AZ ITÉLŐSZÉKEKNEK MINISZTERI ELLENJEGYZÉS NÉLKÜL KINEVEZETT TAGJAIRÓL.

Teljes szövegű keresés

399AZ ITÉLŐSZÉKEKNEK MINISZTERI ELLENJEGYZÉS NÉLKÜL KINEVEZETT TAGJAIRÓL.
A képviselőház 1868. julius 13-dikán tartott űlésében Horváth Boldizsár igazságügyminiszter válaszolt Simonyi Ernő következő interpellatiójára: «Mondja meg az igazságügyminiszter, vajjon a királyi és hétszemélyes táblák birái a törvény és jelesen az 1847/8:III. t.-cz. által megkivánt miniszteri ellenjegyzés mellett lettek-e birói tisztökre és illetőleg méltóságukra kinevezve? «Igazságügyminisztersége óta, úgy mond, nem történt kinevezés birói hivatalra, mely ne az ő befolyásával és ellenjegyzése mellett keletkezett volna. Ellenben a mult rendszer korában alkalmazott birói tagokra nézve hiányzik a miniszteri ellenjegyzés. Simonyinak az 1848:III. t.-cz. 3. §-ára való hivatkozása ellenében, mint a mely szerint ő felségének semmiféle kinevezése nem érvényes, ha csak a miniszterek egyike ellen nem jegyzi, az igazságügyminiszter idézte ugyanazon t.-cz. 27. §-át, a mely azt mondja, hogy a biróságok és itélőszékek eddigi szerkezetökben a törvény további rendeletéig föntartandók. Hivatkozott továbbá az 1848-diki első magyar felelős miniszterium eljárására, mely a korábbi rendszer idején alkalmazott birákat ideiglenesen szintén meghagyta állásukban, a nélkül, hogy reájuk nézve újabb kinevezést eszközölt és ezt miniszteri ellenjegyzéssel ellátta volna. De ha az 1848-diki példa nem is lebegett volna szemeelőtt, akkor sem járhatott volna el másképpen. Az összes birósági szervezetben gyökeres reformra van szükség. Nem is késett az egy év óta a ház előtt levő polgári törvénykezési javaslatban a felső biróságok szervezetére nézve egészen új tervet előterjeszteni. Azóta munkába vette az elsőbiróságok szervezetét is. Ily körülmények közt igazolható eljárás lett volna-e tőle, ha a régi intézményt mellőzi, mielőtt az új intézményt a törvényhozás rendelkezésére adja? Ha ezt teszi, vagy teljesen fönakad az igazságszolgáltatás folyama, vagy pedig ideiglen új gépezetről kellett volna gondoskodnia, a mire azonban a törvényhozástól fölhatalmazása nem volt. De épp oly igazolhatatlan eljárás lett volna tőle, a ki a curiát mostani szerkezetében föntarthatónak nem hiszi, s gyökeres átalakítását maga indítványozta, ha ezen intézményt provisorius jellegéből kiemeli és azt mintegy állandósítja. A mit az intézményről mondott, az áll az intézmény közegeiről, a curia mindazon tagjairól, kik a mult rendszer idején kaptak alkalmazást. Ha már magát az intézményt ideiglenesnek tekinti, ebből következik, hogy közegeit sem helyezi át a provisorius állapotból a definitiv állapotba mindaddig, 400míg az intézmény sorsa el nem dől. Tanácsosabbnak vélte megvárni az újabb rendezést, s ezen időt fölhasználni a jellemek és tehetségek fölismerésére. Egy további fontos ok, a melynél fogva inopportunus lett volna belebocsátkozni a végleges kinevezésekbe, mielőtt a curia átalakíttatik, az, hogy a ház előtt levő javaslatának rendszere szerint kevesebb biróra lesz szükség, mint a fönálló rendszerben. Soha sem jutott neki eszébe vitatni akarni, hogy a curia egybealkotása törvényes; hanem igenis tekinti azt oly testületnek, a mely a törvényes birói hatalmat, habár ideiglenes, de teljes joghatálylyal gyakorolja. Ha ezen elvet meg lehetne támadni, akkor érvénytelenekké válnának mindazon itéletek, melyek 1849-től fogva keletkeztek, akkor kétessé válnék minden jog és minden tulajdon, mely ezen itéleteken, s átalában az 1849 óta kibocsátott rendeleteken alapul. Így vagyunk – folytatta az igazságügyminiszter – törvényeinkkel is, ne csináljunk titkot belőle. 1861-ben visszaállítottuk a magyar törvényeket, de csak egy részben, mert a restitutio in integrum e téren a gyakorlati lehetetlenségek közé tartozik. Elfogadtuk, egyebet nem említve, az urbéri patenst, el a telekkönyvi rendeletet, el az alaki eljárás azon szabályait, melyeket az országbirói értekezlet javasol. Tűrjük és elfogadjuk ezeket józanul és higgadtan, nem mintha alkotmányos értelemben törvények volnának, hanem mivel azokat a gyakorlati kényszerűség törvénye gyanánt tekintjük. Tűrjük és elfogadjuk mindaddig, míg azon roppant ürt, melyet törvényhozásunknak tizennyolcz éves önkéntelen szünetelése okozott, alkotmányos úton betölthetjük. Ezek azon okok, a melyek őt arra az elhatározásra birták, hogy a curiai intézményt, úgy a mint azt a mult rendszerből átvette, ideiglen fönt tartsa, de egyúttal óvakodjék contrasignatura által arra az állandóság bélyegét sütni. Viszont ünnepélyesen kijelentette, hogy mihelyt az új birósági szervezetet életbeléptetheti, azon pillanattól fogva az itélőszékek asztala körül nem fog helyt foglalhatni egy biró sem, kinek kinevezése miniszteri ellenjegyzéssel ellátva nem volna.
Deák Ferencz: T. ház! Simonyi Ernő képviselőtársunk interpellatióját mind lényegében, mind pedig lehető következéseiben oly fontosnak tartom, hogy megvitatása mulhatatlanul szükséges. De szükséges az is, hogy a képviselőház az iránt határozat által nyilatkozzék.
Két szempontból kell figyelembe venni ezen interpellatiót: az alkotmányos elvre és az alkalmazásra való tekintetből.
A mi az alkotmányos elvet illeti: én nem osztozom a t. miniszter úrnak azon nézetében, hogy a koronázás előtt kinevezett birák 401kinevezése utólag se legyen ellátandó miniszteri ellenjegyzéssel, nem osztozom pedig azért, mert az alkotmánynak nemcsak elvei, hanem formái is igen fontosak, ha nem magokban ezen formákban fekszik gyakran az elv ereje. E nézetemet nem változtatja meg az 1848 példája sem: mert 1848-ban egyik alkotmányos állapotból mentünk át az átalakított alkotmányos állapotba, s mindazon biróságok, melyek akkor működtek, az előbb fenálló törvények szerint alkotmányosan voltak kinevezve, alkotmányos koronázott fejedelem által; jelenleg pedig ezt a mult 18 év lehetetlenné tette. Jelenleg sok birói személy van, ki nem alkotmányos hatalom által, nem alkotmányos formák mellett neveztetett ki, s az ilyenekre nézve mulhatatlan szükségesnek tartom az ilyen hiányok utólagos pótlását. (Helyeslés.)
A mi az elv alkalmazását illeti: itt azon időről lehet kérdés, mikor történjék az minél kevesebb convulsióval és minél kevesebb kárával az országnak?
Végig gondoltam én is mind azon nehézségeket, melyek e tárgygyal járnak, és nem tudtam tisztába jönni más alapon, mint az országgyűlés határozatának és feliratainak alapján. Az országgyűlés 1866. február 24-dikén fölterjesztett felirata 48-dik szakaszában ezeket mondja: «Az átmeneti korszakban a felelős magyar miniszterium eljárása sem lehet mindenben oly szorosan szabályszerű, mint a soha meg nem zavart és félbe nem szakasztott alkotmányos élet rendes folyamában. Országgyűlésünk ezt mindig figyelembe veendi és a felelős magyar miniszteriumnak, mint parlamenti kormánynak eljárását mindazokra nézve, mik a kiegyenlítésnek alkotmányos úton eszközlését, a közigazgatásnak átvételét és idő közben vezetését illetik, szigorúság helyett méltányos elnézéssel fogja megitélni, és az e czélokra intézett őszinte törekvést lehetőleg támogatni is kész leend.»
Ezt mondotta ki ugyanezen országgyűlés ezelőtt két évvel; és ha ezt az országgyűlés ki nem mondja és nem követi, nem hiszem, hogy találkozott volna elég merész ember, a ki a miniszteri tárczát elvállalta volna: mert annak vezetése előre láthatólag lehetetlen lett volna. (Helyeslés jobbról.)
Átmeneti korszakok mindenütt, kivált a hol nem tabula rasán működnek, hol nem forradalom intézkedik, igen sok nehézséggel járnak. (Úgy van!)
Nem szeretek külföldről gyakran példákat felhozni; nem szeretek azért, mert minden nemzet a maga geniusa szerint hozza törvényeit, minden nemzet intézkedései a nép geniusa, akarata, szükségeinek 402kifolyásai, és a mi egyik helyütt igen helyes, más helyütt nem alkalmas. Mondom tehát, nem szeretek gyakran hivatkozni külföldi példákra, bár hozhatnék fel külföldről példákat arra nézve, hogy az átmeneti korszak mennyi nehézséggel jár mindenütt; de maradok e részben hazánk történelménél. (Halljuk!)
1790-ben egy 9–10 évíg tartó absolut korszak után bekövetkezett az alkotmány visszaállítása és egy átmeneti korszak. Ezen átmeneti korszaknak is voltak nehézségei, mint az országgyűlés irományai mutatják. Kénytelenek voltak még 1790-ben is az országos rendek fejedelmökkel, még pedig a legnagyobb egyetértésben, midőn egyrészről az alkotmány biztosítására törekedtek s azt a törvényekben világosan kifejtve megerősítették, a magánjogi viszonyokra nézve egy fontos tárgyban az ideiglenesség mellett maradni. Ezen fontos tárgy az urbéri viszonyok rendezése volt. Akkor az urbéri viszonyokat nem határozhatták el, elegendő idejök nem volt hozzá; tehát ideiglen állapították meg, és ezen ideiglenesség 35 évig tartott.
1848-ban átalakult Magyarország alkotmánya úgy köz-, mint magánjogi téren, és kénytelen volt 1848-ban a pozsonyi országgyűlés igen fontos dolgokat csak ideiglen határozni el, azon véleményben, hogy rövid időn összejön az új országgyűlés és azon tárgyakat végleg meg fogja vitatni, végleg meg fogja állapítani. Közbejött az 1848 utáni szomorú 19 év. Nagy része az akkor elhatározott törvényeknek, melyek akkor ideiglenesek voltak, ideiglenes ma is.
Az átmeneti korszakok sajátsága és talán átka az ideiglenesség; de nehéz belőle rögtön kivergődni. Ha körül nézünk, mennyi az ideiglenes nálunk. Ha mindezt azonnal törvénytelennek is nyilvánítanók, valóban az ország alkotmánya, szabadsága, jogérdekei és minden viszonyai fel lennének forgatva.
Ime a megyék. Helyzetök már 1848-ban állapíttatott meg ideiglen, és azon állapot most is ideiglenes, még pedig az ideiglenes állapotban történt változtatások is ideiglenesek. 1848-ban a bizottságok megalakítása rendeltetett el ideiglen. 1861-ben ideiglen, és pedig az 1848-diki törvények szellemétől, sőt szavaitól eltérőleg választattak meg az új bizottmányok. Legujabban ismét kénytelenek voltunk az 1861-ben megválasztott bizottmányokat ideiglen fentartani, ismét eltérőleg az 1848-diki törvények szellemétől és szavaitól.
Ideiglenes az úrbéri kárpótlás. 1848-ban az elvet mondtuk ki az absolut kormány foganatosította. A koronázott fejedelem ujabban ki nem adta, miniszter nem ellenjegyezte, és a kinek megvannak papírjai, 403azért ezen ideiglenes szabály mellett természetesen szedi a kamatot, mert hiszen félre nem lökheti; és maga az országgyűlés – mindamellett, hogy az urbéri kárpótlás megállapítása ideiglenes rendeleten alapszik mind a sommára, mind a kamatra, mind a becsüre, mind a fizetés módjára nézve – maga ezen országgyűlés nem egyszer hivatkozott arra, mint fenállóra: p. o. magában a költségvetésben is a jövedelmek tetemes részét nyelik el és foglalják el az urbéri papirosok kamatai és tőketörlesztései.
Ideiglenes az ősiségi patens. Az ősiség eltörlésének elve kimondatott: alkalmazása hosszas munkálatban fejeztetett ki az absolut rendszer alatt, nem a koronás fejedelem által, nem a miniszter által ellenjegyzett rendeletben. És ezen ősiségi patenst még sem merném törvénytelennek mondani, és ajtót nyitni mindazon pereknek, melyek abból származhatnának.
Ideiglenes, a mint a miniszter úr megjegyzé, az országbirói értekezlet munkálata. Ezt sem adta ki törvényes hatalom, ez sincs ellenjegyezve miniszter által: és az 1861-diki országgyűlés kénytelen volt, hogy ellátás nélkül ne legyen az igazság kiszolgáltatása, elfogadni, elfogadni pedig nemcsak az anyagi jogban tett változásokra, hanem igen tetemes változásokkal az alaki jogra nézve is; és azon értekezleti munkálat 29-dik szakaszában a curia is ideiglen megállapíttatott.
Ha tehát tőlem valaki azt kérdezné, törvényeseknek tartom-e azon itélőszékeket, melyeknek számos tagjai és talán többsége oly tagokból áll, a kik nem koronás fejedelem által, nem miniszteri ellenjegyzés mellett neveztettek ki? kénytelen volnék a jelen helyzetben azt felelni, hogy épp oly törvényes, mint az országbírói értekezlet munkálata, mint az urbéri papirok, mint az ősiségi patens, mint igen sok intézvény és törvényes szabályul szolgáló rendelkezés, mely mai napig is fenáll, azaz ideiglen törvényes.
Ebből nem következik, hogy a mi ideiglen fenállhatott, az a nélkül, hogy a törvényesség alkotmányszerű bélyege ráüttessék, tovább is állandóan megmaradhasson; hanem éppen azért bocsátottam előre, hogy ezen hiányoknak utólagos pótlását szükségesnek tartom.
A miniszter úr azt mondja, hogy törvényjavaslatot terjesztett a ház elé, melynek egyik része a biróságok szervezetére vonatkozik. Ezt valamennyien tudjuk, hiszen előttünk fekszik.
Azt mondá, hogy addig halasztotta ezen hiány pótlását, míg ezen törvény a házban keresztül megy és szentesítve lesz. Fontos 404okokat hozott elő a miniszter úr arra nézve, miért tartotta ezt szükségesnek. Szükségesnek tartotta az igazságkiszolgáltatás, a honpolgárok jogviszonyainak érdekében, és talán leginkább azért, hogy az országgyűlés intézkedvén, ő czélszerűen működhessék, mert a nélkül nem birt volna felelősséget vállalni azon tagok kinevezéseért, a kiket talán ezen keretben nem alkalmazhat, vagy mert fölöslegesek, vagy mert akármi tekintetben hivatásuknak megfelelni nem volnának képesek.
Ezen okok reám nézve meggyőzőleg hatottak; és sokkal nagyobb veszélyt látnék abban, ha egy szóval kimondanók, hogy ezen biróságok törvénytelenek, mert ennek megmérhetetlenek volnának következései: ezzel fölforgattatnék az igazságszolgáltatás eddigi működése és lehetetlen volna az ujabb kineveztetésekig; az igazságszolgáltatás pedig egy óráig sem szünetelhet.
Nem akarok rosszas lenni. (Halljuk! Halljuk!) Egy határozatot indítványozok, mely mindezen tekinteteket figyelembe véve, a felett intézkedjék, a mi az elvre nézve s a mi a gyakorlatra nézve szükséges. Bátor leszek ezen határozati javaslatot felolvasni. (Halljuk!)
(Olvassa): «Határozati javaslat. Az ítélőszékek olyan tagjaira nézve, kik még a koronázás előtt s miniszteri ellenjegyzés nélkül lettek ő felsége által kinevezve, s birói állásukban koronázás után is meghagyattak, szükségesnek tekinti az országgyűlés, hogy azok kineveztetésének alkotmányos kellékei az 1848. évi III. törvényczikk rendeletéhez képest utólag pótoltassanak, De minthogy a miniszterium ezen utólagos pótlást eddig főképp azért halasztotta, mert czélszerűbbnek vélte bevárnia biróságok szervezéséről már benyujtott törvényjavaslat elfogadását és szentesítését, s azzal kapcsolatban eszközölni a szükséges és alkalmatos birói tagok alkotmányszerű végleges kinevezését s illetőleg megerősítését: kijelenti ezennel az országgyűlés, hogy elvárja a miniszteriumtól, hogy mentül előbb, s a mennyiben hamarabb meg nem történhetnék, a biróságok szervezésére vonatkozó, s már benyujtott törvény szentesítésekor azonnal, akképpen fog intézkedni, hogy az 1848. évi III. törvényczikk rendelete szerint azon itélőszékeknél, melyeknek tagjait ő felsége nevezi ki, minden kinevezés miniszteri ellenjegyzéssel el legyen látva, s ezáltal végleg meg legyen szüntetve azon ideiglenes állapot, melyben jelenleg vannak az itélőszékek számos tagjai hivatalos állásukra nézve. Kijelenti egyszersmind az országgyűlés, hogy a biróságok szervezésére vonatkozó törvényjavaslatnak tárgyalását legközelebbi teendői közé sorolja: 405továbbá tekintetbe véve, hogy a jelen átmeneti korszak súlyos nehézségei miatt sok fontos magánjogi törvényre nézve sem lehetett még az ideiglenességet megszüntetni, mert mindenekelőtt a közjogi viszonyok végleges megállapításáról, az ország czélszerű védelméről s az államháztartás rendezéséről kell vala törvényhozásilag intézkedni; tekintetbe véve, hogy az igazság kiszolgáltatása ideiglen sem szünetelhet, a biróságok itéleteinek felforgatása pedig a vagyon biztosságát, s a honpolgárok jogviszonyait végtelen zavarba döntené: kijelenti az országgyűlés azt is, hogy a most fenálló itélőszékek által eddig hozott, és a biróságok törvény általi szervezéséig hozandó itéletek, határozatok, végzések, rendeletek ellen egyedül azon oknál fogva, hogy az itélőszék tagjai között olyan egyének is voltak, s vannak, kik még a koronázás előtt, s miniszteri ellenjegyzés nélkül neveztettek ki, jogérvényes kifogást tenni nem lehet.»
Ezen indítványomban – különösen kiemelve, hogy: «elvárja az országgyűlés a miniszteriumtól, hogy mentül előbb, s a mennyiben hamarabb meg nem történhetnék, a biróságok szervezetére vonatkozó törvény szentesítésekor» stb. – azért mondom «mielőbb», mert nem látom át, hogy maga a szervezés eszméje miért gátolná azt, hogy a miniszter addig is, egyes tagokra nézve, a kiket éppen ő fel akar használni, a miniszteri ellenjegyzéseket utólag pótolhassa. Belátom, hogy valamennyit a felhozott okoknál fogva ki nem nevezheti, hanem egy részét addig igenis kinevezheti, minthogy remélem, hogy sokáig nem késhetik a szervezés.
Nem indokolom tovább indítványomat, hanem azon kéréssel teszem a ház asztalára, méltóztassék kinyomatni s tárgyalására határidőt rendelni; mert a dolgot igen fontosnak tartom. Kérem továbbá a házat arra is, hogy azon esetben is, ha indítványomat akár így, akár módosítva a többség elfogadná, méltóztassék azt a méltóságos főrendekkel is közölni és őket elfogadására felszólítani; mert éppen azért, hogy zavar ne támadjon a perlekedők között és ezek véleményei szétágazása miatt baj ne történjék, azt óhajtom, hogy ez ne csak a háznak, hanem az egész országgyűlésnek határozata legyen. (Élénk helyeslés.)
A képviselőház julius 21-dikén tárgyalta a határozati javaslatot.
Bobory Károly azt tartotta, hogy a főtörvényszéki birák állásának miniszteri ellenjegyzés által való törvényesítése nem halasztható, s a következő módosítványt nyujtotta be:
406«Az itélőszékek oly tagjaira nézve, kik még a koronázás előtt miniszteri ellenjegyzés nélkül lettek ő felsége által kinevezve és birói állásukban a koronázás után is meghagyattak, szükségesnek tekinti az országgyűlés, hogy kineveztetésök alkotmányos kellékei az 1848:III. törvényczikk rendeletéhez képest utólag pótoltassanak; továbbá tekintetbe véve, hogy az igazságszolgáltatás pillanatra sem szünetelhet, s a birósági itéletek felforgatása a személy- és vagyonbiztosságot és a honpolgárok jogviszonyait végtelen zavarba döntené: kijelenti az országgyűlés azt, hogy a most fönálló törvényszékek által eddig hozott itéletek, határozatok, végzések és rendeletek ellen egyedül azon oknál fogva, hogy az itélőszék tagjai közt olyanok is voltak, kik még a koronázás előtt s miniszteri ellenjegyzés nélkül neveztettek ki, jogérvényes kifogást tenni nem lehet.»
Tisza Kálmán sajnálatát fejezte ki és nem helyeselte, hogy a kormány máris többet nem tett arra nézve, hogy a biróságok az alkotmányosság kellékeinek megfelelőleg rendeztessenek. Deák határozati javaslatának az itéletek érvényességére vonatkozó részét változatlanul elfogadta, a három első pontra nézve azonban a következő módosítványt terjesztette elő:
Az első mondat így szerkesztessék: «Az itélőszékek olyan tagjaira nézve, kik miniszteri ellenjegyzés nélkül lettek ő felsége által kinevezve s birói állásukban a miniszterium által meghagyattak, és különösen mindazokra nézve, kik hivatalukban továbbra is meghagyatni szándékoltatnak, szükségesnek tekinti az országgyűlés, hogy kineveztetésöknek alkotmányos kellékei az 1843:III. törvényczikk rendeletéhez képest utólagosan pótoltassanak.»
A második mondat elé ez tétessék: «Ezen utólagos pótlásnak a koronázás után azonnal kellett volna ugyan eszközöltetni», s jöjjön utána, a mint az eredeti szerkezetben áll.
Ugyanezen mondatban ezen szó után «hamarabb» tétessék be ez: «teljesen». Az «azonnal» szó után tétessék: «mindenesetre pedig a jelen ülésszak tartamának végeig».
Deák Ferencz: T. ház! Határozati indítványomra nézve motivatiómat előadtam akkor, midőn azt a ház asztalára letettem. Időt nem akarok vesztegetni; a azon módosítások, melyeket Tisza Kálmán képviselőtársam beadott, a mint ő is megjegyzé, a részletekre vonatkoznak ugyan, de én előre is kijelentem, hogy azokat, részemről legalább, igen is elfogadom.
407Horváth Boldizsár igazságügyminiszter elfogadta a határozati javaslatot Tisza módosításaival.
Simonyi Ernő az ügyet nem határozat, hanem törvény által kivánta elintéztetni, s föl akarta szólíttatnia kormányt, hogy terjeszszen elő törvényjavaslatot az 1790/91-diki törvényben letett elvek alapján. Annak elhatározását, habár csak ideiglenesen is, hogy a curiának eddig hozott minden itélete szentesíttessék, nem tartotta helyesnek. Elfogadta, hogy a magánosok közt folyt perekben az itéletek érvényesek maradjanak; de nem tartotta igazságosnak, hogy az itélet megtartassék akkor, mikor a hatalom indított pert valamely magános polgár ellen, s a hatalom kinevezésétől, előmozdításától és kegyétől függött biró itélt benne. Az itéletek közt megkülönböztetéseket kellene tenni, a mint tett az 1790/91-diki törvényhozás.
A képviselőház elfogadta Deák Ferencz határozati javaslatát Tisza Kálmán módosításaival.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages