalmi tanácsnak a következő megállapodásokat ajánlja:
«1. A vámilleték tiszta jövedelme közösnek nyilváníttatik. Belőle mindenekelőtt az adó-visszatérités fedeztetik a közös vámvonalon túl kiszállított megadóztatott tárgyakért, a maradék pedig a közösügyek költségeinek fedezésére fordíttatik.
2. A közös ügyek költségeihez, a mennyiben a vámjövedelmek által nem fedeztetnek, a birodalmi tanács által képviselt országok 70%, a magyar korona országai pedig 30%-ot szolgáltatnak.
3. E megállapodások 10 évi időtartamra szólnak, t. i. 1868 január 1-sejétől 1877 deczember utolsójáig.»
Ez után a magyar országos küldöttség nevében Sennyey Pál br. jelentette, «hogy e küldöttség a pragmatica sanctióból folyó közös államügyek aránya és az államadósságok kérdését utasításához képest külön vevén tárgyalás alá, miután az első tárgyban ő felsége többi országai küldöttségével hosszasan egyezkedett, az államadósságok ügyében pedig a két miniszterium közt folytatott tárgyalások eléje terjesztettek, s ezek alapján ő felsége többi országai küldöttségével is értekezett: az előbbi 241tárgyban javaslatát, s az utóbbira nézve a két miniszterium közt folytatott tárgyalások és a küldöttségek közt tartott értekezések eredményei fölött véleményét külön határozatokba foglalta.»
Sennyey b. fölolvasta a magyar küldöttségnek szeptember 23-dikán a közös költségek arányára nézve és az államadósság ügyében hozott határozatait.
A közös ülés jegyzőkönyvének ez után következő utolsó pontja így szól: «A két küldöttség a fölolvasott jegyzőkönyvekből örömmel győződött meg a felől, hogy mindkét nagyfontosságú tárgyban, mely felett a két küldöttség közt egyezkedések folytak és illetőleg értekezések tartattak, a leglényegesebb pontokra nézve közös megállapodás és véleményegység jött létre.
E megállapodások mindkét küldöttség részéről oly uton és módon, melyet utasításaik és törvényeik eléjök szabnak, az illető törvényhozások elé lesznek terjesztendők.»
