A QUÓTA ÉS AZ ÁLLAMADÓSSÁGOK TÁRGYÁBAN KIKÜLDÖTT ORSZÁGOS BIZOTTSÁG MEGALAKULÁSÁRÓL.
146A QUÓTA ÉS AZ ÁLLAMADÓSSÁGOK TÁRGYÁBAN KIKÜLDÖTT ORSZÁGOS BIZOTTSÁG MEGALAKULÁSÁRÓL.
A közös érdekű viszonyokról szóló 1867:XII. t.-cz. értelmében megválasztott magyar országos küldöttség, melynek az volt a föladata, hogy a közös államügyek költségei arányának megállapítása tárgyában ő felsége többi országai törvényhozásának küldöttségével alkut folytasson és javaslatot készítsen, valamint az államadósságokból elvállalandó évi járulék kérdésében amaz országok küldöttségével előleges értekezésbe bocsátkozzék, azon év augusztus 4-dikén Budán tartott ülésében Sennyey Pál bárót választotta meg elnökének, Csengery Antalt előadójának, Kautz Gyulát jegyzőjének, s a következő határozatot hozta:
«Miután a két országos küldöttség tagjai nem mint egyének, hanem mint egymástól jogilag független országok küldöttségei állanak szemben, a paritás elvének gyakorlati érvényesítésére nézve a következők lesznek szem előtt tartandók:
Mindenik küldöttség külön tanácskozik és határoz.
Megállapodásait mindenik küldöttség a közlések fontossága szerint az elnök által szóval, vagy irásban közli a másik küldöttséggel, az utóbbi esetben mellékelve a fordítást is.
A közös megállapodások együttes ülésben, melyben mindenik fél küldöttségei megjelennek, jegyzőkönyvbe igtattatnak, s mint közös javaslat terjesztetnek a két országgyűlés elé.
Az ily formális ülésben (melyben egyébiránt vitatkozások nem történhetnek) a két küldöttség elnökei együtt elnökölnek, s a jegyzőkönyv a magyar küldöttség jegyzője által magyarul, a másik küldöttségé pedig e küldöttség nyelvén fog vitetni.
Kijelenti egyébiránt a küldöttség, hogy valahányszor a másik részről, különös fölvilágosítások végett, magánértekezés kivántatik, e kivánatnak a magyar országos küldöttség teljes készséggel engedend, hasonló készséget a maga részére is kikérvén ő felsége többi országainak küldöttségénél.»
A birodalmi tanács küldöttsége a magyar küldöttségnek a tanácskozások folyamában követendő eljárásra nézve hozott határozatáról a birodalmi 147tanácshoz intézett jelentésében így nyilatkozik: «Az alólirott küldöttség félre nem ismerhette ugyan, hogy az ily eljárás nehézkes és az ügyek gyors elintézését nem mozdítja elő, mégis úgy hitte, hogy mivel a magyar küldöttség már indítványozta, el kell azt fogadnia, nehogy alaki kérdésekről támasztott vitákkal késleltesse az érdemleges tárgyalások megindulását, vagy éppen ezek kezdetén kedvetlenséget idézzen elő.»
