AZ OSZTRÁK BIRODALMI TANÁCSRÓL.
AZ OSZTRÁK BIRODALMI TANÁCSRÓL.
Ő felsége 1867. május 22-dikén nyitotta meg az osztrák birodalmi tanácsot, a mely a cseh országgyűlés 81 cseh nemzetiségű tagjának azon elhatározása következtében, hogy nem választanak képviselőket a birodalmi tanácsba, a rendesnél 30 taggal kevesebbet számlált. A trónbeszéd előadta, hogy az alkotmányos intézmények helyreállítása nem volt elérhető a nélkül, hogy az októberi diploma és februári patens közt, s Magyarország régibb alkotmányjoga közt összhang hozassék létre. A birodalmat ért súlyos sorscsapások komoly intésül szolgáltak, hogy e szükségnek elég tétessék. Kielégítő egyesség jött létre a magyar korona országaival, mely hozzátartozóságukat az összmonarchiához, a belső birodalmi békét és a birodalomnak hatalmi állását kifelé biztosítja. A trónbeszéd remélte, hogy a birodalmi tanács ezen megállapodástól nem fogja megtagadni hozzájárulását. A viszonyok elfogulatlan megfontolása el fogja oszlatni az aggodalmakat. A mult, a jelen és a jövő a megkezdett mű gyors befejezésére intenek. A trónbeszéd elvárta a birodalmi tanács igazságosságától, hogy méltányolni fogja az előnyöket, melyek a megkezdett úton Ausztria állására nézve az európai államok kötelékében máris érezhetők. A birodalmi tanács kipróbált belátásánál fogva nem fogja félreismerni, hogy a dolgok új rendje, midőn a magyar korona országainak alkotmányos jogait és szabadságait rendíthetetlen új biztosítékokkal veszi körül, a többi országok számára 80szükségképpen hasonló biztosítékokat fog maga után vonni. A trónbeszéd ez után áttért Ausztria belső ügyeire.
A birodalmi tanács képviselőházának válaszfölirata át volt hatva az állami viszonyok gyors rendezése szükségének tudatától, mint a mely rendezéstől a birodalom belső békéjének biztosítása föltételeztetik. E tekintetben – így szólott – Magyarország alkotmányának visszaállítása ténynyé vált, oly ténynyé, mely a közös ügyek rendezését, valamint a pénzügyi és közgazdasági viszonyokra nézve a magyar korona országaival a megállapodást halaszthatatlanná teszi. A fölirat fájlalta, hogy a februári patens fölfüggesztése a nem magyar országoktól eddig megvonta a lehetőséget, hogy az említett ügyekre nézve nézeteiket érvényesítsék. De a nagylelkű bizodalom, melyet ő felsége magyar királyságának törvényes képviselete iránt tanusított, a birodalmi tanácsot is azon reményre jogosítja, hogy ama nagyfontosságú föladatok szerencsésen fognak megoldatni, s azt a kötelezettséget róvja reá, hogy készségesen fölhasználja a nyiló alkalmat, hogy az állami viszonyoknak ez irányban való rendezésére nézve megegyezés jöjjön létre. A fölirat biztosan hitte, hogy a birodalmi tanácsban képviselt országok jogainak és érdekeinek megóvása a megegyezésnek nem lesz akadályává. A közös veszélyek komolyan intik az ő felsége jogara alatt élő összes népeket, hogy a megkezdett mű szerencsésen befejeztessék. De a februári patens revisiója és kiegészítése más tekintetben is halaszthatatlan. A megrendült bizalom csak akkor fog helyreállani, s a természetes jogérzet csak úgy elégíthető ki, ha a birodalmi tanács alkotmányos jogai ugyanolyan értékű biztosítékokat nyernek, mint a minőknek a magyar alkotmány örvend. A fölirat ezután ezen biztosítékokra tért át.
A birodalmi tanács mindkét háza junius 5-dikén ő felségének és a magyar miniszteriumnak meghivása következtében elhatározta, hogy a koronázáshoz küldöttséget meneszt Budapestre.
