A MAGYAR ORSZÁGOS KÜLDÖTTSÉG TANÁCSKOZÁSAI A QUÓTÁRÓL.
A MAGYAR ORSZÁGOS KÜLDÖTTSÉG TANÁCSKOZÁSAI A QUÓTÁRÓL.
A magyar országos küldöttségnek 1867. augusztus 4-dikén tartott alakuló üléséről Lónyay Menyhért naplójában a következőket irja:
Bejelentettem a küldöttségnek, hogy ő felsége elhatározása következtében a miniszteriumot a magyar küldöttségnél a pénzügyminiszter és kereskedelmi miniszter fogják képviselni; a birodalmi tanácstól választott küldöttségnél az osztrák miniszteriumot b. Becke pénz- és gr. Taaffe belügyminiszter képviselik; a Bécsben tartandó közös tanácskozások folyama alatt pedig a két miniszterelnök, ú. m. gr. Andrássy Gyula és b. Beust is részt fognak venni a tanácskozásokban. Ezen előterjesztés a jegyzőkönyvbe vétetni határoztatott.
A tanácskozás helyére nézve előterjesztettem a küldöttségnek a két miniszterium közt létrejött azon megállapodást, hogy mindenik küldöttség előbb saját törvényhozása székhelyén tart négy napi előleges tanácskozást és ennek befejezése után augusztus 8-dikára tüzetett ki azon határidő, midőn a két küldöttség Bécsben megjelen. Hogy azonban némi tekintetben a paritás szempontjának elégtétessék, a közös küldöttségi tanácskozások Bécsben magyar állami épületben, t. i. a volt udvari kanczellária, jelenleg az ő felsége személye melletti miniszterium hivatalos helyiségében fognak tartatni; a magyar küldöttség magántanácskozásai számára a volt erdélyi udv. kanczellária épületében van kellő helyiség berendezve. A küldöttségek tanácskozásainak Bécsben való tartását indokolja elsőben azon körülmény, hogy jelenleg ő felsége Bécsben tartózkodik, s a közösügyi törvénynek értelme szerint is a delegatiók helyéül mindig azon város van kijelölve, hol ő felsége időzik; de másrészről az ezen tanácskozásoknál szükséges adatok és kiszámítások Bécsben lévén feltalálhatók, a tanácskozásoknak Bécsben tartása ezért is czélszerűnek mutatkozik.
Egyedül Ghyczy Kálmán volt az, ki neutrális helyet kivánt, tehát sem Bécset, sem Pestet, hanem valamely más helyet.
148Erre megjegyeztem, hogy ha neutrális helyet kivánnánk, akkor a birodalom egyik felében sem jöhetnénk össze, hanem külföldre kellene mennünk, mert csak a birodalmon kívüli hely lenne teljesen neutrálisnak tekinthető.
Ezután elmondottam az indokokat, a melyeknél fogva a magyar kormány nem tartotta czélszerűnek, hogy a quóta kérdésében a küldöttség elébe formulázott javaslatot terjeszszen, hanem a törvénynyel is inkább megegyező azon eljárást vélte követendőnek, hogy a miniszterium a quóta kérdésére vonatkozó és rendelkezésére levő minden adatot összeállítván, ezen összeállítást, a mint a nyomdából kikerült, a küldöttség tagjaival már előzetesen közölje, úgy hogy a küldöttség tagjainak ez adatok alapján módjukban volt, hogy e fontos kérdésben maguknak véleményt alkossanak. Ez adatok azon kimutatások alapján készültek, melyeket a legfőbb államszámvevőség állított össze. Minthogy a quóta megállapításánál mindenek fölött fontos, hogy a birodalom két felének adóképessége hogyan aránylik egymáshoz, nem a költségvetéseket és előszámításokat, hanem a valóban elértpénzügyi eredményt volt szükséges összeállítani. Midőn ez iránt a bécsi pénzügyminiszterrel értekeztem, minden igyekezetemet arra kellett irányoznom, hogy ne egy-két utolsó évi, de több évi pénzügyi eredmény vétessék alapul, s e részben az 1860-tól 1865-ig bezárólag lefolyt számadási évek mutatkoztak Magyarország érdekében a legkedvezőbbeknek. Úgy hiszem, nem tévedek, midőn azt állítom, hogy ha e hat évi eredmény vétetik a számítás alapjául, ez ránk nézve a lehető legkedvezőbb. Ezen hat évi korszakban van ugyanis az 1863-diki inséges esztendő, mikor nevezetes adóelengedések történtek, s az egyenes és közvetett adók is aránylag kisebb összeget mutatnak. Ezen hat év közt van továbbá az 1861-diki is, a mely a beállott politikai változások következtében az adóbehajtásra nézve Magyarország területén a legkevésbbé kedvező eredményt mutatja föl. Igaz ugyan, hogy 1862-ben az egyenes adók behajtása nagyobb erélylyel folyt, s rendkívüli összeg éretett el; azonban a közvetett adóknál a kevésbbé szoros kezelés következtében támadt hiány a későbbi években már nem volt pótolható. Megmagyaráztam a küldöttség tagjaival közölt három füzetben foglalt kiszámításoknak egymással való összefüggését, s azon indokot, a melynél fogva különösen a III. füzet táblázatait összeállíttattam. Az összes állambevétel ugyanis, tehát az egyenes és közvetett adók utáni, a rendkívüli, s végre az állam vagyona utáni bevételek összes summája Magyarországra nézve kedvező arányt nem mutat, minthogy 30%-ot meghalad; abból indulván azonban ki, hogy sem az állam vagyonából, sem a rendkívüli bevételek czímén befolyt összegek az adóképességre nézve biztos alapot nem 149nyujtanak, szükségesnek tartottam a III. füzetben látható újabb kiszámítást és táblázatot készíttetni, mely kimutatja, hogy ezen hat évi időszak alatt mennyi egyenes és közvetett adó folyt be a birodalom mindkét felében, mert csak a valóban teljesített fizetés, egyenes és közvetett adó útján, lehet az adóképesség megállapításának biztos alapja. Itt már kedvezőbb az eredmény, a mennyiben az egymáshoz való arány Magyarországra nézve kb. 28 1/2%-ot mutat ki. Ezen táblázatból természetesen kihagyatott a vámjövedelem, mivel ez a közösügyi törvény értelmében a közös költségek fedezésére fordítandó. Végre a III. füzetnek 3-dik táblázatja évről-évre kimutatja, hogy mennyit fordítottak Magyarország közigazgatási és egyéb költségeinek fedezése után a befolyt államjövedelmekből a közös költségek fedezésére; tehát kimutatja azon felesleget, mely a befolyt adók után a közös költségek fedezésére fenmaradt.
Ezen kimutatás készítésénél a miniszterium nem kivánt beavatkozni abba, vajjon helyesen vannak-e ezen közöseknek nevezett tételek a jelenben kötelező törvény értelme szerint meghatározva? Ez annyival kevésbbé volt szükséges, minthogy a kimutatás egyedül a feleslegre vonatkozik, mely az ország administrativ és egyéb költségeinek fedezése után fenmaradt. Ezen táblázat még kedvezőbb eredményt mutat, minthogy a hat évi átlagot véve, a viszonylagos arány 25 1/2%-ot tesz. Ezen megjegyzések mellett azon nézetemet fejeztem ki, hogy most már a küldöttségnek feladata, megállapodni az iránt, hogy az ország érdekei szempontjából minő eljárási módot kiván tanácskozásainál és a megkezdendő alkudozásoknál követni.
A küldöttségi tanácskozások ezután részint ezen adatok, részint a quóta mennyisége körül forogtak. A tanácskozásban, mely azonban ezen ülés alatt eredményre még nem vezetett, különösen Ghyczy Kálmán, báró Lipthay Béla, gróf Szécsen Antal, báró Podmaniczky Frigyes és báró Kemény Gábor vettek részt.
Ghyczy Kálmánnak minden tekintetben sok a skrupulusa, ő ezen kiszámításoknak nem hisz, s ezért azokat maga a küldöttség által tételenkint kivánná megvizsgáltatni; ő maga a számításokat keresztül nézvén, sok tekintetben nagy hiányokra akadt, ezeket azonban, midőn előterjesztésökre felkéretett, kijelölni képes nem volt. Különösen a dohány és a só tiszta jövedelmének kiszámítására és árára tett nevezetes észrevételeket. Továbbá a laudemiális kiadás és daczkárpótlás és az iparvállalatoknak adott subventiók a közös kiadások közt fordulnak elő. Ezt mint nevezetes hiányt tüntette föl. Kiemelte azután, hogy Dalmatia, mely közjogilag 150Magyarországhoz tartozik, a számításban nem vétetett fel a magyar koronához tartozó országoknál. Nem mondja ugyan, hogy ezen kérdést a küldöttség maga eldönthetné, de mindenütt a legnagyobb óvatosságot ajánlja; ennélfogva jogfentartás szempontjából is azt hiszi, hogy a küldöttségnek e tekintetben észrevételeket kell tenni. Nem képes tökéletesen felfogni az összeállításnál követett elvet, minthogy a netto- és bruttó-budgetnek tételeit kellőleg megkülönböztetve nem látja. Végre azon nézetét is nyilvánította, hogy mindaddig, míg ezen adatok iránt tisztában nincs, ő óvakodnék Bécsbe menni és a másik küldöttséggel érintkezni. Több alkalommal történt felszólalásaiban csak aggodalmakat és skrupulusokat fejezett ki, a nélkül azonban, hogy az eljárás iránt határozott véleményt mondott volna.
Báró Lipthay Béla mindenekelőtt egy egész költségvetést kivánt előterjesztetni és budgetet felállítani, mert csak akkor volna képes megitélni, hogy saját költségeink fedezése után mi marad és miről rendelkezhetünk a közös költségek számára.
Gróf Szécsen Antal a brutto-bevételeket tartja a leghelyesebb alapnak.
Mindezen aggodalmakra és észrevételekre nézve én megadtam a magyar kormány szempontjából a szükséges felvilágosításokat; tartózkodtam azonban attól, hogy a quóta iránt határozott véleményt nyilvánítsak, azon megállapodás folytán, mely Bécsben köztem és a miniszterelnök közt keletkezett. Ugyanis sokkal czélszerűbb eljárás, ha maga a küldöttség állapítja meg az elveket és határozza meg az eljárási módot; a miniszteriumnak elég módja és alkalma lesz formulázott véleményt akkor nyilvánítani, midőn az egymástól bizonyára eltérő két nézet kiegyenlítésének szüksége fog előállani, mert csak az esetben lehet eredményre számítani. Annyit azonban mégis kijelentettem, hogy az igazságos arány meghatározására czélszerűbb mód alig találkozik, mint ha arányba veszszük a Magyarország által teljesített összes egyenes és közvetett adóbeli összegeket, mert ez a legigazságosabb kulcsa az adóképességnek.
Ezután az ülés bezáratott. A tárgy bővebb megvitatása végett tartandó holnapi ülés helyéül Pest, illetőleg az akadémia épülete határoztatott.
A küldöttségnek augusztus 5-dikén tartott II. üléséről Lónyay a következőket irja:
151A tanácskozások az arány kérdése körül forogtak, s miután majdnem délután 3 óráig folytak, eredményüket kellett constatálni. Czélszerűnek látszott, hogy ez eredmény a jegyzőkönyvbe, mint a mely az országgyűlés elé fog terjesztetni, ne vétessék fel. A birodalmi tanács küldöttségével való érintkezések természeténél fogva alkudozásoknak lévén helye, a küldöttség jobbnak tartotta, hogy a napi tanácskozások eredményét, mintegy conferentialis tanácskozások pontozatait, a maga számára formulázza, a nélkül azonban, hogy azok a követendő eljárásra nézve kötelező határozatkint vétetnének. Ez azért látszott indokoltnak a küldöttség előtt, mivel a másik rész küldöttségének eljárási módja fogja inkább meghatározni azon eljárást, melyet irányukban követni kell. Mivel e szerint a mai ülés megállapodásai még változást szenvedhetnek, azok nem fognak felvétetni az országgyűlés elé terjesztendő formaszerű jegyzőkönyvbe, s az volt a nézet, hogy a mai jegyzőkönyvben csak a tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése említtessék meg s azon megjegyzés, hogy a küldöttség magántanácskozmánynyá alakult az adatok részletes megvizsgálása és a követendő eljárás iránti eszmecsere végett.
Később azonban abban állapodott meg a küldöttség, hogy magántanácskozmánynyá alakulása a jegyzőkönyvben ne említtessék meg, hanem csak annyi mondassék, hogy a küldöttség a miniszteriumtól előterjesztett adatoknak bővebb vizsgálatával foglalkozott.
A tanácskozást Ghyczy Kálmán kezdette meg, a nélkül azonban, hogy határozott véleményt nyilvánított volna. Az előterjesztett adatok egyes tételeit, különösen a dohányra és a sóra vonatkozókat, kezdte vizsgálni, s átalában előadta aggodalmait arra nézve, hogy mennyiben tekintheti ez adatokat hiteleseknek és mennyiben nem.
Erre én és Weninger megjegyeztük, hogy a miniszteriumtól előterjesztett mindezen adatok tökéletesen megegyeznek azon részletes kimutatással, melyet a pénzügyminiszterium évenkint szokott készíteni, s mely kimutatás három példányban adatik ki. Közülök az egyik ő felségénél, a másik a főállamszámvevőségnél, a harmadik a pénzügyminiszteriumban van. Egyébiránt a küldöttségnek bármely tagja Bécsben személyesen meggyőződhetik róla, hogy ezen adatok hitelesek, s hogy megegyeznek a kimutatásokkal.
Ghyczy ezután azon megjegyzést tette, hogy ő nagyon óhajtotta volna, sőt szükségesnek véli, hogy a magyar pénzügyminiszterium a quóta 152kérdése tekintetében az egész ügy állásáról határozottan formulázott javaslatot terjesztett volna a küldöttség elé. Nézete szerint ezen eljárás egyeznék meg a parlamenti kormányzat elveivel.
Ghyczy ezen észrevételére én megjegyeztem, hogy mind a törvény, mind az országos határozat értelme szerint ilyen előterjesztés szüksége fönn nem forog; de a dolog természetéből is következik, hogy a miniszterium ezen fontos tárgyra nézve csak az anyagot szolgáltassa a tanácskozás alapjául, a küldöttségnek lévén feladata, abból a következtetéseket levonni, határozott véleményt alkotni magának, ennek alapján az alkut megkisérleni, s erről a magyar országgyűlésnek jelentést tenni. Kiemeltem, hogy ezen nagyjelentőségű kérdésre nézve a felelősségben mindnyájunknak egyformán kell osztozkodnunk. Kiemeltem különösen azt is, hogy a magyar alkotmányosság megerősítésére semminek sem lehet oly nagy befolyása, mint azon anyagi kérdések mikénti eldöntésének, melyek a birodalom másik fele anyagi viszonyaira is nevezetes hatással vannak. Meggyőződésemet fejeztem ki, hogy ha azon nehéz kérdéseket, melyek előkészítését a közösügyi törvény értelme ezen küldöttségre bízta, szerencsésen sikerül megfejteni, mindenek felett ennek lesz a jelen alkotmányos viszonyok megszilárdítására a legnagyobb befolyása. Megemlítettem továbbá, hogy már azért sem lett volna czélszerű a miniszteriumnak határozottan formulázott javaslattal fellépnie, mivel ezen küldöttségi tárgyalások természete a kölcsönös alkudozás és egyezkedés. Mindaddig tehát, míg nem ismerjük azon állást, a melyet e kérdésben a birodalom másik felének küldöttsége elfoglal, nekünk sem lehet biztosan kijelölni azon álláspontot, melyet nekünk kell elfoglalnunk. A föladat nézetem szerint az, hogy a magyar országos küldöttség mindenekelőtt jöjjön magával tisztába az iránt, hogy mit kiván az ország érdeke a quóta meghatározásának kérdésében. Fontolja meg a határt, a meddig a terhek elvállalásánál elmehet; mivel azonban itt alkunak és egyezkedésnek van helye, a Magyarország részéről teendő ajánlatnál igyekezzék oly igazságos és méltányos alapot felállítani, mely mellett, habár valamivel kisebb összeget is mutatna, minta mennyit az országtól végleg elvállalandónak tartanánk, az egyezkedések további folyama alatt terünk maradjon az engedékenységre. Előadtam különösen azt, hogy nézetem szerint a közös ügyek költségeinek arányára nézve a legigazságosabb kiinduló pont, s igazságosan más nem is lehet, a birodalom két felének adóképessége; az adóképesség meghatározására pedig más biztos alapot alig lehet találni, mint azon öszszeget, melyet a magyar koronához tartozó országok bizonyos évek sora 153alatt egyenes és közvetett adók fejében valóban befizettek. Ezen összeg az előterjesztett adatok alapján körülbelől 28%-ot mutat, holott azon öszszeg, a melylyel Magyarország saját közigazgatási költségeinek fedezése után a közös költségekhez járult, ezen összeg hat évi átlaga szerint, körülbelől 25 1/2%-ban talál kifejezésre. Ennélfogva czélszerűnek mutatkoznék, ha az alkudozások kezdetén ezen utóbbi számítás vétetnék kiinduló pontul, annyival inkább, mivel az az elv, hogy Magyarország ezután is annyival járuljon a közösügyi költségek fedezéséhez, mint a mennyivel járult az utolsó évek sora alatt, méltányosság szempontjából védhető alapot képez. Készen kell ugyan lennünk arra, hogy a másik fél kifogást fog tenni ezen hat évi átlag ellen, a melyben két rendkívüli év van, az 1861. és 1863-diki. A mennyire értesülve vagyok, a másik rész különösen ki fogja emelni azon körülményt is, hogy a magyar koronához tartozó országok területi kiterjedésükre nézve a monarchiának felét teszik; ki fogják emelni, hogy a népességi arány nagyobb, mint a kimutatott adóképességnek az aránya; ki fogják végre emelni, hogy a quóta iránt létrejövendő megállapodás több évre, pld. 10 esztendőre, terjedvén ki, ezen idő alatt Magyarországnak adóképességi aránya sokkal kedvezőbben fejlődhetik ki, mint a birodalom másik feléé, annyival inkább, mivel a magyar önálló és alkotmányos kormány az ország anyagi érdekeinek előmozdítására nevezetes hatással leend; ehhez járul a népességnek aránylag nagyobb szaporodása a magyar korona országaiban, a mi maga elég bizonyság arra, hogy itt a vagyonosodás és ennélfogva az adóképesség is tetemesen fog növekedni.
Ezután b. Lipthay tett észrevételeket az előterjesztett adatokra, s újabb számítási alapok felállítását kivánta.
Erre Weninger megjegyezte, hogy ha újabb alapok szerint történnének is a számítások, ezek alig különböznének a jelenlegiek végső eredményétől; legfelebb egy száztólinak törtszámával térnének el. Ő ugyan az adatok minden tételének teljes alaposságáról nem kezeskedik; de azt hiszi, hogy nagy különbségek részletes vizsgálat folytán is alig állanának elő. Ezután részletesen magyarázta a táblázatok összeállításánál követett eljárást. Megemlítette, hogy a III. füzet 3-dik táblázata, mely a valóban közös költségekre beszolgáltatott összegeket foglalja magában, nem az államszámvevőség hat évi kimutatásain alapszik, hanem azon zárszámadásokon (bilance), melyeket az osztrák pénzügyminiszterium összeállított, s a magyar pénzügyminiszteriummal közölt. Lehetnek bennök egyes tételek, melyek közjogi szempontból nem tekinthetők egészen közös érdekű kiadásoknak; 154de ezek sokkal csekélyebbek, hogysem az általa kiszámított aránynak nevezetes megváltoztatására vezetnének. A Bécsben tartandó értekezletek alkalmával egyébiránt a küldöttségnek minden egyes tagja meggyőződhetik az adatok egyes részleteiről.
Gr. Bethlen hasonlóképp egyes számítási tételek helyessége vagy nem helyessége iránt tett észrevételeket.
Ghyczy hasonló irányban tett újabb észrevételeket csekély összegekre nézve.
Ezen hosszabbra nyúlt egyes észrevételek után ismét én előhoztam, hogy a Bécsben tartandó értekezletek alkalmával érdekeinkre nézve előnyösen felhasználhatjuk kimutatását annak, hogy az egyenes adók, különösen a földadó és személyes kereseti adó, mi nem más, mint valóságos fejadó, hasonlítva a többi ország egyenes adójához, az adóképességi arány mellett, Magyarországra nézve túlterhelést mutatnak, mit különösen az bizonyít, hogyha összehasonlítjuk az egyenes és közvetett adókat egymáshoz való arányukban. Magyarország aránylag sokkal nagyobb egyenes adót visel, mint közvetett adót; már pedig az adóképesség megitélésére semmi sem szolgáltat annyira biztos alapot, mint azon összeg, melyet az adózó nép közvetett, különösen a fogyasztási adó (Consumtions-Steuer) fejében fizetni képes; de feltünő egyes adatokat is lehet felhozni arra nézve, hogy nálunk a földbirtok, a jövedelem és érték aránylag jobban van megadóztatva, mint a birodalom többi országában.
Erre gr. Zichy Ferencz előrebocsátván, hogy ő csak mint póttag jelenik meg, s azért szavazati jogot maga számára nem igényel, mégis szabadságot vesz magának nézeteit ezen tárgy iránt kifejteni. Több érdekes adatot említett fel. Ő is azon nézetből indul ki, hogy itt alkudozásnak van helye, tehát gondoskodni kell oly kézzel fogható és biztos argumentumokról, melyekből az egyenes adóbeli túlterhelés be legyen bizonyítható. Ő birtokában van több oly adatnak, melylyel ezt szám szerint képes kimutatni. Nem is említve, hogy személyes kereseti adó tekintetében Magyarország mindenesetre túl van terhelve, még pedig számítása szerint 55%-kal, a földadó Magyarországban egyszerre hozatott be, még pedig az újabb időkben. A tiszta jövedelem kiszámításánál tehát magasabb életárak vétettek föl számítási alapul, holott az örökös tartományokban jelenben kétféle rendszer van divatban, 1) a kataszter, 2) az 1850-diki adó-ideigleneg (Steuer 155Provisorium). A bemondások ennélfogva egyenetlenek és igazságtalanok. Megemlíti, hogy pld. a művelési tért (Culturfläche) tekintve, az örökös tartományokban buzával művelendő terület 600,000 holdra van felvéve, holott Magyarországon 1.500,000-re. De maga a kiszámítási arány is egyenetlen, az örökös tartományokban 9–11, Magyarországban 13, tehát 25–30%-ig van túlterhelés. Kiemeli különösen azt is, hogy a belterjes művelés (Intensiv-Cultur) sokkal nagyobb jövedelmet képes adni. Magyarországban extensiv kultura divatozván, egy holdnak átalános jövedelme minden esetre sokkal csekélyebb is; de a holdak szerinti összehasonlításra nézve tud esetet, hogy Morvaországban pld., hol a földnek az ára – buzaföldet véve fel – 400–500 frtra megy, az adó nem tesz többet 80–87 krnál, míg Magyarországban, pld. Arad vármegyében, hol egy hold földnek ára alig tesz többet 100–120 frtnál, az egyenes földadó 1 frtra megy. Nevezetes ténynek említi a magyar földbirtokos osztály átalános eladósodását, mely különösen az utolsó években nagy mértékben szaporodott; másik nevezetes tény az adóhátralékok nagy összege; nálunk ugyanis az összes földadónak összes hátraléka 30%-ot tesz, holott a többi országokban ez alig megy többre 5%-nál.
A gr. Zichy-től előadottakat sok tekintetben a magam részéről is helyeselvén, az adóhátralékokra nézve megjegyeztem, hogy az újabb adatok alapján az egyenes adóhátralékok az utolsó egy-két évben az örökös tartományokban is nevezetesen növekedtek; az aránytalanúl nagy adóhátralék azonban Magyarország túlterhelésére nézve mindenesetre igen czélszerűen hozható fel.
Ezután még b. Lipthay, gr. Bethlen és gr. Szécsen szólottak ezen tárgyról; végre b. Sennyey elnök nem ugyan határozott megállapodásokkint, de mint az eddig folytatott tanácskozások eredményét, a következőket mondotta ki:
«A quóta meghatározásánál legbiztosabb kiinduló pont az adóképesség.
Az adóképesség megitélésére czélszerű számítási alapot nyujtanak az egyenes és közvetett adók fejében valóságosan tett befizetések.
A befizetések megitélésére nézve az utolsó hat évi, t. i. 1860–1865-ig bezárólag előadott kimutatások fogadtassanak el. E tekintetben még megfontolandó kérdés, vajjon a netto vagy brutto bevételek veendők-e számítási alapul, mi iránt még bővebb kiszámítások szükségesek.
Végre a meghatározandó quóta tíz évi időszakra legyen érvényes.»
156A küldöttségi tagok által az előadott adatokra tett észrevételeknek bővebb megfontolására és újabb kiszámítási alapoknak összeállítására a következő tagokból álló albizottság küldetett ki: Somssich Pál, Ghyczy Kálmán, gr. Bethlen Farkas és b. Lipthay Béla. A Weninger miniszteri tanácsos úrral teendő számításaik eredményeit holnap fogják a küldöttségnek bemutatni.
Ghyczy ezen határidőt igen rövidnek találta, mert a számítások több napot igényelnek. Ő egyátalában nem látja annak szükségét, miért kell ezen ügyet annyira siettetni; ő a maga részéről nagyon fél a Bécsbe való meneteltől addig, míg a küldöttség nincsen egészen tisztában magával, s míg ki nem tünik, hogy a tett számítások teljesen alaposak.
Ghyczy ezen észrevételére én megjegyeztem, hogy semmi ok nincs arra, hogy a közös küldöttségi tárgyalásokat hosszú időre halaszszuk; figyelmeztettem különösen az országos küldöttséget, hogy ezen halogatás által meghiusíttatnék azon kivánat, melyet az országos határozatokban az országgyűlés kijelentett, hogy t. i. még ezen év folyamában terjesztessék a törvényhozás elé rendszeres költségvetés; szükséges ennélfogva, hogy az országos küldöttség föladatát mentül előbb igyekezzék megoldani, minthogy csak jelentésének elkészülte után lehet az országgyűlést egybehívni. Annyival sürgősebb a szükség, minthogy csak az országgyűlés által a quóta tárgyában hozandó határozat után lehet a delegátiót kiküldeni, és csak a delegátiók munkálatának befejezésével lehet rendes budget elkészítéséhez fogni.
Ezen okokat a küldöttség helyeselvén, elhatározta, hogy a holnapi nap déli 12-dik órájában folytatja az ülést. Ezalatt a kiküldött albizottság ráér a számításokat is megtenni. Egyszersmind azt is elhatározta a küldöttség, hogy a holnapi napon tartandó üléssel a Pesten tartott üléseket befejezi, s augusztus 8-dikára tűzi ki a Bécsben való megjelenést.
A küldöttségnek augusztus 6-dikán tartott III. üléséről Lónyay Menyhért ezeket irja:
A jegyzőkönyv hitelesítése hosszabb időt vett igénybe. Midőn Kautz a jegyzőkönyvnek a tegnapi magántanácskozmány megállapodásaira vonatkozó pontját olvasta, Ghyczy Kálmán határozottan tiltakozott az ellen hogy e megállapodások jegyzőkönyvbe vétessenek; sőt tagadta azt is, hogy az országos küldöttség tanácskozmánynyá alakult. Ő minden tekintetben 157fönn akarja tartani magának a későbbi határozatot, annyival is inkább, mivel még semmiképpen sincs tisztában magával, noha elvileg elismeri, hogy a legbiztosabb kiinduló pont az adóképesség, s hogy ennek megitélésére a valósággal fizetett adók szolgálhatnak alapul. Most még semmi tekintetben sem akarja magát megkötni. Annyival inkább kénytelen ezt nyilvánítani, mivel a miniszteri kimutatásokban számítási hibák lehetnek, sőt az sincs kizárva, hogy a bécsi miniszteriumtól nyujtott adatok csak fictivek és azon czélból készültek, hogy bennünket félre vezessenek.
Erre b. Sennyey Pál elnök a következőket jegyezte meg: Tagadhatatlan tény, hogy ő az országos küldöttségben a magántanácskozmányban létrejött megállapodásokat kimondotta, s hogy azokat Kautz helyesen jegyezte fel.
Én is hivatkoztam arra, hogy ilyen megállapodások létrejöttek, ezek azonban mind Ghyczyre, mind mindnyájunkra nézve még nem határozott és megmásíthatatlan alapok, mivel, mint már kiemeltem, az, hogy minő tételekkel fogunk a közös tanácskozások alkalmával előállani, nagyrészben azon állásponttól fog függni, melyet a birodalmi tanács küldöttsége ezen fontos kérdésben elfoglal. Ezen nézetet mind az elnök, mind a küldöttség egyhangulag helyeselvén, áttértünk a rendes tárgyalásra.
Somssich Pál mint a kiküldött albizottság elnöke tett jelentést. Előadta, hogy az albizottság különösen a só és a dohány netto-jövedelmének kiszámításával foglalkozott, s hogy Weninger elő fogja terjeszteni az ujabb táblázatokat, melyeket az albizottság kivánságára készített.
Ennek következtében Weninger előadja, hogy a III. füzet 3-dik táblázatát illetőleg, mely a közös költségekre fordított összegeket mutatja ki, ha közjogi szempontból ujabb összeszámítást csinálunk is, a végső eredmény körülbelől megegyezik a zárszámadás adataival, a mennyiben az albizottság kivánsága szerint tett összeszámítás is 25%-ot mutat. Egyébiránt bemutatja még a következő táblázatokat:
1) A közös költségekre fönmaradt összegeknek táblázatát azon szempontból összeállítva, melyből az albizottság kiindult; ez mutat 25%-ot.
2) Ghyczy Kálmán kivánságára egy netto-jövedelmi táblázatot az egyenes és közvetett adókról, azonban a vámjövedelmeknek kizárása nélkül; ez 25.3%-ot mutat.
1583) Az egyenes és közvetett adók netto jövedelméről vám nélkül; ez mutat 24.85%-ot.
4) Az egyenes és közvetett adók jövedelméről, különös tekintettel a sóra és a dohányra, azon számítási mód szerint, mint az a legelőször bemutatott kimutatásokban foglaltatik, t. i. ezen czikkeknél a netto jövedelemnek kiszámítása nélkül, tehát a brutto jövedelemmel; ez mutat 28.45%-ot; végre
5) az egyenes és közvetett adók bevételének táblázatát azon alapon, mint azt a bécsi miniszterium kiszámította; ez tesz 28.00%-ot.
Ezen táblázatokra megjegyeztem, hogy a 2-diknak, mely magában foglalja a netto-jövedelmeket a vámjövedelmekkel együtt, semmi alapos értelme nincs; annyival inkább nincs, mivel a közösügyi törvény a vámjövedelmek tételeit a közös költségekre rendeli fordíttatni. De ezen számításnak hasznát még akkor sem lehetne venni, ha a törvény nem így rendelkeznék, mert azon jövedelem, melyet a vámból Magyarország határszélein húznak, nem fejezi ki a vámjövedelemből Magyarországra eső öszszeget. Ily táblázatot számítási alapul felvenni mindenesetre ellenkeznék Magyarország érdekeivel; mert igaz ugyan, hogy a körülbelől 14 milliót jövedelmező vámból Magyarország határszélein csak 1/7 rész szedetik, mi a quóta meghatározására kedvező hatással lenne, de másrészt, ha a quóta aránya szerint itéltetnék is meg a vámjövedelem, 1 1/2 milliónál többet nem tenne, mi hátrányunkra szolgálna 1.260,000 frttal. Ennélfogva ezen táblázat mellőzését indítványoztam, mint a mely a közösügyi törvénynyel is ellenkezik és az országra is káros. A küldöttség helyeselte nézetemet, s csak a többi táblázat kinyomatását határozta el.
Részletes vitát idézett elő Ghyczy a határőrvidék s a delegatiók kérdéseivel is. Ezeket annyiban hozta elő, a mennyiben nézete szerint még igen megfontolandó, hogy miként tekintsük ezen nevezetes tárgyakat. Kemény Gábor b. támogatta.
Erre én előadtam azon kiinduló pontot, melyet a miniszterium a határőrvidékre nézve a legczélszerűbbnek vél. A magyar miniszterium ugyanis most még nem tartja helyes eljárásnak, hogy a quóta kiszámítására vonatkozó adatoknál határozottan befoglalja a határőrvidék jövedelmeit Magyarország jövedelmei közé. Az évi költségvetésben mindig fordulnak elő tételek, melyek, mint a határőrvidékből származó jövedelmek, a katonai kincstár javára és bevételei közé iratnak. Ezen jövedelmek leginkább 159földadóból és egyenes adóból származnak. A közvetett adók és fogyasztási adók azonban a határőrvidékből mára magyar miniszterium megalakulása óta a magyar kincstárba folynak be. Éppen a mai nap értesültem a miniszterelnöktől azon kéziratról, a melyet ő felsége a horvát és szlavon országok pénzügyi igazgatásának folyó évi szeptember elsejétől a magyar pénzügyininiszterium alá rendelése tekintetében kibocsátott, s így a horvát- és szlavon országoknak, valamint a határőrvidéknek azon jövedelmei is, a melyek eddig a bécsi miniszteriumba folytak be, ezentúl a magyar kincstárjövedelmeinek szaporítására fognak szolgálni. Mivel azonban a quóta meghatározásánál ez igen nevezetes tényező lehet annak nagyságára nézve, s mivel még bizonytalan, hogy miképp fog tekintetni a határőrvidék, igen megfontolandó, vajjon a küldöttségi tárgyalások alkalmával czélszerű-e a tanácskozások körébe oly kérdést belevinni, mely inkább politikai természetű, különösen akkor, midőn kiküldetésünk nem történt politikai kérdések megvitatására.
Előadtam továbbá, hogy valószinűleg nemsokára bekövetkezik azon időpont, midőn a határőrvidék katonai szervezete meg fog változni. Ez valószinűleg bekövetkezik a honvédelmi rendszer behozatalakor, mely rendszer az átalános katonakötelezettséget mondván ki, katonai szempontból is meg fognak szünni az okok, melyek a határőrvidéken a jelenlegi katonai szervezet föntartása mellett talán szólanak; politikai szempontból pedig, szemben a nemzetiségi mozgalmakkal, háboru esetén alig látszik czélszerűnek a szláv elemeket a határőrvidéken még továbbra is fegyverben hagyni. Mindezen okok valószinűleg arra vezetnek, hogy azon időszak alatt, melyre most a quóta meg fog határoztatni, a határőrvidéknek katonai szervezete meg fog szüntettetni. Mihelyt ezen szervezet megszünik, igen természetes, hogy ezen területről is a magyar kincstárba fognak folyni minden egyenes és közvetett adók, melyek akkor sokkal nevezetesebb összeget fognak tenni, mint a mennyit a határőrvidék jelenleg jövedelmez, mert mind az egyenes adók, mind a fogyasztási adók tekintetében a határőrvidék jelenleg rendkívüli kedvezményekben részesűl; elvesztvén pedig a katonai szervezetet, adózási tekintetben is egyenlő lábra fog helyeztetni az ország többi részével. Ezen lehetőségnek tehát most már a quóta meghatározásánál előtérbe való állítása könnyen arra a következésre fog vezetni, hogy a birodalom másik felének küldöttsége kivánni fogja, hogy a jövedelem ezen szaporodása tekintetbe vétessék. Egyébiránt, ha a katonai szervezet föntartása mellett a határőrvidéknek azon jövedelmeit, melyek jelenleg nem oda folynak, a magyar kincstár számára követelnénk, igen természetes következményül áll elő, hogy viszont a katonai 160szervezet költségeit is a magyar állam viselje; már pedig tudvalevő dolog, hogy a határőrvidéki katonai szervezet föntartásának költségei nevezetesen túlhaladják azon jövedelmeket, melyek onnan jelenleg a hadügyminiszteriumba folynak; de azonfelül a katonai őrvidék kérdése oly kényes természetű magában véve, hogy az annak gyökeres átváltoztatására vonatkozó intézkedéseket előhozni és előtérbe állítani a magyar kormány előtt most czélszerűnek nem látszott.
A mi Dalmátiát illeti, az pénzügyi szempontból mindig passiv állást foglalt el, azaz jövedelmei korántsem voltak elegendők rendes közigazgatási költségei fedezésére. Dalmatiának azonnali visszacsatolása tehát pénzügyi szempontból a magyar kincstárra kedvező nem volna. Politikai szempontból pedig Dalmatia visszacsatolásának kérdése szorosan összefügg a horvát kérdéssel, s ennélfogva a kormány nem gondolja czélszerűnek, hogy ezen, egyedűl a quótára vonatkozó pénzügyi kérdések megoldása végett megválasztott országos küldöttség egyszersmind Dalmatiának közjogi állására nézve tényleges határozatokat hozzon. Megengedem, hogy mind a határőrvidékre, mind Dalmatiára nézve az országgyűlésnek adandó jelentésünkben az ország jogai fentartása végett czélszerű módon említést tehetünk, a nélkül azonban, hogy ezen kényes kérdések tekintetében a birodalom másik felének küldöttségével részletes vitatkozásokba bocsátkozzunk.
Gr. Szécsen Antal kifejtette nézeteit Dalmatia visszacsatolására nézve politikai szempontból. Hivatkozott azon nemzetközi szerződésre, melynél fogva Dalmatia ujabban az osztrák birodalomhoz csatoltatott, s melyben Dalmatia részéről határozottan kiköttetett, hogy Dalmatia sem az egyik, sem a másik birodalmi résznek alá ne rendeltessék és hozzá ne csatoltassék. Ezen nemzetközi szerződés a bécsi békekötés alkalmával a nagyhatalmak által is helybenhagyatott. De ezenfelül mind a dalmát, mind a határőrvidéki kérdésnek megoldása szorosan összefügg a horvát kérdés békés megoldásával is.
Podmaniczky Frigyes b. hasonló nézetet nyilvánít.
Ghyczy is beismeri, hogy óvatosnak kell lenni; a jelen perczben azonban még maga sem tudja, hogy mily eljárást kellene követni. Járjon azonban haszonnal vagy kárral, a hol az ország jogainak védelméről van szó, ő a pénzügyi hátrányokat tekintetbe sohasem fogja venni, hanem az ország jogainak föntartására szükséges lépéseket megtenni mindenkor czélszerűnek 161látja. Annak idején eziránti nézeteit bővebben kivánja indokolni.
Ezután az országos küldöttség a Bécsben való összejövetel határidejét f. év augusztus 8-dikának déli 12 órájára tűzvén ki, berekesztette a Pesten folytatott működését.
A küldöttségnek augusztus 8-dikán Bécsben, a volt erdélyi udvari kanczellária épületében tartott üléséről Lónyay Menyhért naplójában ezeket irja:
Sennyey mint elnök közli, hogy Rauscher bibornok érseknek, mint a másik küldöttség elnökének, átadta azon pontozatokat, melyekben a modus procedendi iránti megállapodások foglaltatnak, s az osztrák küldöttség elnöke készségét nyilvánította aziránt, hogy azon pontozatokat saját küldöttsége tárgyalása alá terjeszti, és az eredményt a magyar küldöttséggel tudatni fogja.
Elnök értesíti továbbá a küldöttséget, hogy a birodalmi tanács küldöttsége a mai napon délután 1 órakor a közös tanácskozásra szánt helyiségben, a volt magyar kanczelláriának ezen czélra elkészített termében, meg fog jelenni azon czélból, hogy a két küldöttség tagjai magukat egymásnak bemutassák. Ezután a modus procedendire vonatkozó pontozatok és a jegyzőkönyv hitelesíttetnek.
Délután 1 órakor megjelentek a két küldöttség tagjai a közös helyiségben. A magyar küldöttség tagjait b. Sennyey mutatta be egyenkint Rauscher bibornoknak.
A másfél óráig tartott első összejövetel beszélgetésből állott, melyet a küldöttség egyes tagjai állva, a tanácskozási szoba előtti gobelin-szőnyegekkel bevont teremben, folytattak.
Augusztus 10-dikén – irja Lónyay Menyhért – a kitűzött közös ülést megelőzőleg a magyar küldöttség külön ülést tartott, melyben a jegyzőkönyv hitelesítése után, az elnök bemutatta mindazon iratokat, melyek a másik küldöttségtől érkeztek, s melyek a birodalmi tanács küldöttsége tagjainak megbizatására, vonatkoztak. Ezen iratok átnézésére egy három tagból álló albizottság választatott, mely áll Haynald érsek elnöklete 162alatt Ghyczy és Csengery tagokból. Ezután bejelentette az elnök hogy ma 11 órakor lesz az első ülés, melyben a két küldöttség tagjai találkozni fognak. Nézete szerint ezen közös tanácskozás első tárgya lesz az osztrák küldöttségnek aziránti nyilatkozata, vajjon a részünkről felállított modus procedendit elfogadja-e? A további tárgy az lenne, miként ez iránt a másik küldöttség elnökével már értekezett is, hogy melyik fél tegye az első lépést föladatunk megoldására.
Gr. Szécsen a mellett szólott, hogy czélszerű lesz, ha a magyar küldöttség teszi ezen fontos tárgyra nézve az első lépést.
Az elnök egy kisebb bizottság kiküldését kivánja azon czélból, hogy formulázza azon iratot, melyben nézeteinket ki fogjuk fejezni, s melyet a másik küldöttségnek át fogunk adni.
B. Kemény elemezte azon megbízást, melyet a küldöttség nyert.
Trefort azon nézetben van, hogy föladatunk igen tiszta és világos. Nem más, mint meghatározása azon aránynak, melyben a közös költségek viselésében részt akarunk venni. E tekintetben mindenesetre azon nézethez járul, melyet a pénzügyminiszter még Budán kifejtett, hogy t. i. a direct és indirect adók összege és egymáshoz való aránya szolgáljon kulcsul a közös költségek elvállalásánál.
Erre én fejeztem ki nézeteimet, előadván, hogy ámbár a leghatározottabban védhető és a legigazságosabb alap az adóképesség, a melyet ismét a bizonyos évsorozaton át fizetett közvetlen és közvetett adók aránya határoz meg, mivel azonban a törvény értelme szerint alkura vagyunk kiküldve, a czélszerűség azt kivánja, hogy ne mondjuk mindjárt ki az utolsó szót. Ennélfogva igyekezzünk kiinduló pontul oly alapot fölállítani, mely a mellett hogy védhető és méltányos, Magyarországra nézve a legkisebb arányt foglalja magában. Ezen szempontnál fogva azon óhajtásomat nyilvánítottam, hogy a hozzájárulási kulcs megállapításánál azon összegnek az aránya vétessék föl, a melylyel a birodalom két fele a közös költségek felezéséhez valósággal járult. A mint az osztrák pénzügyminisztertől készített kimutatások, s az ezek alapján összeállított táblázatok föltüntetik, a valóságos adóképesség alapján való hozzájárulás reánk nézve 28%-ot tesz; holott az említettem másik alap, t. i. mennyi fordíttatott valójában a birodalom két fele jövedelmeiből a közös költségek fedezésére, 25%-ot mutat. 163Lehetnek e tekintetben kiigazítást kivánó tételek, annyi azonban bizonyos, hogy ezeknek kiigazítása mellett is az arány mindenesetre csekélyebb lesz, mint az egyenes és közvetett adók sommázatja.
Az elnök ezután ismét előhozta az albizottság kiküldését.
Ghyczy megnyugszik abban, hogy ne a valóságos jövedelmek vétessenek most a kiindulásnál alapul, noha ő ezen eljárást az alkudozások folyamában czélszerűnek tartja; szó nélkül azonban még sem hagyhatja, hogy van több tétel, mely a közös költségek rovatába foglaltatott, valóságban azonban nem oda tartozik; ennélfogva a bizottság által akként kivánná ezen kérdést formuláztatni, hogy előre is óvást tegyünk és kimondjuk, hogy azért, mert az ajánlatoknál ezen alapot fogadtuk el kiinduló pontnak, a közös költségek rovatában levő ezen tételeket magunkra nézve jövőre kötelezőknek nem tekinthetjük.
Erre én úgy nyilatkoztam, hogy a megjegyzés, a melyet Ghyczy tett, nézetem szerint is megérintendő volna, minthogy csakugyan vannak ott oly kiadások, melyek közöseknek nem tekinthetők. Reánk nézve azonban ez nem hátrány, mert, ha azon tételek onnan kitöröltetvén, a birodalom másik fele kiadásai közé soroztatnának, ez által az arányok a mi irányunkban kedvezőbbeknek mutatkoznának.
Ezután gr. Szécsen szólalt fel, azon nézetét fejezvén ki, hogy ő a legjobb politikának tartaná azonnal kimondani az utolsó szót, és kimondani azon arányt, melyet felajánlani akarunk és elfogadni kivánunk. Ő az alkudozást ily fontos tárgyban czélszerűnek nem látja.
Megemlítém még a magam részéről, minő fontos okok szólanak a mellett, hogy mostani tanácskozásaink folyama a hirlapokban ne közöltessék. Elmondtam mindazon nehézségeket, melyekkel ezen kérdésnek megoldása jár; annak nagy horderejét, ha működésünk siker vagy siker nélküli lesz; kiemeltem különösen – minthogy alkura vagyunk kiküldve – azon erkölcsi nyomást, mely alatt a küldöttség volna, ha egyszer már kimondott szavát, mely közhírré tétetett, meg kellene másitania. És mivel egyszersmind az államadósságokról is kell szólanunk, megemlítettem, hogy a börze érzékeny voltánál fogva a tanácskozásaink folyamáról való tudomás nevezetes ingadozásokat hozhatna elő és végre, mivel a magyar küldöttség most Bécsben tanácskozik, hol valószínüleg sok nézete a közvéleménynyel 164nem fog találkozni, óhajtandó, hogy tanácskozásai a nagyközönséggel ne közöltessenek.
Csengery jegyzőkönyvbe kivánja felvétetni a pontozatokat, melyeknek alapján volna szerkesztendő a másik küldöttséggel közlendő okmány.
Ezután még Lipthay, Trefort és Ghyczy szólottak a tárgyhoz.
Az ezután tartott közös ülésről Lónyay Menyhért ezeket irja:
Augusztus 10-dikén tartatott ugyancsak a volt magyar kanczellária helyiségében az első közös ülés, melyben mind a két küldöttség tagjai megjelentek.
Az ülést Rauscher bibornok nyitotta meg, felállva üdvözölte a küldöttséget, s azon szivből eredt óhajtását fejezte ki, vajha a két küldöttségnek sikerülne, a birodalom két fele érdekének kölcsönös megóvása mellett, a monarchia és a trón megszilárdítására fontos föladatának megfelelni.
Utána Sennyey kelt fel, üdvözölvén a birodalmi tanács küldöttségét: a magyar küldöttség részéről.
Erre Rauscher bibornok kijelentette, hogy a magyar küldöttségtől a modus procedendire nézve előterjesztett pontozatokat a birodalmi tanács küldöttsége elfogadta.
Más felszólalás nem történvén, b. Sennyey kijelentette, hogy a magyar küldöttségnek szándoka a közösügyi költségek arányának kérdése iránt nézeteit irásban foglalva a másik küldöttséggel közölni.
Ezen közös tanácskozás után – irja Lónyay Menyhért – a magyar küldöttség folytatta ülését. Javaslatba hozatott egy albizottság kiküldése, mely a zárszámadások alapján a III. és V. táblázatot vizsgálná át és hozná combinatióba a zárszámlákkal.
Gr. Szécsen pártolja az indítványt.
Fest feleslegesnek tartja, mivel ezen küldöttség munkálkodását előre s eredménytelennek hiszi.
Végül b. Sennyey a két albizottság megválasztását hozta javaslatba, 165minek következtében a zárszámadások megbirálásával megbizattak Haynald érsek, b. Lipthay, Fest, gr. Zichy, gr. Bethlen, b. Podmaniczky és b. Kemény; az ő felsége többi országainak küldöttsége elé terjesztendő javaslat tervezetének elkészítésével pedig megbizattak b. Sennyey, gr. Szécsen, Somssich, Ghyczy, Csengery, Bartal és Trefort.
A magyar küldöttségnek augusztus 13-dikán tartott üléséről Lónyay Menyhért a következőket irja:
Haynald jelenti, hogy az albizottság a birodalmi tanácstól választott küldöttség megbizásának alapjául szolgáló iratokat részletesen megvizsgálta s azokat a törvénynyel megegyezőknek és rendben levőknek találta.
B. Sennyey jelenti, hogy a birodalmi tanács küldöttsége elé terjesztendő javaslat kidolgozására kiküldött albizottság elkészült munkálatával.
Csengery előadta, hogy az albizottság összehasonlításokat tett azon táblázat között, melyet a zárszámlák adatainak nyomán az osztrák pénzügyminiszterium készített, s azon táblázat között, a melyet a magyar küldöttség a közös költségekhez járulási arány kitudása végett saját használatára állíttatott egybe, s hogy az albizottság, a magyar pénzügyminiszteriumtól kapott, s a mai ülés jegyzőkönyvébe fölveendő fölvilágosítások után, a magyar miniszteriumtól összeállított táblázat számtételeit találta igazoltaknak, s azokat vette munkálata alapjául.
Ez után pontonkint olvasta a javaslatot.
Gr. Szécsen: Dicsérettel emlékezik meg a szerkezetről, s mint a jelentés érdemét kiemeli, hogy helyesen van benne elmondva mindaz, a mi a határőrvidékre vonatkozik; helyesli azon kifejezéseket is, a melyekkel a jelentés Dalmatiáról szól, mely tartomány tényleg el van szakadva tőlünk, s ezen körülmény a jelentésben jól van megkülönböztetve.
Ghyczy: A maga részéről mindazt, a mi Dalmatiára nézve mondatik, helyesli, s megnyugszik benne; korántsem áll azonban az, a mi a határőrvidékről mondatik, még pedig azért nem, mert a határőrvidék tényleg Magyarország alatt áll. Erre tehát külön szerkezetet hoz javaslatba, a melyet különösen azért ajánl, mivel az ő czélja jogföntartás lévén, attól tart, hogy kétségbe fogják vonni Magyarország törvényhozásának rendelkezési jogát a határőrvidék fölött, sőt a fönálló katonai szervezet után 166indulva, mint a mely a hadügyminiszternek van alája rendelve, közösnek fogják tekinteni. Óhajtja tehát, hogy Magyarország mentől előbb rendelkezzék a határőrvidék fölött.
Erre Csengery megjegyzi, hogy mindaz, a mit Ghyczy kiván, benne van a szerkezetben, a mennyiben a határőrvidékekre vonatkozólag ezen szavak vannak a javaslatban: «a melyek mind jogilag, mind tényleg Magyarországhoz tartoznak».
Végre hosszabb vitatkozás után Csengery módot talál Ghyczy aggályainak eloszlatására.
Fest olvassa a német fordítást.
Ez után én jelentettem, hogy ő felsége holnap 11 órakor fogadja a küldöttséget.
