A NÁDORVÁLASZTÁS ELHALASZTÁSÁRÓL.

Teljes szövegű keresés

A NÁDORVÁLASZTÁS ELHALASZTÁSÁRÓL.
A képviselőház 1867. május 28-dikán tartott ülésében tárgyalta a miniszterium törvényjavaslatát az 1847/8. III. t.-cz. azon intézkedéseinek 90módosításáról, melyek a nádor mint kir. helytartó jogkörére vonatkoznak. A törvényjavaslat így szólott:
1. Miután ő cs. és apost. kir. felsége a végrehajtó hatalmat, a törvények és az alkotmány alapján, a magyar miniszterium által személyesen gyakorolja, az 1847/8. III. t.-cz. pedig ő cs. és apost. kir. felsége távollétében a végrehajtó hatalmat egyenesen az akkori nádorra, mint királyi helytartóra, boldog emlékezetű István főherczegre ruházta: az 1847/8. évi III. t.-czikknek az akkori nádor mint királyi helytartó jogkörére vonatkozó 2., 3., 9., 11., 17., 19., 24. és 38. §§-nak intézkedései érvényen kívül helyeztetnek.
2. Mindaddig, míg a nádori méltóság hatásköre, a felelős kormányzat elveivel megegyezőleg, törvény által szabályozva nem lesz, a nádorválasztás elhalasztatik.
Zichy Antal, a központi bizottság előadója, jelentette, hogy az osztályok többsége nyílt kérdésnek hagyta, vajjon a nádori méltóság, a törvény kivánata szerint, bár az újabb kor igényeihez alkalmazottan, mielőbb betöltessék-e, vagy pedig, mint az újabb kor igényeinek többé meg nem felelő, s különösen mint a parlamenti rendszerrel össze nem egyeztethető, megszüntessék-e. Abban azonban valamennyi osztály egyetértett, hogy a fönálló törvényt vagy végre kell hajtani, vagy törvényes úton föl kell függeszteni. Mivel pedig az iránt nincs nézetkülönbség, hogy a nádor azon hatáskörrel, melylyel régibb és újabb törvényeink értelmében a legújabb időkig birt, a mai viszonyok közt föl nem ruházható, s ennélfogva a nádorválasztáshoz, bár legjobb akarattal is, rögtön hozzá nem foghatni, az osztályok többsége a törvényjavaslatot, mint ideiglenes átmeneti rendszabályt, elvileg elfogadta! A szerkezetre nézve azonban módosításokat ajánlott.
Ráday László gr., a IX. osztály előadója a következő határozati javaslatot terjesztette elő: «Tekintve egyrészről, hogy az 1847/8 évi törvények III. czikkének több szakasza a nádori méltóság jogköréhez több oly tulajdont csatolt, melyek által a nádori hatáskör némi tekintetben a monarchikus eszmékkel alig lesz összeegyeztethető; tekintve azt is, hogy a nádori méltóságnak azon hatásköre, melylyel az az 1848-dik évi törvények keletkezése előtt birt, a parlamentalis és felelős kormányzat eszméjével össze nem fér: mondja ki határozatilag a ház, hogy a nádori méltóság hatáskörét a fenemlített két szempontból újból megállapítani elkerülhetlen szükségesnek tartja. De tekintve egyszersmind azon teendők nagy fontosságát, melyek a nádornak, különösen mint szükség esetében helytartónak, 91a fejedelem és az ország között közbenjárónak, s végre a fejedelem kiskorúsága alatt mint törvényes gyámnak teendői; és tekintve annak fontosságát, hogy mindenütt, a hol csak lehet, minden oly intézményt, mely Magyarország állami individualitását biztosítja, elengedhetlenül fenn kell tartani: válaszszon az országgyülés egy több tagból álló küldöttséget, mely a fentebb említett tekinteteket szem előtt tartva, a nádori hatáskört illetőleg készítsen még ezen ülésszak alatt egy javaslatot, mely javaslatnak a ház által leendő elfogadása és törvénybe igtatása esetére minden, a nádor hatáskörére vonatkozó fenálló törvényeink azon törvényjavaslat értelmében lesznek módosítandók.»
Tisza Kálmán a IX. osztály indokolása alapján egy lépéssel még tovább akart menni, mint a meddig az osztály ment, mert megnyugvást csak abban lelhetett, ha a nádori méltóság betöltése bizonytalan időkre el nem halasztatik. Mivel e biztosítékot csak abban találta, ha a nádorválasztás még koronázás előtt megy végbe, módosítványt nyujtott be, mely szerint «a nádori méltóság a fönálló törvények értelmében még koronázás előtt töltessék be».
Halász Boldizsár pártolta a IX. osztály indítványát, Tisza módosítványát azonban nem fogadta el, mert a nádorválasztásnál a kijelölési jogot a koronázás előtt nem kivánta életbe léptetni.
Böszörményi László a következő indítványt tette: «Miután a miniszteri kivánat a törvények életbeléptetése előtti megváltoztatását (revisio) s ekképp a jogfolytonosság megsértését vonná maga után: egy küldöttség által készítendő indokolt határozatban mondja ki a ház a miniszteri előterjesztvények koronázás utáni időre elhalasztását.»
Bónis Sámuel Tisza módosítását különösen azért pártolta, mivel a nádori hivatalnak van egy oly lényeges teendője, a miért soha még egy napig sem hagyná üresen: ez pedig a trónörökös még kiskorú fejedelemnek gyámsága. Isten akarata mindennap megtörténhetik, s a történelemben láttuk, hogy igen nagy különbség van a közt, ha a törvény előre provideál a kiskorú fejedelem gyámságáról, meg a közt, ha ez halál esetében történik.
Deák Ferencz: T. ház! A kérdés, mely előttünk van, nem az, hogy a nádori hivatal eltöröltessék-e vagy ne? arról a miniszteri 92javaslat sem szól; és én ezen kérdést mindenesetre oly fontosnak tartom, hogy ezt nemcsak az ülésben, hanem ülésen kívül is, majd annak idején, tán még nyilvános hirlapok útján is megvitatni czélszerű lesz, mert ha arról lesz szó, hogy egy nyolczszázados fontos institutiója az országnak megszüntettessék, az minden oldalról igen komoly megfontolást igényel.
Arról tehát, mint mondám, nincs szó, hogy a nádori hivatal eltöröltessék; hanem előttem az egyik kérdés az, hogy ha a nádor megválasztatik, azon hatáskörét, melyet az eddigi törvények neki kiszabtak, gyakorolhatja-e vagy nem?
Hogy azon hatáskört, mely a 48-diki törvényekben István főherczegre mint nádorra és királyi helytartóra volt ruházva, nem gyakorolhatja, az természetes, mert ama hatáskör némely része, különösen a souverain hatalomhoz közel járó része, a személyre, nem pedig a hivatalra lévén ruházva, a személy elhaltával, vagy annak a nádori hivatalról történt lelépésével a hatáskör eme része is megszünt. Hogy ne említsek többet, csak azt mondom, hogy a 48-diki törvények egyik szakasza szerint a miniszterelnököt ő felsége, a többi minisztert pedig a miniszterelnök fölterjesztésére a nádor nevezi ki. Azt hiszem, mivel ezen hatalom, mely egyenesen István főherczegre volt ruházva, többé fönn nem állhat, ezt a jogot kétségen kivül senki sem kivánja megadatni az ujonnan megválasztandó nádornak, akárki legyen is az.
Van oly hatásköre a nádori hivatalnak, mely 48 előtt is megvolt, mely régi törvényekben gyökerezik, de mely a parlamenti kormány és felelős miniszterium mellett éppen nem állhat meg, mert hogy az országnak választott legmagasabb hivatalnoka, kire annyi tekintélyt ruházott a törvény, bármely hivatalos működésében alatta álljon a miniszteriumnak, ezt, úgy hiszem, a nádori méltóság tekintélye szintén nem engedi meg.
Vannak a nádori hivatalhoz kötött oly jogok és kötelességek, melyek mindenesetre igen nagy fontosságuak, s melyekre nézve, akár töröltetik el idővel a nádori hivatal, akár fentartatik, az országnak részletesen kell intézkednie. Ilyennek és különösen legfontosabbnak tartom én a kiskorú fejedelem gyámságát, melyet nemcsak a kiskorú fejedelem személyére, hanem az ország kormányzatára nézve a nádorra bizott a törvény. A nádori hivatal nyolczszáz esztendős, de a nádornak ezen gyámsági joga nem nyolczszázados. Méltóztassanak visszaemlékezni a történelemre. Árpád korának több szakaszairól határozott bizonyossággal nem sokat tudunk; de tudjuk, 93hogy a vegyes származású királyok korából kétszer volt kiskorú fejedelmünk. Egyik V. László, a másik Hunyady Mátyás volt, és akét fejedelemnek gyámságát nem a nádor vitte, hanem az ország maga külön választott kormányzót, t. i. László idejében Hunyady Jánost, Mátyás idejében Szilágyit. Csak később, Mátyás alatt alkottatott azon törvény, mely a nádorra bizta a kiskorú király gyámságát, s ezzel együtt igen sok jogát a kormányzóságnak. De ne feledjük, hogy midőn e törvény hozatott, Magyarország királya nem volt egyszersmind más különálló országok fejedelme, hanem mindazon országok, melyek uralkodása alatt állottak, a magyar korona országai valának. Az uralkodói teendőket sok dologra nézve kétféleképp vezetni nem lehet. Az országnak tehát arról kell gondoskodnia, hogy a király kiskoruságának esetére Magyarországra nézve ki teljesítse mindazokat, mik a király uralkodói köréhez tartoznak, akár mint gyám, akár mint kormányzó? Az uralkodás és kormányzat tehát ugyanazon egy volt az egész birodalomra nézve; most azonban Magyarország királya egyszersmind több más, a magyar koronához nem tartozó külön országok fejedelme. Ha tehát a sanctio pragmatica által létre jött viszonyok között kiskorúra kerülne a magyar korona, valamint mi nem egyeznénk abba, hogy Magyarországra nézve az uralkodási teendőket oly egyén teljesítse, kit akár az uralkodói ház családi törvényei, akár amaz országok magok biznának meg a gyámsággal, úgy őtőlök sem kivánhatnók, hogy a mi nádorunk intézkedjék rájok nézve. Ennek természetes következése az lesz, hogy ily esetre regensségről, s lehet, hogy az országok különféleségéhez képest több tagú regensségről kell majd gondoskodni, annyival is inkább, mert vannak az uralkodó fejedelem köréhez tartozó oly jogok és kötelességek, melyeket minden részre külön gyakorolni nem lehet. Akár tartja meg az ország ezentúl is a nádori hivatalt, akár megszünteti majd valamikor, az országgyűlésnek mindenesetre részletes és határozott törvény által kell gondoskodnia arról, hogy a kiskorú királynak gyámságát és ezzel együtt az uralkodói teendőket Magyarországra nézve ki vigye és minő hatáskörrel.
Mindezek azonban a jelen discussióhoz nem tartoznak. Ezek igen fontos discussiókat s igen sok körülmény figyelembevételét igénylik, s azért én ezen kérdéseket akkor hiszem eldöntendőknek, mikor a nádori hivatal jogait és kötelességeit ex asse fogjuk tárgyalni.
Ha tehát a nádor azon hatáskört, melyet az eddigi törvények 94kiszabtak, nem gyakorolhatja és hatáskörét törvény által kell ezután szabályozni, második kérdés az, hogy a hatáskörnek megállapítása még koronázás előtt történjék-e? vagy pedig, ha ez a koronázás előtt meg nem történhetik, a harmadik kérdés az, hogy a nádor mégis megválasztassék-e a koronázás előtt és hatásköre utóbb állapíttassék meg?
Az én igénytelen nézetem ezekre nézve az, hogy, hacsak a koronázást igen hosszú időre nem akarnók elhalasztani, minthogy a nádori hivatal ezentúli hatáskörének meghatározása kétségtelenül hosszabb időt fog igényelni, a szükséges időből fogynánk ki. Már pedig érdekünkben áll-e, szemben a sok nehézségekkel, a koronázást hosszasan és mindig tovább halasztgatni? és miután az 1791-diki 3-dik t.-nek azon szabálya, mely azt rendeli, hogy a trónnak megürülése után a diéta hat hónapra megtartassék és ő felsége magát megkoronáztassa, már annyi éven keresztül elmaradt, most, midőn az küszöbön van, magunk halaszszuk el oly kérdés miatt, a melynek tüsténti fölvétele, vagy elhatározása nem oly sürgetőleg szükséges, mint maga a koronázás?
Fontos azon észrevétel, melyet Bónis képviselőtársam és barátom fölemlített, hogy az isteni végzés határozatait előre tudnunk nem lehet, és Magyarország trónja még mielőtt a nádor újabb hatáskörét törvény által szabályozzuk, vagy a kiskorú fejedelem gyámságáról törvény által rendelkezünk, kiskorúra szállhat. Ezen nehézséget a nádornak javaslatba hozott mostani megválasztása meg nem szünteti, mert ha e szerencsétlenség még koronázás előtt érné az országot, nádort nem választhatnánk, jelenleg pedig nádor nincs; koronázás után pedig módjában áll az országgyűlésnek törvény által gondoskodni a gyámságról és kiskorúság esetére a kormányzatról. Nem is példa nélküli az ily megelőző gondoskodás. 1740-ben a 4. cz.-ben azon esetre, ha Mária Teréziának fia kiskorúságban kerülne a trónra, még a nádor gyámságáról szóló törvényt is mellőzték az ország rendei és elhatározták, hogy a nádori jog jövendőre föntartatván, ez esetben kiskorú fiának gyámsága és az ország kormányzata Mária Terézia férjét mint atyát és gyámot illesse.
Azt hozzák föl többen, hogy az ország a nádorválasztást és a nádori hivatal betöltését mindig sürgette, s hogy ennélfogva most is sürgetnie kell. Igaz, hogy e hivatalt az ország mindig fontosnak tartotta; igaz, hogy midőn a nádori hivatal üres volt, annak választását sürgette, de igaz az is, hogy a törvényt vagy végre kell hajtani, vagy 95el kell törölni, vagy teljesítését ideiglen föl kell függeszteni, és pedig szükséges, hogy a fölfüggesztés országgyűlésileg történjék, nem pedig, mint fájdalom, annyiszor történt, a törvényhozás befolyása nélkül, a fejedelem hatalmával. A törvényt teljesíteni nem lehet, mert úgy, a mint áll a törvény, nem teljesíthető; ezen, úgy hiszem, senki sem kételkedik, a törvényt tehát eltörölni, vagy megváltoztatni kellene. A részletes, tüzetes megváltoztatás, azt hiszem, sokkal hosszabb időt kiván, és a koronázást igen messze kellene halasztani, a mi pedig nincs az ország érdekében; eltörölni most senki sem akarja, mert ez is bővebb megfontolást igényel, nem marad tehát egyéb hátra, mint a nádorválasztást elhalasztani.
Nem is példátlan dolog ez törvényeinkben. Méltóztassanak figyelmezni az 1548-diki 18-dik t.-czikkre, mely így szól:
«Egyébiránt, mivel némely megyékben a nádorválasztásról említés tétetett, az összes karok és rendek közös megegyezésével határoztatott:
«1. §. Hogy ez időben nádor választhatónak nem látszik, azért, hogy az ország általános rendelete szerint arra különös országgyűlésnek kell tartatni.
«2. §. Midőn tehát ő felsége nádort akarna tenni (mit az ország karai és rendei hosszas késedelem nélkül megtörténendőnek tartanak), akkor régi szokás szerint az ország minden rendeinek gyűlést hirdessen és a hirdetményben a nádorválasztást kijelentse, és akképp az ország főpapjai, országnagyjai s nemeseinek tanácsa s egyező akarata folytán nádor tétessék.»
Nem akarok a törvény motivumaiból érveket vonni, hogy nem volt arra hirdetve az országgyűlés, tehát ne választassék nádor, mert ugyanazon joggal, melylyel 1548-ban ezt mint motivumot fölhozták, mondhatná most a törvényhozás, hogy daczára annak, hogy ez nem volt benne a regalékban, mégis választhatunk nádort; hanem azért hozom ezt föl, hogy a nádor választásának elhalasztása, még pedig oly időben, midőn sok ideig nem volt nádor, nem példátlan a magyar törvényhozásban.
Én ezt mint præcedenst hozom föl és azt hiszem, a nádorválasztás javallott elhalasztása sokkal kevesebb bonyodalmakkal jár, sokkal kevesebb bajt fog okozni, mint ha most a nádor teendőinek és hatáskörének megállapításával foglalkoznánk, a mi minden tekintetben sok megfontolást és sok időt igényel, vagy ha választunk ugyan nádort, de a törvényesen megszabott hatáskör nélkül, 96minthogy az eddig törvényeinkben megszabott hatáskör további föntartása lehetetlen.
Ezen okoknál fogva tehát a törvényjavaslatot pártolom. (Élénk helyeslés. Szünet).
Bocsánatot kérek, de egyet még szükségesnek tartok fölemlíteni. (Halljuk!) Van a nádor teendői közt olyan, miről, ha a nádor választása elhalasztatik is, az országgyűlésnek gondoskodnia kell: értem azon teendőket, melyeket a nádor a koronázásnál szokott végezni. E teendők három lényeges dologban pontosulnak össze: az egyik, a mi inkább ceremonialis, abban áll, hogy ő viszi a koronát a fejedelem előtt; a másik, a mi nagyon lényeges, az, hogy a primással ő teszi a fejedelem fejére a koronát; a harmadik pedig, hogy a koronázás után ő fordul a néphez e fölkiáltással: «Éljen Magyarország koronás királya!»
E dolog különféleképpen állott hajdan. Egészen I. József koráig a primás maga koronázott, ellenben a nádor teendői közé tartozott, hogy a koronázás előtt ő fordult a néphez és fölszólította az iránt, hogy akarja-e ezt meg ezt Magyarország királyául megkoronáztatni? I. József óta e teendője a nádornak megszünt, mert nem volt többé szabad királyválasztás, még a Habsburgház családtagjai között sem, hanem a megállapított öröklési rend szerint már törvényes örököse levén a trónnak, az többé választástól nem függött, és így a nép megkérdezése is fölöslegessé vált; azonban ennek helyébe lépett az, hogy a nádor tette a primással együtt a koronát a király fejére, és az, hogy ő kiáltotta legelőször: «Éljen a megkoronázott magyar király!» Az ausztriai ház uralkodása egész korszaka alatt csak két eset volt, midőn a koronázásnál nádor nem volt, t. i. Miksa és Rudolf koronázásánál. Miksa koronázási ünnepélyéről a történelem részletes adatokat jegyzett föl; a többi közt Katona, Lisztyre hivatkozva, körülményesen adja azt elő. Mint mondom, akkor nem a nádor tette a király fejére a koronát, hanem a primás; de a koronát vinni s a népet megkérdezni a nádor teendője lett volna. Akkor azonban nádor nem lévén, azt, mit a nádornak kellett volna tenni, nem az országbiró tette, mint némelyek hiszik – pedig volt országbiró, ha nem csalódom, Báthory András, ki se a koronát nem vitte, se a népet nem kérdezte meg – hanem tette azt Batthyány Ferencz gr., mert, mint a történelem mondja, az ország karai és rendei őt bízták meg ezen teendőkkel. És ennek józan közjogi alapja is volt, mert koronáz az ország, a koronát az ország teszi a király fejére; tehát igen természetes volt, hogy a 97nádor, mint az ország választottja, volt ezen teendőkkel megbizva. És midőn nádor nem volt, az országbiró, ki nem volt az ország választott tisztviselője, egyedül hivatala czimén e teendőket nem teljesíthette, hanem az ország élt jogával és maga választotta erre azon férfit, kit ezzel megtisztelni akart, s így választá meg Batthyány Ferenczet.
Ezen teendők megállapításáról is kell tehát az országgyűlésnek gondoskodnia. Ehhez azonban nézetem szerint akkor szólhatunk legczélszerűbben, ha majd az inaugurale diploma kerül tanácskozás alá. (Élénk helyeslés.)
A képviselőház a törvényjavaslatot a központi bizottság módosításaival elfogadta.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages