A MAGYAR ORSZÁGOS KÜLDÖTTSÉG TANÁCSKOZÁSAI AZ ÁLLAMADÓSSÁG KÉRDÉSÉRŐL.
A MAGYAR ORSZÁGOS KÜLDÖTTSÉG TANÁCSKOZÁSAI AZ ÁLLAMADÓSSÁG KÉRDÉSÉRŐL.
A magyar országos küldöttségnek 1867. augusztus 23-dikán tartott üléséről a hivatalos jegyzőkönyv ezt írja: «Folytattattak a birodalmi küldöttség válaszirata feletti tanácskozások.» Lónyay Menyhért ez ülésről naplójába a következőket jegyezte föl:
Részletesen előadtam a miniszterium nézetét.
Trefort: Kivánja, hogy óvatosan történjék a formulázás.
Szécsen gr.: A kormány véleményét fogadja el, mivel a kormány ismeri a viszonyokat és a lehetőség határait. A pontonkinti tárgyalást kivánja.
Csengery: A közlemény szerkezetét, nézete szerint, a küldöttség határozza meg; a súlyt azon pontra kell helyezni, hogy a két kérdés egyszerre tárgyaltassék-e, vagy ne.
Ghyczy: Mi az államadósság kérdésében csak értekezés végett vagyunk kiküldve, nem pedig javaslattételre, vagy véleményadásra. Köztünk és a másik fél közt tehát elvi eltérés van. A mi törvényünk határozott, s hiba volt, hogy nem közöltetett a birodalmi tanácscsal, mert most nekik nincs a mienkkel egyenlő törvényük. Ő a maga részéről e tárgyban 177nem vállal solidaritást. A véleménynyilvánításban három főszempont vezeti 1. hogy a törvényt, de csakis a törvényt hajtsuk végre; 2. hogy az állam bukását, vagyis a kamatreductiót ne mi okozzuk; 3. hogy a két miniszteriumnak az értekezésekre idő adassék. Őszinte politikát javasol. Az első nyilatkozatban jelentsük ki, hogy a mi hatáskörünket az országos határozat körvonalozza; csak a külügy és a hadügy közös, minden egyéb kérdést pedig a két miniszterium együttes értekezése és megállapodása folytán a két országgyűlés határoz el; e szerint a mi hatáskörünk nem terjed a közös költségekre nézve megállapítandó arányon túl az államadósság évjáradékának meghatározására. Értekezlet a másik féllel ennélfogva csak a közös költségek iránt tartható. Ő adatokat az államadósságra nézve is szivesen elfogad, kinyilatkoztatja azonban, hogy a maga részéről e tárgyban javaslatot nem ad, s a küldöttséget sem hiszi erre hivatottnak. A másik küldöttség válasziratának azon érvét, mintha az államadósságok nagyobbrészt a hadügyre, tehát a közös természetű költségekre vétettek volna föl, nem ismeri el. Álláspontunkhoz tehát ragaszkodnunk kell. Sokkal jobb az első harag, mint az utolsó. Hogy az államadósság kérdéséről is véleményt adjunk, erre határozott meghatalmazásra van szükségünk. Nincs tehát más hátra, mint az, hogy jelezzük álláspontunkat az általa fönnebb előadott három pont értelmében. Oly fontosak a kérdések, melyekről a küldöttség tanácskozik, hogy nem az időnyereség a fődolog, tehát ne hamarkodjuk el az ügyet. Ő az országgyűléstől nyert újabb fölhatalmazás nélkül a tőle kijelölt ponton túl nem mehet. Ezt a küldöttség megmondhatná a másik küldöttségnek is.
Lipthay Béla b.: Ghyczy ellen szól.
Ghyczy: Már azért sem kiván belebocsátkozni a tárgyalásba, mert nem hisz az eredményben, már pedig alaptalan reményeket gerjeszteni nem akar. Ő az értekezéstől semmi eredményt sem vár, s nekünk föladatunk csak az, hogy védelmezzük az alapot. Kijelenti végül, hogy ellenezni fogja oly dolgoknak fölvételét a jegyzőkönyvbe, melyek az ő álláspontjának præjudicálnak.
Szécsen gr.: A pillanatot komolynak tartja. A mi föladatunk nem az, hogy szemrehányást tegyünk egymásnak, hanem az, hogy az eredményt minden lehető módon előmozdítsuk. Az ő személyes nézete szerint sem gyakorlati az 1867:XII. t.-cz.-nek némely intézkedése; azonban kötelességünk a kitűzött czél szem előtt tartásával mindenképp eredmény elérésére 178törekedni. A miniszterium nézetét azért fogadja el, mert annak követésével eredményt remél. Nekünk nem az a föladatunk, hogy megoldatlanul hagyjuk a kérdéseket, hanem az, hogy megoldván azokat, a függő kérdések tisztába hozatalával minden irányban biztosítsuk az eddig elért eredményeket. A legkényesebb kérdés bizonyára az államadósság kérdése, s ennek megoldását elő nem segíteni, hibának tartaná, s a megoldást elutasítani magunktól semmi esetre sem szabad. Vannak bizonyos moralis kötelességek, melyeket a kiküldés elfogadásával magunkra vettünk; ezeknek tegyünk eleget. Most az államadósság kérdése iránt különben sem adhatunk véleményt, minthogy a két miniszterium még nem jutott megállapodásra. A választ és az indokolás modorát szintén elfogadja, minthogy nézete szerint szükséges, hogy az ne viselje magán az elutasításnak még szinét sem. A fő az, hogy a két miniszterium egymással tisztába jöjjön, s tényleges eredményt hozzon létre; ezt támogatni kötelességünk. Mindazonáltal legyünk óvatosak a formulázásban.
Somssich: Azt véli, hogy érdemleges választ nem adhatunk. Nem kell elnapolni a másik kérdést; de a kettőt egymástól elkülönítve tárgyalhatjuk. Ghyczy nézeteiben nem osztozik. A mit Ghyczy mond, hogy pusztán védelmi állást foglaljunk el, azt nem érti. Kivánja a birodalmi tanács küldöttségének véleményét ismerni; de mi jelenleg ne adjunk véleményt.
Csengery: A törvény megkülönbözteti az értekezés és egyezkedés stadiumát; az 55. §. ugyanis azt mondja, hogy az ország az előleges értekezés után kész egyezkedésbe bocsátkozni. Nézete szerint csak az előleges értekezésre van a bizottság kiküldve, az egyezkedést pedig az országgyűlés magának tartotta, fönn. A siettetés nem használván semmit, találjunk módot a halasztásra. Most még úgy se tudjuk magunkat kellően tájékozni a megoldás iránt; ha financiális tekintetben tisztában is lennénk magunkkal, jelenleg még nem tudjuk, mit kiván a politikai szükségesség.
Kemény Gábor b.: A miniszterium nézetét pártolja, s az előterjesztés indokolásával meg van elégedve. Ghyczy véleményében nem osztozik.
Trefort: Azt hiszi, hogy az egész kiegyezés az államadósság kérdésének szerencsés megoldásától függ. Ha ezt elnapoljuk vagy megakadályoztatjuk, ott vagyunk, a hol 1848-ban voltunk. A magyar király és az osztrák császár közt ily fontos dolgokban differentiák nem maradhatnak fönn. Ennélfogva 179határozott lépést kiván tenni és tisztába kell jönnünk az iránt, hogy mit akarunk, s azt nyiltan ki is kell mondanunk.
Erre én részletesen kifejtettem a körülményeket, s különösen az opportunitási szempontot, kiemelvén azt, hogy nagy erkölcsi felelősség sulyosodnék reánk, ha bármily formakérdés miatt visszautasítanók magunktól ezen fontos kérdésben az értekezést.
Trefort: Két mód van előttünk a kérdés megoldására: a kamatreductio, vagy pedig a deficit továbbvitele. Ő a kamatreductiót nem tartja kivihetőnek, s a feladat mindenesetre kettős irányú, t. i. egyrészt a költségeket kell reducálni, másrészt az adókat kell emelni.
Somssich: Azon kérdést teszi az elnökséghez, hogy tulajdonképp mi az, a mi most tartatik, előleges értekezlet-e, vagy ülés?
Csengery: Azt tartja, hogy választ mindenesetre kell adni, tehát szükséges határoznunk.
Elnök: Összefoglalja a vitát. Két nézet merült föl, az egyik Ghyczyé, a másik Lónyayé.
Ghyczy: Ismét szót kér. Megmarad azon nézete mellett, a melyet előbb kifejtett. Két dolog iránt kell tisztába jönnünk. Először, hogy minő választ adjunk; másodszor, hogy az értekezleten minő eljárást kövessünk. Ő a maga részéről nem nyugszik meg abban, hogy az államadósság kérdésében már most értekezésbe bocsátkozzunk. A quóta iránt is nehéz velök értekezni, mivel igen könnyen megtörténhetik, hogy a másik tárgy iránt is véleményt kell nyilvánítani, s ezzel ártalmára lennénk magának az ügynek. Ő a maga részéről ellenvélemény benyujtására följogosítottnak tartja magát. Ezután részletes adatokat idéz a Ludovicäumról, a regáléról és az Asch-kerületről. A monarchia másik felében kétszáz millióval több adatott ki vasutakra, mint nálunk, s ott még tömérdek kőút is készült. Ő maga szorosan tartja magát a törvényben megszabott hatáskörhöz, s kijelenti előre is, hogy bármikor attól a legkisebb eltérés szándékoltatnék, mindannyiszor különvéleményt fog előterjeszteni. Nézete szerint hibáz a küldöttség, ha más eljárást követ, s ennélfogva neki kötelessége a küldöttséget a hibára figyelmeztetni, s tartózkodni a hiba elkövetésében való részvételtől. A miniszterium állását nehéznek tartja; a föladat, a melynek meg kell felelnie, 180nagyon complicált; igyekezik is a megoldáson, ezt el kell ismerni, s ezért mondhatunk is a miniszteriumnak egy pár bókot; de óvakodjunk attól, hogy uszályhordozóivá váljunk. Ő is óhajtja a megoldást, még pedig a közösügyi törvény értelmében; de éppen nem egyezhetik bele a törvény megnyirbálásába. Ő ugyan a maga részéről nem kiván fillérkedni, s a quóta kérdésében meglehetős összeget hajlandó elvállalni; de semmi esetre sem lehet túlmenni a közösügyi törvény rendeletén. Bocsánatot kér, hogy ezen skrupulusai vannak; de ő e tekintetben nézetét nem rendelheti alá senki nézetének.
Szécsen gr.: Ghyczynek több állítására felel. Ő is azt tartja, hogy maradjunk a törvény határai közt, mozdítsuk elő azonban minden módon az eredmény elérését. Ő a maga részéről a miniszterium támogatását oly értelemben, mint Ghyczy mondta, soha sem kivánta. De mivel a miniszterium ismeri a körülményeket és a kivihetőség határait; mivel továbbá az ország jövőjére nézve az eredménytelenséget tartaná a legnagyobb veszedelemnek: ennélfogva kész a miniszterium vezetését elfogadni, ha utat mutat a megoldásra.
Még szóltak Kautz, Ghyczy és Szécsen gr., s ezután az ülés bezáratott.
