A MAGYAR ORSZÁGOS KÜLDÖTTSÉG FELELETE A BIRODALMI TANÁCS KÜLDÖTTSÉGÉNEK VÁLASZIRATÁRA.
A MAGYAR ORSZÁGOS KÜLDÖTTSÉG FELELETE A BIRODALMI TANÁCS KÜLDÖTTSÉGÉNEK VÁLASZIRATÁRA.
A magyar országos küldöttség 1867. szeptember 4-dikén és 5-dikén tartott üléseiben tárgyalta és elfogadta albizottsága javaslatát a birodalmi tanács küldöttségének válasziratára adandó feleletre nézve.
A birodalmi tanács küldöttségének azon kivánata ellenében, hogy a közösekül elismert államügyek költségeire és az államadósságok terhére nézve egyszerre történjék egyezkedés, s egyikre és másikra nézve ugyanazon hozzájárulási arány állapíttassék meg, a magyar küldöttség kifejtette, hogy a két tárgyra nézve különnemű megbizása van, s hogy az államadósságok s a pragmatica sanctióból folyó közös költségek kérdése nemcsak jogilag, hanem a törvényben megállapított elintézés módjánál fogva is különböző szempont alá esik. «Az országos küldöttség, mely a közös ügyek költségeinek aránya iránt javaslatkészítésével van megbízva, az államadósságokat illetőleg csak arra hatalmaztatott fel, hogy ha a felelős miniszterium közölni fogja vele az e tárgyra vonatkozó adatokat, s az ő felsége többi országainak felelős miniszteriumával folytatott tárgyalásokat, ő felsége többi országainak küldöttségével előleges értekezésekbe bocsátkozzék, melynek eredményét azután a miniszterium saját javaslatával együtt terjeszti az országgyűlés elé. Miután mindeddig a mondott előzmények nincsenek teljesítve, s a két fél miniszteriuma közt folyt tárgyalások nincsenek előterjesztve, az államadósságok ügyében még azon előleges értekezés idejét sem látja a magyar országos küldöttség elérkezettnek, melyre az országos határozat által szintén ki van küldve, a melynek megtartására nézve azonban, mihelyt az érintett feltétel teljesíttetik, készségét előre is kijelenti. Így állván a dolgok, a magyar országos küldöttség se azon elveknél fogva, melyeket küldői a közös ügyekről szóló törvényben határozottan kimondottak, 205se a tárgyak különböző természeténél, se azon országos határozatnál fogva, mely eljárását szabályozza, nem véli teljesíthetőnek ő felsége többi országai küldöttségének óhajtását, hogy a pragmatica sanctioból folyó közös államügyek költségeinek aránya és az államadósságok évi járulékából a magyar korona országai által elvállalandó rész megállapítása, a küldöttségek által kapcsolatosan, egyszerre és ugyanazon arány szerint intéztessék el. Óhajtja ennél fogva, hogy addig is, míg a két fél miniszteriumai között az államadósságokra nézve folyt tárgyalások eredménye előterjesztethetik, s annak folytán e tárgyban az előleges értekezés, melyre az országos küldöttség megbízatott, megkezdethetik, azon másik tárgyban, a melyben javaslatot kell az országgyűlés elé terjesztenie, s a melynek elintézésére, hogy a jövő évi költségvetés megállapíttathassék, oly sürgetőleg int az idő, haladéktalanul folytattassanak a két törvényhozás küldöttségei között az egyezkedések. Midőn azonban az egyezkedések folytatására és befejezésére ő felsége többi országai küldöttségét felkéri, e tisztelt küldöttség aggodalmainak megnyugtatása végett teljes készséggel kijelenti a magyar országos küldöttség beleegyezését, hogy habár a közös költségek aránya felett az egyezkedés s az államadósságok ügyében az előleges értekezés nem egyszerre folytattatik is a küldöttségek között: miután a két küldöttség befejezte munkálatait, az előbbi kérdésben a közös megállapodás, s az utóbbi kérdésre nézve az értekezés eredménye egyszerre és együtt vétessék fel a két országos küldöttség utolsó ülése jegyzőkönyveibe.»
A magyar küldöttség ezután felelt azon észrevételekre, melyeket a közös költségek fizetési arányát illető javaslatára a birodalmi tanács küldöttsége tett, s azon eredményhez jutott, hogy «az alap, melyet a magyar országos küldöttség a közösekül ismert költségekhez járulás arányára nézve kulcsul felvett, tudniillik az eddigi hozzájárulás elve, oly kevéssé döntethetett meg a felhozott ellenvetések által, a mint nem sikerült kimutatni, hogy a zárszámlák adatai, melyekből az eddigi tettleges hozzájárulás átlaga kiszámítandó, egyátalában elvetendők volnának».
Mind amellett is, hogy «biztosnak és ingathatlannak tartja az alapot, melyre állott, nem vonja kétségbe a magyar országos küldöttség, hogy az adóképesség meghatározására más kulcs, más alap is ajánltathatik. S ha ajánltatni fog, őszintén óhajtván a kiegyezést, bizonyára nem fog mereven ragaszkodni ahhoz az állásponthoz, melyet első nyilatkozatában kijelölt. Azt azonban határozottan kijelenti, hogy azon alapot, melyet ő felsége többi országainak küldöttsége f. évi augusztus 19-dikén kelt jegyzőkönyvi kivonatában kijelölt, tudniillik az egyenes adók kivetése alapját, egyátalán nem véli elfogadhatónak».
206A magyar küldöttség kifejtette, hogy átalában az egyenes adók soha sem nyujtanak helyes mértéket valamely nép vagyoni erejéről. Az egyenes adókat ugyanis a törvényhozó kénye szabja meg, mely az állam szükségeit gyakran nagyobb mértékben tartja szem előtt, mint az adózók nehezen megbecsülhető fizetési képességét; míg ellenben a közvetett adókban részesedés, az adózók szüksége mellett, azok akaratától is függ. S ha a tudomány kétségtelen alapelvei szerint átalában nem vétethetnek az egyenes adók mértékül valamely nép fizetési képessége megitélésénél, még kevésbbé vétethetik az adók kivetése, s még kevésbbé vétethetnek alapul ez adók a magyar korona országaiban, a hol elsietve, önkényesen, a helyzet ismerete nélkül hozattak be. Ha átalában nem a valósággal behajtott, hanem a kivetett adók szolgálnának valamely nép adóképessége kulcsául, akkor a hátralékok is az adóképesség jeléül volnának tekinthetők.
De ha az egyenes adók már azon oknál fogva, mivel kivetésök a törvényhozó önkényén alapszik, a nélkül, hogy a határ, melyen túl nem emeltethetnek, meg volna jelölhető, nem szolgálhatnak biztos kulcsául az adóképességnek: oly országcsoportozatok közt, melyek azok által egyenetlenül vannak terhelve, még kevésbbé nyujthatnak biztos alapot azon arány kiszámításához, a mely szerint az általok közöseknek ismert költségekhez egyik és másik járulni köteles legyen.
Elismerte ez állítás igazságát ő felsége többi országainak küldöttsége is, midőn bevallja, hogy az egyenes adók alapján a magyar korona országai nagyobb mértékben vétetnének igénybe, s ez aránytalanság kiegyenlítéseül javaslatba hozza, hogy némely közvetett adónemek jövedelme, miként a vámokra nézve óhajtja a magyar törvényhozás, mindenekelőtt vonassék le a közös költségekből, e költségek fenmaradt összege levén aztán, a meghatározandó arány szerint, az illető felek között felosztandó. Ily javaslatot, egyéb pénzügyi tekintetek mellett, azon okból sem fogadhat el a magyar küldöttség, mivel ellenkezik azon határozatokkal, melyek Magyarországnak a közös ügyeket szabályozó törvényében a közvetett adókra nézve foglaltatnak. Egyébiránt világos bizonysága e javaslat, hogy az alap, mely a közös költségekhez járulás kulcsául ő felsége többi országainak küldöttsége által ajánltatik, nem kielégítő, mivel oly nevezetes correctivumra van szüksége.
Kétségtelen, hogy az önkényesen, egyenetlenűl kivetett egyenes adók terhét némileg mérsékelnék azon közvetett adók, melyek, a fizetés önkéntessége folytán, biztosabb mérvei az adóképességnek. A birodalmi tanács küldöttsége azonban, az aránytalanság kiegyenlítését illetőleg, fél uton állapodott meg, midőn az egyenes adóknak nem 207tettleg behajtott, hanem kivetett összegét, s a közvetett adónak csak néhányát ajánlja alapul.
A mi végül azon kérdést illeti, miként szolgáltassék át a közös pénzügyminiszternek a meghatározandó hányad, arra már megfelelt Magyarország törvénye, még pedig oly módon, mely kielégitő biztositékot nyujt.
Ghyczy Kálmán a közös költségek aránya, s az államadósságok fölött folytatandó értekezések eredményeinek ugyanazon egy zárjegyzőkönyvbe leendő egybefoglalása ellen különvéleményt jelentett be.
A birodalmi tanács küldöttsége a birodalmi tanácshoz intézett jelentésében közli a magyar országos küldöttség feleletét, s róla így nyilatkozik:
Minthogy a magyar országos küldöttségnek ezen nyilatkozatában abbeli indítványunk, hogy némely közvetett adónemek jövedelme mindenekelőtt a közös költségek fedezésére fordíttassék, a magyar törvényre való hivatkozással, mint a mely ily eljárást nem enged meg, el nem fogadtatik, egyúttal azonban azon készség fejeztetik ki, hogy ha a hozzájárulás arányára nézve más kulcs hozatnék javaslatba, mint a melyet a magyar küldöttség ajánlott, nem fog mereven ragaszkodni álláspontjához, elhatároztatott annak indítványozása, hogy a hozzájárulás megállapításának kulcsául a közvetlen adók és a közvetett tartozások átlagos jövedelme választassék, de hogy előbb kihasíttassanak azon közvetett tartozások, a melyek a birodalom két felében nem egyenlő alapelvek szerint szedettek be, vagy a birodalom két felét köztudomásúlag egyenetlenül sujtják. Az ilyen kihasítandó tartozásoknak veendők: a vámjövedelem, a fémjelzési illeték, a fogyasztási adó zárt városokban, a söradó és ennek következtében a boradó is. Minthogy az utóbbi tartozásoknak leszámítása után a közvetlen adónak és a közvetett tartozásoknak tiszta jövedelme a birodalmi tanácsban képviselt országokban 68–96%-ot, a magyar korona országaiban 31.04%-ot tesz, indítványoztatott, hogy a hozzájárulási arány 69, illetőleg 31%-ban állapíttassék meg. Ezen indítvány azon feltevésből indul ki, hogy a magyar országgyűlés javaslatához képest a vámjövedelem mindenekelőtt a közös költségek fedezésére fog fordíttatni, csakhogy mivel az az indítvány, hogy a czukor- és a pálinkaadó közös számlára szedessék be, elejtetett, a küldöttség, a forgalom minden akadályozásának elkerülése végett, most azt a föltételt véli kikötendőnek, hogy az adóvisszafizetések, melyek fogyasztási adó alá vetett tárgyaknak a vámvonalnál való kivitele alkalmával történnek, a vámjövedelemből teljesíttessenek. Épp úgy elhatározta a küldöttség, hogy feleletében még egyszer reá fog mutatni olynemű megállapodások 208szükségére, melyek általa hozzájárulási összegeknek a közös pénzügyminiszterhez leendő rendes beszolgáltatása biztosíttassék; továbbá, hogy az államadósságokhoz való hozzájárulás kérdésének egyidejűleg kell szabályoztatnia a közös ügyek költségeinek ügyével.
