GYÁMLEÁNYÁHOZ.
345GYÁMLEÁNYÁHOZ.
Pesten, 1868. január 22.
Kedves leányom!
Rendkívül jól esett szíves, szeretetteljes soraidat olvasnom. Örültem javuló egészségednek és derült kedélyednek, melyet hogy soha semmi meg ne zavarjon, legforróbb óhajtásom.
Javult az én egészségem is, s kedvem, daczára a sok nehézségeknek és kedvetlenségeknek, a melyek a politikai téren egymást váltják, legalább egy tekintetben derült: örülök a régi kis szekrénynek és sértetlen tartalmának.*
Gyámleányát értette.
Mikor engedi Isten, hogy meglátogathassalak, azt még hozzávetőleg sem tudnám megmondani, mert ide vagyok lánczolva ezen Prometheusi sziklához, s a kányák sem hiányoznak, nem ugyan önkeblem kányái, de mégis marczangoló kányák. De mihelyt szabadulok, örömet, enyhülést keresek ott, hol annyi szives szeretetet találok, minél többet sehol máshol.
Isten Veled kedves leányom. Csókollak szivélyesen, Téged is, férjedet is.
Szerető gyámatyád és barátod
Deák Ferencz.
Deák Ferencz.
