A LŐRE NEM ESIK FOGYASZTÁSI ADÓ ALÁ.
A LŐRE NEM ESIK FOGYASZTÁSI ADÓ ALÁ.
A képviselőház 1868. junius 26-dikán tartott ülésének napirendjén volt a bor- és húsfogyasztási adóról szóló törvényjavaslat.
Lónyay Menyhért pénzügyminister okát adta, miért kivánta, hogy e törvényjavaslat intézkedései csak a folyó év végéig maradjanak érvényben, holott a többi ilyen adónem érvényére nézve a jövő év vége állapíttatott meg. A bor- és a húsfogyasztásra nézve rendesen egész évre szoktak a szerződések köttetni, ennél fogva azokat ezen év folytán megsemmisíteni és újabb egyezkedéseket megkisérleni nem lehet kedvező az államjövedelemre nézve, s ez egyébkint is sok nehézséggel járna. Ez a főoka, miért nem hozta javaslatba már ez évre a reformokat, a melyeket létesíteni szándékozik. Elmondotta azonban tervezett reformjait, a melyek a jövő év kezdetén lépnének életbe. Ezek egyike arra vonatkozott, hogy a termelők a maguk saját házi szükségökre bizonyos mennyiségű bort, pl. a kisebb termelők 5 akót, a nagyobb termelők 15 akót adómentesen használhassanak.
A törvényjavaslat 1. §-ára nézve a központi bizottság a következőszöveget ajánlotta: A pénzügyminiszter fölhatalmaztatik, hogy a bor- és húsfogyasztás iránt jelenleg fönálló rendszabályokat és árszabásokat 1868. évi deczember 31-dikéig érvényben és hatályban tarthassa.
Vadnay Lajos és Horváth Lajos a bortermelő szölősgazdák szegényebb osztálya sorsán való enyhítés, s ez által hazánk egyik jelentékenyebb jövedelmi ága, a bortermelés érdeke tekintetéből azt indítványozták, hogy az 1. §. után a következő új §. iktattassék a törvényjavaslatba:
2. §. Kivétetik mindazáltal a szőlő-törkölyre öntött vízből készített, s a bortermelő szőlős gazdák és ezek napszámosai által használtatni szokott lőre, mely fogyasztási adó alá nem esik. Nehogy azonban ezen mentesség az államkincstár adójövedelmét csökkentő visszaélésekre szolgáltasson alkalmat, a lőre-fogyasztási adómentesség csupán a bortermelő szőlős gazdák, ezek családtagjai és napszámosai használatára, és csak a szüreteléskor általok eleve bejelentendő szükséges mennyiségre érthető.»
389Deák Ferencz: T. ház! Azon módósítányt, melyet két képviselő a lőrére, vagy, mint némely vidéken hivják, zsigerre nézve előterjesztett, én is pártolom, pártolom pedig két szempontból: először azért, mert csakugyan a legszegényebb munkás nép érzi annak hasznát a nélkül, hogy az állam tetemes kárt szenvedne; másodszor pedig, a mennyire én ismerem a dolgot – pedig hiszen minálunk is igen sok bor terem, nálunk is készítenek lőrét – az tulajdonképp nem bor, az nem egyéb, mint a törkölyre öntött víz, nem tartom pedig igazságosnak, hogy még a vizet is megadóztassuk. Hogy pedig az nem bor, e tekintetben mernék hivatkozni az egyházi rendre, mely megmondhatja, hogy a lőrét consecrálni sem lehet, pedig minden bort lehet consecrálni. (Derültség.)
Engem nem tartóztat azon tekintet sem, hogy szerződések vannak már kötve az év végéig, mert mindezen szerződések az indemnity ótalma alatt és a törvényhozás rendelkezési jogának föntartása mellett köttettek. Ha akár egészben, akár részben a törvényhozás változtatásokat tesz, ezek a szerződések által nem lehetnek kivihetetlenekké. Arról is meg vagyok győződve, hogy ha valamelyik bérlő lemondana is a szerződésről, mert a lőrével azt hiszi, hogy veszt: bizonyos, hogy újra kiadják árendába és vagy az vagy más épp úgy kiveszi.
Az, hogy bizonyos percent szabad bevitel engedtessék a borból, igen czélszerű intézkedés lesz, és óhajtva várjuk, hogy a miniszter úr jövőre ily javaslatot terjeszszen elő. Ha a percent lenne kevés, vagy ha csak átalában percentualis engedelem adatnék, az ismét nem a szegény népen segítene. Azért bizonyosan fog a miniszter oly módot kigondolni, hogy úgy a fogyasztókon, mint a termelőkön egyaránt az állam tetemes károsodása nélkül segítve legyen.
De addig, mig ez megtörténik a borra nézve, ne adóztassuk meg a vizet, és mondjuk ki, hogy a lőre megadóztatását a ház nem akarja. Pártolom a módosítványt. (Helyeslés.)
Lónyay Menyhért pénzügyminiszter előadta, hogy a miniszterium a törvényhozás hozzájárulásának föntartásával kötötte ugyan meg a szerződéseket, ha azonban nevezetes változások tétetnének a fönálló rendszeren, ez mégis támasztana bajokat, mert új szerződések kötésének szüksége állana elő. Vadnay és Horváth indítványát méltányosnak tartotta; de figyelmeztette a házat, hogy minden ily intézkedésnél szigoruan meg kell határozni a korlátokat, a melyek közt a kedvezmény megadandó, «s ámbár 390a lőréről azt mondják, hogy víz, attól kell tartani, hogy ha a törvényben már előre is meg nem határoztatik, s kellő intézkedések nem tétetnek a visszaélések ellen, akkor a könnyebb bor is a lőrék osztályába fog soroztatni, s ez által az állam jövedelme kárt szenvedhet». Úgy hitte, megnyugodhatni azon kijelentésében, hogy egy-két hét mulva törvényjavaslatot terjeszt elő, a melyben a jövő évre adandó kedvezmények szorosan meg lesznek határozva. Részemről – folytatta – most tovább menni nem kivánnék. Ezen indítványban a megfelelő szabatos meghatározást nem látván....
Deák Ferencz: Megvan az indítványban.
Lónyay Menyhért: Részemről nyilvánítom, hogy ha az indítvány akképp módosíttatik, hogy a visszaélések korlátozhatók lesznek, akkor határozhatunk most is fölötte.
Zichy Antal az indítványnak az előterjesztett szövegben való elfogadása esetében nem tartotta kizártnak a visszaélést, «sőt valószínű, hogy benhagyják kipréseletlenül a mustnak egy nagy részét a törkölyben, s a mi azután a víz ráöntése által válik, az nem víz». Az indítványt a központi bizottsághoz kivánta utasítani.
A képviselőház elfogadta Vadnay és Horváth indítványát.
